Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-28 / 17. szám
April 28. 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ a Társadalmi és irodalmi szemle AMIKOR A TEJTRÖSZT AZ OLCSÓ TEJÉRT KARCOL AZ ESZÜK TOKJA Tetszik tudni, úgy áll a dolog, hogy atomháború esetén igen sokan halnának meg s valószínűleg igen sokan úgy összeégnének, hogy csak por és hamu maradna belőlük. Feltehető, hogy egyesek életbenmaradnának és esetleg kiváncsiak lennének, hogy ki is a megboldogult és hol volt lakhelye? Erre a célra is kitalált már az emberi elme bizonyos megoldást. És pedig azt. hogy kis fémtokot készítenek, abba kis cédulát dugnak s a cédulára rá lehet irni, ki kicsoda, hány éves és hol lakik vagy hol laknak szülei. Hát nem csodálatos az emberi elme? Arról, hogy mindenki számára legyen megfelelő óvóhely, még nem gondoskodtak. Az iskolákban ugyan megtanították kisleányaimat, hogy atombombarobbanás esetén legbiztosabb, ha újságpapírt tesznek az arcocskáikra és a pad alá bújnak. Az újságpapírok közt legfinomabb minőségű és legvastagabb természetesen a N. Y. Times. Kisleányaim számára tehát legtanácsosabb, ha állandóan legalább nyolc-tiz mázsa uj- ságpapirost hordoznak zsebecskéikben vagy iskolástáskáikban. Hát nem csodálatos az emberi elme? Már amelyik! Nos, még erről a c-édulás fémtokról sem gondoskodtak. A békéről, amely a legjobb biztosíték az atomháború pusztításai ellen, még mindig “ha- zafiatlanság” gondoskodtd, főleg a fegyvergyá- rosok szemében. Most azonban mégis, hirtelen, gondoskodtak a halálcédulás tokról, amelyet nyakon, kézen, esetleg lábon is lehet hordani. Nem az állam, nem a kormány, hanem egy tej kereskedő, a Pét Milk- tejvállalat. A wallstreeti szatócsmentalitást semmivel sem lehetne jobban jellemezni, mint azzal a móddal, ahogyan ezt az atomháborútól rettegő nagyközönségnek, az ország népének tudomására hozták. Fogódzkodjanak meg az olvasók és legyenek elkészülve egy igen heves hányingerre. A polgári védelem kormányzata és a Pét Milk- vállalat összepaktált s addig dugták össze a fejüket, suttogtak-buttogtak, amig végre a polgári védelem főintézője, Peterson “kormányzó” ur hangja egyszerre csak megszólalt a televízión s ezt mondta megnyugtató recsegéssel: “Most végre elsőizben megtörténik, hogy a Pet Milk Company és a helyi fűszeres szives közreműködésével ezeket a cédulás fémtokokat az egész országban meg lehet szerezni egy csekélyke összeg fejében. Mi itt, a polgári védelem kebelében reméljük, hogy szeretett családjuk kedvéért meg fogják ragadni ezt a kedvező alkalmat. Köszönöm.” E fenséges szózat elhangzása után megszólalt a bemondó édeskés, behízelgő reklámhangja is: “Köszönöm, Peterson kormányzó. Nos hát, a tok megszerzésének módja a következő: A fü- szerkereskedés mindenki számára a hivatalos információs központ. Ha ezt a jelet látják a füszer- üzlet kirakatában vagy ajtaján, az azt jelenti, hogy a fűszeresnél kaphatók a kitöltésre váró blanketták (ivek). Vegyenek annyi ivet, amenv- nyire szükségük van, minden családtag számára egyet. Vásárlás nem kötelező. Töltsék ki az iveket a megfelelő adatokkal és 25 cent kíséretében küldjenek el minden ivet a Pet Milk Company- hoz...” Gondoljuk csak végig, mekkora kulturszellem van ebben az egész ötletben. Először is a polgári védelem odaadja magát egy tejcsarnok reklámozójául, a füszerkereskedők érdekeinek előmozdításához. Ezenkívül 25 centet vesznek ki valami hülye pléhdobozért s hozzásegítenek a tokgyárosok profitjához. Az ország atomháborútól irtózó népének rettegését megfejik ezzel a tokkal és már csak egy hajszál választja el őket attól, hogy szuggerálják, hogy a tok meg is fog védeni az atomenergia mészárlásától, mindezt csekély 25 cent beléptidij ellenében. Erre a köpedelmes szatócsmentálitásra eddigelé még nem volt csúnyább példa. Ha a kormány egy hivatalos szerve a Pet Milk fogyasztására akarja ilyen olcsó trükkökkel beugratni az embereket, mi inkább azt ajánljuk, hogy a tokot tegyék el az eszük tokjába és ehelyett — üljenek le a nagyhatalmak tárgyaló asztalához a tartós béke, a világbéke megkötéséhez. Drága a tej. A legtöbb helyen nem kellene, hogy quartja 12 centnél többe kerüljön. Ha olcsóbb lenne a tej, megnövekedne a fogyasztás is és nem kellene, hogy a tejjel-mézzel folyó Amerika a világ tejfogyasztó országainak sorában a fejenként számított fogyasztás szerint csak a nyolcadik helyen álljon. (De ezt a fejenként számított fogyasztást se képzeljük úgy, hogy ezen a tájon MINDEN FOGYASZTÓ UGYANANNYIT ISZIK, MERT VANNAK OLYANOK. AKIK ANNYI TEJET IHATNAK, HOGY A FÜLÜKÖN FOLYIK KI, VANNAK VISZONT OLYANOK IS: A KISKERESETŰ CSALÁDOK ÉS GYERMEKEIK, AKIK NAGYON KEVESET VAGY SEMMIT SEM FOGYASZTANAK.) A tej drágasága ellen intézett támadás — meglepően — a “Collier’s” folyóirat április 29-iki számában jelent meg és ha hiszik, ha nem, minden minden jel szerint a tejtröszt sugalmazta. Nem különös? Adatait olyan ügyesen keveri és kavarja össze, hogy gyanútlan olvasóknak mindvégig az a benyomása, hogy a cikkben dörgedelmesen kiállnak a szegény tejfogyasztók érdekében s harcias' hujhujj-kiáltások közben lebunkózzák mindazokat a hivatalos és nem hivatalos elemeket, akik a tej drágaságát okozzák és megakadályozzák, hogy a helyzeten javítsanak. Oly körmönfont propaganda és tejdemagógia ez, hogy szinte nehéz kibogozni az igazságot. Ki nem hajlandó magáévá tenni egy cikk adatait és állításait, amelyben kegyetlenül elverik a port a tejdrágaság bűnösein? Ki merné kétségbevonni az ilyen nemescélu támadás igazságát és jogosságát, hacsak olyan valaki nem, akit a tejtröszt megkent? Tisztázzuk tehát: a cikk tételét aláírjuk és több mint helyeseljük. De elítéljük benne, ami ravasz propaganda. A tejtröszt támadása a tej drágaságának szerinte megjelölt két főoka ellen irányul: az egyik a magas részleteladási ár, a másik a szükségtelen egészségügyi előírások és eljárások szőrszálhasogató hivatalnokszelleme. A tejsorompók Bő adatokkal bizonyítja, hogy nemcsak az egyes államok, hanem az egyes városok és helyi körzetek közt is tejsorompókat állítottak fel úgy, hogy a helyi érdekeltségek nem engedik meg szomszédos körzetek olcsó tejének beáramlását. Ennek következtében előfordul, hogy a sorompó egyik oldalán 13, a másikon 26 centbe kerül a tej. Alabamában egy quart tej 27 centbe kerül. Ezeket a bajokat nyilván a tej sorompók ösz- szezuzásával lehetne orvosolni. Nos, a helyi trösztök ebbe nem fognak egykönnyen beleegyezni. Mellékesen felhozza a cikk a tej szállításával járó bonyodalmakat és azokat a helyi érdekeltségek és azok irányítása alatt működő hatóságok végtelen akadékoskodását is, amellyel megdrágítják vagy lehetetlenné teszik olcsóbb tejnek drágább tej területekre való fuvarozását. Hamarosan azonban kiderül, hogy a cikket meg irató tej trösztnek vagy trösztöknek igazán nem a tej drágasága és az akadéskoskodások fájnak, hiszen mindezt a bevezetésben mondja el, ahol a maga oldalára állítja a folyóirat olvasóinak millióit. Hamarosan előjön a farbával és nevén nevezi a gyermeket. Fáj neki a tej árának hivatalos maximálása és a közegészségügyi óvintézkedések. Ebben látja a tej drágaságának tulajdonképpeni okát. Ennélfogva azt követeli a cikk során és végkövetkeztetésében, hogy el kell törölni a tej árának hivatalos megszabását és el kell törölni az egészségügyi ellenőrzéseket is, amelyeknek költségeit a termelőnek (értsd: a tejtrösztnek) kell saját zsebéből megfizetni s ennek folytán a tej árát feljebb srófolni. A rugalmas profit A két nyíltan kimondott ok közül legalább is az első nagyon meggyőzően hat. Valóban, miért szabják magasra hivatalosan a tej árát, mikor az olcsóbb akar lenni? Itt persze nem árulja el, hogy a tej árát hivatalosan akkor szabták meg, amikor a tejtröszt mesterséges fogásokkal, tej- hiánnyal, szemérmetlenül fel akarta nyomni az árát. Akkor a tejár szabályozása még mindig oly magas színvonalon történt, hogy a tejtröszt urai megszámlálhatatlan milliókat kerestek rajta. Most azonban kiderül, hogy a magas tejárak következtében meghökkentő módon leapadt a tejfogyasztás. A tejtröszt még ezen sem vesztett, mert a feleslegeket a kormány jó magas áron felvásárolta tőlük. Ez sem oldhatta meg azonban a kérdést, mert a drága tej a magas áránál fogva, akácsak a vaj, kiszorítja magát a piacról. Most hát megijednek, vagy úgy tesznek, s az árszabályozást el akarják töröltetni, hogy szabad kezet nyerjenek. Adatokkal bizonyítják. hogy ahol megszüntették az ár megszabását, ott azonnal feugrott a tejfogyasztás. Nem is vonjuk kétségbe, de tudjuk, hogy ez régi ,jól bevált fogás; bezzeg ha eltörölnék az árszabályozást, és az urak nyeregben éi'eznék magukat, ugratnák fel az árakat az egek magasságába, amint — mondjuk — a házbérek ellenőrzésének megszüntetésével azonnal megdrágították a lakásokat. Amikor pedig a tej minőségének védelmére felállított egészségügyi “mesterséges” intézkedéseket tárgyalja, kirívó példákat hoz fel a cikk hogy ezeket az intézkedéseket nevetségessé tegye. Például idézi a washingtoni előírásból, hogy a “tehén minden egyes tőgyét külön törölközővel kell fejés előtt lemosni, aztán egy dézsába dobni. Akkor egy másik, száraz törölközővel szárazra törölni. A törölközőket a mosókonyha szá=- ritókötelén kell megszáritani.” Ilyen és számos torz példa felsorolása után arra a következtetésre jut, hogy ezek az egészségügyi eljárások és vizsgálatok oly költségesek, hogy végül ezt is a fogyasztóval kell megfizettetni. Ezért drága a tej. A tehén tőgye — fejik a népet Humorral igyekszik a cikk maga mellé állitani a félrevezetett röhögő tömeget. Bezzeg szabadítanák fel a tejtrösztöket az ellenőrzésektől! Egy darabig talán csakugyan olcsóbbá tennék a tejet, de mihelyt nyeregben éreznék magukat, visszaug- ranának a régi árakra — egészségügyi ellenőrzések mellőzésével. Minden ilyen megkönnyebbítés milliókkal gyarapítaná profitjaikat, hiszen egy törölközővel elintéznék egy egész tehéncsorda összes tőgyeit. Ismerjük már ezt a trükköt, ígérik, hogy nem lenne a felfokozott fogyasztás következtében felesleg tejben és termékekben, de egy árva szóval sem említik, hogy szün- tésség be a kormány feleslegvásárlásait. Itt-ott belerúgnak a munkáskérdésbe, de csak óvatlan pillanatban, hogy az olvasóközönség gyanúját fel ne ébresszék annak elárulásával, hogy a cikkel a tejtrösztök érdekében vagdalódznak. Persze, az sem megoldás, hogy a fogyasztóközönség kényszerűségből bojkottálja a tejet. Ennek a gyermekek és általában az egész ország egészsége adja meg az árát. S ha más nem. de ez is alig világosan megmutatja mindenkinek, milyen ártalmas, milyen népellenes, milyen közé"- dekellenes a tejtröszt működése, amelynek csak egy igazi célja van: nem a népegészség, hanem a minél nagyobb profit. A MÚLT az emlékezeté, a jövő a reménységé! Egyedül a jelenben lehetünk igazán boldogok. A jelen boldogság, a jövő boldogságának biztosítéka. Ezért kell a ma jólétéért, boldogságáért, most a jelenben küzdeni. Nem pedig a múltban kellett volna, vagy a jövőben fog kelleni. ★ KRITIKUS: — De művész ur, a terített a^zta1* *: ábrázoló “csendélet” képén miért maradt üresen néhány tányér? MŰVÉSZ: — Mert munka közben is élnem kellett valamiből.
