Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-08-05 / 30. szám
A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Lamarck a fejlődéstan első úttörője V 1952-ben, két évvel ezelőtti ünnepelte a haladó emberiség Darwin Károly, a nagy angol biológus, a fejlődéstan közismert megalapítója halálának hetvenedik évfordulóját. — 1954 újabb évfordulót jelez a fejlődéstan történetében: 210 évvel ezelőtt született és 125 évvel ezelőtt halt meg Lamarck, a kiváló francia természettudós, a fejlődéstan másik nagy úttörője. Lamarck, Darwin föllépte előtt egy teljes emberöltővel — kora tudományos színvonalán sok szempontból tulemelkedve — megfogalmazta azoknak a tételeknek nagyrészét, a- mélyek a materialista élettan elméleti alapját képezik., Lamarck 1744-ben született a franciaországi Bazentinben, elszegényedett kisnemesi családból. Már húszéves korában elhatározta, hogy életét a természettudományoknak szenteli: Párizsba költözött. Anyagi helyzete azonban sokáig nem engedte, hogy kizárólag természettudományos kutatómunkával foglalkozzék. Irno- ki és egyéb munkával kellett fenntartania magát és családját. Eközben minden szabadidejét földtani, meteorológiai és elsősorban növénytani vizsgálódásokra fordította. A természettudomány helyzete Lamarck föllépése idején Ezidőtájt a francia fővárosban a Király Növénykert volt az élőlényekkel foglalkozó természettudomány középpontja. Sok kitűnő tudós dolgozott itt, akik az egyre szélesebb- körü földrajzi fölfedezések és a gyarmatosítás eredményeképpen Európába kerülő növényi és állati anyagot rendszerezték. A felhalmozott anyag, a nagyszámú megfigyelés egyre inkább előtérbe állította azt a kérdést: helyes-e rendszerező munkájuk alapélve. A rendszerezés alapja ugyanis Linné svéd természettudós módszere volt. Linné a növényeket és állatokat szervezetük önkényesen kiválasztott részei alapján osztályozta. Ennek a rendszerezésnek az a föltevés volt az alapja, hogy a földön élő állati és növényi fajok állandóak, s a világ “kezdeté” avagy “teremtése” óta változatlan formában maradtak fenn. Hamarosan akadt azonban néhány természettudós, akik az egyre szaporodó tapasztalati tények és adatok alapján meglátták Linné mesterséges rendszerének tarthatatlanságát. Jussieu (Zsüsszjö) nem önkényesen kiválasztott tulajdonságaik szerint csoportosította a növényeket, hanem rokon vonásaik alapján, s kidolgozta a növényvilág első úgynevezett természetes rendszertanát. Buffon, az állattan kiváló szakértője felhívta a figyelmet arra az egész állatvilágban föllélhető törvényszerűségre, hogy az élőlények szervezeti fölépítése hasonló. Ilyen pl. az összes gerincesállatok hasonló alakja stb. E hasonlóságok az állatok rokonságára utalnak. De se Jussieu, se Buffon nem adtak még következetes magyarázatot e kérdésre: mi indokolja az élőlények felépítésének szembetűnő hasonlóságát? E hiányt részben a korabeli természettudományok kéz detleges színvonala, részben pedig — Buffon esetében is — a középkori egyházi felfogással és a hűbéri rendszerrel kötött megalkuvó megegyezés magyarázza. Mind az egyházatyák tekintélye, mind a hűbéri rend állam- hatalma dogmává, “egyedül üdvözítő” tantétellé emelte az élőlények változatlanságáról és az egyszeri isteni teremtési aktusról hirdetett és, vallott nézeteket. A kialakuló természetes rendszer úttörőinek, az uj tudományos szemlélet harcosainak küzdeniök kellett a dogmatikus elvakultság egyházi és világi képviselői ellen. Ennek a harcnak az eredménye annak a tudományos elméletnek a győzelme volt, a- mely következetesen a tapasztalati tényanyagra támaszkodva kimutatta az élőlények rokonságának tulajdonképpeni alapját. Ez az elmélet, a fejlődéstan, bebizonyította, hogy az élőlények nem egyszerre, vagyis nem egyszeri teremtési aktus eredménye- kép jelentek meg mai formájukban a Föld felszínén, hanem hosszú idő során, az alacsonyabbrendtiekből a magasabbrendüekig fejlődve jöttek létre. Téhintélyérvek helyett tényadatokkal és észérvekkel A 18-ik század dereka óta számos kiváló természettudós fölvetette az élő világ történelmi fejlődésének gondolatát. Franciaországban Buffon (akihez Lamarck közvetlenül kapcsolódott) és Diderot, Németországban Kielmeyer, Herder, Goethe és Okén, Angliában Erasmus, Darwin, Oroszországban Pallas, Wolff és Ka- verznyev. Elsőnek Lamarck alapozta meg tudományosan a fejlődéstan alapvető elveit, s ezzel irányt mutatott a biológia további fejlődése számára. Lamarck, a kor lekiválóbb ösztönös materialista tér mészettudósainak, Buffonnak, Jussieunak tanítványa, ugyanakkor a korabeli materialista filozófia követője is volt. Lamarck kidolgozta Franciaország növényvilágának legkorszerlübb növényhatározóját. Jóllehet munkája nagy sikert aratott, csak Buffon pártfogásával működhetett a Tudományos Akadémián, fizetésnélküli tisztségben. A francia forradalom kedvezően éreztette hatását a tudományszervezés területén is. Lamarck 1793-ban, a jakobinus diktatúra időszakában tanári katedrát kapott. De csak egy állattani tanszék volt betöltetlen és Lamarck eddig állattannal alig foglalkozott. A majdnem ötvenéves tudós óriási energiával látott neki uj feladata megoldásához. Rendkívül széleskörű földtani, növénytani stb. ismereteit használta fel abban az alkotó munkában, amelyet az elkövetkező évtizedek során az állattan területén végzett. 1802-ben irta meg az állatvilágot tárgyaló első alapvető munkáját (Vizsgálódások az élő testekkel kapcsolatban). E könyv előszavában vázolta azokat az alapelveket, amelyeket részletesen 1809-ben megjelent nagy összefoglaló munkájában, “Az állattan filozófiájá”-ban, majd később a “Gerinctelen állatok természettörténete” cimü müvében fejtett ki. Lamarck ezekben a munkáiban megcáfolta azokat a nézeteket, hogy az élőlények egyszeri aktussal jöttek létre, s hogy a fajok, amelyeket az élőlények egymáshoz hasonló csoport-, jai alkotnak, egyszersmindenkorra változatlanok. Kimondotta azt az alaptételt, hogy az élővilág hosszú, folyamatos fejlődés során alakult és igy érte el mai formáját. Ez a fejlődés a legalacsonyabbrendü élőlényekből indult ki és a gerinctelen, majd a gerinces állatokon keresztül (ezt a beosztást ő alkalmazta először az ál- j lattanban) jutott el a legmagasabb-1 rendű állatokig, sőt az emberig. Aj legkezdetlegesebb élőlények tárgyalásánál Lamarck csatlakozott azoknak a természetkutatóknak felfogásához, akik szerint a legegyszerűbb élőlények úgynevezett ősnemzés utján követlenül az élettelen anyagból származnak. Lamarck részletesen kidolgozta azokat az okokat, amelyekkel szerinte az élő szervezetek fejlődését magyarázzák. Ezek közül kiemelkedik az a tétel, hogy a környezet állandó változásai átalakitó hatást gyakorolnak az élőlények életmódjára is. Ez -a hatás attól függ, mennyi ideig van kitéve az élőlény a megfelelő környezet hatásának, és mennyire kényszeríti ez a hatás az élőlényt arra, hogy egyes szerveit fokozottabban vagy kevésbbé használja. Lamarck szerint? a szervek fokozott használata ezeket megnagyobbítja, megváltoztatja, ez a változás pedig a megfelelő körülmények hosszan tartó hatása esetén kiterjed az egész szervezetre. A vizi életmódot folytató madarak lábain ezért fejlődött ki az uszóhártya, és igy tovább. Ha nem használjuk az egyes szerveket, az csökevényesedé- sükhöz vezet. A földalatti életmódot folytató vakondok például elveszti látóképességét, s igy tovább. Lamarck egyik legnagyobb érdeme annak a tételnek kimondása, hogy az újonnan szerzett tulajdonságok viszonylag állandó környezeti feltételek közepette átörökölödnek az utódokra, a későbbi nemzedékekre is. Ez ; tette lehetővé, hogy az uj, szerzett | tulajdonságok, az ezeknek megfele- i lően megváltozott szervek eredmé- j nyeképpen egyre bonyolultabb és! fejlettebb élőlények jöhettek létre. Lamarck a fejlődéstan általa kidolgozott alapelveit igyekezett minden életműködésre következetesen alkalmazni. A legfontosabb életműködésnek tartotta az idegrendszer tevékenységét, mert a környezet hatásai szerinte az idegrendszeren ke-j resztül érvényesülnek. A fejlődés el-1 vét bevezette a pszichológiába, vagy j is a lélektanba is. Lamarck szerint; a gondolkodás az idegrendszer fel- j építésének és működésének hosszú ( fejlődése eredményeképpen jött lét-j re. Meg nem alkuvó bátorság Lamarck egész életén át helytállt nézetei mellett. Ezek. szembenálltak a forradalmat követő reakció állás-! pontjával. Ezért gúnyolták ki a hallgatók tudatosan munkásságát. De nemcsak tudós tisztében bizonyult megvesztegethetetlennek és következetesnek. A meg nem alkuvó bátorság jellemezte emberi, politikai magatartását is. 1793-ban egyik müvének a “néphez” szóló ajánlásában irta a következőket: “A forradalom előtt felszólítottak, hogy “Francia- ország növényvilága” cimü müvemet ajánljam a miniszternek; mások arra akartak rávenni, hogy Louis Ca- pet-nek (16. Lajtos, akinek uralmát a francia forradalom döntötte meg), voltak, akik arra a kellemes következményre hívták fel figyelmemet, amelyet én, mint volt nemes, müvem ajánlásától várhatok. Én ázonban kitartottam amellett az álláspontom mellett, hogy nem hajlok meg senki előtt és e nézetem mellett tartottam ki akkor is, amikor növénytani munkámat az uj Enciklopédiában kezdtem közölni.” (Az Enciklopédia a hűbéri rend megdöntésére törekvő polgárság tudományos ismereteit tartalmazó nagy mü volt.) Lamarck tehát egész életében csak egy hatalom előtt hajolt meg és ez a nép hatalma volt. Lamarck fejlődéstana nem volt | mentes a tévedésektől és a hibáktól. Hibái főleg a korabeli természettudományok viszonylagos fejletlenségéből következtek. Hibás volt az a nézete, hogy a fejlődés egyik hajtóerejének tartotta többek közt az élőlények “belső tokéletesedési hajlamát.” Tévedett abban is, hogy a fejlődést úgy tekintette, mint megszakítatlan folytonossági sorozatot. — Nem ismerte fel az uj minőségek (fajok) ugrásszerű létrejöttét, mint a folyamatos és az ugrásszerű fejlődés egységét. Hibái ellenére is Lamarck tanítása a fejlődéstan történetének egyik legkiemelkedőbb alkotása, a tudományos biológia kezdete, ő foglalta elsőnek materialista szemléleti rendszerbe kora élőlényekkel foglalkozó tudományágainak ismereteit, ő nevezte el ezt a tudományt biológiának. Lamarck alapvető tételei a csirái azoknak a legfontosabb élettani törvényeknek (a fajok fejlődése, a szerzett tulajdonságok öröklése, a szervek fölépítésének és működésének összefüggése, a tudat kialakulása, s igy tovább), amelyek később Darwinnál nyertek megfogalmazást. Katona Ferenc—Makai Mária Figyelem, Bethlehem! Felkérjük mindazon munkástársakat, akik le akarnak jönni Bound Brookra augusztus 8-án, jelentsék be e szándékukat nem később, mint augusztus 5-én a Munkás Otthonban. Telefon UN 7-3328. A Rendezőbizottság Avenel Auto Body Repairs 1366 St. George Ave. Avenel, N.J. REPAIR SHOP Body- és Fender-javitások. WELDING SPRAYING BRAZING PAUL ABLONCZY, tulajdonos Telefon: RAhvvay 7-1487 H ROTH & SON 1577 First Avenue 82nd Street sarkán NEW YORK 28, N. Y. Tel. REGENT 4-1110 IMPORTER IKKA-csomagokat felveszünk Megérkezett nagymennyiségű finom zománcedény mindenféle nagyságban. DOZZI SZALÁMI Amerikában, amelynek egyedüli amerikai képviselői vagyunk. — Ezenkívül kapható nálunk a Yorkville-ban HERZ SZALÁMI akácméz, Hunyady János gyomorviz, édes mák, paprika, lekvár, vaníliarúd és sok más ezer importált áru. • PIATNIK JÁTSZÓKÁRTYÁK! • E hirdetés felmutatója egy negyed font magyar paprikát kap ingyen! Kérje 500 képpel ellátott nagy árjegyzékünket.
