Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-11-18 / 45. szám
November' 18, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Az autómunkások konferenciája DETROIT. — A CIO autóipari szakszervezet 1,200 delegátusa 2 napi konferenciát tartott, melyen elhatározták, hogy tavasz- szal, az uj bérszerzőűésben 10 centes órabéremelést és garantált évi bért fognak követelni az autógyárosoktól. Reuther kijelentette, hogy az autómunkások készek a sztrájkra, ha- nem teljesitik e minimális követeléseiket. A szakszervezet vezetősége kijelentette azt is, hogy feljogosítják a 212-es Plymouth lokált a sztrájkra. A Plymouth gyárakban ugyanis annyire felfokozták a munkairamot, hogy a 25,000 főnyi munkásság a sztrájk mellett döntött. A SZAKSZERVEZETROBBANTÁS UJ MÓDJA: A BOULWAREIZMUS Az ALP a McCarthy- tábornokok mozgalma ellen Morris Goldin, az American Labor Party ügyvezető titkára kijelentette, hogy a mccar- thysta kampány a tizmilió aláirás összegyűjtésére “baljóslatú fejlemény”. “Szem- melláthatóan az a célja, mondta, hogy a béke minden esélyét megtorpédózzák, mert külpolitikánk békés megoldása felé vezető minden lépést azzal bélvegezthetnek meg, hogy “kommunista- becézés vagy komunistabarát”. Meg- jegyzésreméltó, hogy a megmozdulás feje olyan katonaember, aki a republikánus párt legszélsőségesebb szárnyával és a háborút megelőző háborút sürgető csoporttal szoros kapcsolatban áll.” Ezzel a megmozdulással szembe kell szállnia az amerikai nép millióinak akik békét és szabadságot követelnek, olymódon, hogy ázőnnal róják meg McCarthyt, hogy aztán életrevaló vitával tisztázzák az amerikai külpolitikát. Deweyból ügyvéd lesz Thomas E. Dewey kormányzó bejelentette, hogy január elsejétől kezdve mint vezető üzlettárs belép az ország egyik legnagyobb ügyvédi cégébe, a Ballantine, Bushby, Palmer és Wood-cég- be s osztozkodni fog a bevételen. A “boulwareizmus” célja a sztrájkfegyver kicsavarása a munkásság kezéből A szakszervezetek felbomlasztására uj módszert eszeltek ki és egyre nagyobb mértékben alkalmazzák nagyvállalatok. Uj elnevezést is adtak már ennek a programmnak, vagyis munkatervnek: bouhvareizmus a neve. A boulwareiz- mus lényege — sietünk elárulni — az, hogy a nagyvállalatok semmi körülmények között sem, semmi követelésre nem adnak I centtel sem több béremelést, mint amennyit “he- lyes”-nek tartanak és ajánlanak (más szóval a béregyez- tető tárgyalások elvesztik értelmüket.) Ehelyett, abból a pénzből, amit a munkásoknak kellene adniuk béremelésként, egész éven át folyó, szüntelen p r o p a gandakampányt folytatnak a munkások meggyőzésére, hogy jól vannak fizetve, állásuk kitűnő, a munkások boldogok és megelégedettek, annál is inkább, mert munkaadóik viselik szivükön, a munkások összes érdekeit. Az elméletét és gyakorlatot “sikerrel” próbálták ki a General Electricnél, az odatartozó szakszervezeteknél és a Ca- rey-féle “vezetőség”-nél. — James Carey panaszkodik, hogy őmaga is “áldozata” ennek a becstelen vállalati trükknek, ámde ez igen furcsán hat annak a szakszervezeti “vezetőnek” szájából, aki maga volt annak idején előharcosa a.UE, az ország egyik legnagyobb szakszervezete kettésza- kitásának. Honnan ered a boulwareizmus? Node nézzük meg közelebbről, mi is az a boulwareizmus. Nehogy valaki azt higyje, hogy összefüggés van a sárga sajtó, a bulvársajtó s az azon keresztül kifejtett munkásellenes propagandasajtó között. A szó magvát Lemuel R. Boulware, a General Electric alelnökének neve alkotja, ö az egész tervezetnek a szerzője. Boulwareizmusnak azonban a szakszervezetek nevezték el, amelyek ijedten tapasztalják szerte a zországbau, hogy a tervezetet egyre több nagyvállalat alkalmazza. A tervezet a,munkásság és a gyárvezetőségek közti kapcsolatok egyik átkát hordozza magában. A szakszervezeti emberek a boulwareizmust egyszerűen szakszervezetrobbantásnak minősitik, a gyárvezetőség azonban tagadja ezt. De ki lesz olyan naiv, milyen öntudatos munkás lesz olyan hiszékeny, hogy ezt a tagadást komolyan vegye? Tulajdonképpen sem a szakszervezeti emberek, sem a gyárvezetőségi emberek nem tudják a boulwareizmus pontos meghatározását adni, de abban megyegyeztek, hogy nagyíontosságu ipari fejlemény. Tulajdonképpen már 1947-ben indították el, de csak tavaly kezdett nagy mértékben elterjedni, idén pedig az egyik tengerparttól a másikig a gyárüzemek seregestül használják. Tavaly a North American Aviation Co. pilótáinak bérharcában bukkant fel Los Angelesben. — A CIO gumiipari munkások szakszervezetének elnöke, L. S. Buckmaster azt mondja, hogy idén a Goodyear Tire & Rubber Co. próbálta ki. — A CIO jogi főtanácsosa, Arthur Goldberg, úgy véli, hogy idén már az acéliparban is felfedezte a boulwareizmus tüneteit. — Most pedig az elektromos iparban kerekedik fölül s már ki is próbálták HÍREK az AIITÓVÁROSBÓL — A Magyar Szó detroiti tudósítójától — A “Steering Gear and Machine Plant” 5,000 dollárt ad a windsori sztrájkoló Ford munkásoknak. Ugyanannyit ad a wisconsini sztrájkolok- nak is. A sztrájk már 8 hónap óta tart. A “Back to Work” jelszóval igyekszik- a Ford társaság megtörni a sztrájkot. Ráfogja a munkásokra, hogy ártottak az üzemnek a sztrájk tartalma alatt. De az igaz ok az, hogy minden igyekezetük a sztrájk leverésére megtört a munkásság szolidáritásán. Más városokból is küldenek segítséget a sztrájkolóknak, mint pél - dául a 600-as lokál. Szóba van az is, hogy az International Unió felemeli a tagdijat 7.50- re mindaddig, amig egy 25 milliós sztrájkalapot hoznak össze. Arról van szó ugyanis, hogy ha az 1955-ös szerződés miatt sztrájk lenne, legyen elég- pénz a munkások segélyére. A legutolsó választások megmutatták, hogy nem lehet már soká-a falhoz állítani a munkásságot. Hiába a sok munkanélküli, a “Square Deal” sztrájk is megmutatta, hogy nem sikerült elég sztrájktörőt toborozni. Mikor visszamentek a munkások,, a legtöbbje teljes keresetét a szakszervezetnek adta. Tudván, hogy akik ezt nem tették azoknak ne mlesz maradásuk a munkásságtól, mert nem fogják megtűrni a sztrájktörőket maguk között. Azért néha jó is történik ebben a zűrzavaros világban. Ann Arborban az Edwards Brothers, Inc. cég hat munkása 30,000 dollárt kapott utólagos fizetésképpen, a National Labor Relations Board határozata szerint. 1949-ben elküldte a cég a hat munkást szervezkedés miatt. Az Amalgamated Lithographers Unió, mely a CIO-hoz tartozik, az NLRB elé vitte az ügyet, mely a munkások javára döntötte el el, és igy nemcsak, hogy visz- szakapták a munkájukat, de két évre visszamenőleg fizetést is kaptak a szakszerve- zerét harcoló munkások. Modesto. Calif.-ban egy 16 éves fiút elfogtak, mert körhinta mintára hajtotta autóját. Mikor a kórházba vitték, hogy megállapitsák, hogy józan-e, tiltakozni kezdett: Micsoda dolog, hogy ilyenkor vigyenek valakit józansági vizsgálatra, mikor részeg. idén a Westinghouse Electric Co.-nál és a Sylvania Electric Products Co.-nál. Lássuk hát, hogyan működik ez az egész munkásosztályt veszélyesen érintő nagyvállalati csataterv: A munkaszerződéssel kapcsolatos tárgyalások megindulása után egy idő múlva, amikor a szakszervezet már előadta követeléseit és azokat kissé már megrágták, a vállalati vezetőség nagy sippal-dobbal megteszi a maga ajánlatát, amelyről kijelenti, hogy “korrekt” és ez a legtöbb, amit felajánl. Az ajánlatot azonnal hatályba léptetik az összes NEM-SZAKSZERVEZETI munkások számára. Ha a vállalat munkásait több szakszervezet képviseli, a vállalat ajánlatát érvénybe léptetik azon szakszervezetek tagjai számára is, akiknek vezetői elfogadják. — A vállalat mindenki száVnáfa félreérthetetlenül kijelenti, hogy NEM LESZ visszamenő- leges béremelés, ha ajánlatát egy meghatározott időpontig nem fogadják el. Hiába fog sztrájkkal fenyegetődzni a szak- szervezet, a vállalat egy tapodtat sem fog eltérni eredeti ajánlatától. A végén a szakszervezet kénytelen lesz beadni derekát és ha dohogva is elfogadja a vállalat ajánlatát. A tervezetnek két fővonása van. Az egyik az, hogy a vállalat közvetlen üzeneteket küld alkalmazottaihoz és igyekszik meggyőzni őket, hogy ajánlata korrekt és azt sztrájkok sem fogják megváltoztatni. A másik: azzal, hogy megtagadják a visszamenőleges béremelést a sztrájk mellett kitartó szakszervezetek tagjaitól, olyan fokozott nyomást gyakorolnak a szakszervezetekre, hogy azok inkább sietnek rendezni a bérviszályt és megelégednek azzal, amit kapnak. Minél tovább kitartanak a szakszervezetek a sztrájkok mellett, annál több bért és pénzt vesztenek a tagok. Vállalati cselfogás A Sylvania-vállalat a következőképpen alkalmazta a cselfogást augusztusban: a szakszervezet levelet kapott a. vállalat munkásügyosztályi igazgatójától, Elliot C. Las- sey-től. Abban az állt, hogy augusztus 30-án 4—7 centes órabéremelést és más javításokat adnak “mindazoknak az alkalmazottaknak, akiket a szakszervezet NEM képvisel. Tudatjuk, hogy hajlandók vagyunk ugyanilyen béremelést adni a szakszervezet tagjainak is. De ha szeptember 30-ig nem jutunk megállapodásra, akkor a béremelést csak attól a hétfőtől kezdve fogjuk megadni, amely a megállapodás megkötését követi.” * Ez a “ha nem tetszik, hagyd ott” alapján való megközelítés a kollektiv béregyeztető tárgyalások megsemmisítését jelenti. Ez történt tavaly októberben Los Angelesben is, amikor a North American Aviation Co. a szakszervezetekkel heteken át folytatott tárgyalás után előjött a 20 centes órabéremelési ajánlatával. Egy nyolcoldalas füzetet juttatott el alkalmazottaihoz s abban azt állította, hogy a vállalat ajánlata “gyönyörű szép béremelés”. Tiz nap múlva az ösz- szes nem-szakszervezeti alkalmazottja számára életbe is léptette azon a csalafinta alapon, hogy a North Amei^can “rész- rehajlatlanul alkalmazza bérpolitikáját az összes alkalmazottaira.” A CIO autómunkások szakszervezete hiába sztrájkolt aztán ötvennégy napon át Los Angelesben, Columbusban és Fresnóban, a végén körülbelül ugyanazon az alapon kellett megállapodnia, amelyet a repülőtársaság eredetileg ajánlott. Hogy kell megtörni a sztrájkokat? E. D. Starkweather, a North American* iparkapcsolati igazgatója, kijelentette, hogy “mi meg akarjuk értetni a szakszervezeti vezetőkkel, hogy ha a vállalat elfogadható ajánlatáról egyszer kimondja, hogy az ‘végleges’, akkor azon már változtatva nem lesz.” t Boulware igazgató meg azt mondj a,'" hogy “a sztrájk: nem játszhat többé szerepet abban, hogy eldöntse egy ajánlatnál vagy megállapodásnál, mi a helyes.” Ha a vállalat diktátuma győz, akkor a szakszervezet vezetői nem tulajdoníthatják saját érdemüknek, ha a munkások előnyöket kapnak a vállalattól, érvelnek az urak. A munkások azonban nem fogadhatják el azt, hogy a vállalat döntse el, mi jó nekik. Ami jó a General Electricnek, az még nem jó a munkásoknak. A vállalati vezetők már 1947-ben összedugták fejüket Chaides E. Wilsonnal és kisütötték, hogy számukra az a legtermészetesebb felfogás, ha a gyáraikban levő állásokat úgy tekintik, mint “árut”, amelyet “piacra dobnak” és reklámmal éppenugy feldicsérhetnek állandóan, amint feldicsérik egyéb gyártmányaikat is. A szavakkal ágáló James Carey-vel is igy fogadtatták el a nyáron a 2.68 százalékos béremelést és azzal büntették meg a sztrájk mellett'kitartó munkásokat, hogy csakugyan nem adták meg nekik visszamenőlegesen a béremelést. Carey demagógiájának tehát nem Carey, hanem a munkások százezrei az áldozatai. És ha a munkásokban ez a mostoha bánásmód rossz vért szül és szembefordulnak a szakszervezettel, az Carey bűne. Hogy a boulwareizmus ilyen alapon tovább fog-e terjedni, vagy pedig a munkások és szakszervezeteik megtalálják a módját, hogyan álljanak sarkukra, — azt a jövő fogja megmutatni. r
