Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-21 / 16. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 21, 1955 16 AZ UNOKÁK ÉS A HÁBORÚ.. Tisztelt Szerkesztőség! Mivel vasárnap, a nyugalom napja kellene, hogy legyen, igy én is nyugodni akartam és éppen már nyugalomra akartam térni amikor megérkezett a két kis unokám és igy a nyugalomból egy nagy birkózás lett. Mert hát a dolog úgy áll,, hogy a nagyapával lehet birkózni, /annak lehet a haját huzni, szóval a nagyapával lehet mindent csinálni. Mert hát a nagyapa az “Cowboy’ ha kell, az gengszer és ha véletlenül nyár van és kint az udvaron lehet a füvőn játszani, akkor a nagyapával lehet fo- gócskázni. A nagyapa qsak annyit szól, hogy “megfoglak’ és a kis unoka már készen van a futásra, hogy szaladjon a füvön addig amig a nagyapa meg nem fogja. Még az volt a szerencsém, hogy csak kettő jött el, mert tulajdonképen nekem van négy és ha kettővel ilyen nagy erőknek az összemérése, akkor képzeljék el, hogy történik, ha mind a négy eljön meglátogatni a nagyapát. Mind a négy abban a székben akar ülni amelyikben a nagyapa ül, mind a négy azt akarja, hogy a nagyapa térdén üljön, pedig hát a nagyapának csak két térde van. A játék az addig tart, amig vagy az unokákból, vagy a nagyapából teljesen kifogy a szusz. A legtöbbször az történik, hogy a nagyapából háromszor is kifogy a szusz akkorára, mire az unokákból egyszer, de hát az semmi, mert akkor a nagyapa, ha már nagyon elfáradt és már nem győzi susszal, hányát fekhet a füvön és megpihenhet. De ezek a kis buksik mintha csak erre várnának és rögtön kitalálják, hogy ők nem ülhetnek a fűre, mert hát a nagyapa ott fekszik a füvön és a nagyapa hasa lesz a legjobb ülőhely, amit az udvaron lehet találni. Még az aztán semmi, hogy a hasára /ülnek a nagyapának, hanem az a valami, amikor le akarnak ülni, azt olyan mesterien csinálják, hogy jól lezökkentik, az ülésre használt részüket, úgy, hogy ha még maradt benne valami szusz, akkor még az is kiszorul a nagyapából. Mivel nemcsak én vagyok az egyedüli nagyapa a világon — és ezt onnan tudom,, hogy már több nagy-| apával beszéltem — és mind | /alamennyi ilyen formán pa-| naszkodik, mint ahogy én ezt | most elmondom és mind I ugyan igy haragszik érte, | •ahogy én. Mondom, máma j csak kettő látogatott meg és | nagy fáradságos munkával sikerült őket kifárasztani annyira, hogy mind a kettői elaludt az ölemben és mivel megmozdulni nem lehetett, mert akkor felébredtek volna, | igy hát volt időm gon dol koz-1 ni a múltról, amiben én jártam, és a jövőről, amit az én múltamból lehet kivenni. Kellett volna, hogy legyen két nagyapám és két nagyanyám. Ebből én találkoztam egy nagyapával, ha jól gondolom egyszer és nem is nagyon emlékszem rá. De -inkább emlékszem egy nagybátyámra aki a negyven- nyolcas időkben lehetett olyan tizennégy éves legényke és a szabadságharcot átélte. Én lehettem vagy kilenc éves, amikor először találkoztam vele, már ő akkor öreg ember volt. Ezt csak azért jegyzem meg, - mert őtőle! hallottam először, hogy a negyvennyolcas időkben voltak olyan emberek is, akik a szabadságért harcoltak és ha kelett, még meg is haltak. Ez az én bátyám Görgey- nek nem tudta megbocsátani azt, hogy Világosnál letétette a fegyvert a szabadságért harcoló honvéd hadsereggel és mindig megátkozta, amikor róla beszélt. Mindig azt mondta, hogy “Öcsém, a szabadság a legnagyobb valami, amiért érdemes harcolni. Akkor még nem tudtam, hogy mi is az a szabadság és hogy miért is i kell érte harcolni, de ma ami-1 kor a két kis unokám a búk-! íi fejével az ölemben aludt és volt időm gondolkozni, nagyon sok minden eszembe jutott. Eszembe jutott, hogy én már két világháborút átéltem. Az elsőben, mint igazi szereplő vettem részt, ahol fegyverrel a kezemben védtem a hazát. Éheztem, fáztam. Feleskettek, hogy tiizön- vizen, éhen-szomjan, árkon- bokron szónélkül fogom tel-1 jesiteni a Király parancsát. | Amikor visszajöttem, szeren-! cséré egészségesen, akkor tudtam meg, hogy az a legelső magyar ember, a király, még magyarul sem tudott! és én nekem a hazában, amiért négy évig harcoltam, egyszerűen nincs mit enni. Rájöttem, hogy ha meg akarok élni, akkor el kell, hogy vándoroljak arról a földről, ahol születtem, amiért harcoltam és egy másik hazát kell, hogy keressek. Most itt vagyok egy másik hazában ahol mondták, hogy mindenki egyenlő.' Hát én meg is lennék itt ebben az ujhazában nagyon szépen, mert magamfajta emberekkel megférek s ha körül nézek magam körül azt is látom, hogy egyáltalán nem is haragusznak reám, hanem inkább szeretnek és szívesen elbeszélgetnek velem és még azt is meghallgatják, ha valami bajom van és elmondom nekik. Ha pedig nekik van valami bajuk, akkor ők mondják el és megértjük egymást. Nem is volna és nincs is semmi bajunk egv-j mással. Lehetek én magyar, | a másik lehet tót, a harmadik ájris és igy tovább. De a dolog úgy áll, hogy legtöbb esetben a szó az atomok felbontására terelődik, és min- J denki csak az atom bombától fél. Mert bizony, amikor én! az első világháborúban voltam, akkor még jóformán csak egyes embereket vettek célba, a kézipuskával, vagy egy nagy ágyúval, de máma már Truman óta százezereket lehet célba venni az atom bombával, és egész városokat lehet vele elsöpörni a föld színéről és akik megmaradnak azok is félig megsülve fogják a megmaradt életüár Aad a lom liztoAitás ^____________________________r Nők és a társadalombiztosítási törvény Több mint 40 millió nőnek van társadalombiztosítási igazolványa, de ezenkívül más millió és millió nőnek, mint feleségnek, van érdekeltsége a társadalombiztosítási intézményben, mert férjeik révén élvezik a társadalombiztosítás előnyeit vagy pedig mint özvegyek kapják a biztosítási illetményeket. Ha egy nő úgy érzi, hogy van lehetősége társadalombiztosítási illetményekre, de nem tudja, hogy áll a szénája, menjen el személyesen a társadalombiztosító legközelebbi hivatalába és adja elő esetét ott az illetékesek előtt. Sok ezer férjezetlen, 65 évesnél idősebb nő kap öregségi társadalombiztosítási nyugdijat és számuk egyre nő hónap-hónap után azért, mert természetesen egyre több nő éri el a nyugdíjba vonulás korát. A férjezetlen nőnek ugyanolyan jogai vannak társadalombiztosításra, mint nőtlen, munkásembereknek, ha a törvény által fedezett állásban van és béréből levonják a társadalombiztosítási adót, ha továbbá van társadalombiztosítási igazolványa s ezek alapján szerzi meg jogosultságát a társadalombiztosítási illetményekre mind a maga, mind az általa eltartásra szoruló szülei számára. Amelyik nő bérkereső, az megkapja a saját jogcímei alapján a társadalombiztosítási illetményeket. Ha férjnél van és bérkereső, akkor a férje után is biztosítva van, ha azt is biztosítja a törvény. Mint feleség, 65 éves kora után megkapja férje illetményeinek felét. Ha férje elhalálozik, akkor mint özvegy (ha 65 éves elmúlt,) nem a felét, hanem a férj illetményeinek háromnegyedét kapja. De nem kaphat kétféle biztosítást: vagy azt, amihez a maga bérekeres- ményei alapján van joga, vagy azt, amihez a férje révén, de mind a kettőt nem élvezheti. Azt választhatja azonban, amelyik több. (Folytatjuk.) két végig kínlódni. Elnézegetve a kis unokáimat, ahogy aludtak az ölemben, szinte felsír bennem a gondolat, hát ezek csak arra születtek, hogy egy atombomba rémitő ereje égesse őket porrá, csak azért, mert van- nak akik egy pár embernek a vagyonát többre becsülik, mint millió embernek az életét ? Ha tovább gondolkozunk j a dolgozkon meg fogjuk látni, hogy nekünk többet ér a kis unokáink egyetlen mosolvgá- sa, MINT AZ EGÉSZ ‘ VILÁGNAK A VAGYONA és nekünk nem kell háború, mert az már régen be van bizonyítva, hogy háborúval még eddig nem intéztek el semmit csak előkészítették egy másik háborúnak a kezdetét. Akinek szeme van az láthatja, hogy csak a gyarmatokra halászó nagy tőke akar háborút, hogy a befektetett milliókból véres kamatokat húzzanak a leigázott népek bőréből. Tehát mi azok a sok sok nagyapák akiknek kell, hogy messzebb lássanak az orroknál, már éppen ideje, hogy felemeljék szavukat, segítsenek megakadályozni egy újabb világháború kitörését, ami csak egy roppant világ égést hozhat. A. z. KIOLVASTAD L LaEOXY ADD TOVABBMAS IS TANÚIMAT BEI.OLE! Howard Fast felszólítása Weinstock védelmére Az az ember, az a munkásvezér, akinek neve az elmúlt évek során szinte összeforrott a Május Elsejével, mert ő volt a lelke és rendezője a vele együtt dolgozó bizottsággal a felvonulás és ünneplés részleteinek, Weinstock Lajos, a newyorki épületfestők szakszervezetének yolt titkára, ma börtönben sínylődik — ártatlanul: a Danbury, connecticuti szövetségi fegvházban. Weinstock Lajosra két törvényszéki Ítélettel is lesújtottak csak azért, mert egész életét, fáradhatatlan tevékenységét a munkásmozgalom szolgálatának szentelte. Az első Ítéletet a Smith-tör- vény alapján hozták meg ellene, a másodikat a május elsejei felvonulások miatt. Ez a második ítélet 1 évtől 5-ig terjed. Egy hajánál fogva elő- ráncigált jelentéktelen, hitvány kis ürüggyel ítélték el. Ráadásul még eljárást indítottak ellene állam- polgárságának megvonása céljából is, holott 32 éve él az Egyesült Államokban s az a hasznos és építő munka, amelyet kifejtett, az egész ország munkásságának, fogadott hazájának érdekeit olgálta. Ki nem emlékezik a munkanélküli se- 'yért folytatott úttörő munkájára, amit addig Szett, amig törvénybe nem iktatták a munkásoknak a munkanélküli segélyhez való jogát. Weinstock Lajosnak május 14-én van 52. születésnapja. Különböző szervezetek fogják ünnepelni őt ez alkalommal, hogy hálájukat kifejezésre juttassák. A bronxi Magyar Házban bankett lesz védelmi alapja javára. Ezzel kapcsolatban külön eseménynek tekinthető, hogy a világhírű amerikai regényíró, Howard Fast, levélben fordult Weinstock Lajos barátaihoz és tisztelőihez, immár másodízben. Első levelében elmondta, mily kegyetlenül és cinikusan koholták ki ellene a “hamis eskü” vádját. Bűne az volt, hogy miközben vizsgálták a májusi felvonulásokban játszott szerepét, figyelmeztette a vizsgáló bizottságot, hogy egy régebbi nevét használták a májusi felvonulást rendező bizottságnak nem azt, amelyet ő vezetett. Ezért mondták ki rá a “hamis eskü” vádját. Howard Fast a második levelében azt Írja, hogy a politikai foglyokkal szemben való kegyetlen eljárást mu- taja, hogy ilyenkor a legrosszabb bebörtönözést alkalmazzák. Fast levelének további része igy hangzik: “Magam is láttam és magam is elszenvedtem a politikai üldözés kálváriáját. Ez ugylát- szik az elmúlt tiz év alatt az ameikai életmód alkotórésze lett. Mindazonáltal még sohasem tapasztaltam ilyen kegyetlen, ilyen embertelenül vad és cinikus ügyet, mint a kormánynak Weinstock Lajos ellen indított perét. Bárhogy is ítélték meg Weinstock szerepét, igazi céljuk az volt, hogyg eltegyék az útból az Egyesült Államok oly kisszámú, tetőtől talpig becsületes munkásvezéreinek egyikét. “Nem szabad, hogy céljukat elérjék. Vannak emberek Amerikában, akik megfogadják, hogy addig nem nyugszanak, amig Weinstock vissza nem nyeri szabadságát. Ennek a harcnak siker- reviteléhez azonban pénzre is van szükség, a lelkesedés nem elég. ügyét meg kell fellebbeznünk és hamarosan a legfelső törvényszék elé kell vinnünk. Ez pedig ezer meg ezer dollárba kerül. Becsületes munkásvezér még sohasem gazdagodott meg. Weinstock éveken keresztül vád alatt állt. Most börtönben van, pénze nincs. Azért fordulok önökhöz, hogy megkérjem. jöjjenek segítségünkre és segítsenek ezt a pénzt összehozni. Küldjenek annyit, ameny- nyit bírnak. Ezzel a pénzzel egy emberi lény életét fogjuk megvásárolni. Amint a korábbi években büszke voltam, hogy felkérhettem munkástársaimat, csatlakozzanak a dicsőséges. Május Elseje megünnepléséhez, most büszkéit kérem meg önöket, csatlakozzanak egy derék és becsületes ember védelméhez.” Küldjék a, segítséget Weinstock feleségének, Weinstock Rózsi címére, 24 Mteropolitan Óval, New York 62, N. Y.
