Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-28 / 17. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZ£ April 28, 1955 Mi van a Verhovay igazgatóság [egujabb lépése magot1? Sajtóközlemények szerint a Verhovay Segély Egylet február 19-iki rendkivüli igazgatósági gyűlésén többségi határozattal ugv döntöttek, hogy a testület ősszel esedékes konvencióját nem hozzák előre, hanem ehelyett a még 1951- ben megválasztott delegátusokkal fogják leszavaztatni az egyesülés kérdését. Az alapszabályok szerint az igazgatóságnak joga van ezt a lépést megtennie, de a gyakorlati életben azt jelenti, hogy a Verhovay igazgatósága a tagság négy évvel ezelőtti akaratát képviselő delegátusokkal akarja eldöntetni az egyesülés nagyhorderejű kérdését. Az emberben önként felvetődik a kérdés mi az oka ennek a nagy sietségnek? Az az érzésünk, hogy ez nem demokratikus eljárás. Vájjon mit szólna az amerikai nép ahhoz, ha a kormány az 1951-ben megválasztott kongresszus tagjaival akarná megszavaztatni az idei költségvetést. Hiszen azok között akadhattak olyanok is, akik már nem bírják a nép, illetve a tagság bizalmát. Miért az a nagy sietség? Miért nem tudják bevárni a konvenciót? Miért ne döntsön e kérdésben az a testület, amelyet AZ IDÉN választott vagy fog megválasztani a Verhovay tagsága? Ha az a célja a Verhovay igazgatóságának, hogy az 1951-iki delegátusok úgy látszik biztosra vett szavazatával nyomást gyakoroljon a Rákóczi konvencióra, akkor megerősíti azok gyanúját, akik úgy vélik, hogy a Verhovay igazgatóságának nagyon sürgős és nagyon fontos az egyesülés minél előbb. Reméljük, hogy a Rákóczi tagságának és delegátusainak figyelmét nem kerüli el a Verhovay igazgatáságának e különös parlamenti manővere. Omladozik a besagási rendszer Dimock hi ró New Yorkban t3»«ruuuí«Tyrít Kdíj ozítXríTLc Ü Smith törvények két bebörtönzött áldozatát: 70 éves! Alexander Trac htenberger könyvkiadót és George Blake Charney szakszervezeti szak-! értőt. Ezt a két embert kizáróla-1 gosan a hazudozó Matusow vallomása alapján Ítélték el. Matusow, mint tudjuk, be-j bevallotta, hogy hazudott a1 Smith pör tárgyalásokon. Ez a Smith törvény, miként a CIO konvenciója 1951-1 ben hivatalosan is megállapította, nem azért üldöz és börtönöz be embereket, mert a kormány ellen cselekesz- nek, vagy erőszakot alkalmaznak, hanem azért, amit GONDOLNAK vagy mondanak. Most aztán kiderült, hogy az igazság és szabadság nagy! védelmezője, az igazságügy-} miniszter még csak valóban { elmondott szavakat sem tudott a vádlottak ellen' felhozni, tehát egy hivatalos besu-i gó ellenőrizetlen és ellenőriz-! hetetlen nyilatkozatai alapján küldetett börtönbe 13 j amerikai polgárt, köztük az4 idős Trachtenberget, akit nemcsak Amerikában ismert és értékelt a könyvkiadói ipar (1945-ben, 60 éves születésnapján csaknem minden amerikai könyvkiadó képviseltette magát — persze ak- í kor még nem volt hideghábo- j ru!) hanem az egész világon ismertek és tiszteltek. Charney a második világháború többszörösen kitüntetett veteránja. Dimock biró döntése újabb bizonyítékot szolgáltatott, ha ugyan szükség volt még rá, a Smith törvények antidemok. roiLUru-a—és sza- bausagenenes mivoltáról. Reméljük, nögyjbí"amerikai nép, elsősorban a munkásság és az értelmiség most még fokozottabb mértékben fogja követelni eltörlését. Szocialista győzelem BONN, Németország. — A szociáldemokraták és szövetségesük a Refugee-párt vagy össznémet tömb, a vasárnapi állami választásokon Alsó Szászországban megverték a szövetségi kormány koalíciót. A szociáldemokraták hetvenhét, Adenauerék “a keresztény demokraták” azonban csak hetvennégy szavazatot kaptak. Alsó Németországnak hétmilliós lakossága van. Nyu- gat-Németország északnyugati részében fekszik az Északi tenger partján (Bréma, Hamburg). — A választásokon a kommunisták két mandátumhoz jutottak az országrész állami parlamentjében Schulz rabbi és McCarthy kézfogása A Henry Hudson szállodában ebédet adtak a fasisztalelkületü Benjamin Schulz rabbi tiszteletére s ez alkalommal a helyzethez illő társaságot csőditet- tek össze. Joseph McCarthy szenátor nagy beszédben magasztalta Schulzot, a “kommunizmus elleni amerikai zsidó liga” ügyvezető igazgatóját s kijelentette, hogy Schulz “nélkülözhetetlen a kommunizmus elleni küzdelemben”. Schulz bizonyara hasonlóképpen magasztalta Mc Carthyt. A szovjet-japán , béketárgyalásokát juniuá elején kezdik meg Londonban. Siiru konnyhuilatás közepette sajnálkozik Wechsberg József ur a magyar kulturális élet munkásainak, mindenekfölött a magyar újságíróknak •‘meggyengült társadalmi pozíciója” miatt — Írja a budapesti Szabad Nép április 8-iki számában. —Hej pedig kik voltak egykor a budapesti újságírók — sóhajt Wechsberg ur. S ő aztán igazán tudja, hiszen ha hihetünk lapjának, a nagy példányszámban terjesztett amerikai Newsweek magazinnak, a nevezett úriember senki más, mint az Egyesült Államok egyik legkiválóbb ma- gvar-szakértöje. Tanulni mindenkitől érdemes, idézzük hát e kiváló és magyar-szakértő néhány eredeti mondatát: “Nemrégen a budapesti irók majdnem olyan tekintélynek örvendeztek, mint a ■ bankigazgatók vagy az ope- • rettprimadonnák. Azokban a rossz kapitalista időkben egyetlen egy igazi úri hölgy se adott volna estélyt anélkül, hogy meg ne hívja őket. A neves színházi irók civó- dásai. vezető helyen szerepeltek a lapokban. Hires újságírók és irók ivástfatai, váló- pörei és egyéb szokásai köz- érdeklődés tárgyát alkották. Mindenki tudta, hogy bizonyos újságíró a legjobb cikkeket barackpálinka bőséges fogyasztása után irja. Úgyszintén azt is, hogy egy másik összecsapott egy regényt E. grófnő budoárjában.” Wechsberg, a kitűnő magyar- és kulturális szakértő ebben a tónusban folytatja számos hasábon át: “Egy csomó színpadi iró — akik speciális izü házasságtörési komédiákat és háromszög tragédiákat gyártottak — termékei értékes exportcikkek voltak, akárcsak a magyar szalámi és a cigány- J prímások. Még a bécsieknek is el kellett ismerniük, hogy a budapesti libamáj fehérebb és a budapesti dialógusok viccesebbek, mint az övéik.” Eszünk ágában sincs arról vitatkozni, melyik darab jobb, a Fáklyaláng-e, vagy pedig az Asszony, a férje és a szeretője cimü háromfelvo- násos, szalámival vetekedő színvonalú egykori exportcikk. Erről vitatkozni annál kevésbé érdemes, mert ezt a vitát a magyar színházlátogató közönség már régen eldöntötte, a külföldi pedig kétségkiviül jobban jár, ha irodalmi szalámi helyett szerszámgépet, vagy esetleg valódi szalámit vásárol tőlünk. Kertész György Utazás a Holdba A moszkvai rádió jelente.se szerint szovjet tudósok egy rádió által irányított tankot készülnek a holdba röpíteni rakéta segítségével. A tankon televíziós készülék lesz, még pedig olyan erős, hogy felvételeit a Földön is fel lehet majd fogni. Egy-két éven belül emberek is utazhatnak a Holdba, állítják a szovjet szakértők. Ugyancsak bejelentették Moszkvában, hogy egy mesterséges bolygót fognak felküldeni a sztratosférába, amely fényképezéssel segíteni fog időjóslásban. Egy amerikai szakértő “mesének” nevezte a szovjet terveket. “MEGTENNI MINDEN EMBERILEG LEHETŐT” Pierre Van Paassen, aki másfél évtizeddel ezelőtt a “The Years of Our Life” cimü önéletrajzi és korrajzi munkájával tűnt fel az amerikai irodalom egén, később pap lett s azóta mint unitárius vándorpap ir és tart előadásokat, — beszédet mondott a brooklyni Holy Trinity templomban. A koreszmék helyes felmérésében oly kiváló pap-irónak ebből a beszédéből vett mélyen- szántó részleteket tárunk az olvasók elé az alábbiakban: “Oly messze sodródtunk az evangéliumoktól, hogy már azt hittük, hogy a gonoszt csak fenyegetéssel és erőszak alkalmazásával bírjuk legyőzni. A legtöbb keresztény, nyugaton és keleten egyaránt, osztja ezt a felfogást. Sőt vannak köztünk olyan keresztény etikaprofesszorok, akiket a népszerű sajtó jelenkori próféták méltóságára emelt, amiért azt hirdetik, hogy a békét megóvni és istápolni csakis páncélos ököllel lehetséges. “Nines^megváltás és nincs remény az emberiség számára ebben a pogány, nemkeresztény, Krisztus-ellenes felfogásban. “A szent liturgiában az orosz egyház Chrysostomi Szent Jánossal imádkozik “a világ békéjéért”, “az ösz- szes nemzetek és az itt alant élő összes emberek békéjéért.” Lehetséges-e, hogy ezeket az imákat a szovjet kormány javára mondják, amely mohó igyekezettel akarja áthatni a nyugatot a bolsevikiek alkalmas békevágyának hangoztatásával? Nem állítom, hogy tudom. De Isten azt is tudja, vájjon imáink a békéért a töre- delem mély érzésével eltelt szivünkből jönnek-e s vájjon az isteni bűn bocsánat ért esengünk-e az atom- és a hidrogénbomba miatt, amely puszta létezésével arculcsapja Istent. “Még soha a történelemben nem vezettek hadikészülődések békéhez. Az atomfegyverek, amelyeket a nemzet felhalmoz, nemcsak egy máskülönben tisztes és civilizált hadviselési módnak túlzásai. Azok a háború természetéből magából születnek. “Katonai kényszerűség fogalmaival gondolkodni egyszersmindenkorra összeegyeztethetetlen a krisztusi lélekkel való gondolkodással. Mert a militarista a számítást helyezi a lelkiismeret helyébe. Ezenkívül^ az ő következtetései hamisak. A megtorlás nem vedelem. v teljes elpusztítás nem győzelem. A halálos léleU n, gyűlölet és gyanakvás egyetemes légköre sem egy^nértéke- se, sem pótlása nem lehet a biztonságnak. A merőben katonai gondolkodásra épített politika — nem a megdöbbentő csendbe burkolódzott egyházainkra, hanem Douglas MacArthur tábornokra jutott az a szerep, hogy ezt megmondja nekünk — csődbement és elavult dolog, mert nincs kivezető útja, sem jövője, sem semmiféle kilátása, csupán csak totális megsemmisülése. “Igaz, nem várhatjuk el, hogy templomaink hirtelenjében kezdjék el az általános lefegyverkezés igéit hirdetni, vagy Niemöller és háromszáz kollégája példáját követve a németországi evangélikus egyházban, sürgetni, hogy ifjú keresztény férfiaink tagadják meg a katonai szolgálatot. Az ilyenfajta veszélyes megmozdulásért igen alacsony apályon mozog ma Amerikában a prófétai belátás és az erkölcsi bátorság áramlata. Amit mégis kérhetünk, az az, hogy egyházaink hagyjanak fel a háborúról való beszédekkel, ne mondják, hogy a háború elkerülhetetlen és ne értelmezzék úgy, mint az isteni Ítélet elkerülhetetlen aktusát. “Nekünk, akik azt állítjuk, hogy tudjuk mi a különbség a jó és a rossz között, nekünk kell megtenni minden emberileg lehetőt, hogy csökkentsük vagy enyhítsük a nemzetek közti feszültségeket és ellentmondásokat. Türelmes elmélkedésnek és higgadt fontolgatásnak kell átvenni a tömegek szuggerálásának és pánikkeltésének a helyét. Az egyháznak szert kell tennie arra a bátorságra, hogy harcoljon a köztünk élő bosszu- szomj és agressziós vágy ellen. Nem szabad, hogy “a priori” (eleve) mint hamisat utasítsa el az ellenfél felfogását, hanem mutasson hajlandóságot a vizsgálatra, a meghallgatásra és a megértésre. Az egyháznak nem szabad távoltartania magát a megvitatástól és a harctól, hanem merje megfosztani is magát a tiszteletreméltóságtól. a kitüntetésektől, a lelki békétől és áldozza fel magát az emberiség javára azzal, hogy mindenre elszántan odadobja magát a Keresztre, amint Jézus cselekedte, hogy létrehozza az uj napot, a Feltámadást.” “...Mi valamennyien azt akarjuk, hogy hazánk nagy legyen, igen, de nagy a Szellem terén, a szellemi erők mozgósításában, gondolatban, szeretetben. Nagy abban a jóakaratban, amit előre viszonzunk másoknak, a belátás nagyságában, felelősségben, az élet tiszteletében.” Atomenergiával béke érdekében. (Csak a Dulies meg Knówland valami bajt ne csináljon a békevt-j, »mg az a békehajó elkészül!) hajtott hajót fog Eisenhower nők viläckörüli útra küldéni a
