Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-21 / 16. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 21, 1955 % £ amerikai c* r Magyarázó r. "■■■ — Los Angeles készül a lapkonferenciára Lapunk multheti számában közöltük a Los Angelesi Lapbizottság részletes lapkoní'erenciás tervezetét. Nem lehet e j^-aslatot végigolvasni anélkül, hogy ne érezzük, mily komolyan, mily alapossággal nyúltak e kérdéshez, készítették terveiket ottani barátaink. Nagy megelégedéssel tölti el az Országos Lapbizottságunkat és bizonyára egész olvasótáborunkat annak tudata, hogy Los Angelesben egy olyan csoport alkotja a lapbizottságot, amely ilyen komoly és tartalmas politikai dokumentum elkészítésére képes, amely ily komolyan veszi a lapépités ügyét, amely fiatalos lelkesedéssel készül az országos konferencia előkészitésére. Az Országos Lapbizottság április 7-iki gyűlésén beható tanulmányozás és vita tárgyává tette a tervvázlatot. Egyet- értett*célkitüzéseivel és mélyen értékeli azt a lelkesedést, azt a szellemet, amely áthatja azt teljes egészében. Mindamellett mint az a bizottság, amely immár több mint 18 esztendeje napról-napra, hétről-hétre és évről-éVre közvetlenül kiséri lapunk ügyeit s amely tudatában van a lap minden problémájának, a pénzügyieknek éppúgy, mint a szervezetieknek, úgy érezzük, hogy egyes javaslatok nem veszik kellőkép figyelembe a lap és a mozgalom rendelkezésére álló lehetőségeket. Különösképpen vonatkozik ez az országos szervező beállítását szorgalmazó javaslatra. Az Országos Lapbizottságban sohasem volt az az elv elfogadva, hogy “nincs idő és pénz szervező beállítására.” Hiszen még 6—8 hónappal ezelőtt is, elég súlyos anyagi körülmények között is munkába állítottunk egy országos szervezőt mindaddig, amig a lap egyáltalán képes volt azt finanszírozni. Lapbizottságunk számos gyűlésen foglalkozott országos szervező beállítása kérdésével. De az anyagiak mellett mindig ott volt a kérdés, hogy kit? És e pontban szintén igen nehéz a megoldás, mert a munkaképes emberek gyárban dolgoznak, idősebb emberek pedig nem minden esetben alkalmasak ilyen fárasztó munkára. A helyzet jelenleg az, hogy mielőtt országos szervező beállítására gondolhatunk ,meg kell oldanunk a HELYI lapkezelés problémáját. Losangelesi barátaink tudatában lehetnek ennek sürgősségével, hiszen, ott is problémát alkot e kérdés. New Yorkban nincs városi lapkezelőnk. New Jerseyben most vesztettük el a legjobb képviselőnket, legdrágább barátunkat Veres János személyében. Chicago is lapkezelő nélkül áll. E néhány tény magábavéve rávilágít azokra a szervezeti problémákra, amelyeket nem lehet számításon kivül hagyni az országos szervező kérdésénél. Különben a legtöbb kérdésben egyetértünk a losangele- siek javaslatával. Reméljük, hogy e kitűnő munkaprogram vázlat akcióra fogja serkenteni lapunk barátait mindenütt. Első lépésként kérjük hozzászólásaikat éppúgy, mint saját javaslataikat a konferencia sikerre vitelére. Sötét kor fenyegeti a társadalmat A Maryland állami fegyház- bizottság főszaktanácsosa, dr. Robert Lindner, pszichoanalitikus, kijelentette, hogy a nyugati civilizáció egy uj barbárság küszöbéhez érkezett. Azt fejtegette, hogy a társadalmat olyan veszedelmek fenyegetik, mint az ifjúkori bűnözés, értelmiségel- lenesség és a polgári szabadságjogok elleni támadások. Dr. Lindner a keleti lélektani szövetség huszonhatodik évi konferenciáján beszélt, amikor kijelentette, hogy ha a társadalom tovább megy megkezdett utján, “feltétlenül egy újabb sötét korba lépünk, a vélemények elködö- sitésével, a szólásszabadság ellenőrzésével és korlátozásaival s ami a legfontosabb, nem lesz mód a tudományokhoz hozzáférni.” Dr. Lindner elmondta, hogy jelek vannak már, hogy “olyan korszakba jutunk, amelyet inkább az ős-ösztönök' fognak uralni mint az értelem és ez nemcsak a mi amerikai álmunknak az ellenkezője, amely a racionalizmus (ész-álláspontra, mely az emberi gondolkodásnak elsőbbséget tulajdonit) és az l értelem használatára van épit ve, hanem ép oly mértékben élettanellenes is, amenyiben az emberiség fejlődéstani elő- haladását megsemmisíti. “Az uj barbárság gyógyszerei nem azokból az egyii- gyü megoldásokból állnak, hogy betiltjuk a tréfás rajzkönyveket (comic book-okat), sem abból, hogy megcenzu— rázzuk a mozikat, a televíziót,, sem abból, hogy betiltjuk a népszerűtlen meggyőződéseket. Mind az okok, mind az orvoslásmódok mélyebben fekszenek. Lehatolnak társadalmi szerkezetünk és az emberi személyiség természetének gyökeréig.” Virginia makacskodik Virginia állam főügyésze kijelentette a legfelső törvényszék előtt, hogy. ha parancsára véget kell vetni a megkülönböztetésnek a nyilvános iskolákban, becsukják az iskolákat. (Példa arra, amikor déli állami hatóságok válnak iskolakerülőkké.) ..................... HOGYHA IGAZ, ROSSZ VAGY 1JÓ, MEGÍRJA A MAGYAR SZÓ! Mért nem válaszolunk Dienes urnák New Jersey-i olvasóink közül többen ismét megkérdezték tőlünk, mért nem válaszolunk azokra a minősíthetetlen rágalmakra, amelyekkel Dienes I. László ur New Jersey államban megjelenő lapjában illeti lapunkat és olvasóinkat. Miként Deák Zoltán szerkesztőnk néhány héttel ezelőtt röviden már megírta, szerkesztőségünk elsősorban azt a példát követi, amelyet a halhatatlan Lincoln elnökünk statuált, aki méltóságán alulinak tartotta, hogy érdemlegesen válaszoljon a korabeli sajtóbanditák gyaláz- kodásaira. A m i megfelelt Lincoln elnöknek, az megfelel nekünk is.... De van egy másik szempont is, amely szerkesztőségünk magatartását meghatározza. Kritikák, viták elől nem szokásunk kitérni, tudja ezt az egész amerikai magyarság ép úgy mint lapunk olvasói. De más a helyezt, amikor ágens provokatörökkel, rendőri besúgókkal vagy ehhez hasonló elemekkel áll szemben egy haladó szellemű újság. Az a szennyes, eszelős szit- kozódás, amely Dienes László lapjaiból felénk irányul, a mai hisztérikus idők terméke és velejárója. Olyan újság, olyan újságírás csak olyan légkörben létezhet, amely a McCarthyzmust a Matusow- Cwetic- féle besúgókat termelte ki magából, amely nemzeti hőssé igyekszik tenni a Philbrikeket ugyanakkor, amikor az emberek már nem merik aláírni a Fügetlenségi Nyilatkozatot és az állami hivatalok falairól letépik a Bil of Rights-ot Olyan újságírás csak abban légkörben létezhet, amely a McCarran féle bevándorlási törvényt iktatta hazánk törvénytárába, azt a törvényt amely arculütése minden bevándorolt munkásnak, amely a náci faji alapon tesz megkülönböztetést ember és ember, bevándorló és bevándorló között. Ilyen újságírás csak abban a légkörben létezhet, amelyet a hidrogénbombás politika termelt ki. Nap nap után olvashatjuk a sajtóban azt, hogy hazánkban rohamosan nő az elmebetegek száma, rohamosan nő a fiatalkori bűnözök száma. Ennék a lelki egyensúlyában megbomlott társadalomnak meg van a magá megbomlott sajtója is. Ha tehát az az újság, amely a mccarthyzmus, a hidrogénbombás uszítok eszméit tükrözi vissza, amely a besúgók esze járását követi, támad bennünket és olvasóinkat, arra csak büszkék lehetünk. Az volna baj, ha egy ilyen lap dicsérne bennünket. A mai hisztérikus idők nem fognak örökké tartani. Amerika népének ép úgy mint' az egész emberiségnek érdeke, hogy megszűnjön a háborús feszültség. És amikor a háború veszélye, elhárul, meg fog szűnni a hisztéria is, melynek légkörében a felelőtlen rágal“Dulles nem fogja az éleiét kockáztatni...” Az amerikai sajtó — nemcsak a baloldali, hanem a konzervatív is — tovább visszhangzik Dulles sorozatos háborús uszításának elítélésétől. A New York Times levélrovata például 24 órával Dulles legújabb háborús beszéde után (melyet a jezsuiták konferenciáján tartott) máris közölt egy erőteljes kritikát a kiváló amerikai pedagógustól, Abraham Flexnertől. íme a levél: “Tisztelt Szerkesztőség! Az, hogy a Times április 12-én két beszédet közölt le, az egyiket Adlai Stevenson, a másikat Dulles külügyminiszter mondta, — szerencsés véletlen, mert lehetővé teszi, hogy az ország összehasonlítsa ezt a két személyiséget, akik a jelen pillanatban két teljesen ellentétes álláspontot képviselnek, az egyik a békéét, a másik a háborúét. Mr. Stevenson pártpolitikai érzés nélkül megvilágítja annak legnagyobb képtelenségét, hogy túlozzuk a kínai anyaországhoz közelfekvő két apró sziget fontosságát, — hogy azok birtoklásáért rántsuk bele hazánkat egy oly atomháborúba, amelyben nem lesznek szövetségeseink. Senki sm láthatja előr azokat a borzalmakat, amelyek elkerülhetetlenül megtörténnének. Az első világháború szomorú következményei, amelyekből még sem Németország, sem más részvevők nem tértek magukhoz negyven esztendő leforgása után sem, csekélység lesz, ha egy atomháború következményeivel hasonlítjuk össze. Mégis mindamellett, amikor Mr. Dulles úgy okoskodik, hogy egy “gyáva béke” erkölcsileg és politikailag rosszabb mint háború, voltaképpen azt akarja, hogy e partmenti szigeteket őrizzük meg a formózai nacionalista csoport számára. Sem Mr. Dulles, sem fiai nem fogják életüket kockáztatni az | ő háborújában, ha sikerül neki azt elindítani. Rendezzünk népszavazást azok között, akik életükkel fognak fizetni érte: a Young Men’s Christian Association, a Catholic Youth Organizations, a Young Men’sHeb- Stevenson rew Association, az amerikai cserkészfiuk és e szervezetek női változatainak tagjai között. Csak ha ezeknek a szervezeteknek túlnyomó többsége támogatja Dullest — Stevenson felfogása ellen, volna szabad továbbfolytatni Dulles vonalát. Közben azonban illene, hogy az egyházak szövetségi tanácsa, a külpolitikai szövetség, azok a csoportok, amelyek az Egyesült Nemzetek mellett vannak, jelentsék ki, hogy nemcsak irtóznak a háborútól, hanem még attól is, hogy a külügyminiszter, az Elnök, Knowland szenátor és maroknyi hívei háborúról beszéljenek. Abraham Flexner New York, 1955 április 12. Neves iró Sobell szabadonbocsájtásáért John Wexley, színmű- és filmíró, a nagyközönség elé fogja tárni a Rosenberg-So- belDügy áttanulmányozásával töltött háromévi kutatómunkájának eredményeit. Erre a nagyszabású beszámolóra fog alkalmat adni a Morton Sobell védelmi bizottság védnöksége alatt rendezendő konferencia és bankett, amelyet április 23-ikán szombaton délután 4 órakor a Hotel Great North ernben tartanak meg, 118 West 57 utca. Az előjegyzési dij az ebéddel együtt 2 dollár 50. Wexley most fejezte be könyvét a Rosenberg-Sobell ügyről s a könyv rövidesen meg is jelenik Cameron and i Kahn kiadásában. Wexley irta a “They Shall Not Die” darabot a Scottsbo- ro-ügyről. valamint a halálos büntetés témájával foglalkozó színmüvet, amelynek cime “The Last Mile”. Nagysikerű filmek szerzője, mint a “Hangmen Also Die”, a “Confessions of a Nazi Spy”, a “The Long Night”, a “The Amazing Doctor Clit- terhouse” és más holywoodi filmek. A gyalogosokkal történt autó balesetekről szóló feljegyzések szerint 1954-ben immár negyedik egymásutánkövetkező évben észleltek r "* 1 javulást. mazás mérges bozótjai fel- burj ónozhattak. Lehetséges azonban az is, hogy Dienes ur hamarabb is fel fog hagyni üzelmeivel. Egy régi — és gyakran helyesnek bizonyult mondás szerint ugyanis, akit az istenek el akarnak pusztitani, annak előbb elveszik az eszét. Egyes jelenségek, amelyeket Dienes ur lapjainak hasábjain észlelünk, arra enged bennünk et következtetni, hogy ez a folyamat már meg ifi indult.
