Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-08-19 / 32. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 19. 1954 McCARTHYRÓL A McCarthy-ügy legújabb fejleménye e sorok írásáig az. hogy Watkins szenátor, a hattagú viszgáló bizottság elnöke, teljesítette a wiscon- sini szenátor kérését, hogy az Egyesült Államok fizesse meg az ö védőügyvédjének járó honorá­riumot. Ki tudja azonban, mivel fog előállni még McCarthy, mielőtt a kihallgatásokat megkezde­nék. Nos, hétfőn már hire jött, hogy McCarthy azt követeli, hogy Flanders szenátor szakítsa félbe háromhetes európai vakációját, jelenjen meg a hatos bizottság előtt és élőszóval ismételje meg azokat a vádjait, amelyek alapján az ő megdor- gálását sürgeti. Ezzel a fogással a tárgyalások dátuma ismét eltolódott. A demokraták az egész ügyben igen csúnyán szerepeltek, holott arról a McCarthyról volt szó, aki a demokraták washingtoni uralmáról úgy nyilatkozott, hogy az “huszévi hazaárulás”.. De­mokrata vezetők válasza erre az volt, hogy Wil­liam Knowland republikánus szenátor segítségére siettek, amikor az meg akarta menteni McCarthy fejét. Pedig a demokratáknak jó harci esélyeik voltak, hogy halálos csapást mérjenek McCarthy hírnevére és befolyására. Ha a szenátus demo­kratái tömören felsorakoztak volna a Flanders- határozat mögött, akkor azt el is fogadták volna, sőt az erélyes demokrata kiállás valószínűleg még ingadozó republikánusokat is befolyásolhatott volna. Egy hivatalosan megdorgált McCarthy aligha lett volna abban a helyzetben, hogy választási kampányt folytasson ősszel vagy a jövőben szo­rongatott demokraták megskalpolására. Ámde* demokrata vezérek a texasi Lyndon Johnson szenátor vezetése mellett nem ragadták meg ezt a kedvező alkalmat. Ehelyett inkább a legreakciósabb republikánusok mögött sorakoz­tak fel, nem pedig azon három liberális republi­kánus mögött, akik kitartóan McCarthy ellen foglaltak állást. Mindez persze nem áll arra a három demokra­ta liberálisra, akik elég bátrak és józaneszüek voltak, hogy McCarthy ellen harcoljanak a sze­nátus folyosóján s ellene szavazzanak a Knowland féle “kompromisszumnak” egy újabb vizsgálat érdekében. De határozottan áll a demokrata sze­nátusi vezérekre és a szenátusi demokraták túl­nyomó többségére, köztük olyan önmagukat li­berálisnak hirdető szenátorokra, mint amilyen a washingtoni Henry Jackson, aki behúzta a nya­kát és a Knowland-inditványra szavazott. Még ha a politikai elveket tekinteten kívül hagyjuk is, az önérdek legelemibb gyakorlati megfontolása azt diktálta volna, hogy a demokra­ták ernyedetlenül harcoljanak McCarthy ellen. Ehelyett a legtöbb szenátor olyan konzervatív deli szenátorok vezetését követte, mint a texasi Lyndon Johnson és az arkansasi McClellan, aki az egész ügy . folyamán csak kertelt. Elmulasztották olyan alkalmakat, hogy lelep­lezzék az Eisenhower-kormányt és olyan adatlis­tát kaparásszanak össze, amelyet az őszi válasz­tásokon felhasználhattak volna a republikánusok ellen, sőt használhattak volna 1956-ban és később is. Ilyesmi az atomenergia ellopása, a tenger­parti olajmedencék odaajándékozása, az adókér­dés, a GOP háborús uszítása vagy Indokina és egy sereg más kérdés. A demokratáé — az ellen­I Gyászjelentés Mély fájdalommal jelentjük, hogy a szerető fe­leség, édesanya, testvér és rokon, a vasmegyei Várkeső községi születésű KISK JÓZSEFKÉ sz. NÉMETH ÁGNES áldásos életének 61-ik évében ^954 augusztus 1-én, vasárnap a St. Peter kórházban, New Brunswick, N. J.-ben elhunyt. Drága halottunkat a Gowen temetkezési ká­polnában ravataloztuk fel s onnan kisértük utolsó útjára augusztus 4-én a Lindeni Rosehill temetőbe. Béke legyen áldott porai felett! A GYÁSZOLÓ CSALÁD Gyászolják: Bánatos férje Kish József, szere- ■ | tő leánya Ilonka, férj. Csordos Mihályné, unoká­ja ja ifj. Csordos Mihály, testvére Mrs. Maria Ma- p gyári és leányai, Aranka és Mária, valamint más aj közeli és távolabbi rokonai, egyleti tagtársai és S barátai. zéki pártot alkotják, de némi tiszteletreméltó ki­vétellel, mindig elszalasztották az alkalmat az el­lenzékiségre. A McCarthy-ügy a legkápráztatóbb példa. Ha követték volna a Flanders-vonalat, megsemmisíthették volna McCarthy hatóerejét. Kihúzhatták volna a fogát talán a mccarthyz- musnak is, mint politikai fegyvernek demokrata jelöltek ellen. Úgy léphettek volna a választók elé, mint a mccarthyzmus elleni harc hősei és a sarkalatos polgári szabadságjogok védelmezői. Hogy ezt nem tették meg, az a szavazók níilliói-, nak elárulása, akik azt gondolták, hogy a demo­krata párt a két nagypárt közül a liberálisabb. Ezt a politikai dőreséget a demokraták már any- nyiszor elkövették és oly nagy méretekben, hogy úgy tűnik, mintha szánt szándékkal akarná né­mely demokrata vezér elveszteni az idei és az 1956-os választásokat. Lehet, hogy olyan demokraták, mint Lyndon Johnson, aki lekötelezettje ugyanazoknak a texa­si milliomosoknak, akik McCarthyt pénzelik, szí­vesen támogatják a republikánusokat a legtöbb kérdésben, de a demokrata érzésű nép, a válasz­tók egész bizonyosan nem ezt akarják. IIn pedig nem akarják, jó lesz minél előbb messzehangzó kiáltással tiltakozni. Igaz viszont, hegy az a tény, hogy a Flanders- határozatot nem tüntették el a sülyesztőben, azt jelenti, hogy nem buktatták meg, csak elhalasz­tották. Mert teljesen le is vehették volna ezen az alapon a napirendről. Ez halvány jele is lehet Mc Carthy ^reje csökkenésének. A háromnapos sze­nátusi vita feltűnő jelensége volt, hogy még jobbszárnyi republikánusok sem ugrottak Mc Carthy védelmére. Amikor Dirksen szenátor azt állította róla, hogy ő “alázatos” ember, a karzat felröhögött. Amikor Welker szenátor azt állította róla, hogy ő kedves a gyermekekhez, mindenki elmosolyogta magát. Máskülönben a hallgatás oly nyomasztó volt, hogy még McCarthynak is nehezére esett vigyorogni. Védelme továbbá elég gyenge kezekben volt. Wayne Morse szenátor meglepte és megdöbben­tette a Flanders-javaslat híveit, amikor Flanders ellen foglalt állást Guy Gordon szenátorral együtt perrendtartási alapon. Ha ekkor valaki azt indít­ványozta volna, hogy vegyék le a napirendről, az meg is történt volna s legfeljebb a választá­sok után szedhették volna újra elő, akárhogy is tiltakoztak és ordítoztak volna- Most mégis csak lesznek újabb kihallgatások, jelentés, újabb vi­ták és ki tudja, talán névszerinti szavazás is és McCarthy újabb baklövéseket is elkövethet. So­vány vigasz! Közelebbről szemügyre véve azokat a perrend­tartási rendszabályokat, amelyeket Watkins el­nök és a dorgáló bizottság hat tagja lefektetett, azt lehet mondani, félő, hogy végcéljuk a wis- consini szenátor tisztáramosása. A rendtartás­nak minden előnyét McCarthy fogja élvezni. Ne­ki lesz joga keresztkérdések alá vetni a tanukat, ámbár őmaga ezt a jogot sohasem adta meg a bizottsága elé idézett emberek százainak. Azok­nak a szenátoroknok, akik vádat emeltek ellene, nem lesz joguk keresztkérdéseket intézni a ta­nukhoz. Mindössze figyelhetik a tárgyalásokat. Csupán a “tiszteletreméltó” hat bizottsági' tag­nak, akiknek konzervatizmusa közismert, és Mc Carthynak, lesz módjában kérdéseket feltenni. De a legjobb jele annak, mire készül a hatos bizottság, döntésük értelmében kizárják mint bizopyitékot McCarthy pénzügyeit abból az illő­ből, amikor még nem volt szenátor. Szóval nem lehet majd felhozni, hogy pénzt kapott a Lustron- cégtől, sem azt, hogy fényképeket hamisított a marylandi Tydings szenátor megbuktatására és igy tovább. Valóságos jogi védfalat építettek kö­réje, mig minden előjogot biztosítottak neki, hogy agyoiibeszélje a kihallgatásokat, amint csi­nálta a televízión is bemutatott bohózat, folya­mán. Ez az összeállítás a kormánynak is tetszik, mert lehetővé teszi, hogy (választási célokra) némi elítélő nyilatkozatokat zengedezzenek, mi­közben dolgozhatnak mccarthysta jelöltek bevá­lasztásán és érvénybehozhatják a brownellizmust, ami nem egyéb, mint törvényes formába és tett­be átvitt mccarthyzmus. A szavazók tehát minél erélyesebben és nyil­vánosan követeljék, hogy McCarthyt meg kell fe­gyelmezni. Követeljék, hogy jelöltjeik határozot­tan nyilatkozzanak ebben a kérdésben. De ne- csak jelölteikre gyakoroljanak nyomást, hanem magára Eisenhower elnökre is és követeljék tőle, hogy megmaradt tekintélyével ébressze fel a nemzet öntudatát és lelkiismeretét. SZERZETT már egy uj olvasót a Magyar Szóra? MÁS IS SZERZETT, ön is szerezhet! Dr. Otto John sajtóértekezlete BERLIN. — A múlt hét folyamán 250 meg­hívott külföldi és németországi laptudósitó szá­mára sajtóértekezletet rendezett dr. Otto John, a nyugatnémet titkosrendőrség volt főnöke, aki átpártolt a Keletnémet Köztársasághoz. Előre el­készített nyilatkozatot olvasott fel, majd feszte­lenül felelt a hozzáintézett kérdésekre. Szavainak lényege az volt, hogy az úgynevezett európai hadsereg szerződésének titkos szakaszai német katonákat szolgáltatnának a Wall« Street háborús céljaihoz a Szovjetunió ellen és lehetővé tennék a német tábornokoknak, hogy csapatokat tart­sanak Franciaországban és a szerződést aláíró más nemzetek határain belül. “Lélektani tévedést követett el Adenauer kancellár, mondta John, amikor tagadta a ‘titkos szerződésre’ vonatkozó vádakat.” — A megjelent újságírók egybehang­zó véleménye szerint dr- John-on semmiféle előre betanitottság jelei nem voltak láthatók. fi r~-~ - ^ KELLEMES CSALÁDI KIRÁNDULÁS a kies fekvésű Edenwaldba (SETON PARK) aug. 15-én, vasárnap egész nap Kitűnő enni- és innivalókról gondoskodik a rendezőség A Bronxi Női Csoport rendezésében ÚTIRÁNY: White Plains Rd. subyayval a 180. utcai állomásig, ott díjtalan átszállás a Dyre Ave. vonatra, mellyel a végállomásig kell menni. Onnan rövid séta a park. KÉÜESÜNK 100 EÜSERíl Akad-e 100 olyan ember olvasóink között, aki hajlandó a már készülő 1955-iki naptárunkból öt példányt rendelni és azokat öt amerikai magyar kezébe eljuttatni? Az idei évkönyvünkbe összezsúfoljuk a legja­vát annak, amit a haladószellemü irodalom adhat az olvasónak, a leggyönyörűbb elbeszélések, tar­talmas cikkek napjaink minden fontos kérdésé­ről, a hidrogénbombától kezdve a munkanélküli­ségig, Guatemalától. Indokinától kezdve szülőha­zánk ismertetéséig'. Olyanok számára, akik nem olvassak lapunkat ez a könyv fordulópontot jelenthet gondolkozá­sukban és sokakat megnyerhet lapunk olvasójá­nak. Végtelenül fontos hát, hogy az 1955-iki gyö­nyörű nagy évkönyvünk, a saját olvasóinkon kí­vül még sok sok száz amerikai magyar kezébe jusson. Ezért kérdezzük meg olvasótáborunkat, hogy van-e köztük 100 olyan ember, aki hajlandó ÖT EXTRA PÉLDÁNYT rendelni az 1955-iki nap­tárunkból és azt olyanok között szétosztani, akik NEM OLVASÓI LAPUNKNAK. A Magyar Szó minden egyes olvasója termé­szetesen, miként az utóbbi években tettük, most is meg fogja kapni a naptárt. Felkérjük azokat az olvasókat, akik magukra vállalják, hogy az idei naptárból öt példányt szét­osztanak magyar ismerőseik, rokonaik, munkás­társaik, stb. között, töltsék ki az alanti szelvényt és küldjék be azt hozzánk postafordultával. Ha akarja, beküldheti előre a naptárokért járó 5 dol­lárt. de ha nem, úgy is jó. Mindenesetre tudnunk kell, hogy hány rendelésre számíthatunk, mert ehhez kell szabnunk a nyomdának adandó ren­delésünket. ★ Mi most 100 önkéntest keresünk, akik hajlan­dók vállalkozni az igazság terjesztésére. Hisszük, hogy akad 100 ilyen ember olvasóink között. MAGYAR SZÓ, 130 E. 16th Street New York 3, N. Y. Élt is beállók a naptárterjesztők gárdájába. Ha majd megjelenik, küldjenek nekem is öt példányt az 1955-iki naptárból. Szétosztom majd ismerőseim között, hogy legalább egy­szer egy évben olvashassák az igazságot. Név: ..................................................................... m

Next

/
Oldalképek
Tartalom