Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-09-30 / 38. szám
September 30, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2 Hírmagyarázat és kritika Kina és az Egyesült Nemzetek Az amerikai reakció Dulles nagy győzelmének igyekszik beállítani, hogy sikerült levétetni az Egyesült Nemzetek napirendjéről a Kínai Nép- köztársaság felvételének kérdését. Józan elmével csak csodálkozni lehet e győzelem feletti örömujjongáson, ha eszünkbe jut, mi is az Egyesült Nemzetek létoka és értelme, különösen roosevelti elgondolásban. Bizonyosra vesszük azonban, hogy az amerikai nép nem örül annak, hogy egy 600 millió lakosságú hatalmas országot, az emberiség egynegyedét, nem engedik be a népek családjába, holott minden joga megvan rá. Miközben a világ többi része gyors iramban fokozza kereskedelmi kapcsolatát a kínai piaccal, a hidegháborús tábor Washingtonban továbbra is belecsimpaszkodik' a China Lobby-nak (a formó- zai nacionalisták kongresszusi kijáróinak) érdekvonalába és elszabotál mindent, ami USA-t és a népi Kínát baráti, kölcsönösen előnyös kapcsolatokba hozná egymással. Anglia kereskedik Kínával. Nyugat-Németország 1,000 százalékkal növelte három év leforgása alatt az árucsereforgalmat Kínával. Itt, Amerikában, azonban hiába látja az amerikai munkásság, még hozzá jogos aggodalommal, hogy szükül a világpiac, miközben az áruk garmadába gyűlnek a raktárakban, a velejáró munkanélküliség pedig — az AFL szerint immár 5 millióra rúg — fenyegetően nehezedik az országra, — a washingtoni országvezetők makacsul hangoztatják, hogy a népi Kina nem üti meg “a mértéket” ahhoz, hogy tag legyen. Ennek az érvnek se füle, se farka. Az Egyesült Nemzetek, először is, nem kötik ki előfeltételül, hogy helyeseljék vagy ellenezzék tagállamaik “mértékeit”. Amikor Washington nágvban erőlködik, hogy vegyék fel tagul a fasiszta Spanyolországot, azt jelenti-e ez, hogy ilyen “mértékeket” kívánnak meg? A mai guatemalai kormány törvénytelen junta, amelyet nem a nép választott magának. Ez a junta összeesküvés utján erőszakkal döntötte meg a demokratikusan megválasztott régi kormányt, külországból irányított támadással. Mégis bent ül már az Egyesült Nemzetek tagjainak sorában! De a kinai kormány, amelynek a genfi konferencián oroszlánrésze volt abban, hogy elsimították az indokínai háborút s talán egy harmadik világháborútól mentették meg az emberiséget, — nem felel meg kormányunk kényes igényeinek, a “mértéknek”. Közben pedig Dulles körömszakadtáig azon mesterkedik, hogy újra felfegyverezze Hitler náciait, akiknek kezén még talán meg sem száradt a vér. . . ezek talán megütik a dullesi “mértéket” ? Mi egyébként a dullesi erők célja, hogy a Kinai Népkötzársaságot elgáncsolja a UN-be-jutástól? A válasz egyszerű. Meg akarják akadályozni ezzel, hogy ne enyhüljön meg a feszültség Ázsiában, és hogy a háborúhoz vezető ut továbbra -is nyitva maradjon. Dulles megtett minden tőle telhetőt, hogy az indokinai háború továbbfolyjon azáltal, hogy: Kínát még Genf be se engedjék leülni a tárgyalóasztalhoz. Terve meghiúsult. Kina és a Szovjetunió rákényszeritette Dullest, hogy elfogadja a békét Indokínában. E két ország erő- feszitése, hogy a háborúnak véget vessenek, összhangban volt az amerikai nép többségének békeakaratával. A UN-ben lefolyt szavazás nem tükrözi vissza a valóságot. Anglia például Dulles oldalán szavazott ugyan, az angol kormány azonban elismerte Kínát és kereskedik vele. Ázsia olyan vezető szerepet játszó nemzetei, mint India és Burma, kereken elvetették Dulles állásfoglalását, hogy Kínát nem szabad bebocsátani. De nemzeti életünk különféle osztályba tartozó elemei egyre inkább kétségbe vonják, helyesen járt-e el Washington, amikor a China Lobby, a McCarthy és Knowland-féle társaság nyomása alatt oly fanatikus merevséggel ragaszkodott álláspontjához. Dulles gátemelő "gyuzoime” átmeneti. A világ valósága és a feszültség további enyhítésének követelése újra elő fogja hozni ezt a kérdést a UN elé még ezen az üléssorozaton. Hogyan is feszegethetné a UN bármelyik jelentősebb problémáját: Koreát, a lefegyverkezést, uj tagok felvételét stb. st.b. — anélkül, hogy a hatszázmillió Kína ügyét elintézné? Az amerikai közvéleményre hárul az a kötelesség, hogy támogassa Kina felvételi kérését, ha majd újra napirendre kerül. Sőt felvilágosodott amerikaiaknak azon kell lenni, hogy a kérdést újra napirendre tűzzék a gyülekezet jelenlegi ülésszaka során. Mert a dullesi vonal éles ellentétben áll Amerika igazi érdekeivel. Politikai válság Vietnamban A Bao Daj-féle Vietnamban súlyos politikai válság támadt. A politikai válság azzal kezdődött, hogy Ngo Dinh Diem, Bao Daj császár fasiszta miniszter- elnöke, elmozdította tisztségéből Ngujen van Hinh vezérkari főnököt. A miniszterelnök egyben utasította az elbocsátott vezérkari főnököt, hogy sürgősen hagyja el az országot. Ngujen van Hinh nem vette tudomásul a kormány rendelkezését és visszaküldte azt a jegyet is, amelyet az Air-France másnapi járatára váltottak neki. A vezérkari főnök — az United Press jelentése szerint — barikádokat emeltetett a hadsereg főparancsnokságának épülete körül és elrendelte, hogy székhelyét tankok is védelmezzék. Ngo Dinh Diem miniszterelnök nem számított erre a visszautasításra és rendkívül megijedt, amikor visszakapta Ngujen van Hinh repülőgép- jegyét. A kormány feje nyomban mozgósította Vietnam egész rendőrségét. Távoli tájakról is rendőrcsapatokat vezényeltek a miniszterelnöki palota és a kormányépületek elé, hogy azok szükség esetén meghiúsítsák a kormány parancsának teljesítését megtagadó vezérkari főnök esetleges puccskísérletét. Az a véleményünk, hogy a miniszterelnök és a vezérkari főnök mérkőzése mögött nem csupán a Bao Daj-féle Vietnam belső politikai erőinek viaskodása húzódik meg, hanem világpolitikai tényezők próbálják érvényesíteni akaratukat. Ngo Dinh Diem bizonyos vonatkozásban azt a külpolitikát képviseli, amelyet Mendes-France kormánya irányit Pái'izsból. A miniszterelnök a genfi külügyminiszteri értekezleten létrejött indokínai fegyverszünet megőrzése mellett száll síkra, bár lépten-nyomon elősegíti az egyezmény egyes szakaszainak felrúgását. Ngo Dinh Diem tehát többé-kevésbbé a mai francia kormány embere. A kormány parancsával szembeszegülő Ngujen van Hinh viszont a Dulles-féle politikát testesíti meg, amelynek az a célja, hogy minél előbb felborítsa az indokinai fegyverszüneti egyezményt és újból háborús tűzfészekké tegye Indokinát. Ngujen van Hinh nyilván a State Department tanácsára utasította vissza a kormány rendelkezését és az amerikaiak tanácsára tett olyan lépéseket, amelyek esetleg polgárháborúra vezethetnek Bao Daj országában. Ngo Dinh és Ngujen van Hihn küzdelme tehát lényegében nem más, mint a dullesi “erőpolitika” ■és az indokinai fegyverszünet fenntartását kívánó mai francia kormánypolitika harcának egyik megnyilvánulása. Kérdéses, hogy milyen álláspontot foglal majd el ebben a mérkőzésben Bao Daj császár, aki tudvalévőén sokáig az indokinai fegyvei’szünet ellenzői közé tartozott. Bao Daj a közeli napokban készül visszatérni országába, ahol teljesen népszerűtlen lett. Má már a Bao Daj-féle Vietnam elég széles rétegei is tisztában vannak azzal, hogy az “operett-császár” milyen botrányos életet élt a Riviérán, miközben a nép a “szennyes háború” szörnyű átkait szenvedte. Bao Daj akkor sem lesz döntő tényező az amerikai-francia mérkőzés eldöntésében, ha nyíltan beavatkozik a miniszterelnök és a vezérkari főnök küzdelmébe. Itt az uj iskolaév: sok a gyerek Háromszáz évvel ezelőtt egy Jonathan Swift nevű keserű angol iró csufolódva azt az ajánlatot tette, hogy az írek úgy oldják meg az élelmiszer- ínségüket, hogy egyék meg kisebb gyermekeiket. Hamarosan rásütötték a bélyeget, hogy szívtelen barbár. Mi már sokkal civilizáltabbak vagyunk, hogy sem ilyen megoldásra gondoljunk, amikor hasonló problémával találjuk szemben magunkat. A mi problémánk azonKm nem az élelmiszér-inség. hanem inkább az iskoláinkban észlelt nagy gyermekfelesleg. * Szeptember egész havában szólnak a csengők és hívogatják vissza a gyermekeket az iskolákba. Túlságosan sok fiunk és leányunk megy vissza rozoga, ócska, túlzsúfolt iskolaépületekbe. Igazán boldog lehet az a tanuló, aki magáénak mondhat egy egész padot. Túlságosan sok fiunk és leányunk része-:': ideiglenes oktatásban a két- és háromsiftes (tur- nusos) csoportmódszerrel. Túlságosan sok iskolaépületünk veszélyezteti gyermekeink egészségét és életbiztonságát. Iskolarendszerünknek további 300,000 tanítóra és tanítónőre van szüksége, de nem tudjuk alkalmazni őket, mert nem vagyunk hajlandók megfelelő fizetést adni nekik. Majd az eljövendő korok egy történetírója fogja kiásni az 1950-es évek feljegyzéseiből azt a történetet, hogy a földkerekség leggazdagabb nemzetének nem telt arra, hogy gyermekeinek elsőrangú iskoláztatást adjon. A történelem fogja kimutatni, hogy a kongresszus néhány liberális tagja megpróbálta, hogy a nemzet némely természeti kincseiből szerezhető jövedelmet, helyesebben annak egy kis részét, használják fel arra, hogy modernizálják az amerikai nyilvános iskolarendszert. A történelem fogja megmutatni azt is, hogy az ultra-konzervativ többség, amely oly gyakran látszik a dollárt az emberi értékek elébe helyezni, meghiúsította ezt a kísérletet. _____ A történelem fogja kimutatni azt is, hogy a 83. kongresszus többsége nemcsak elleneszava- zott annak a töiwényjavaslatnak, amely az olajnak a közoktatásra való felhasználásáról szólt, hanem ridegen fogadta még azt a javaslatot is, hogy az atomenergia elléktermékeinek eladásából, bérbeadásából é- felhasználására kibocsáj- tott engedélyek! • mazó bevételt, illetve annak egy kis rés tsználja fel az iskolarendszer újjáépítésére. Az iskolák elvégre pénzbe kerülnek. Előkészülni arra a bonyolult életre, amelyet a huszadik század második felében élünk, bonyolult és költséges hozzávalókat követel meg. A tanitókat és tanitónqket úgy kell fizetni, hogy fizetésük versenyezhessen más, hasonló foglalkozási ágakban divó fizetésekkel. E kiadások fedezésére szolgáló pénzek az adófizetőktől jönnek be, vagy pedig olyan jövedelmekből, amelyeket a kormány húz természeti kincseink kiaknázásából. Az ultra-konzervativ kongresszus elvetette az olajnak közoktatásra használásáról szóló törvényjavaslatot és a sii- lyesztőbe küldte az atomoknak közoktatásra használásáról szóló törvényjavaslatot is. Ez hát ránkhárul, iskolakörzetekben élő adófizetőkre. Ha semmit sem tesznek ebben az irányban, akkor majd a kongresszusnak kell találni valamit, hogy megoldja ezt a fölösleg-problémát. Amikor sok a vaj, barlangokba rakjuk. Ha megtelnek a barlangok, akkor üregeket vájunk. Amikor gazdaságilag nem kívánatos, hogy az arany közkézen forogjon, a kongresszus elrendeli, hogy vájjanak számára egy másik üreget, Ft. Knox-nál. Csak egy modern Jonathan Swift indítványozhatná, hogy iskoláSgyermekfölöslegeinket is rakjuk barlangokba. Bár ki tudja, akadhat néhány ultrakonzervatív honatya, akinek agyában meg- sziilethetik ez az ötlet is. Utóvégre ez is egyik módja annak, ahogyan fölöslegeink legnagyobb részét manapság megoldjuk. Mit jelent McDonald “uj köntöse” Az acélmunkások szakszervezetének elnöke, David J. McDonald, aki tavaly országos körút keretén belül látogatta végig a U. S. Steel acélgyárait Benjamin Fairless, a nagyvállalat elnöke társaságában, nagy garral hirdette meg “uj” elméletét, az “uj köntöst”, szakszervezete számái-u. Eleinte ez az “uj” elmélet kissé ködös volt s mint lenni szokott, úgy hangzott, mintha a nagy szakszervezeti vezér erélyes fellépésre készülne. A ködösítésből most lassanként kezd megvilágosodni, miben sántikál övezérsége. És amikor előjári a farbóval, kiderült, hogy az “uj köntös” már avitt volt akkor is, amikor McDonald ur mé r pendelyes gyermek volt. Sőt kiderült az is, ami-
