Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-12-09 / 48. szám
,|4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 23, 19.3-1 (5) ' - •■< ' ■ A betyár rábámult s nevetett. — Persze maga azt hiszi, hogyha már rablónak áll be valaki, — folytatta Dea — akkor min- gyár Bogár Imrének kell kimaszkiroznia magát, akkor majd rettegnek magától. .. Ne legyen nagyon büszke, mert megfordul a dolog és nagyon rövid idő múlva valószínűleg maga fog rettegni minden' falevéltől... — A bizony meglehet,'— szólt kis fanyar mosollyal. — Magának is van apja, anyja, vannak testvérei, rokonai... Tudják azok most, hogy maga mivel foglalkozik? Vagy magának az egész családja rablásból él? — Nagyon téved, kérem, — mondotta dacosan a betyár. — Nincsen nekem senkim a kerek világon... Szörnyű Jóska vagyok, elégedjék meg ennyivel, ebbe minden benne van. — Magának ez csak álneve. Ezt maga csak azért vette fel, vagy azért fogta magára, hogy ijesztgesse vele a világot. A betyár szeme kerekre nyílt. Nézte Deát. Ál- mélkodva és csodálkozva nézte, hogy ez ilyen nyugodtan tud vele beszélni. Úgy szól hozzá, felülről és mégsem sértve, jóakarattal s mégis idegenül. Bólogatott. — De jó tanitóné lett vóna magából... Mégis csak nagy dolog az az úri nevelés... Dea nem nevetett. A betyár bólogatott s maga elé: — Meg az, hogy valaki olyan biztosnak, urnák tudja magát. Maga csakugyan azt hiszi, hogy különb azoknál a fejércselédeknél, akikkel nekem eddig dógom vót?. . . Minden asszony meg tudja mosni az ember fej it. Újra elhallgatott s gondolkozott. Bizonyára küzdött magával.'Szeretett volna valaminek nyitjára jönni, de nem tudta s nem látta a gondolatot, csak homályosan kereste a szavakat s a szavakon keresztül az igazságot. — Ki mondja meg nekem, hogy mér van ez így ?••• — Azt megmondhatom, hogy nem jól van... — szólt Dea. — És ez szerencsére igen ritka dolog. .. Ha általános lenne, akkor nem volna többet biztonság az életben. Nem volna érdemes élni, mert minden pillanatban felfordulhatna a társadalmi rend... Maga nem tanyai, nem is volt soha urasági cseléd. —Nem. Én az isten cselédje vagyok. — Az ördögé, — kiáltott rá az öreg grófné.' — A mán nagyon mindegy, — mondta a betyár. — Én ugyan se egyikkel, se másikkal nem találkoztam szinről-szinre. . . Én nem láttam semmi mást, csak azt, hogy igy nem mehet tovább, ahogy megy: sokkal egyszerűbb meghalni... de elébb meg kell próbálni a szerencsét... Lássák, — s körülnézett — nem mondom én, maguk biztosan jó emberek... semmi okuk sincs rá, hogy rosszak legyenek. . . Mert csak az a rossz, aki elveszi a másét... Minek vennék el maguk, mikor annyijuk van, hogy avval se tudnak mit kezdeni?. .. Rémületes volt ez a sötét ember, ahogy most a nagy bánatára ébredve, elvesztette derült színeit s komorrá változott és éles zöld szemeivel baktatott rajtuk, mig a fejében kibontakozott valami világosság: — Maguk itt ülnek ebbe a szép házba... Itt minden szép. Szépek a falak, a pádimentuín, a bútorok, a pokróc meg a ruha, meg az ingük, meg a testük. Biztosan a lelkűk is éppen olyan tiszta, mint az angyaloké a mennyországban. . . De mi- tíil ?. .. Csak attul, hogy annyi pénz van a zsebükbe, meg a fiókjukba, meg mit tudom én hol, hogy semmi más dolguk nincs, csak magukat tisztába tenni és tisztán tartani... Még a vóna a furcsa, ha egy ilyen urinépség piszkos lenne akár a testibe, akár a lelkibe... De hát a szegény ember ezt nem teheti... Én még egy félórával ezelőtt olyan voltam, mint a vidra. Csupa sár, ázott ürge. Muszály vót nekem gondoskodni róla, hogy ha mán begyüvök magukhoz, ne legyek olyan utálatos, hogy leokádjanak... Azér hozattam magammal ezt a gúnyát... Mer ha mán betyár is az ember, azér meg kell adni, ami a becsületes fellépéshez tartozik... Nem akarom én magukat a lelkűkbe bántani... Nem kell nekem maguktól semmi, csak az a kis pénz'... Én- felőlem élhetnek a legboldogabban tovább is... Mi az maguknak, amit én elveszek... Észre se veszik... — Magának nincs kifejlődve az erkölcsi élete. — Nem tudom mi a... — Megmondjam? — Mondja meg. , — Tegye- le- a pénzt az -asztalra és távozzék. Wo. 'icz 2áigmonJ: A BETYÁR iJllllllllllllllllllilllllllllllllillllllllllllllllllllllllililllliillllllllllll — Hogy?... Hogy gondolja? — És keressen más módot az életre. Valami tisztességes és becsületes módot. —Ezt nem tehetem. A pénz már nem az enyém... Ha a zsebemben van is... Nem csalhatom meg a társaimat. . . Nem vagyok magam ... Nekem ezen testvériesen kell megosztozni... Meg nemcsak akik velem vannak: nagy sora van ennek a pénznek. Sok kétségbeesett család várja ezt a kis pénzt. . . még nem is tudom mennyi. .. Szörnyű Jóska nem rikathatja meg a szegény feleségeket és anyákat, akik számítanak erre a pénzre... — Ez borzasztó. Hol élnek maguk, hogy el tudják képzelni, hogy rablásból, zsiványságból, tolvajságból áldás származzon valakire? A betyár megingatta a fejét: — Ezt maga nem érti. . . E vállalat. . . Ez éppen olyan vállalkozás, mintha teszem, bandába állunk és aratást vállalunk. . . Ott is a bandagazda felel mindenért.. . Ha valaki a csapatból megA betyár ......2 ............2 ..........................22 betegszik, nem tud dolgozni azér annak ki kell adni a maga részét, nem halhat éhen... Az ember felelősséggel tartozik. .. — S meddig akarja ezt maga folytatni? A betyár gondterhelt arccal nézett rá: — Nem tudom megmondani. . . mer egyre több a szegény. .. úgy gyűlnek és oly rettenetes nyomorúságokat kell megismerni, hogy azt élő ember el nem mondhatja... Nézze csak. Itt köröskörül leeresztették a vizeket. Kiszáradtak^ nádasok.. . Mig megvót a sok nádas, addig a szegény ember télen elment csikászni, halászni és nádat vágni. .. Most -mind ott van, bent a falvakban és jön rá a nagy tél. Nincs tüzelő, nincs ennivaló. Ott kell nekik megrothadni... No de az urak előre tudják, hogyha a mocsárvizet ki- szárasztják, akkor itt milyen jó fődek lesznek. Hát nem megvették a lápokat a parasztoktul huszkrajcárjával, meg tizkrajcárjával holdját? . . . Még csak négy esztendeje, hogy száraz a főd, már a grófi földeken olyan kukorica van, hogy az ember elmész benne... De az ő kis ga- tyaszárföldjeiken meg még egy esti sem nőtt meg. . . Hát ez igazság?.. . e nem rablás?... — És maga most mind meg akarja ezeket váltani? Maga arra vállalkozik, hogy a világ minden szegényét ellátja pénzzel, amit úgy szerez, hogy'betör a kastélyokba, gyilkol és fosztogat? — Nem adják máskép. Soká bólogatott. Úgy látszik, belátta a dolog reménytelenségét. Hirtelen az öreg grófnéra nézett : — Mondja, asszonyság, maga főzte ezt a jó vacsorát?... Mer ha maga, akkor ne búsuljon, akármi lesz is, jó szakácsnéasszony lesz belőle. Tizenöt forintot mindig meg tud keresni egy hónapba ... Ismerek egy szakácsnőt, ma ezerkétszáz pengője van a takarékba. — Arcátlan — nyögött fel az öreg grófné. A betyár hidegen mondta: —Én dicsérni akarom magát... — vállat vont. — Nem akarom megsérteni a becses személyét... Mán a gróf urat jobban sajnálnám, ha arra szorulna, hogy a maga kezével keresse meg a kenyerét, mer mán semmitérő öreg. . . Mire lehet az ilyent használni?... Bakternak?. .. Még arra se lenne valami jó... Körülnézett a társaságon: — Maradjanak itt a kastélyban, Legyenek urak tovább. Kérjenek a kis pohár helyett nagyobbat a királytul. . . Dea érezte, hogy valamiképpen véget kell vetni ennek. — Nézze kérem, — szólott a betyárhoz okos nyugalommal — amit maga mond annak van alapja... Valóban igazságtalan, hogy a társadalom úgy van berendezve, hogy egyik rétegnek vagyona van, a másiknak semmije sincs, csak a munkaereje... ele a megoldás nem az, hpgy azok akik kénytelenek a testi munkájuk jövedelméből megélni, egyszerűen a maguk tórájává legyenek... hogy'föllázadjanak és megrohanják azokat, akikről ők azt hiszik, hogy mérhetetlen gazdaságok... Mindenkinek megvan a maga baja... És ne gondolja, hogy a boldogság összefüggésben van a vagyonnal... — Nono. — A árja csak végig... Az a kis falu, a maga —W—B——»r* WMBWHWMf ITHIP'IHHB || bogárhátu házaival, valóságos paradicsomnak láaszik mielőttiink és mi, akik ezekben a kastélyokban élünk, sokszor gondolunk irigykedve a nép 'egyszerű gyermekeire, akik oly boldogan tudják a vasárnapot eltölteni... A költők, irók, angyali képeket festenek a népről, a világ minden irodalmában. Ha nem volna alapja, nem Írhatnák meg. Hagyja abba maga ezt a szomorú vállalkozást és térjen vissza, ha lehet, a maga szép kis falujába... a kedves családi életbe... ott éljen a szerény keretek között... örüljön a gyermekei fejlődésének, mérsékelje az igényeit^., legyen boldog, ha nyugodtan tud aludni... csak rá kell magára nézni, le van fogyva, a szemei kifordulnak a lelki vivódástól... térjen eszére: irtóztató felelősséget vett magára... Hiszen maga erkölcsi okokból indult ki; hogy képzeli, hogy az egész világgal szembeszállhat ?... Tragikus vállalkozás. Nem lesz jó vége... De mig beszélt, arra gondolt, hogy ez is reménytelen dolog, hogy ő naiv szavakkal meg ' akarja téríteni ezt az embert. Elhallgatott. A betyár hunyorítva nézte, mig beszélt, most azt vetette oda, kicsit megsértve, kicsit gőgösen: — Beszéljen csak, beszéljen... Szeretem, ha az asszony ugat. Dea felháborodva állott fel. Gyönyörű termetét kihúzta s arca a fényben elkeseredetten ragyogott. Egész különösen nem az urinő háborodott fel benne, hanem az asszony, aki látja, hogy hiába beszél. Akit a férfi semmibe sem vesz. Mikor legjobban odaadja magát, az ő érdekeit akarja elősegíteni, egyszerűen goromba intést kap válaszul. — Maga ostoba, — kiáltott még vissza feléje — mit akar tulajdonképpen itt?.. . Mit habozik? mit tétovázik?... Mit vesztegeti az időt?... ahelyett, hogy már régen kereket oldott volna és futna a zsákmányával... A betyár csak nézte, egyre falánkabbuT és egyre izzóbban. Soha nem képzelte, hogy egy urinő éppen úgy gondolkodik, ahogy a felesége annak idején... Mintha csak Zsuzsit hallaná, akinek ő számtalanszor megmondta, hogy mást tenni nem lehet, csak erővel elvenni... Hogy fel volt háborodva. Milyen vad és veszekedett diihvel támadt rá, még akkor is, mikor betegen, falat nélkül feküdt az ágyon és a kicsijének nem volt mit rágni a tömlőn, mert- abban semmi sem volt. . . Hát igen. . . Az asszony meghalt s ő azt mondta: most szabad előtte az ut... S most itt van egy másik asszony, éppen olyan vékony és. kemény, mint a felesége volt. S meg mer szólalni egy betyár előtt... Az ő asszonya a hites ura előtt tálalta ki, ami a begyében Amit, de ez egy idegen rabló előtt mer ugyanazon a hangon szólam ... — Az asszony ne avatkozzon bele az emberek dolgába, — mondta — mert az asszony csak megállítja a világ kerekét. Az itt a baj, hogy ti semmi asszonyok okosabbnak akarjátok tudni magatokat: e miatt folyik a világ sora igy, mert az asszonyok nem akarják az igazságot. .. — Én magához többet nem szólok, — kiáltotta Dea .és indult, hogy elmegy. De a betyár felpattant s rákiáltott: — Leülni... Tessék rögtön visszaülni a helyére. Dea feldühödve nézett oda rá: Mi köze neki ehhez az ostoba paraszthoz. Mért áll vele szóba, mit vitatkozik vele? Antalra nézett# Antal még soha egyetlen szóval sem felelt neki vissza s ő Antalnak soha még ellenmondást nem tett. Most látta, hogy Antal gróf őrület rémségével van eltelve s embertelen gyötrelmeket áll ki őmiatta, hogy ő egy zsivánnyal, egy betörővel vitába bocsátkozik ... Ha a vér oly gyorsan tudna aláfolyni, mint, az érzés, már régen biborpirosra gult volna, de ez'az egész csak egy villanás volt s látta, hogy a betyár ugrásra készen ragadja meg a revolverét. — Lőj jön le! —kiáltott fel. Az ember lihegve pattant fel a revolverrel: — Magát ? — károgta. — Magát nem... Halálos rémülettel sápadt el, visszavietett a helyére, iszonyú, hogy magára vonta ennek a fenevadnak a dühét s gyűlölettel és rettegve nézett annak a szemébe. A betyár a gyors engedelmességtől megcsillapodott. Fújt és morgott, mint a vadak. — Maga már nem kislány... Lehetne esze... — mondta. Hosszú kínos szünet. Mindenki az őrültségig pattanó aggyal várta mi lesz. (Folytatjuk
