Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-13 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 13, ísáo 6 Olvasóink Írják... Bódog András véleménye a napiárról Tisztelt Szerkesztőség! Csak a karácsony utáni első postával kaptam meg a naptárt. Ezért sietek megírni első alkalommal, hogy szebb és érdekesebb mint a tavalyi. Elsősorban már a nyomdai munka szempontjából is, jobb a papír, szebb és gondosabb a nyomás, kevesebb a sajtóhiba, szép a beosztás stb. A címlap egyszerű népi motívumai ép úgy mint nyomása különösen szép és Ízléses. Gratuláció jár a tervezőnek (Gel- lért) és a nyomdának érte. A naptár tartalma nagyon jó és változatos. Ez vonatkozik a rövidre-szabott de jól összefoglalt általános tudni-! valókra. A fiigetlenségi nyi-j latkozat bevezetése, a Bill of Rights és az alkotmány rövid ismertetése soha időszerűbb nem lehetett volna mint most \ amikor nagy a hajlandóság, hogy elfelejtessék a néppel az egészet. Nagy, érdeklődésre számíthatnak a népszerű tudományos cikkek és az év és s? munkásmozgalom évi története. Jó és érdkees Magyar- országi legutóbbi teljesitmé- nyejről szóló cikk. Itt azonban volna hozzátenni, valóm. • A cikk statisztikái1 össí#- állitásai legnagyobbrészt csak a múlt év megfelelő időszakával vannak szembeállítva, százalékosan.. Ez azok számára, ideértve az amerikai magyarság legnagyobb részét,, akik nem ismerik az előző adatokat, csak egy fokozódó fejlődésről ad általános képet. Például kétszer- annyi rádiót adtak el mint a múlt év hasonló szakában, vagy a csecsemőhalandóság 24 száazlékkal javult, egy év alatt stb. Az ilyen és más adatok igazi jelentősége akkor nyilvánulna meg igazán, ha ezek a statisztikák ép ugv mint a termelési adatok két három korábbi esztendő adataival szembenálitva kerülnének ismertetésre. Mondjuk az első háború előtti ‘boldog” békevilágból 1911 vagy 12, továbbá a második világháború előtti “szabadság” korszakából a mégfelelő évek adataival, hogy mérnék össze a maiak. Mi volt az olvarr nagyon fajvédett magyarság, tüdőbaj és csecsemőhalálozási arányszáma, termelése és fogyasztása, munkaviszonyai lakbére, költségei stb. a maihoz képest. Egyszóval a jövő évi naptárban egy szép hosz- szu és kimerítő cikkét szeretnék látni, amely ilyen formában fogalmakat ad az olvasóknak, hogy milyen arányú változások történtek azzal a korszakkal és állapottal Szemben, melyet ismert saját tapasztalataiból. Az irodalmi rész összeállítását különösen szerencsésnek tartom. Elsősorban is feltétlen dicséret illeti Illés Béla regényrészletéért, a- mely felejthetetlen arcképét adja a magyar úri bandának, mely sosem tanult és sosem felejtett. Kis ostoba és hiú férgecskék gyülekezetét látjuk, akiknek, legfőbb hite, hogy hatalommal és hivatallal együtt észt is ad az isten. Akármennyire is nehéz elképzelni,ujra meg újra lel kell fedeznünk önmagunk számára a hihetetlen valóságot, hogy milyen sokszor ilyen üresfejü és kofálkodó alakok tartják és tartottak kezeikben százezrek sorsát és hogy ilyen és hasonló mederben működnek e parányi agyvelők ma is Washingtonban, Londoban, Németországban és Aus ztriában Egyesegyedül már ezért sem érthetek egyett a M. Szó dec. 30-iki számában közölt levél Írójával e pontban. Illés regényrészlete egy befejezett és nagyon éles rajzot ad, a- mely aktuálitásában párját ritkítja. De élvezettel olvastam Veres Péter történetet. József Attiláról szóló kis novellát stb. Egy szóval, nem látok hibát azzal, ami a naptárban bekerült, legfeljebb hiányai (Eben részben egyetlátok az emlitett levélíróval), hogy sose lehet elég. Bár jövőre két- szerannyi lehetne. És bárcsak jövőre nem volna szükség a ‘ha kopognak az ajtódon’ és hasonló tájékoztató cikkekre. Ezzel a reménnyel érdemes megkezdeni az uj esztendőt, melyez sok boldogságot kivánok mindnyájuknak. Bódog András A r&ndszenty ügyről Tisztelt Szerkesztőség! Nem értek egyet Rév. Gross elmélkedésivel Mind- szenty szabadonbocsájtásáról. A magyar nép évezredes, keserves tapasztalataiból igen sok mondás érlelődött meg, amelyet idézhetnék arranéz- ve, hogy mért nem lesz Mind- szentyből a magyar nép őszinte barátja. ,A Wall Streeti pénzkirályok tulajdonában álló sajtó gondosan ügyel arra, hogy az amerikai nép ne tudjon meg semmit a való tényállásról Mindszenty működéséről. Ha Mindszentyn múlt volna ma Magyarország is egy Formo- za, vagy Délkorea féle há- bqrus tűzfészek , nyomorgó ország lenne a világ bámulatát kultur és sporttevékenységével jogosan kiérdemlő ország helyett. Arizonai olvasó Bérmunkás olvasóktól Tisztelt Szerkesztőség! A lapot rendszeresen kapom. Sokféle tárgyú tanulságos tartalmát nagy élvezettel olvasom. Külön megelégedésemre szolgál, hogy nem jut jut benne szóhoz az amerikai magyar munkásmozgalmi frakciók egymás elleni gyűlöletre irányuló törekvés. Sajnos, a múltban egyetlen egy munkásmozgalmi csoport sem volt mentes ettől. Amennyiben a naptárt egy barátomnak adtam, nem sok időm volt azt átnézni. Úgy felületesen átnézve is meglepően gazdag és nívós. Alig várom, hogy kézhez kapjam a másikat. y. n Tisztelt Szerkesztőség! Néhány hete hogy olvasom a Magyar Szót. Én olvasója voltam a Bérmunkásnak amióta megindult a munkások nevelése céljából. Azt hiszem, hogy úgy mint nekem, sok más Bérmunkás olvasónak is hiányzik, de azt már visszaállítani nem lehet. Örülök, hogy pótlásként a Magyar Szót olvashatom. Kérik véleményemet a lapról. Ajánlom a rövidebb cikkeket. Mivel a reakció a politikai kérdések miatt üldözi a munkáslapokat, tehát tanácsos ehelyett történelmi és természettudományi cikkeket közölni nevelés céljából. Nagyon szeretem Geréb József irómester cikkeit. Szeretném, ha Mezőségit is felsorakoztatnák az írógárdába és még másokat, akik a Bérmunkást írták. A naptárról annyit, hogy a Mindentudó elnevezést nem tartom jónak, mert dacára, hogy sok jó és tudnivaló van benne, de még nagyon sokfele tudásra van szüksége a munkásságnak. Philadelphiai munkás (A “Mindentudó” címet nem szószerint értelmezés végett v adtuk tartalmának méül, hanem tartalmának miattsokoldaluságának hangsúlyozása, valamint jóhangzása végett. — Szerk.) További vélemények a naptárról Tisztelt Szerkesztőség! Naptárunk még mindig több értékkel bir azok részére ,akik a komoly Irodalmat értékelni tudják és összehasonlításokat tudnak tenni a százezres, jövedelminél r.md- delkező u j s á gtulajdonosok mesét, jósnők jövendeléseit tartalmazó p o nyvairodalmi raktárnak nevezhető naptáraikkal. Tehát ne kívánjanak egyes kritikusok 50 centet érő dollárjaikért világ-lexikont. Egy nyugdíjas öreg bányász Perrisből Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, nagyon szeretem. Még ilyen jó naptárt nem olvastam M. István, Clevelland A néger kérdés életkérdés minden amerikai munkás számára Tisztelt Szerkesztőség! A déli államokban a közéleti vezetők gyakran hangoztatják, hogy a néger kérdés kemény dió. Még a Legfelsőbb Törvényszék döntését is idézik e tétel bizonyítására. Sajnos, hogy mig a polgári társadalom legalább vita tárgyává teszi a kérdést, sőt, miként a Legfelsőbb Törvényszék tette, még intézkednek is a néger kérdés egyes elodázhatatlan részleteinek megoldására ,addig a szak- szervezetek vezetősége nem kívánja e kérdés gyakorlati megoldását napirendre tűzni. Sőt, egyes szakszervezeti vezetők fel is használják ezt a kevésbé felvilágosodott és nem szakmunkások sakkban- tartására, sajnos, maguknak a szakmunkásoknak a beleegyezésével. Nem kívánják ezt a súlyos helyzetet tisztázni, mert kivételes helyzetük, mint szakmunkások, magasabb életnívót biztosit számukra. De nemcsak a néger kérdést nem látják tisztán, nem látják a Taft Hartley törvény utóhatását a fasiszta McCarthy demagógiáján keresztül. Ez az ország, Amerika a demokrácia alapelveire lett éiptve Jefferson és Lincoln eszméi adták még hazánknak legkiemelkedőbb jellegzetességét, a vélemény szabadságát, a másoknak nézeteivel szembeni való türelmet az emberi egyenló'séget! Ma azonban ott tartunk, hogy Roosevelt New Deal- jét 20 évi árulásnak nevezik a reakciós berkekben. Bűnbaknak használva fel a 160 milliós népnek egy aránylag elenyészően kicsiny politikai kisebbségi pártját, a kommunista pártot, zavarba akarják hozni e nagy ország egész, szabadongondolkozásu népét. 15 miliós szakszervezeti mozgalmunk többsége, beleértve a vezetőséget, nem okul a németországi Hitler féle fasiszta vörösfalás tanulság gán, hanem ugyanolyan demagógiával félemlitik meg a szakszervezeten belül az ellenzéket, vagy ha az nem sikerül, kizárják azokat és ezzel a bószok malmára hajtják a vizet. Ennek a veszélyes politikának már érlelődik a gyümölcse. Az amerikai nagyipar egyre fokozottab tempóban költözteti át gyárait a délre. Ki fogja ott megszervezni a munkásokat? A legjobb szerzezőket kizárták a szak- szervezeti mozgalomból, azokat, akik a harmincas években oly nagy szerepet játszottak az alapipar megszervezésében, a CIO megalakításában. És ha a déli munkásság nem lesz megszervezve, majd meglátják az északi szervezett munkások, hogy meddig tarthatják meg élet- színvonalukat jelenlegi bérskálájukat ! Az amerikai közgazdaság, bármennyire is igyekeznek tagadni, jelenleg az 50 bilió dolláros évi hadikiadásokon alapul. Ea veszélyes gazdasági politika. Ha nem vezet háborúba, határozottan tönkre fogja tenni gazdaságilag az országot. Lincoln elnökünk mondta, hogy amig az ország egy része elnyomatásban van, az egész nemzet szabadsága veszélyben van. És jelenleg hazánk munkásságának egy része gyarmati kizsákmányolás alatt él a Mason Dixon határvonal alatt, értve a déli néger munkásságot. Ez a kizsákmányolás az amerikai pénzvilág urainak több millió dollárnyi szuperprofitot ad. Pár adattal illusztrálom, honnan jön ez a szuperprofit: Északon, a famegmunkáló iparban, ahol a legtöbb munkás fehér, az órabér 1 dollár 93 cent. Délen, ahol a famegmunkáló munkások többsége néger, ugyanabban a szakmában, ugyanazon munkáért az átlagos órabér 97 cent! A cigarettagyártó iparban a fehér munkások órabére -1.12, a négereké 75 cent. Ruhakészítő munkások órabére New Yorkban, többségük fehér, -1.87. Ugyanabban az iparban Atlanta Ga.-ban, ahol a többség néger, 95 cent! Pamutszövők Lawrence, Mass.-ban, fehérek, $1.56,' ugyanazon szakmában Virginiában, North Carolina déli államokban $1.12. összegezve, az Egyesült Államokban az átlagos fehér és az átlagos néger munkás bére között 1100 dollár különbség van. Miután pedig az amerikai iparban és föld- mivelésben kb. 3,500,000 néger munkás van foglalkoztatva, ez azt jelenti, hogy e bérkülömbség következtében Wall Street évente 4 bilió dollárral növeli profitját. Ezért tartják lent az elkülönítést, a faji gyűlöletet. Mert ha ez megszűnne, akkor a négernek is olyan bért kellene fizetni, mint a fehér munkásnak és Wall Street páncélszekrényeibe évi 4 billió dollárral kevesebb vándorolna. Viszont ennyivel* több kenyér és tej jutna a rosszul táplált néger, mexikói és más kisebbségek gyermekeinek szájába. És ennyivel nagyobb mennyiségű forgalmat csinálnának a kiskereskedők. Végül pedig nem volna sem az autó sem a ruhaipari mágnásoknak érdemes megszökniük északról és délre vinni gyáraikat . íme, munkástársaim, ezek a néger kérdés ama problémái, amelyekben tisztán kell látni minden öntudatos munkásnak. Leib Pál, Az Orsz, Lapbizottság tagja “Éhes dísznek Tisztelt Szerkesztőség! Olvasom a helyi lapból, hogy az egyik szenátusi bizottságunk megállapította miszerint ‘A magyarok ellenzik a rendszert”. Ezt mind a Magyar Bizottmány dumálta be a szenátoroknak. Éhes disznó makkról álmodik. lllnoisi olvasó
