Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-08-26 / 33. szám
August 26, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ n A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL JEAN JAURES emlékezete A GYÓGYÍTÓ ALVÁS Pavlov kutatásaiból ismeretes, hogy az alvás a nagyagy kéreg sejtjeinek gátlásos állapota. Alvás idején a nagyagykéreg sejtjei nem működnek, mintegy elzárkóznak a tevékenységtől s bennük ilyenkor a működéshez szükséges állapot helyreállítása folyik. Vagyis egyszerűbben: pihennek és erőt gyűjtenek. Pavlov mutatott rá az alvás nagy gyógyító jelentőségére is. Különböző betekségeket ma már számos helyen sikerrel gyógyítanak gyógyszeresen meghosszabitott alvással. Pavlovnak és tanítványainak érdeme, hogy megfelelően hangsúlyozták az agykéreg szerepét a szervezet minden életműködésében. A pavlovi iskola sok meglepő tényt tárt fel erre vonatkozólag, de az idetartozó kérdések tisztázása még távolról sem fejeződött be. így a Szovjetunió Orvostudományi akadémiájának Sebészeti Intézetében végezték el a következő kísérletet. Gyógyszerrel altatott nyulak bőrébe terpentint, gennykeltő kórokozókat, vagy diftéria bacillusok mérgét fecskendezték. Ha ébren lévő nyulakon végeznek ilyen beavatkozást, az állatok bőrében gyulladás keletkezik. És alvó nyulakon? Első gondolatunk az, hogy a gyulladás alvó állatokon éppen úgy létrejön, mint éber állapotukban. Hiszen a méreg ott van a sejtek körül, s a gyulladás köztudomásúlag helyi reakció. így gondoljuk. S mi történik a valóságban ? Az alvó nyulakon nem, vagy alig észrevehetően fejlődik ki a gyulladás ugyanazoknak a mérgeknek a hatására, amelyek éber állapotban súlyos helyi elváltozásokat okoznak. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy a helyi gyulladás az agykéreg sejtjeinek befolyása alatt jön létre, s az agykéreg gátlásos állapota, az alvás nem engedi meg helyi gyulladás kialakulását. A következő kísérletek egy bonyolultabb “helyi” folyamat tisztázására törekedtek. Néhány évtizede ismerjük az úgynevezett allergiás folyamatokat, melyeknek nagy biológiai jelentőséget tulajdonit az orvostudomány. Arról van szó, hogy például egy nyúl bőrébe egy másik állat, például egy ló vérsavóját oltják, semmi hatása sincs. De ha néhány nap múlva ezt az oltást megismétlik, meglepő változást tapasztalnak. Az ember azt gondolná, hogy a két oltás hatása nem különbözhet egymástól. S ime, a megismételt oltás súlyos bőrgyulladást okoz a nyulon. Az első oltás a nyulat tulérzékeny- nyé” tette a lósavóval szemben, s ezért a második oltásnál az oltóanyag, amit első Ízben alkalmazva közömbös volt, erős méregként hatott. Az ilyen jelenségeket nevezzük allergiás túlérzékenységi folyamatoknak és nagy szerepük van az ember életében, is. Ucsityel szovjet kutató gyógyszerrel altatott nyulakon vizsgálta az allergiás bőrgyulladás lefolyását. Kiderült, hogy a túlérzékenység is meszünt az alvás alatt: a nyulak úgy viselkedtek, mintha nem ismételten, hanem első Ízben kaptak volna lósavó- oltást. Tehát ez a túlérzékenység sem Pénteken este a párizsi munkásság és haladó értelmiség képviselői ösz- szejöttek a l’Humanité-nak a Rue du Louvre 37. számú házban lévő szerkesztősége előtt, hogy megemlékezzenek Jean. Jaures mártirhalálá- lának negyvenedik évfordulójáról. Onnan az egybegyűltek a gyilkosság színhelyére, a Café du Croisant elé vonultak. Ma, szombaton pedig küldöttségek keresik fel a nagy szocialista publicista, történész és politikus sírját a Pantheonban, ahol örök álmát alussza Puvis de Chavannes sápadt freskói alatt. A Jaiu’és-emlékíinnepséget azért rendezték éppen a l’Humanité szerkesztősége előtt, mert a Francia Kommunista Párt nagy napilapjának címoldalán most is ott látható a felírás: “Alapította: Jean Jaures.” (Jaures-t előbb Valliant Couturier, majd Marcel Cachin követte a fő- szerkesztői székben.) A péntek esti emlékünnepségnek két fő motívuma volt: a békeharcos Jaurés és a munkásosztály egységéért harcoló Jaures méltatásaJaures a békeharc frontján halt hősi halált azon a napon, amelyen már teljesen kibontakoztak az 1914 —18-as világháború körvonalai. Az a revolvergolyó, amelyet egy terhelt családból származó, a háborús uszi- tóktól felbérelt reimsi jezsuita-növendék röpített Jaures mellébe, a feltartóztathatatlan v i 1 á gháboru egyik első fegyverdördülését jelezte. Jaures az utolsó pillanatig küzdött a világháború elhárításáért- Szenvedélyesen tiltakozott a népgyülések egész során az ellen, hogy a Francia Köztársaság — a cári Oroszország és a vilmoscsászári Németország összeütközéséhez statisztálva — esetleg hozzájáruljon a népnyuzó cárizmus megerősítéséhez. Ugyanakkor felhívta^ a német szocialistákat, hogy szegüljenek szembe II. Vilmos császár imperialista törekvéseivel. 1914 julius 30-án Brüsszelben mondott beszédet. Róza Luxemburg ült mellette a népgyülés pódiumán. Jaures visszautasította a francia politikusoknak azokat a kijelentéseit, amelyek az agresszív orosz-francia titkos megállapodásra utaltak. “Ha a cári Oroszországgal kötött titkos szerződésünkre hivatkoznak, — mondotta Jaures — akkor mi az emberiséggel kötött nyilt szerződésünkre hivatkozunk.” Jaures a békeszerető emberiség mozgósítására törekedett. Elsősorban a világ szocialistáiban bízott. De a jobboldali szocialisták elárulták a béke ügyét. Beálltak a háborús kormányokba. Megszavazták Franciaországban is, Németországban is, másutt is a hadihiteleket. Jaures, akit a háborús uszítok ügynöke azért lőtt agyon, hogy ne folytathassa harcát a békéért, egész életében az imperialista törekvések ellen küzdött. Nem csinált titkot abból sem, hogy Franciaország marokkói kalandja ugyanolyan biin volt a világbéke ellen, mint más hatalmak boszniai, hercegovinak tripoliszi és balkáni önkényeskedései. Elméleti müveiben sok az ellentmondás. Nem hiányoznak azokból az opportunizmus bizonyos megnyilvánulásai sem. Az idő javarészt túlhaladta ideológiai fejtegetéseit. De az idő igazolta azt a politikát, amelyet Jaurés a francia munkásosztály egységének megteremtéséért folytatott. Mint a francia munkásosztály egységére irányuló törekvések örök szimbóluma szerepel a neve most is a l’Humanité címlapján. Jaures azok közé tartozott, akik felismerték az 1905-ös orosz forradalom jelentőségét. — ő volt az egyik szónoka annak a párizsi tömeggyü- lésnek, amely Franciaország munkásságának és értelmiségének üdvözletét küldte a barikádokon küzdő orosz proletáriátus és értelmiség felé. A Dreyfus-ügy idején bátran leplezte le a klerikális köröket és a reakciós tiszti klikket, amely hatalmába akarta keríteni Franciaországot. Amikor a francia közvéleményt még jelentős mértékben elvakitották a napóleoni tradíciók, Jaures azt hirdette, hogy szakítani kell a nepoleoni katonai hagyományokkal. Néphadsereg felállítását sürgette, hogy a bur- zsoa Franciaországnak nem lehet néphadserege. Cikkeinek egész sorában károsnak nyilvánította az “egyensulypolitikát” amely az 1648-as westfáliai béke óta annyi tragikus konfliktust és utána anarchikus állapotot okozott Európában. Ha fényképeit nézzük, igazat kell adnunk Georg Brandes-nak, aki azt irta róla, hogy “bikára emlékeztet”. Robusztus alak volt, a földdel közösségben élő, fizikai munkát végző ősök zseniális leszármazottja. Amikor példátlan munkabírását emlegették, Jaures megjegyezte: “Voltakép paraszt vagyok.” A délfranciaországi Castres-ben született, olyan vidéken, ahonnan sok eretnek és szabadgondolkozó indul útnak Franciaország különböző tájai felé. Abból a tartományból, amelyből Jaures származott, került ki Lafayette, Comte, Lapeyro.use, Rivarol és Ingres. Jaures az 1789-es forradalmárok szellemi örökösének vallotta magát. Többször megírta, hogy ama harcosok utóda, akik megszüntették a feudalizmust, lerombolták az önkény- uralmat jelképező Bastille-t és prok- lamálták az emberi jogokat. De Jaures azt is észrevette, hogy az emberi jogok a burzsoa társadalomban csak papíron valósultak meg és igazi megvalósításukhoz a szocializmus kivívása szükséges. A francia nép egyik legkiválóbb fiát tiszteli Jean Jaures-ban. A nemzetközi békemozgalom is meghajtja a négy évtizeddel ezelőtti békeharc óriása előtt a kegyeletes emlékezés lobogóját. S. E. A NÁCIZMUS ÚJABB VIRÁOK0ÜA helyi jelenség csupán, hanem az agykéreg sejtjeinek működésével függ össze. A szovjet tudósok kísérletei arra mutatnak, hogy nincsenek a szervezetnek olyan helyi folyamatai, melyekben ne volna irányitó, vezető szerepe a központi idegrendszer leg- magasabbrendü részének az agykéregnek. E vizsgálatok az alvással való gyógyítás lehetőségeinek további tanulmányozására serkentenek. Nyugatnémetország képes folyóiratai, melyek nagyobb számban jelennek meg, mint bármelyik újság, nyíltan dicsőítik a náci uralmat. 0 Il-ik világháborúról szóló cikkeik még a szövetséges hatalmakat is nyugtalanítják, a N. Y. Times szerint. •, <«. A bonni kormány egyik fontos szószólója is elismeri, hogy “koporsószeget jelent ez a német demokrácia számára”. A sajtó hírmagyarázói szerint ma jobban dicsőítik Hitlert, Göringet és Göbbelst, mint a nácik uralma alatt. Dicshimnuszokkal övezik a> náci tengeralattjárók kapitányait, pilótáit és a Wehrmacht vezéreit. Már odáig vetemedtek, hogy ők Írnak a szövetségesek brutaliásáról, a háborús foglyokat illetőleg. Kigu- nyolják a háborús bűnösök tárgyalásait és a nyugatot vádolják kegyetlen kilengésekkel. A gyanútlan látogató meglepődik, ha kezébe veszi a folyóiratok példányait, mert látja a lelőtt angol és amerikai repülők gépeit lángokban lezuhanni. Messerschmitt repülők képeit, hetvenkedő megjegyzések kíséretében ,hogy 100 szövetséges repülőgépet lőttek le, stb. A német folyóiratok az amerikai “Life” folyóirat mintájára készültek és 20 milliós példányban jelennek meg, mig az összes nyugatnémet újságok példányszáma 10 millió. Nőttön nő az előfizetők száma Kézről kézre járnak a folyóiratok, mert kölcsönzőkönyvtárok potom áron adják az olvasók kezébe úgy, hogy valósággal házról-házra járnak tehát még az előfizetők példányszámánál is sokkal nagyobb tömeg olvassa ezeket. E folyóiratokhoz képest minden német újság demokratikus, bár lapjaik nívója egváltalár nem üti meg a Hitler idők előtti színvonalat. Egyetlen folyóirat, mely Göring életéről hozott cikk sorozatot 50 ezerről 600 ezerre emelte fel előfizetőinek számát, három hónap leforgása alatt. Persze erre a konkurensek is megkezdték a nácikról hozott cikksorozataikat. 1950-ben a “Stern” cimü folyóirat képeket közölt, mely a megszálló katonákat^ úgy mutatta be, mintha a legnagyobb fényűzésben élnének Németország nyakán és a német nép költségén. Az angolok kénytelenek voltak beavatkozni, hogy e képek és cikkek sértik a szövetségesek méltóságát. Rövid időre bezárták a folyóiratot, de aa utóbbi időben a szövetségessek már nem avatkoznak bele a sajtó dolgaiba. A náci uralom dicsőítése a szövetséges hatalmak gunyolása mellett természetesen szenzációra vadásznak. Ezek a folyóiratok a sárga zsurnalisztika minden fajtáját űzik. Egyben azonban nagyon éles megkülönböztetéssel élnek. Németország bukását Hitlernek tulajdonítják, de világért sem magának a nácizmusnak Támadják Franciaországot és gyakran írnak “szegény német ifjak szenvedéséről, akik a francia idegen légióban harcoltak Indokínában”. A szövetségesek is beismerik, hogy milyen veszedelmet jelenthetnek e folyóiratok a német ifjúság számára, amely vágyik a “régi jó idők” után. Az egyik magasrangu tiszt megjegyezte, hogy “ha valaha rossz politikai útra tér ismét Németország, nem annyira az újságok, mint inkább ezek a képes folyóiratok mutatják az utat . hozzá.” SZERZETT MAR EGY UJ OLVASÓT a Magyar Szónak? — A Magyar Szó minden száma a felvilágosítás kincsestára. ADJA MUNKÁST ARS AI KEZÉBE!
