Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-08-19 / 32. szám

Vol. 111. No. 32. Thursday, August 19, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára 15c

___________________________________________________•__________________________________

Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y.

Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 at the P.O. of N.Y., N.Y. under the Act of March, 2. 1879

“Az újságok egyének vagy vállalatok tulajdonai, de a sajtószabadság a nép tulajdona"

Richard J. Finnegan

VESZÉLYBEN AZ ALKOTMÁNY ÉS A DEMOKRÁCIA

A képviselöház elfogadta a KP törvényen kívül helyezésére vonatkozó s a Fehér Házban elfogadott kompromisszumos törvényjavaslatot.

Figyelem, Cleveland és környéke

Ezennel tisztelettel meghívjuk Cleveland és környéke haladószelle- mü magyarságát a szeptember 4-én. szombaton este 8.30-kor az E.S. Munkásotthonban, 11123 Buckeye Road alatt tartandó

országos találkozói bankettre

( melyet az országos, lapkonferencián I résztvevő tagtársak tiszteletére rendezünk.

i Tiszteljük meg a magyar munkás- I sajtó építőit, hü barátait megjelenésünkkel. találkozzunk rég nem látott ismerősökkel.

Testvéri szeretettel:

a Rendező Bizottság

Eisenhower elnök- hétfőn reggel a republikánus párt vezető embereivel tartott szokásos heti konferenciáján megbeszélte a szenátus által a múlt hét csütörtökén elfogadott drákói! törvényjavaslat sorsát. Arról a javaslatról tárgyaltak, amelynek értelmében feloszlatják az amerikai kommunista pártot. (C. P. U.S.A.) A republikánus vezérek előterjesztették azokat a változtatásokat, amelyeket a törvényjavaslaton eszközölni fognak úgy, hogy elfogadható legyen a kormány számára is, a kormány ugyanis az elfogadott formában ellenezte és abban reménykedett, hogy a képviselőház, amely hétfőre tervezte a javaslat megvitatását, szintén ellenezni fogja és meggátolja, hogy ebben az ülésszakban vigyék a kérdést dűlőre. A megejtett változtatások eredményeképpen úgy tervezték, hogy már a hétfői nap folyamán ismét benyújtják a szenátusnakA Fehér Házban elfogadott “kompromisszumos” javaslatot még hétfőn a képviselőház elé terjesztették, amely 40 percnyi tárgyalás után, amelyhez sem szöveg, sem jelentés, sem meghallgatások nem készítették elő a képviselőket, 305:2 arányban elfogadta. A törvényjavaslatban szó- szerint ugyan csak az áll, hogy “ennélfogva a kommunista pártot még kellene szüntetni”, (csakhogy szavakkal űzött akrobatikával elkerüljék az alkotmány megsértését,) ugyanakkor viszont kimondják, hogy megfosztják a pártot “minden jogától, kiváltságától és mentességtől,” ami megillet politikai pártokat vagyis nem lehet magántulajdona, nem fordulhat a törvényszékekhez, nem állíthat jelölteket a választásokon, stb. A szenátus által elfogadott javaslattól még abban különbözik, hogy a pártban viselt tagságot nem tekinti bűncselekménynek, ezt tehát a Smith-törvényre bízza, amely a felforgató “tanok hirdetése” vádjával továbbra is alapja marad egyének üldözésének.

Most majd összeül a képviselőház és szenátus közös konferenciára, ahol a végső simításokat megejtik rajta k valószínűleg még ezen a héten szavazás alá bocsátják.

Mi történt a szenátusban?

Ez a törvényjavaslat volt az elmúlt hét legnagyobb belpolitikai eseménye. Oly váratlanul történt, hogy magukat a szenátorokat is meglepte, akik megszavazták. Nyolcvanöt szenátor szavazott mellette és egyetlenegy sem ellene. A meglepetés oka az volt, hogy egy másik törvényjavaslat tárgyalását kezdték meg, amelyet a kormány terjesztett a kongresszus elé. Ebben a másik javaslatban arról volt .szó, hogy olyan szakszervezeteket, melytek vezetői közt “kommunista munkásvezérek vannak, megfosszanak a kollektiv béregyeztetés folytatására vonatkozó jogaiktól a

National Labor Relations Board előtt. Természetesen sokkal súlyosabb csapások rejlettek ebben a javaslatban, mint a béregyeztetés joga. A javaslat tulajdonképpen alkalmas alapot nyújtana, hogy minden szakszervezetet megsemmisitsehek. Az AFL, valamint a CIO, tiltakoztak ellene. A javaslatot John M. Butler marylandi republikánus szenátor nyújtotta be. Ekkor történt, hogy a “liberális” demokrata szenátorok egy csoportja módosítást adott be, amely a kommunista párt betiltását javasolta. Ezek nyilván úgy akarták a demokrata pártról elhárítani McCarthy szenátor vádját, hogy a demokrata párt “huszévi hazaárulást” követett el, hogy ezzel a módositással bizonyságát szolgáltatják annak, hogy munkásellenességben, kommu- nistaellenességben túltesznek még a republikánus párton is, sőt még Mc Carthyt is lepipálják.

I

A szenátusban politikai kaósz tört ki erre a váratlan, fasiszíaszellemü merényletre. A republikánusok any^ nyira zavarba estek, hogy kezdetben ellenezték, persze azon az alapon, amelyen Brownell igazságügyminiszter, J. Edgar Hoover FBI-főnök és maga az Elnök is ellenezte, hogy ha törvényt hoznak a KP betiltására, azzal megnehezítik a párt működésének ellenőrzését. Maga Butler szenátor azzal érvelt, hogy a demokraták ezt csak azért csinálták, hogy az ő szakszervezetrobbantó javaslatát, lehetetlenné tegyék. Lehet, hogy mindez a republikánus ellenkezés és huzavona csak merő komédia volt, mert amikor újabb meg újabb módosításokat csaptak az eredeti javaslathoz, végül pedig az ilyen fejvesztett- ség közt összeeszkábált egész törvény jávaslat megszavazására került a sor, egyetlenegy szenátor sem akadt, aki ellene szavazott volna. így hát egy kalap alá vonták a szakszervezetek megsemmisítését lehetővé teve és a KP betiltását kimondó külön javaslatokat. Amint John Cooper kentuckyi republikánus szenátor mondta, ez a szavazás magábasüri- tette a jelenlegi “atmoszféra politikai következményeit.” Más szóval: a hidegháborús hisztéria, a munkás- | ság és szakszervezet ellenes izgatás, ■ a fékevesztett politikai propaganda évei meghozták keserű gytimölcsei- I két.

Túllőttek a célon

A parlamenti szokások s hagyományok megsértésével vitték keresztül a szenátorok a pártbetiltásra vonatkozó merényletüket. Az összevisszadobált módosítások nemcsak önmagukban tartalmaznak súlyos és lehetetlen ellenmondásokat, hanem ellentmondásba keveredtek az alkotmánnyal és a meglevő törvényekkel.

4. fejetlenség, a hebehurgyaság. a ^élelem és elvakultság eredménye ett ez a fércmü, amely ellen még a

kormány szószólói is azonnal megkezdték a harcot a fentemlitett meg- okolással és hangoztatták, hogy a

váljon. Nem bocsátottak ki előzetes értesítést és jelentést a javaslatról, nem rendeztek meghallgatásokat, nem vitatták meg és még azt sem gondolták meg a tehetetlen, sietős düh rohamában, hogy mit is csinálnak. így esett, hogy végkimerültségükben tullőtek a célon. Ezt a mániá-1 kus módszerrel összekalapált javaslatot még a N. Y. Times is “össze- j fiiggéstelennek” (incoherent) volt] kénytelen jellemezniCsak utólag, a pánik tornádószerü rombolása után, kezdtek felocsúdni és rájöttek, hogy ha a párt felosztását kimondják, azzal hatálytalanná teszik a Smith-törvényt és a belső biztonságról szóló' törvényt. Ha ugyanis, amint a módosítás mondja, a párt és más haladószellemíi szervezet tagjait csak akkor vonhatják felelősségre, ha “nyílt cselekmény” elkövetését rájukbizonyitják, akkor nem alkalmazhatják rájuk a Smith- törvényt, amely a kormány erőszakos felforgatásának jövőben történő hirdetését bünteti, annyival is inkább, mert soha még az üldözőbe vett szervezetek vagy a KP tagjai nem követtek el kémkedést, árulást, szabo- tálást, vagy ilyesféle “nyílt cselekményt”, tehát nyilvánvalóan semi- lyen tagot nem vethetnek börtönbe. Ha nincs párt, nem követelhetik, hogy akár önmagát, akár tagjait regisztrálja.

Továbbá ott van az is, hogy a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal már kimondta, hogy a baloldali szervezetek és frontegyesületek kötelesek nyilvántartásra jelentkezni az igazságügyminiszternél, beterjeszteni tagjaik névsorát, a pénzállományukról és tevékenységükről szóló jelentéseiket. Ezt a végzést a KP megfellebbezte és az ügy jelenleg á fellebbezési biróság előtt fekszik, ahonnan szükség esetén felvinnék a legfelső törvényszékig. Aztár fontos szempont az is, hogy a párt betiltásával, az alkotmány megcsonkításával kétségessé válna az ország polgárságának számos más joga is s ebből olyan alkotmányperek keletkeznének, amelyek évekig elhalasztanák a végleges döntést. És igy tovább.

Gazdasági realitások a javaslat mögött

Mi rejlik emögött a fejvesztett ijedelem mögött? Olyan gazdasági és politikai realitások, amelyeket a honatyák titkolni akarnak az ország népe'előtt. Ázsiában — Korea után Indokínában próbálkoztak, hogy Kínába beleköthessenek. Eddig ezek a kísérletek külpolitikai kudarccal járLesz vagy nem lesz “európai” hadsereg?

Hollandia ellenzi Pierre Mendes- Prance francia miniszterelnöknek az európai hadsereg paktuma revideálásá- ra vonatkozó javaslatait. Csütörtökön a Brüsszelben tartandó konferencián ennek következtében elakadhat az európai hadsereg felállitásának terve. Luxemburg támogatja Hollandiát. Bonnban a főbiztosi hivatal egyik francia tagja kijelentette, hogy “nincs lehetőség” arra, hogy a francia nemzetgyűlés ratifikálja a szerződést, ha Mendes-France (javaslatait elvetik s akkor nem lesz j “európai hadsereg”. Washingtonban már kijelentették, hogy hivatalosan ellenzik Mendes-France javaslatait. Ma- ! gasrangu politikai személyiségek sze - rint a javaslatok meghiúsíthatják vagy úgy meggyengithetik az eredeti tervet,

I hogy gyakorlati megvalósitása hiábavaló lehne.

Formózát kihagyják

Londoni hivatalos körök kijelentették, hogy az angol kormány nem kívánj a Formózát is belefoglalni a tervezett délázsiai védelmi szövetség céljaira kijelölt területbe. Az angol külügyminisztérium továbbá kijelentette azt is, hogy USA nem kérte fel Angliát, hogy kötelezettséget vállaljon a nacionalista kínai fellegvár védelmére.

tak. Most meg elkeseredetten kell ■ látniuk, hogy az angol munkáspárt ] Moszkvába és Pekingbe megy, hogy módot találjanak-, a békés együttélésre. Az angol politika egyre barátságosabban közeledik a Szovjetunió felé. A mccarthysták attól rettegnek, hogy az amerikai nép a washingtoni háborús törekvések helyett uj politikai orientációt követel és sürgeti az amerikai-szovjet-angol- kinai tárgyalásokat a világbéke és a világkereskedelem • érdekében. A szenátorok attól is félnek, hogy a szakszervezetek, a farmerek, a köznép még jobban szembefordulnak a nagytőkével a gazdasági fronton, ha a válság továbbfokozódik. Attól tartanak, hogy a nép előtt teljes valóságában megvilágosodik, hogy a kongresszus a Wall Street óhajait hajtja végre, a nagyvállalatoknak, a vagyonos osztálynak kedvez, mig a néppel, a dolgozókkal egyre mostohábban bánik és nehogy tiltakozásra megmozduljon, amelyben a szakszervezetek és a munkások politikai pártja vezető szerepet játszanak, meg akarják bénítani a szakszervezeteket. Ez mindenkor a bércsökkentések és a profitharácsolás fokozásának a módja. Ezért van szükség a “vöröshajsza” ópiumára.

Az amerikai népnek hallatni kell a hangját, a tiltakozását, amig nem késő. Y'álasztási évben vagyunk, legtöbb honatya újra meg akarja választatni magát, ilyenkor még mindig lefogékonyabbak a választók tiltakozása és követelései iránt.

AMERIKAI