Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-11-18 / 45. szám

November 18, 1954

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

5

A legutóbbi 10 év alatt a jó üreg Malthus megint feltámadt haló poraiból. Ez a csodálatos tünemény csak azt kell, hogy meglepje, akinek fogalma sincs a társadalom állapota és erkölcsi, valamint a “tudományos elméletek” közötti ösz- szefüggésről. Minden korszak talál magának tudósokat, akik nem a jövőbe tekintenek és tanítani, vezetni akarják korukat, hanem a múltba néznek vissza és igazolni akarják a jelent. Ez utóbbiak soraiba tartozott a legújabban megint feltámadásra ítélt Malthus.

Malthus kora jobban megmagyarázza, mint az általa tanított “tudomány”. Az 1800-as évek fordulója Angliájában a reakció orgiát ült. A francia felvilágosodás “átko3 és felforgató eszméi” csak röviddel azelőtt vitték forradalomba Amerikát és Franciaországot. Amerika elszakadt az anyaországtól, Franciaország kivégezte királyát. Az események felrázták és lázba hozták Európa tömegeit. Még a távoli, háromszorosan elnyomott Magyarországon is visszhangoznak ezek az eszmék. Martinovicsot és társait halálra ítélték “összeesküvésre való előkészület” címén és egy nagy magyar költő, Bacsányi János, egy évig senyvedt börtönben, amiért igy mert Írni:

Nemzetek cs népek, ki rut kelepcében

Nyögtök, a rabságnak kínos kötelében.

Ti, kiknek vérét a természet kéri,

Hív jobbágyitok felszentelt hóhéri:

Jövendő sorsotok előre nézzetek,

Vigyázó szemetek Párizsra vessétek.

A “szabad” Angliában a reakció nem kevésbbé féltékenyen őrzi kiváltságait. Nyomtatási adók lehetetlenné tették az olcsó könyveket és újságokat. “Szabadelvű” kiadyk börtönbe kerülnek, “árulási” és “összeesküvési” vádakkal százakat vontak perbe. Thomas Paine idejekorán elmenekült, de kiadója rosszul járt. Ugyanekkor a megszületőben levő uj “ipari korszak” nyomorúsága és kizsákmányolása tetőpontjára jut. Ez az az Anglia és kora, melyben néhány évtized múlva két ember közös munkája bőséges anyagot talált a társadalmi és gazdasági fejlődés törvényeinek megállapítására. Munkásságuk később a világot rázta meg, ők voltak a tudományos szocializmus megalapítói: Marx és Engels.

E hosszú válság még az előző század derekán kezdődött és egyre nagyobb mérveket öltött. Anglia kezdődő és növekvő világkereskedelme több és több gazdagságot hozott kiváltságos osztályainak és nagyobb nyomorúságot népének. A gyapjú indította el a folyamatot. A gyarmatokból hozott élelmiszer kiszorította a földművelést, illetve kifizetőbb Jett Angliában juhokat tenyész- teniwA nagy földbirtokok, melyek évszázadokon keresztül munkával és akármilyen kis darabka kenyérrel, de ellátták parasztjaik és kisbérlök százezreit, egyszerre kidobták és a városokba hajtották őket — a juh és legelői csak igen kevés munkást igényeltek. A városok pincéi és od- vai megteltek munkanélküli nyomorgókkal, a kezdődő ipar csak nagyon kis töredéküket tudta felvenni. De ezek a ‘szerencsésebbek” napi 15— 16 órás munkaidővel is csak éhbéreket tudtak elérni a nagy munkákinálatokban. Börtönök, dologházak megteltek, éhség és járványok, filléres lopásokért kiszabott halálbüntetések, deportálások tizedelték meg a népességet. Az ipari fejlődés, noha a rettenetes munkáskinálat és filléres bérek révén hihetetlen hasznot hozott, még sem tudott lépést tartani a munkanélküliséggel. A 4—5 éves gyerekek ipari alkalmazása a béreket odáig szorította le, hogy egy család eltengődéséhez a dolgozó apa és felnőtt fiuk munkája sem volt elegendő, több gyerekre volt szükség a családban, mert ezek rövid idő múlva nélkülözhetetlen kenyérkeresőkké válhattak. — így van ez még a mi “korunkban is Indiában és egyes gyarmatokon. Az igy előálló népszaporulat is hozzájárult tehát a helyzet rosszabbodásához.’

A szénbányákban szoros értelemben vett tárna- és fejtő munkáktól eltekintve fiuk 4—5 évtől és leányok G évtől felfelé a legnehezebb munkákat végezték napi JO—14 órán keresztül korbá- csos felügyelet alatt. Hátukra kötött puttonyokban hordták fel a szenet a függőleges tárnák lépcsőin, vagy megtöltött tárnakocsikat húztak és toltak mezítelenül négykézláb. Erre a munkára a gyerekeket különösen alkalmazták, mert az összekötő folyosók olyan alacsonyak voltak, hogy felnőttek nem tudtak volna rajtuk keresz- tülbujni. A gyerekmunka olcsóbb volt, mint von- tato 'tevet^k ^tigy lovak - takarmánya, képzeljük

el a béreket és a gyerekek táplálkozását.

E szerencsétlen bányászgyermekek nyomorékká, púpos és görbehátuakká váltak és törpék maradtak felnőtt korukra, amit ugyan nagyon kevesen éltek meg. Amikor pedig a parlamentben néhány emberiesebb képviselő javasolta, hogy tiltsák be legalább a 10 éven aluliak bányákban való alkalmazását, egy ellenző képviselő azt mondotta, hogy “a bányászmunkát 4—5 éves korban kell elkezdeni, mert ebben a korban fejleszti ki a bányász azt a különleges testalkatot (értsük alatta a törpeséget és meggörbült hátakat) mely a bányákban nélkülözhetetlen.” A gyerek és törpe bányász olcsóbb volt, mint jobban kivájni a folyosókat. Egy másik érvelő szive a családokért fájt, akiket a gyerekmunka korlátozása a megélhetéstől fosztott volna meg, ami egyébként igaz volt, hiszen az apa és 4—5 gyermek együttes munkája kellett a mindennapiak fedezésére. Csak jellemző, hogy ugyanekkor egy történelmi nevű lord egy beszédében igen komolyan és jószivüen azt javasolta az éhezőknek, hogy “esténkint igyanak meleg vízben feloldott erős indiai curry paprikát, mert ez az ital meleget ad a testnek és gyomornak és mérsékeli az éhség kinjait.”" Ezt a nemes lord, amint elmondotta, maga is kipróbálta és hatásosnak találta.

E viszonyok azonban nem háborgatták a kiváltságos osztályokat. A kormány elnyomással és adókkal gondoskodott arról, hogy az amerikai és francia forradalmak “felforgató” eszméi visszhangra ne találjanak. A “lázitók”, “felforgatok”, “összeesküvők” börtönbe kerültek. Azonban akadnak “jóindulatukban félrevezetett és kihasznált” egyének, akik, különösen ha jobb családból származtak, kevesebbet kockáztatnak,'ha egy kis emberiességet, jótékonyságot, belátást hirdetnek, vagy reformokat sürgetnek. Az ilyen oktalanul beszélőket fel kellett világosítani. Erre a feladatra vállalkozott a Malthus tiszteletes ur által 1798-ban elkezdett “tudományos iskola”.

A hires Malthus egyszerűen azt mondta ki nagy tudományosan, amit a kiváltságos osztályok legjobban akartak hallani: “Sok az ember és kevés a fóka”, azaz a termőföld nem szaporodik, de az ember igen, minélfogva háborúk, járványok, éhínségek, nyomorúság és bűn nagyszerű találmányok, mert ha ezek nem fékeznék le az ember szaporulatot, akkor nagy bajok állnának elő. Ezért az emberiséget megtizedelő ilyen “események” az isteni természet törvényének eredményei, amelyek az emberiség jövőjét biztosítják. Ezért még a legszerényebb reformtörekvés, segítség, sőt jótékonykodás is a természet törvénye elleni bűnök. A meglévő javak fényűző elté- kozlása, elpazarlása, -használhatatlanná tétele sokkal jobb, mert ez a természetes és oly hasznos emberi nyomorúságot elősegíti.

Malthus, hogy “tudományosabb” legyen, még egy szép táblát is csinált arról, hogy ha minden családban négy gyerek van és minden gyereknek négy gyereke, akkor egy emberpár 20-ik izi leszármazóinak száma 1.048,756 lesz. Ha tehát mindenkinek juttatnánk is megélhetéséhez szükséges javakat.— egy idő múltán az ennivaló nem volna elég, “nyomorúság és bűnök” érnék utói az emberiséget. Hazlitt egy korabeli progresszív angol gondolkodó erre azzal válaszolt, hogy ha ez igaz lenne, akkor se érti, hogy a “btin és nyomorúság”, amelyeket Malthus áldásosnak tekint a jelenben, miért válnak istencsapássá, ha csak a jövőben következnek be esetlegesed. Godwin, egy. másik korabeli tudós pedig azZal tette Malthust nevetségessé, hogy saját táblázatát hátrafelé olvasva rámutatott arra, hogy eszerint minden egyes embernek két szülője, négy nagyszülője, nyolc dédszülője volt és 20-ik izigleni őseinek száma 1,048,576. Ebből még az következnék, hogy az emberiség mértani arányban kihalóban van..

Az igazság persze az, hogy az emberiség száma, ha nem is mértani arányban, de a természet, technika és a termelő munka produktivitásának sincsenek belátható határai és csak oly távoliak, mint az a lehetőség, hogy a Nap energiája elfogy. De Malthust és követőit nem is az emberiség jövője érdekelte, hanem a kiváltságos osztályok jelenje és az a törekvés, hogy “tudományosan” beigazolják, hogy gonoszság és kegyetlenség miért jó és hasznos dolgok. Aztán az emberi hiénáknak is jól esett hallani, hogy mérhetetlen-önzésükkel s kapzsiságukkal csak a természet törvényének- engedelmeskednek.

Az 1820-aS’évektől kezdve^a viszonyok, valame-- • lyest javulták' Angliában,' részben reformok fqlyvtán, részben pedig mert a fokozódó gyarmati kiterjeszkedéssel, a kizsákmányolás súlypontja ezekre esett. Igv Malthus népszerűsége fokozatosan csökkent, annál is inkább, mert nemsokára elkövetkezett az idő, amikor az igazán nagy tudós Darwin egyik leggyengébb lábakon álló tana, a természete^ kiválasztódás törvénye jobban, megfelelj az uralkodó osztály igényeinek. A nagy hal megeszi a kis halakat és az életrevaló a kevésbbé életrevalót.” — “Ez a természet törvénye, minekokából igen ‘törvényesnek’ látszott, hogy Anglia fölfalja a sok kis színes halat, azaz gyarmatokat, ezzel is bizonyítva a fehér fajták életrevalóságát. Darwin elmélete hasznos is volt egy ideig, de jellemző, hogy amióta újabban a gyarmati népek kezdtek lassan öntudatra ébredni és fokozottabb ellenállást mutattak a falásra kész nagy halakkal szemben, ami pedig “életrevalóságukat” igazolná, a természet törvénye szerint —' erre a körülményre egyszerre elfelejtették Darwint idézni.

Darwin tehát‘gyorsan kiesett az uralkodó felfogás kegyeiből nemrégiben. De nem élhetünk muzsikaszó nélkül, azaz tudomány nélkül. Az ártatlan lelkek azt hiszik, hogy a tudomány mindig törvényszerűségek megállapítása abból a célból, hogy ahhoz képest alkalmazzuk eljárásainkat és cselekedeteinket, holott nagyon sokszor tudomány cimen szerepelnek olyan elméletek, melyek egyetlen célja, hogy akármilyen társadalmi magatartást vagy állapotot igazoljon. Ilyen “tudomány” a malthusianizmus is. Ezért találjuk, hogy annyi idő után a jelenkorban a régen halott Malthus-féle tanítás bizonyos körökben újra virágzásnak indult. Csak a háború óta és egyedül Amerikában egy tucat “tudományos” könyv, számtalan cikk és tanulmány jelent meg e tárgyban. Mind az emberiség elszaporodásától eredő bájtoktól akarta a világot megmenteni. Ez a neomalthusi iskola.

Emélkezzünk vissza, hogy milyen körülmények között született meg Malthus tanítása és miért; ugyanazokat a körülményeket és okokat kell megtalálnunk jelenleg is. A malthusianizmus, mint láttuk, annakidején annak igazolásái-a szolgált, hogy a gazdasági és társadalmi bajok nem a rendszer rosszáságát jelentik, hanem a természet legjobb orvossága a túlnépesedés megakadályozására.

És lám, a mai idők uj Malthusai ugyanezt mondják. Politikai és gazdasági válságban van Európa legtöbb országa, ezenfelül ezt találjuk Dél-Amerikában, Dél-Ázsiában és Afrikában. A politikai bajok okai persze csak “felforgató eszmék elterjedése”, a gazdasági bajok pedig nem a termelési rendszer valamiféle hibájából állottak elő, hanem egyesegyedül az a baj, hogy “túl vagyunk népesedve.” Például tagadhatatlan, hogy kell Iránban vagy 50,000 vagy ilyesmi munkás az olaj kitermeléshez, de mi az ördögnek, az istentudja hány millió. Több ember tiszta pénzpo- csékolás; meg katonákra is kell költeni, hogy féken tartsák őket, mert nyomorognak, kiabálnak és fogyasztják az ennivalót, akármilyen keveset is, de hiába: sok kicsi sokra megy. Ez a túlnépesedés. Arábiában is van 40 millió arab, holott

100,000-nél többet nem alkalmaznak az olajforrások és finomítók. Ez is túlnépesedés. Japánban nagy a munkanélküliség, gyárai állnak, mert nem kereskedhet legtermészetesebb szomszédjával: Kínával. A hiba persze nem a kereskedelmet megfojtó tilalom, hanem az, hogy sok a japán ember. Hát ez is túlnépesedés. És végül ha Bolíviában a földjeiről kiszorított indiánok éhbéren tengődnek, mert igy kívánja ezt a bányák és millióholdas ültetvényesek profitja, ez is csak túlnépesedés. Már pedig mint a jó öreg Malthus- ból tudjuk, hogy mindenféle “túlnépesedések” orvosságai a háború, járványok, éhínség és nyomorúság. Ezek tarthatják féken egyedül az emberiség öngyilkos szaporodását. Sajnálatosan as$ utóbbi 50 év folyamán közegészségügyben és a. járványok megakadályozásában sokat fejlődtünk és ez csak rosszabbitotta a helyzetet.

Mindez, mint látható, szószerint a régi mal- thusi ének. Nem is adtak ehhez a modern Mal- thusok egy jottányit sem, csak azt, hogy nagy születésszabályozási propagandára volna szükség. Születésszabályozásról mindenkinek meg lehet a maga véleménye, de hogyan érhet el eredményeket olyan gazdasági rendszerekben, ahol a gyerek nem fogyasztó, hanem kenyérkereső és gazdasági segítség, mert a gyerekmunka intézményesítve van. Eftől eltekintve a régi és az uj Malthusok még abban is megegyeznek, hogy akik tanaikkal egve.t nem értenek, reformokat, uj gazdálko-. dási rendszereket vagy istenbocsá’, szocializmust - ~ tFcJytátás a oldalon) * - .

MALTHUS MAI HÍVEI