Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-07 / 14. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 7, 1955 Üdvözlet a magyar néphez Tisztelt Szerkesztőség! i Illő megemlékezni március | idusán Magyarországról, illő különösen most, mikor tiz esztendeje annak, hogy a ma­gyar nép levette magáról a jármot, melyet az idegen és magyar urak raktak rája. Tiz éve annak, hogy meg­változott az élet a magyar földön. Tiz éve annak, hogy eljött a szabadság hajnala, feljött már a nap, mely be­világítja szülőföldem szép ha­tárát s az egész Magyaror­szágot. Szeretem Amerikát, fogadott hazámat, de azt az országot ahol születtem, azt a főidet, melynek porában, sarában játszadoztam, patak­jaiban lubickoltam, soha nem tudnám elfelejteni. Ilyenkor, mikor magam elé idézem a múltat, lelkiszemeim előtt vonlunak el gyermeké­veim és arra gondolok, hogy mily nagy lehet a különbség a lehetőségek között is, azt abból állapítom meg, ahogy olvasom és hallom a magyar- országi híreket és összeha­sonlítom az én gyermekkori lehetőségeimmel. Nekem már gyermekkoromban nagy haj­lamom volt a zenéhez, még ma is 74 éves koromban, mi­kor hallok egy-egy zenészt a rádión, aki hegedűjével olyan csodás hangokat varázsol ki hegedűjéből, hogy az ember­nek szinte a szívverését is le­lassítja, olyan libabőrfélét ér­zek először a fejemen, aztán lassan le száll egészen a lá­bam ujjáig, és kicsorditja szememből a könnyeket. Bizony el fog a keserűség, hogy miért nem lehettem én is zenész. Pedig de egyszerű a válasz. Nem volt rá lehető­ség. Hiába volt vágy, az aka­rat. Igaz, hogy talán ez sem volt általános, mert voltak ki­váltságosok, befolyásosok, és protekciósok. Részükre meg is volt a lehtőség. Ezek az in­gyen élők voltak, akik helyett a nép dolgozott. Ezeknek jó volt az az ország, ahol 3 mil­lió koldus ' tengette napról- napra az életét és ahonnan a feljegyzések szerint két mil­lió magyar vándorolt ki kül­földre, embernek való életet keresve. 1945 meghozta a maga tör­ténelmi feladatát. *Az urak országából, dolgozók hazája lett. Szöktek, menekültek is az urak, az ingyenélők, forró lett a talpaik alatt a föld, a sok vértől, a sok verejtéktől, melyet a magyar nép hulla­tott a hazáért, szabadságért és jobblétért. Úgy látszik, hogy nagyon jó életük volt Magyarországon, mert na­gyon szeretnének visszatele­pedni a nép nyakára. Szeret­nék midazt visszaállítani, úgy, ahogyan régen volt. Hiába minden miskuláncia uraim, önöknek már befelleg­zett Magyarországon. Nem volt szép önöktől, hogy ott hagyták, elszöktek mikor leg­nagyobb szükség volt dolgos kezekre — ha ezzel meg nem sértem önöket. Most akarná­nak visszamenni, mikor már a munka készen van? A ma­gyar népnek nincs szüksége urakra, ott már csak munká­soknak van hely. önök pedig maradjanak csak ott ahol vannak. “A Szabad Magyar- ország” hangján és máshol. Onnét bátran köpködhetnek, rágalmazhatnak, mondhatnak amit akarnak. Igaz, hegy piszkos munkát végeznek az urak, oda se neki, fő az, hogy meg legyen fizetve. Ugathat­nak a kutyák, azért a kara­ván mégis csak halad. Azt hiszem tisztelt uraim, hogy önök nem nagyon büszkék arra, hogy magyarok. Ugye, hogy nem? Én büszke va­gyok, hogy magyar vagyok, mert a magyar nép a sza- badságszeretö népek közé tartozik. Sokat szenvedett a magyar nép, mig végre le­rázta magáról Önöket az el­nyomókat, s sikerreli sajátot- ta ki magának az országot, saját kezébe vette annak és sorsának irányítását. Üdvözöllek népem, magyar népem a felszabadulásnak ti­zedik esztendejében. Holty Antal “Békevágy” Tisztelt Szerkesztőség! Remélem velem együtt többen észrevették a mi drá­ga szerkesztőnk kérelmét és megragadták a tollat levél­írásra, hogy kifejezzék szív­ből jövő gondolataikat. Ki prózában, ki versben. Én ma­gam üzenetét e sorokban fe­jezem ki óhazai szeretteim­hez a felszabadulás alkalmá­val: Budapestnek sok színes vi­rága Minden szála mindig ezt su­sogja: Békét, békét az egész világ­nak! Mindegy milyen szinü a jó- akaratu ember A békevágy egyformán lán­gol Az emberi szivekbe. .. Antonia Dosay A phillipsburgi munkások harca szervezetükért — A Magyar Szó Easton Pa-i. tudositójától — . . Phillipsburg-i Ingersoll Rand Co.-nál lejárt a szak- szervezeti szerződés ez év februárjában. A Lehigh Völ­gyi és környéki gyárak mun­kásai nagyobb részt a CIO- ba tartoznak az Ingersoll munkásainak -kivételével. En­nek a gyárnak a munkásai vagy 60 százalékban a United Electrical, Radio and Ma­chine Workers of America szervezethez tartoznak. A CIO-nak is volt ott pár száz tagja. A gyárvezetőségnek tervet kellett kidolgozni, hogy a sze­rintük kommunistának bé­lyegzett unió szétessen. Erre a nagy hazafi, McCarthy és allentowni besúgó j udására volt szükség. A, dobverö az eastoni napilap volt, mely nyilvánosságra hozott 75 “kommunistát” köztük két unió szervezőt és egy eastoni Lafolette egyetemi tanárt, amikor ezen árulás és egyben támadás megjelent a helyi lapban. A következő nap a tiltako­zó levelek tömege, telefonhí­vások mentek a helyi laphoz, úgyhogy frontot kellett vál- toztatniok. Természetesen a honmentő, azaz dollár őfels­égét mentő ezredes ur Mc­Carthy személyében megje­lent a láthatáron és Wash­ingtonba rendelte Phillips- burgból a két unió szervezőt, Lehigh Völgyéből pedig pár nagyon jó munkástársunkat. A kihallgatásokon a szer­vezők tagadták, hogy ők va­laha is kommunista párt ta­gok voltak, úgyszintén a United Electrical Workers unió vezetősége kijelentette, hogy védeni fogja tagságát és szervezőit. Az eredmény az, hogy egyelőre a szervezők szabadok. Közben eljött az idő, hogy az Ingersoll Rand Co.-nál le­járt a szerződés és mivel két ÁPRILIS 4. Irta: MIN ARIK KÁLMÁN “Itt élned, itt meghalnod kell” Nem úri fajnak Íródott. 4 Nem annak a fajzatnak Aki a munkától mindig borzongott-irtózott. Nem annak ám, Aki más hátán kapaszkodott a magasba. S mert onnan lepottyant, Szülőhazáját cserben hagyta. És elmenekült a nagyvilágba. Onnét öltögeti varangvos nyelvét. Makkról álmodik mint a disznó: Fonja szövi aljas tervét. Hal/od testvér?... neked szól ez ének. Érzed hogy lüktet... . hogy dobog a szived? Dobogja fájós múltat, Amikor apáid karóra húzták, s fejeik hultak. Amikor igazukéit fleresre húzták, Máglyán égették, elevenen nyúzták. Mogyoróbot, bikacsök, csendőrszurony Még most is borzongva érzed hátodon. És most, hogy PLEBEJUS erődet harcra mérted. Évszázados álmod végre elérted. A véráztatott magyar föld; a rabjaid hona. Most, a szorgalmas nép boldog- otthona. Lelked, tüze nem égett hiába.... Életed nem dobtad oda potyára. A szörnyű bírókban a győztes te lettél HUNNIA nagy fia jó utat követté/. Elsinore, Cab, U. S. A., 1955 unió volt a gyárban, a gyár urai abban reménykedtek, hogy ezekután munkásai megijedtek az unióktól s azo­kat a pokol fenekére óhajtják küldeni. A 2200 munkásból pár száz ne mszavazott, 2000 munkás háromnegyed több­ségben a United Electrical Unió mellett szavazott azzal a feltétellel, hogy aki nem hajlandó a többség által megszavazott unióba tartoz­ni, az a munkáját elveszíti. Az unió főkövetelése a zárt shop volt, úgyszintén 4 cent azonnali bérjavitás és egy év után 3 cent, valamint kórhá­zi segély megjavítása, három hetes szabadság 15 évi mun­ka után. Mindezen feltétele­ket egy havi akaratoskodás után a gyár megadta, mert ezen idő alatt munka beszün­tetések voltak és sem a ju- dás, sem a fő-führer nem ké­szítette el a rendeléseket, melyeket sür-gösen ki kellett volna adni. Mérlegelve ezen gyár pá­lyafutását az elmúlt pár év­tizedben, azt kell megállapí­tanunk, hogy mindenáron szabadulni akart a U.E.-tól. Pár évvel ezelőtt 90 napos sztrájkot javasolt, hogy az uniót megtörje, de terve nem sikerült. A helyi lap krokodil könnyek között jelentette be a háromnegyed többség ered­ményt és megjegyezte, hogy a U. E. pár évvel ezelőtt há­rom hónapig sztrájkolt és ezen idő alatt nagy mennyi­ségű pénzt vesztett a mun­kásság, s most mégis nagy többségben a .“kommunista unió” mellett döntött a mun­kásság. A munka beszüntetése veszteség mindkét részről, viszont van-e a munkásság­nak más fegyvere, mint ke­zük levétele a termelő gépek­ről, ha jogos követelésüket nem teljesitti a gyáros. Van­nak olyan gyárak, ahol a sztrájktörőket nem lehet használni és ez vonatkozik a fentnevezett gyárra is. En­nek a gyárnak a vezetősége számolt a háromnegyed szó- többségggel és nemcsak a bérkérdési feltételeket adta meg, hanem ami a főpont volt a munkásság részéről: a zárt üzemet szintén be kel­lett venni az uj szerződésbe, ami nekik nagy pofon, a munkásság részére pedig nagy győzelem és remény to­vábbi harcaikban. Ezen nagyszerű eredmény­nek, úgy hisszük pár évtize­des múltja van. Az időnként felmerült bérk érdseknél ezen unió szervezői mindig kizárólagosan a munkásság érdekeit képviselték, vagyis jó magot vetettek el és ebben rejlik a munkásságnak velük érzett szimpátiája. Ilyen szervezőkre volnak szüksé­günk az egész vonalon. Szabó Károly Négyszázötven hold erdőt telepítenek ebben az évben a Mecsekben. A hegység csapa­dékszegény részein elsősor­ban feketefenyőt, a déli ré­szen pedig kőrisfát. Dolgozóknak büszkesége: Az üj Magyarország A szivemnek közepébe Festettem egy képet: Ráfestettem kis falumat És a magyar népet. Ráfestettem Magyarország békeakarását. Balsors tépte, magyar népnek Melyért oly rég harcolt, vérzett Szent jogát és szabadságát. Amig szivem közepében Hordom ezt a képet, Emelt fővel, derűs arccal Nézem azt a földet. Boldog vagyok, napról-napra Nő a boldogságom, Mióta a magyar népnek Újjá épült szép országát, Régóta várt szabadságát látom. Előttem van örökösen Magyarország képe. Nem hiába festettem a Szivem közepébe. Ugv hevíti a keblemet Olykor■ a boldogság. Amikor a képre nézek Büszkén érzek, büszkén nézlek Dolgozó nép büszkesége Te Uj Magyarország! Kosa Pál “SZERETVE KÖSZÖNTLEK.. ” A 85 éves Erben bácsi küldte e megható verssorokat a szülőhaza felszabadulásának iO-ik évfordulójára: Szeretve köszöntlek édes szülőföldem Hozzád szállott gyakran, a távolból lelkem. Balszerencse üldöz, kísérőm a bánat, Mióta elhagytam a szü/őhazámat. Elhagytalak hazám, könnyes szemmel téged Tűrhetetlen volt az urak miatt az élet Balomban kalapom, szivemen jobbkezem Éljetek boldogul nektek ezt üzenem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom