Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-11-04 / 43. szám
V AMERIKAI MAGYAR SZÓ November 4, 1954 A* események nyomában VÉR ÉS OLAJ Október 30-án, múlt hét szombatján, hagyta el Abadán kikötőjét, az olajfinomitó rakpartjáról, az Angol-Iráni Olaj- társaság “British Advocate’’ nevű tartályhajója, amelyben 11,50Q tonna olaj volt beraktározva. Negyven hónap óta ez _volt az első olajrakomány, amely Iránból elindult a világpiac felé. Nyolc nagy külföldi olajtársaságból álló konzorcuim “vette meg” ezt az olajrakományt annak a negyvenévi szerződésnek értelmében, amelyet Teheránban csak az előző napon irt alá Riza Pahlevi, az iráni (perzsa) sah. Ezzel a ténnyel egyelőre véget ér a Mosszadik-éra. Mosszadik, aki jelenleg börtönben sínylődik, volt az iráni nemzetiségi mozgalom vezére. Mosszadik volt az, aki azért harcolt, hogy megakadályozza, hogy idegen monopóliumok hurcolják el Iiránból olcsó pénzért az olajat s értékesítsék a világpiacon dús profitok mellett. Mosszadik és az iráni hazafiak azt akarták, hogy az iráni profit nagyobb része Iránt gazdagitsa. Irán földje alatt van a világnak talán legnagyobb olajmedencéje, az olajnak valóságos földalatti tengere. Mosszadik mozgalma az iráni olajat államosította és kivitelét csak saját feltételei mellett volt hajlandó megengedni. Ámde attól a pillanattól kezdve, hogy Mosszadik megtiltotta az iráni olaj kiszállítását, angol hadihajók gátolták meg más országok tartályhajóit, hogy máshova vigyék a finom olajat. Aztán megrendezték — tizennégy hónappal ezelőtt — a rojalista felkelést a sah nevében és Mosszadikot letaszították a hatalomról. A sah pedig elkezdte a paklizást az angol, amerikai, francia és holland olajtársaságokkal és az uj olajegyezmény aláírása után az olaj most ismét a régi csatornákba folyik. A megállapodás szerint november 3-ig tiz angol, amerikai, francia és holland konzorciumhajó fog elszállítani 135 ezer tonna finomított olajat. A konzorcium arra vállalkozott, hogy az első három év leforgása alatt 68 millió tonna nyersolajat fog kiszívni Irán földjéből és elvinni onnan. Iránnak ezért az olajért a profit előrelátható felét, 420 millió dollárt, fizetik. A másik fele a konzorciumé lesz. A könyvvezetést valószínűleg a konzorcium kezeli s nem lehetetlen, hogy egy kis ügyeskedéssel csinál abból magának 1 billió dollár profitot is, a sahnak azonban szüksége van a pénzre. A konzorcium egyik szócsöve kijelentette, hogy számításaik szerint három év alatt 300 millió tonna finomított olajat termelnek. Dr. Ali Amini, iráni pénzügyminiszter és a lefolyt tárgyalások vezetője, nagy garral hangoztatta, hogy a megállapodás “nagy alkalmat nyújt Iránnak, hogy megmutassa vele született képességét és eredményességét.” Kilátásba 'helyezte azt, hogy majd.. . majd negyven év múlva a megállapodás határidejének lejártával, lehetséges lesz az olajat “teljesen iránizálni.” Ezzel persze még nincs vége az örömnek. Ugyanazon a napon, amikor a tartályhajó elindult az olajrakománnyal, Eazlollah Zahedi iráni miniszterelnök soron kívüli törvény- javaslatot nyujtdtt be a medzsliszbe, az iráni képviselőházba, amely halálbüntetéssel sújtja a “felforgató tevékenységek” hosszú sorozatát, beleértve a kommunista szervezetekben, az izlám- és az “alkotmányos monarchia”-ellenes alakulatokban végzett vezetést és propagandát. Az Ítéletet hadbíróság mondja ki, ami azt jelenti, hogy a büntetést azonnal végrehajtják. A javaslat továbbá halálbüntetéssel sújtja “az esetleg törvénytelennek deklarált szervezetekben” működő szervezőket és irányítókat. A javaslat egy másik szakasza kiköti, hogy “minden párt, csoport vagy egyesület, amelynek céljait az ország érdekeibe ütközőnek Ítélnék, törvénytelennek nyilvánitttatik a belügy-, a hadügy- és az igaz- ságügyminiszterekből álló vizsgálóbizottság döntése után.” Zahedi tábornok egy nyilatkozatot is kibocsátott, mely ben elnézést, kegyelmet, sőt jutalmat helyez kilátásba azon “bűnbánók” számára, akik a hatóságoknak segítséget nyújtsak más törvényszegők megtalálásában. Ezzel kapcsolatban a kormány felkérte a parlamentet, í-yavazzon meg további 20 millió rialt (260,000 dollárt), hogy ‘a rendet váratlan fejlemények esetében fenntartsák” és 136 East 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada $7. — Foreign $8 one year, $4 half year. — Single copy 15 cents 84 UJ VÁLSÁG PAKISZTÁNBAN Miközben Mohammed Ali, Pakisztán miniszterelnöke, javában tárgyalgatott Dulle- sékkel Washingtonban az amerikai katonai segítségről, melynek ellenében megnyitotta Pakisztánt a wall streeti nagytőke behatolása előtt, odahaza fenekestől felfordult a politikai helyzet. Köztudomású, hogy Kelet Pakisztán népe az idei tavaszi választások alkalmával egy egységfronti parlamentet választott meg, amely baráti kapcsolatokat akart kiépíteni a szomszédos Indiával. » ’ «■» 1 Az ura.'hodö moszlim klikknek az volt erre a válasza, hogy eltávolította Kelet Pakisztán kormányát és az or szág kormányzását Szkander Mirza vezérőrnagyra bízta. De Pakisztán problémáit e demokraciaellenes, autokrasan hazarepült Pakisztánba. A fejlemények megértésére figyelembe kell vennünk a következőket: 1947-ben, amikor az úgynevezett Mountbatten- terv alapján az indiai brit domíniumot két részre osztották: nem vették figyelembe Nyugat- és Kelet Pakisztán sajátságos nemzetiségi és kulturális összetételét és kizáró lag a vallási hovatartozás alapján egyesítették az indiai területen élő mohamedánokat. így állott elő az a sajátságos helyzet, hogy Nyugat- és Kelet Pakisztánt az indiai szárazföld egész területe választja el. Nemcsak arról van szó, hogy a két mohamedán település, amelybőí Pakisztánt létrehozták. 1500 kilométernyi távolságra van egymástól, hanem gazdaságilag és néprajzilag is alapve tőén különbözik egymástól. Nyugat- Pakisztán, amelyhez Karacsi, a főváros is tartozik 796,000 négyzetkilométer, de Pakisztán lakosságának a kisebbik fele lakik itt, mintegy 24 millió ember. Ezzel szembe n Kelet-Pakisztán, a- melynek fővárosa Dákká, 140 ezer négyzetkilométer és több mint 42 millió lakosa van. Pakisztán legfontosabb nyersanyaga, amely a külkereskedelmi mérlegben is döntő helyet foglal el: a juta. A gazdag jutaföldek Kelet «Pakisztánban vannak, de Kelet- Pakisztánnak nincsenek számottevő feldolgozó üzemei. Ezek az üzemeke Indiában vannak és igy Kelet-Pakisz- tánnak elsőrendű érdeke, hogy Indiával zavartalan gazdasági kapcsolatokat tartson fenn. Az a politika, amelyet karachi kormány folytat veszélyezteti Pakisztán és India gazdasági kapcsolatait és súlyos károkat jelent Kelet- Pakisztán gazdasági életére. A legfontosabb élelmiszercikkekben, mint amilyen például a rizs, Kelet Pakisztán — különösen az eléggé gyakori ínséges időszakokban — jelentős behozatalra szorul, mégpedig Kínából és Burmából. A sűrűn lakott országnak létérdeke, hogy közvetlen szomszédaival egészséges gazdasági kapcsolatai legyenek. A gazdasági ellentétek mellett igen jelentős politikai és kulturális ellentétek is vannak Kelet- és Nyugat- Pakisztán között. A keletpakisztáni nép szenvedélyésen ragaszkodik ősi bengál nyelvéhez, ugyanekkor a központi kormány a nyugatpakisztáni urdu nyelvet akarja rákényszeríteni az ország lakosságára. A nyelvi kérdésben megmutatkozó ellentétek véres összeütközésekre v e z ettek 1952-ben, amikor a dakkai egyetem hallgatói közül többen áldozatul estek á> rendőr- sortiiznek. A pakisztáni központi kormány, amely kezdettől fogva elutasította az alkotmányos kormányzás módszereit és valójában diktatórikus eszközökkel uralkodik, ebben a kérdésben is a rendőrségre bízta a vita eldöntését. Ez a politikai szemlélet egyébként tökéletesen megfelel a Muzulmán Liga vezetőinek, aki a régi feudális rendszer képviselői, java részt nagybirtokosok. A harmadik és döntő ellentét a pakisztáni központi kormány és Kelet Pakisztán között a pakisztáni központi kormány által folytatott külpolitikára vonatkozik. Kelét- Pakisztán — már csak helyzeténél fogva is, —arra törekszik, hogy Indiával barátságban éljen és ezért a kas- miri konfliktusban kezdettől fogva a békés megegyezés álláspontján volt, ellentétben a központi kormánnyal. A keletpakisztáni dolgozók, sőt az uralkodó rétegek is veszélyesnek tartják azt a politi- i kát, amelyet a Wall Street agresszív tervek kiszolgálásában Karacsi folytat, különösen á Kínai Népköztársasággal szemben. A keletpakisztáni közvéleménynek ezt az elutasító magatartását világosan tükrözi az ez év tavaszán megtartott választások eredménye. A választásokat röviddel azután tartották Kelet- Pakisztánban, hogy nyilvánosságra került az« Egyesült Államokkal kötött katonai egyezmény. Az azóta eltelt időben Kelet-Pakisztán kormánya * mind határozottabb formában juttatta kifejezésre elégedetlenségét a központi kormány külpolitikájával és határozottan szemfordult azokkal a veszélyes tervekkel, amelyek a Dullesékkel kötött egyezményből Pakisztánra hárulnak-. Nem kétséges, hogy Wall Street vezetőinek parancsára nyúlt most a központi kormány erőszakos módszerekhez, hogy eltorlaszolja a pakisztáni nép el- « enállását. .Pakisztán és India térképe tikus intézkedés természetesen nem oldotta meg. A kelet pakisztáni parlament követeléseit átvette a nyugat pakisztáni parlament is, mire, Chulam Mohammed főkormányzó feloszlatta a nyugati parlamentet is és az egész kormányt és megbízta a Washingtonban paktálgató Mohammed Alit, hogy alakítson uj kormányt. Mohammed Ali a múlt hét végén gyoregyben a rögtönitélő bíráskodás háromhavi meghosszabbítását sürgette. Amint látjuk, az olaj és vér összefügg. Az a társaság, amely a sah körül összegyűlt, nagyon is jól tudja, hogy az iráni olajat az iráni nép akarata ellenére/ kótyavetyélik el külföldi olajtársaságoknak. Számítanak arra, hogy a nép ezt nem fogja szótlanul tűrni. De hogy a nép meg se merjen mukkanni, drákói törvényt hoznak a nép terrorizálására. A legnagyobb bűn, amelyért azonnali halál jár, a nagy üzleti érdekek harácsolásai ellen való tiltakozás. Az olaj és a törvény szorosan összefügg. Nem az a törvény, nem az az erkölcsi parancs, amit Zarathustra bélyegez annak, „hanem az, amit az olajmágnások, az olajfeudálisok mondanak annak. A tiltakozásra persze nem a szélsőbaloldali erők a gyanúsak, hanem mindenki. Gyanús az iráni polgár, aki nem nézi jó szemmel az ország kirablását. Gyanús minden ember, aki belepillant az urak tányérjába. Gyanús az egész iráni nép, mindenki. Mindez még bizonyos fokig érthető volna a nagytőkés országok jogi és erkölcsi felfogása szerint. De amiért az iráni olaj és vér összekapcsolását csak borzalommal lehet szemlélni, az az, hogy ezzel a könyörtelen nyíltsággal, ezzel a szemérmetlen leplezetlenséggel még az eddig ismert fasiszta országok sem merészeltek dolgozni. Irán esetében kérlelhetetlen világossággal elénk tűnik a monopólkapitalizmus minden barbársága. A profit a legfőbb szentség és aki e tekintetben a legkisebb illetlenséget tanúsítja, az halált érdemel. Rettentő példakép ez arra, mi a nagytőkés országok valódi, de titkolt vágya: megölni, kiirtani mindenkit, aki nem hóról be fenntartás nélkül a profit tiszteletének. Ebben a pontban nincsenek melléktekintetek, nincs megkülönböztetés, nincs irgalom, nincs jogi árnyalat, nincs semmi teketória: akinek, nem tetszik az^urak pecsenyéje, akasztófára vele! Csakhogy hátra van még az iráni nép válasza. Mindig hátra van még a népek Ítélete. i AMERIKAI Published weekly by the Hungarian Word. Inc..
