Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-17 / 11. szám

March 17, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 ■ 1 ■ ----­A VISSZAEMLÉKEZÉSEK ROVATA Egy Long lsland-i olvasóhoz Tisztelt Szerkesztőség! Idézem a szerkesztőség vá­laszát, amelyet egy long is- landi olvasónak adtak s amelybe beleolvasztom az enyémet is. “Mi nem törődünk azzal, hogy a hozzászólást naptár- kritika, vagy bármilyen más kérdésben teszik.... csak Írja­tok minél több kérdésről, gya­koroljátok magatokat gondo­latban Írásban való kifejezés­ben, mert ezzel elősegítitek a j helyes vélemény kialakulását, könnyebbé teszik a haladás "útját mindnyájunk számára.” A szerkesztőség örül, hogy értékes gondolkodásúvá fej­lődnek bármilyen kérdésben a munkásolvasók, akiknek leg­több része hat elemit sem végezhetett az óhazában, hogy a nevét tökéletesen alá tudja Írni. így szerkesztőink azt akar­ják, elérni, hogy ne csak a ne­vét tudja leírni, hanem töké­letesítse értelmét, fejlessze világnézetét. Kérdem a long islandi ol­vasót, hogy kinek a hibája, hogy igy nőttünk fel? Nekem úgy néz ki, hogy ez az olva­só otthon emelkedett felfelé a tudás létráján, de itt lefelé halad. Valószínű, hogy a kö­zéposztályból való. Lehetsé­ges az is, hogy valami jóaka­ró ismerőse rendelte meg az ő számára a lapot azért, hogy hátha csatlakozni fog a ha- ladószellemüek táborába. A higgany felül kívánkozik ha­ladni, ha a forróság érinti, Ma már elértük azt, hogy a középosztály érdekei jobban megkívánják a harcot mint a legalacsonyabb osztályé. És miért ? Azért mert mig a munkás­osztály kiverekedte magának, hogy itt-ott nemcsak az állam is a hóna alá nyúl (munkanél­küli segély, stb.) ügyekben, de jótékony intézetek is, mig . a kisüzletemberek, a fehér- gallérosok minden nevezetű fajtája a tönk szélén áll, ha ugyan nincs már benne! Később, ha folytatást fo­gok írni és Ön kisérni fogja soraim, meg fogja látni, hogy nem rossz, hanem jóakarat­ból irom e választ az Ön ré­szére és talán tanulni fog az olvasótábor is belőle. Kinek van ma nagyobb szüksége a társadalmi hala­dásra, a demokrácia a for­mális iskolázottsággal alig rendelkező kétkezi munkás­ságnak vagy a középosztály­nak? Már odaérett minden, hogy a középosztálynak ép­annyira érdeke a demokrá­ciáért, társadalmi igazságért folyó harcban résztvenni, a békés boldog uj világ építé­sét előmozdítani, mint a mun­kásosztálynak ! Higyje el kedves longislan- di olvasó, a nincstelenektől már nincs mit elvenni, csak a középosztálytól. Nemcsak az anyagiakat veszik el tőlük, de a tudást is, hogy ne tudjanak védekezni tudásukkal. Láthatja, hogy a harcoló tudósabbakat metszik le előbb a tudás fájáról a börtönbe! I. M. Akron (I. M. munkástárs érdekes okfejtésébe hiba csúszott be akkor, amidőn azt állította, hogy a “nincstelenektől már nincs mit elvenni, csak a kö­zéposztálytól”. Az átlagos amerikai mun- j kásnak —a látszat ellenére— j alig van valamije. A hitelre ! vett házat, autót, bútort, pár I száz megtakarított dollárt a legtöbb munkás pár heti vagy i hónapi betegség uán elveszt­heti. És mégis mondhatjuk-e, hogy a nincstelen munkástól nem vesz. el a tőkés semmit? Természetesen, hogy nem. A tőkés minden nap vesz el a munkástól és a munkás a szakszervezete segítségével igyekszik kiharcolni, hogy az elvett rész minél kevesebb le­gyen és neki, a dolgozónak minél több maradjon. A mun- [ kás és a középosztály a nagy­tőkével szemben elfoglalt helyzetük tekintetében egy csónakban vannak. Ezért szükséges az összefogásuk.— Szerk.) Ószőnyi emlékek Tisztelt Szerkesztőség! Hosszú hallgatás után meg­szólalok, de betű alakjában. Annyi nagyon is időszerű (magyarul aktuális) kivágá­som van, ami majd elavult a hosszú halgatással. Pató Pál lett belőlem. Most, kaptam hí­reket a demokratikus Ma gyarországról, szü lőhazánk mai elnökének falujáról. Az én időmbe egy gróf.Vázsony keőy volt a falu kegyura — merész és züllött urnák voft ismerve nemcsak öszönybe, hanem országon belül kívül, annyira vitte, hogy öngyilkos lett. Egy színésznő, Kacsoh Karola volt a kitartottja, ki szüleimnél lakott de kénytele­nek vo'.cak kitenni, mert a gróf ur minden éjjel tökrésze­gen verte az ablakot, kiabál­va, hogy ‘Karola eresszél be.” Édes apánk többször' el is kergette. így Karolának is menni kellett,,, ami megszün­tette az úri szerenádot. Rövid időre rá, a gróf agyonlőtte magát. Kacsóh Karoláról jut e szembe a Gábor leány, akit Zsazsának neveznek. Ugv látszik Fedák Sáritól örökölte a nevét. Az első Zsazsa 1905-ben a Népszínházban játszott, en­nek igazgatója akkor Füredi volt, akinek felesége a Kacsoh Karola volt. Ha nem csal em­lékezetem Fedák Sári játszot­ta a címszerepét Bob herceg­ben. Valami zsarnoki követe­léssel, közvetlenül a megnyi­tás előtt megtagadta a fellé­pést. Füredi hasztalanul kö- nyörgött neki, mikor látta, hogy .átöltözött és kiment, Fü­redi bement szobájába és agyonlőtte magát. Mikor a közönség megtudta, hogy Fe­dák kergette Füredit halálá ba, Fedák néhány hónapra el­hagyta az országot. Ez volt a Zsazsa név első tulajdonosa. Abban az időben két prima­donnája volt Budapestnek, aki nem tudott énekelni Kűri Klára és Zsazsa. Klára Habs­burg Jenő kitartottja volt. A “Paraszt és a Költő’ volt ak­koriban az újdonság, és Je­nő főherceg százával vette a jegyeket a diákoknak, csak ' azt kötötte ki, hogy tapsolja­nak, még pedig úgy, hogy a tenyerek vörösek legyenek. Vagy 50-re azt kényszeritet- te, hogy kifogják a lovakat a főhercegi hintóból ég a diákok húzták azt, egy harmadik cso- . port pedig a virágokat szórta a primadonnára. Ilyen utódai . lettek a márciusi diákság- i nak és az ilyen banda kitar- . tására fizette a nép a renge- [ teg adót. Szerencsére mái 1955. öt Írunk és ez a társaság , már a múlt szemétdombján i van, ahonnan nincs visszaté- . rés. * Varga IIIIIHHHIIIIHIIIIIII __ r_¥ , _ Ellenvélemény a Rákóczi-Verhovay egyesülésről Tisztelt Szerkesztőség! Én mint régi Rákóczi tag elfogadtam a Magyar Szó azon álláspontját, hogy egy­ségben az erő és helyeslőleg vettem tudomásul az egyesü­lést a Verhovayval. Csak akkor kezdtem felfi­gyelni amikor Kocsis Albert elnök íijévi cikkét olvastam a januári számban. De ha igaz akarok lenni, még inkább ak­kor, amikor a következő számban annyian felhördül­tek ellene. Nekem nem tetszett az, ahogy Fishbein László le akarta dorongolni Kocsis Al­bertet. Meg kevésbbé tetszett az a minden lében kanál, Fáy Fisher Andor ur dühös kiro­hanása. Különben is mióta lett Fáy Fisher Kanál ur a Rákóczi Szemle munkatársa': Amikor legutóbb hallottam betegsegélyzői szerepléséről, Debrecenben hiisiilt ha nem tévedek, Horthvék vendége­ként és a Verhovay megbí­zottjaként. Hát ilyen embe­rekre van a Rákóczi vezetősé gének szüksége, hogy ledoron gólja az egyesülés elvi ellen­zőit? Miféle beszéd az is, hogy valakiazt mondja Kocsis el­nökünknek, hogy nem tud né­gyig számolni, meg hogy “ha olyan expert”-nek tekinti ma­gát, menjen vissza az isko­lába. Úgy tudtam, hogy a R&- kóczi Egylet nem csak a nagy “expert”-ek tulajdona. És hogy a Rákóczi Egylet tagjainak, nem is beszélve el­nökének, joga van nézetét ki­fejteni és nincs arra parancs, hogy mint suszter,_ maradjon a kaptafánál! Akik ilyen hangot és ilyen érveket — hogy Fáy Fisher, Gondos Sándor meg Reményi előrángatását ne is említsem — azok szénája nem lehet na- j gyón rendben. En azt mon- ! doni a Rákóczi tagságának, vigyázzatok emberek, valami nincs rendjén az egyesüléssel. | Akik egyenes utón járnak, I azokat nem fogja el diühro- I ham amikor valaki ellenvéle- ! ményt fejt ki. Bridgeport i Rákóczi tag Dienes ur kötekedik Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom, hogy önök fi­gyelik-e a Dienes ur sajtó­garázdálkodásait ? Úgy lát­szik nem tud már kibe, mi­be belekötni, mostanában is­mét nagyon hangoskodik és igyekszik belekötni a Ma­gyar Sző szerkesztőségébe. Évek óta ijesztgeti a New Jersey-i magyarokat, hog\ jó lesz vigyázni, bajba jut­nak, ha ki merik nyitni szá jukat. Lapja minden száma í félelem, gyanakvás, térj esz tését célozta, de nemcsak a; amerikai magyarokra ha nem az óhazára is. Szerinti odahaza rabságban van min Ez aligha tetszik Duliesnek! Tisztelt Szerkesztőség! Nagyot mulattam egy le­velén, amelyet a Detroit News egyik fiejnrégi számá­ban olvastam. A lap egyik olvasója azt Ír­ja (csodálom, hogy ez a reak- 'ciós lap leközölte a levelet,) hogy ő ugyan nem érti miért van Amerikának szüksége egy kinai szigetre (Formóza) a védelemre, de ha kell hát kell. Üsse kő, tartsuk meg Formózát, de adjuk érte Kí­nának a Haw-aii szigeteket valamint Alcatraz és Catalina szigeteket. ­Mert hát ha Amerikának kinai szigetekre van szüksé­ge védelemre, akkor a vak is láthatja, hogy Kínának meg amerikai szigetekre van szük­sége védelemre. Ez a megállapodás, mondja a levélíró keserű gúnnyal, biz tositaná a békét, mert ha Ki­na valóban aggresszor akarna lenni és megbombázná Cali- forniát, akkor mi Formózáról megbombáznánk Kinát. Ez a levél is bizonyítja, hogy egyre több amerikai ítéli el Dullesék kinai politi­káját. Ez a levél aligha tetszett Duliesnek, ha ugyan valaki megmutatta neki. Detroiti magyar munkás Biztos módszer! Egy újságíró, miután végig­hallgatta a .sajtókarzaton Val Peterson, a polgári védelem in­tézője beszámolóját -a hidrogén- bomba okozta rádioaktiv lecsa­pódások hatásáról, megjegyez­te : “A helyzetet úgy orvosolhat­ja legjobban az ember, ha ha­lott!” , denki és nekünk kell őket fel­szabadítani. Azt hiszem, hogy : ezt a propagandát már saját olvasói sem hiszik el. New Jersey-i magyar (A reakciós magyar-ame­rikai újságírás 60 esztendeje alatt sohasem szerzett magá­nak babérokat a nép szolgá­latáért. De amig az első 50 esztendő alatt e sajtó üzleti szellemű tulajdonosai csak arra utaztak, hogy minél job­ban megvágják a magyarsá­got. (Himlervíllei részvények, “Aranyat vasért”, Szoboré- pitési mozgalom” stb.) addig mostanában a zsebvágás mel­lett a denunciálás lett főmes- ! térségük, sőt mondhatni fő jövedelmi forrásuk.— Szerk.) CLEVELAND, O. FIGYELEM! A Dalárda május 22-én mu­tatja be a Bohemian hallban 4314 Clark Avenue a “János Vi­téz” cimU daljátékot fényes ki- illitásban. A dalárda müködvelő tagjai serényen próbáznak, a szép eredmény már előre lát­ható. Jegyek kaphatok úgy az Sast oldalon, mint a Westen, ay 'lőndás iránt iáén tiaev az ér­deklődés, ami ’ kettőzött szorga­lomra készteti a szereplőket. HETVEN! Irta: Szlovenszky Károly, Párv József születésnapjára Porszem úszik a nagy mindenségben Lubickol a márciusi légben. Dönli hátát a napkemencének Füttyös ajkán szól valami ének. Majd felsóhajt, nem keseredetten: “Nézd csak, nézd csak. meglepett a hetven!” Kőszoborként elmereng a porszem “Miért vagyok itt?! Nem tudom még most sen.” Visszatekint, csupa nagy hullámok, Felbukkanó s elmerülő álmok, örök küzdés ez mozgásban De csak nyugodtan sohasem lázban. Sok megértés néha egy kis harag Porszemen csillámló napsugarak Kedves világ és azt hittem barátok Mosolyogva gondolok reátok. Most félóráit széles hahotázva Por üstökét félelmesen rázva Miért vagyok itt? Most már megmondhatom: Lesz belőlem egy hasított atom. Belebujok egy hosszú rézcsőbe Átölelem e porgolyót körbe Mert porával mindig szembe vágott Felrobbantom ezt a gaz világot. No de ne féljetek ti sápadt porok * P Nem leszek ily kegyetlen ostorotok. Valóság lesz itt minden atom-álon* Ezt a sárgolyót én szebbé formálom. New Brunswick, N. J., 1955 március _______9_

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom