Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-10-28 / 42. szám

October 28. 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Kritizálják a “tömeges megtorlás’ elvét Hadvezetőségünk ismert légierő-poltikája az, hogy ha megtámadnak, akkor “töme­ges megtorlással” válaszo lünk. Ezt a felfogást alapos bírálat tárgyává tette a princetoni egyetem nemzet­közi tanulmányi központja egy 8,000 szavas jelentés ke­retében, amelyet dr. Klaus E. Knorr, az egyetem köz­ügyi és nemzetközügyi tan­székének professzora irt és előadássorozatban ismerte­tett közéleti személyiségek, vállalati igazgatók és egye­temi tanárok előtt. Lényege az, hogy addig, amíg légierőnk az atombom­bák monopóliumával rendel kezeit, addig ez a hadászati felfogás elfogadható volt, ez az idő azonban lejárt, de a felfogás nem változott meg. Márpedig nincs biztosíték ar­ra, hogy egy “tömeges meg- torlási” lépéssel mindent el lehet intézni. Fennáll az az eset ma már, hogy ez még nagyobb megtorlás okozója lehet, viszont légierőnk elha­nyagolta azt, hogy népünk védelméről gondoskodjék. A régi elvet csak az esetben le­hetne fenntartani, ha tökéle­tesen biztosítva lenne a la­koság légvédelme, ez azonban nem történt meg, ennélfogva a hivatalos felfogás “súlyos népámitást’ 'foglal magában. J^étuéc^i levél írja: Rev. Gross A. László 15. I).. Th. M. US nem gyárt több atomágyut WASHINGTON. — A had­sereg szép csöndben abba­hagyta a nagy hűhóval beha­rangozott atomágyuk gyártá­sát. Egy szócső kijelentette, hogy a “jelenlegi szükségle­teket” kielégiteték. Úgy hi­szik, hogy “több mint” ötven ilyen ágyút gyártottak dara­bonként körülbelül 1 millió dollárért. Hogy miért hagy­ták abba, azt nem lehet tud­ni. Lehetséges, hogy az irá­nyított lövedékek fejlettsége miatt jutottak erre az elha­tározásra, hiszen már erede­tileg is azon az alapon elle­nezték az atomágyuk előállí­tását, mert az irányítható lö­vedékek és rakéták fejlettsé­ge feleslegessé teszi. Áz első atomágyut két évvel ezelőtt mutatták be s 1953 május 25-ikén sütötték el elsőizben a nevadai atombomba kipró­báló területeken. AZ AM RLE SCHIZOPHREN IÁJA “Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre.. .valók” (Pál a rómabeliekhez, 14, 19) Kínosan fonák helyzetbe taszította e sorok Íróját az Amerikai Magy. Ref. Lelkészegyesület: olyasmire kénysze- *iti, amire még sohasem volt példa. E rovat olvasói a tanú­in, hogy közel kétévtizedes közírói tevékenységem alatt egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy katholikusokat véd­jem volna protestánsok ellenében. Most azonban a fentneve- 'ett testület érdeméből pont ezt a szokatlan aktust fogom elkövetni... De kezdjük az elején: Hogy a két Béla — páter Varga Béla és dr. Fábián Béla — pontosan mit mondott a magyar református egyház evanstoni kiküldötteiről és általában az egész magyar reformátusságról, azt én nem tudom, de az rlanti idézet, amely az AMRLE válasza akar lenni a két Béla vádaskodásaira, arra enged következtetni, hogy a dru­sza-pár nem valami hízelgő módon nyilatkozott az óhazai kálvinistákról és azoknak az evanstoni delegátusairól: “Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület és íz Amerikai Magyar Református Presbiteri Szövetség érte­sültek Főtisztelendő Varga Béla és dr. Fábián Béla uraknak íz amerikai sajtóban tett nyilatkozatairól, melyekben a ma­gyarországi református egyház Evanstonba küldött képvise­lőit kommunista ügynököknek bélyegezték; illetve az egész magyar református egyházat a kommunista párt eszközének nevezték. "Történelmi tény, hogy a magyar református egyház :öbb, mint 400 éven keresztül a magyar nép legjobb érdekei­nek képviselője volt és ma sem a rendszer kiszolgálásának eszköze, hanem a régi pozitív értékeknek néma őrzője. A keresztet hordozó magyar reformátusságnak ilyen illetékte­len és ízléstelen megbélyegzését elitéljük és visszautasítjuk. “Ezzel szemben a nyilatkozó urak mélységesen hallgat­tak arról a tényről, hogy a magyar római püspöki kar 1951 júliusában egvöntetüleg letette a hüségesküt a magyar kom­munista népköztársaság alkotmányára; a magyar római katholikus papok u. n. “békemozgalmának” 2,500 rendes tagja van, melynek vezetői Czapik Gyula egri érsek, Beresz- tóczy Miklós esztergomi helynök és Kovács Sándor szombat­helyi püspök; s a legutóbbi bécsi “béke-kongresszuson” a legerőteljesebben szovjet stilusu béke-szónoklatokat a római katholikus “béke-papok” kiküldöttjei tartották.” Két módfelett érdekes dolog világlik ki ebből a hivata­los nyilatkozatból. Az egyik az, hogy az amerikai magyar re­formátus lelkészek egyáltalán illőnek és szükségesnek tart­ják megvédeni az evanstoni világkonferencián megjelent magyar református delegátusok integritását, holott hosszú éveken át soha egy jó szót nem ejtettek felőlük és amikor itt volt a nagyszerű alkalom, hogy az óhazai reformátusság hi­vatalos vezetőit meghívhatták volna gyülekezeteikbe vendég- szónokként, egyetlenegy sem akadt közöttük, aki merte vagy akarta volna a pulpitusát átengedni egyik vagy másik delegátusnak... Ha úgy vélték, hogy ezek a kiküldöttek NEM kommunista ügynökök és a delegátusok által képvi­selt óhazai reformátusság NEM a kommunista párt esz­köze, akkor — kérdem szeretettel — mi tartotta vissza az amerikai magyar református lelkészeket attól az elemi ud­variassági aktustól, hogy az óhazai testvérközösségnek hete­ken át itt időző delegátusait gyülekezeteikben — hacsak egyetlen vasárnapi istentiszteletre is — vendégül lássák? Azt meg tudom érteni, hogy a tiszteletes urak nem szívesen adnák át szószékeiket “koihmunista ügynököknek,” de vi­szont roppant nehéz megérteni, miért tagadták meg ezt a csekélyke illendőségi gesztust olyan paptársaiktól, akikről most hivatalosan megállapítják, hogy NEM KOMMUNISTA Figyelem, Chicago! A magyar filmgyártás egyik re­meke, a nemzetközi filmfeszti­válon dijat nyert dokumentá- ris film: VADVIZORSZÁS péntek, október 29-től kezdödö- leg kerül bemutatásra a CINE­MA ANNEX-ben, 3210 West Ma­dison St., egy páratlanul érde­kes szovjet filmmel: “Város a tenger felett” (The Caspian Story), amely arról szól, hogy miképpen építettek egy 10,000 lakosú várost — a tenger vize fölött! Ilyen két filmet még so­hasem látott Chicago népe. A két szenzációs film csak egy hétig kerül bemutatásra, sies­sen hát mindenki, hogy el ne mulassza. Hívjuk fel rá isme­rőseink, barátaink figyelmét! j ÜGYNÖKÖK?! Hiszen ők tudják legjobban, mennyire égnek az amerikai magyar református hívek a vágytól, hogy egy- egy óhazai magyar pap vagy püspök szájából hallhassák az Igét.. . Hol van itt a logika, a józan ész?! t A másik szembeötlő dolog a hivatalos nyilatkozatban az, hogy Krisztusnak, a Béke Fejedelmének e felkent szolgái elitélik és pellengére állítják azokat az óhazai katholikus pa­pokat, akik — Czapik Gyula egri érsekkel, a magyar katho­likus püspöki kar jelenlegi fejével az élükön — aktiv részt- I vevői annak a békemozgalomnak, amely hisz abban, hogy a Kelet és a Nyugat népei békében és barátságban megférhet­nek egymással és kárhozatos volna megengedni, hogy ezeket a népeket bizonyos tényezők mesterséges eszközökkel, mond­vacsinált konfliktusok alapján, egymás ellen uszítsák és olyan öldöklő háborúba taszítsák őket, amely kietlen puszta­sággá varázsolná az egész világot... Mi hibát találnak az amerikai magyar református lelkészek abban, hogy az óha­zai katholikus papok és püspökök — a hivatalos nyilatkozat szerint kétésfélezren! — olyan tevékenységben vesznek részt, amely a Názáreti Jézus programmjának egyik kardi­nális pontja?! Mióta elitélendő az, hogy Krisztus felkent szolgái békéért imádkoznak, békét prédikálnak, békéért küz­denek? Hát lehet egy igazi krisztusi szolgálatra elhívott lelkipásztornak szebb és nemesebb feladata, mint az. hogy a béke megőrzésén és megszilárdításán buzgolkodjék? Vagy odajutottunk volna mái*, hogy ha a népi demokrá­ciák és a Krisztus történetesen EGYET AKARNAK (mint ez esetben: békét), akkor azt támadni és diszkreditálni kell, mert — ugyebár? — a népi demokráciák tájáról semmi jó sem jöhet... Hogy ez a tótágast álló felfogás egyszersmind ellenszegülés a Krisztus kinyilatkoztatott akaratával szem­ben, az nem számit, tiszteletes urak? önöknek hálatelt szív­vel illenék hozsannázni, hogy imé: a népi demokráciák UGYANAZT akarják, amit Krisztus: BÉKÉT és önök ehe­lyett mit tesznek? Ledorongolják azokat a magyar katholi­kus papokat, akik — jobbik eszükre térve — ennek a közös célnak az érdekében oly lelkesen munkálkodnak. Hol van itt a logika, hol van itt a józan ész, de — mindenekfelett —. hol van itt a krisztusi lelkiség?! Nagyon szerencsétlenül megfogalmazott határozatot ho­zott az AMRLE — ismét... Ez a fentidézett határozat, ha alaposan a fenekére nézünk, olyanformán dicséri a magyar reformátusságot, hogy az bizony szidalomnak vagy megro­vásnak is beillenék, viszont ugyanakkor olyasmiért kárhoz­tatja az óhazai katholikus papságot, amiért azoknak elis­merés és dicséret dukálna. Hát ennél még a közmondásbeli sanda mészáros is egyenesebben taglózott! Dicséri az óhazai reformátusságot, hogy az a “régi po­zitív értékeknek néma őrizője”, de ez a dicséret voltaképpen vádirat — legalább az én szememben. Én ugyanis nem sze­retem a néma hithősöket. Ha valóban “keresztet hordoznak” az uj rendszer alatt, ha valóban üldöztetésben van részük, ha valóban veszélyben forognak azok a régi pozitív érté­kek. amelyeket oly féltve őriznek, hát akkor ne legyenek né­mák, hanem emeljék fel a szavukat és protestaljanak, mint tették az elődeik, ha mindjárt Kufstein vagy gályarabság volt is a fizetség érte. . . Avagy “a régi pozitiv értékek” kö­zött a vallásszabadság megvédésére való hajlam, az igaz­ságtalanságok elleni harcra való készség már nem volna fel­található? Nem tételeznek fel az AMRLE tagjai annyi ge­rincességet óhazai paptársaik felől, hogy azok nem marad­nának némák, ha valóban okuk volna protestálni? Hát én az ilyen dicséretből nem kérnék... Ezzel szemben az óhazai katholikus papság 2,500 fő­nyi békeharcosát lehordja azért, mert azok békeszónokla­tokat tartanak. Ezek a katholikus papok soha közelebb nem jártak Krisztushoz, mint amikor magukévá tették a népek százmillióinak a békevágyát és Mesterük kijelentett akara­tát. Ezért bizony elismerés illeti meg őket! Amikor egy tudós testület dicséri azt, amit kritikával kellene illetnie és kárhoztatja azt, amiért elismeréssel kelle­ne adóznia, akkor méltán felmerül a kérdés: nem szenved ez a testület a schizophréniának egy bizonyos válfajában? (A szerkesztő megjegyzése: A schizophreniát az Amer­ican College Dictionary a következőkép határozza meg: “Az egyéniség megosztottsága, elkülönülés,. érzelmi leromlott­ság által jellemzett elmebaj.”) Járuljon hozzá a postaszolgálat gyorsításához A központi postahivatal minden évben nyomatékosan figyelmezteti a nagyközönsé­get, hogy karácsonyi bevá­sárlásait minél előbb bonyo­lítsa le, korán adja postára üdvözlőkártyáit és ajándék- csomagjait avégett, hogy a posta a legkevesebb fennaka­dás nélkül kézbesíthesse a karácsonykor szokás szerint összetorlódó küldeményeket. A nagyobb távolságokra kül­dött leveleket és' csomagokat i még december I ike előtt kell feladni, helyi küldeményeket pedig decembre 14-ike előtt, ha azt akarjuk, hogy kará­csony előtt rendelkezési he­lyükre érkezzenek. Ne felejt­sük el feltüntetni a zónaszá­mot sem. Használjuk a légi­postát a gyors kézbesítésre. Használjuk fel a postahivatal által ingyen rendelkezésre bocsátott cédulákat, amelyen a .feladók feltünteti, hogy he­lyi vagy távoli címre megy a csomag s.ragasszuk rá. Ezzel is méggyorsitj ük a postai szétosztás munkáját! Külde­ményeinket a minél korábbi reggeli órákban vigyük ‘a postára. A fuvarosok fényes győzelme , (Folytatás a 4-ik oldalról) “Nyilvánvaló — mondja a vállalatok nyilatkozata, ame­lyet a sajtó számára adtak ki— hogy a Poughkeepsie és kások szakszervezete “monopólium.” Trenton közti körzetet kiszolgáló fuvarozási ipart a szak- szervezetek oly módon hódították meg, amely nem nagyon különbözik attól, mintha az oroszok hódították volna meg. A munkaadóknak megfelelő védelmet kellene nyújtani az ‘oszd meg és uralkodj’ módszere ellen, amelyet itt a szak- szervezetek alkalmaztak.” Adelizzi beismerte, hogy eddigelé még nem kapott választ a képviselőház és a szenátus vizsgálóihoz beterjesztett ké­relmére, hogy indítsanak vizsgálatot az itteni szakszerveze­tekben uralkodó “bünszövetkezeti módszerek” ellen. A sze­nátus munkaügyi bizottságának elnöke, Alexander Smith, azt mondta neki, hogy a bizottság jelenleg nem tart üléseket ő pedig mint. az Egyesült Nemzetek delegátusa nagyon el van foglalva. • ­__5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom