Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-09-23 / 37. szám
September 1934 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 Jsönuvózemle üzennek az áldozatok A náci fenevadak landósitják is a félelmet, de néha fölösleges kockázatoknak állják útját vele. Húsz évvel ezelőtt Németország megbékitése védelmül Olaszország ellen őrület volt, merthogy a megbékitők kihagyták latolgatásaikból a ‘védőket’ és teljesen félremagyarázták a vörös veszedelem - igazi ter- mésztét. Ma Németország uj- rafegyverzése védelmül Orosz ország ellen őrület, ha a németek viselt dolgai szempontjából ítéljük meg. Egy ujra- felfegyverzett Reich sohasem lesz képes többé harcra kihívni a szovjet tömböt. Viszont, a szovjettel vagy anélkül, újra halálos veszélyt hozhat nyugati szomszédaira. Ha jól megfontoljuk, ez az ősz ■ szesen 2,800 oldalt 'kitevő öt kötet semmiféle más következtésre nem utal.” RÖVIDEN Amikor a demokraták Milwau- keeban 25 dolláros vacsorát rendeztek, jövedelmük 20 ezer dollár volt. A republikánusok 100 dolláros vacsoráján pedig 300 ezer dollár jött be. Ez a magyarázata nagyrészben annak, hogy a választáson McCarthy nyert, s nem pedig az, hogy Wisconsin állam népe valami nagyon szeretné McCarthyt. Persze nagyban hozzájárult még az is, hogy Eisenhower presztízsét a végletekig kihasználta, melyért vi- szinzásul most ő is az árulók közé helyezi Truman mellé, elnevezvén a 20 éves árulást 21 éves árulásnak. • Televízión hozták So. Bend, Ind.-ból azt a gyűlést, amelyen a Studebaker gyár munkásai állítólag elfogadtak egy tetemes bérlevágást. Azt a jóképű fiatalembert, aki a szószékről nagy hévvel igyekezett rábeszélni a munkásokat, hogy fogadják el a bérlevágást, Louis Horváth- nak (Horváth Lajos) hívták. — Nem mindig lehetünk büszkék magyarjainkra. Az sem vigasztalás, ha Horváthnak hívjak őket. • Az automobil vásárlók ezrével mennek Detroitba, hogy az autót a gyárkapunál vegyék meg. Ezzel 400 dollár szállítási költséget takarítanak meg. Ennyit számítanak ugyanis az autóvásárlóknak minden gép után szállítási költség címén. Érdekes az, hogy pl. az autók nagyobb részét teherautókon szállítják Californiába és ennek a költsége pontosan 125 dollár. De aki ott vesz autót, attól 400 dollárt koilektálnak szállítási költségért. Ez ugyanis a nem szubvencionált -vasútvonalak rátája. Ne is beszéljünk arról, hogy például a népszerű Chevrolet autógyárnak nagy telepei vannak országszerte, de bárhol is állítják össze a gépet, a vevőnek a Detroittól számított szállítási költséget kell megfizetnie. No, de ami jó a General Motors Co.-nak. az jó az országinak: • Ugyanazok az orvosok, akik a közelumultban megállapították, hogy akik dohányoznak, azok sokkal rövidebb életűek, nem avt ajánlják, hogy ezt a dohányzást jtbba kell hagyni. 1944 szeptemberében történt, hogy az SS-ek egy körülbelül negyven főnyi csoportot hajtottak a mauthau- seni táborba. Ebben nem volt semmi rendkívüli, mert hiszen naponként ezernyire menő halálmarsoknak szörnyű látványa tárult elénk, a tábor régebbi haftlingjei elé. A szokatlan az volt, hogy ez a negyvenes csoport katonai egyenruhákban és nagyon jó egyenruhákban érkezett közénk. Egészen külön helyezték el őket. Késő este érkeztek. Másnap reggel a munkahelyemen, az Effektiv Kammer- I ban, ahol szénhordó voltam és I igy szabadabban tudtam mozogni a táborban, mert a szén állomás meglehetősen távol esett, a kőbányából már korán reggel hallottam az SS-ek üvöltését, a korbácsok csattogását, a foglyoknak már megszokott, fájdalmas felhördülését, jajkiáltását. A hírhedt 184 lépcsőfokokon, amely levezetett a minden képzeletbeli pokolnál is mélyebb pokolba, a kőbányába, megindult 60-80 kilós kődarabokkal a lépcsőkön felfelé a belső tábor felé ugyanaz a negyven főnyi csoport, amely előző este érkezett a táborba. Rögtön felismertem, hogy ezek nagy többségben angol-tisztek Hogy honnan tudtam meg? Az Effektiv Ka-mmerban fosztották meg az embereket ruhájuktól, értéküktől. Amikor reggel a munkahelyünkre érkeztünk, az SS-ek még nagy vitában voltak, mert osztozkodtak az angol csizmákon, egyéb értéktárgyakon. Nem részletezem ennek a három napnak a történetét. Hússzor is meg kellett ten- I niök az SS-ek karmaiba került angoloknak, hollandoknak, amerikaiknak, a pokolnak ezt az útját, Aki a hatvanadik, hetvenedik lépcsőfokon a súlyos kövek, a kínzó éhség és még kinzóbb szomjúság, a szüntelenül csattogó SS- korbácsok terhe alatt összeros- lcadt, azt. egyszerűen az SS- csizmába bujt lábak belerúgták a mélységbe. Már az első nap elpusztult ennek a csoportnak a fele. Voltak, akik még tovább birták a másnap is megismételt kegyetlenségéket. Ezeket végül a magasfeszültségű d r ót hálózatba Oh, nem! Ez a milliomos do- j hányérdekeltségek óriási profit- íjának ártana! Ehelyett feltalál- I iák, hogy lehet majd olyan do- j hányt termelni, amelynek nincs | kártékony hatása. •-Shelby, O.-ban elárvereztek 7 : tonna fölösleges érdemjelet. Mivel másra' nem használhatták, ! igy a benne levő réztartalomért bocsátottak áruba. Élesszemü i ócskavas-kereskedők hamarosan j észrevették, hogy a réznek lát- ! szó felület alatt az érdemren- í dek színtiszta ezüstből készültek i és gyorsan elkapkodták az egész készletet potom áron. — De nem sokáig tartott az öröm, mert a : Wilkins Air Force Basen, melynek égisze alatt az árverés tör- I tént, rájöttek a tévedésre, beszüntették az árverést és a már eladott készlet-átadását is megtagadták. Hogy hol történt a tévedés és kit lehet felelősségre vonni érte, erről a tisztek nem voltak hajlandók nyilatkozni. hajtották bele, ahol pillanatok alatt szénné égtek. Soha nem lehet elfelejteni, mikép vánszorogtak ezek az újságíró kollégám, akinek nakel a vállukon, véres arccal, szétzúzott karokkal. A leg- szörnyübb látványt nem tudta felvenni a fényképezőgép. De megmaradt, életünk végéig megmarad az emlékezetünkben. A korbácsütések kiverték néhány angolnak a szemét. Még élve tántor-ogtak, arcukban, saját kivert szemüket hordozták és fogták a kezükben. Most, hogy Nyugat-Német- országot jobbára volt náci tábornokok vezetése mellett újra fel akarják fegyverezni, egymásután jelennek meg könyvek, amelyek a hitleri Németország- viselt dolgaival foglalkoznak. Hogy ez merő véletlenség-e, vagy pedig az; a dicséretes szándék rejlik-e mögötte, hogy felidézzék az emberiség néha gyakran feledékeny emlékezetébe azokat a szörnyűségeket, amelyeket a náci rendszer alatt elkövettek, nem állapítható meg bizonyossággal. Minden esetre fel kell figyelni ezekre a könyvekre, amelyek egyrészt összefoglalják a tényeket, másrészt számos, eddigelé ke- vésbbé ismert vagy elhallgatott adalékot tartalmaznak a német fasiszták rémuralmára vonatkozóan. Lapunk egy másik cikkében foglalkozik egy ilyen munkával, amely Angliában jelent meg. Itt Amerikában öt jelentős, hatalmas munkát adtak ki, amelyről összefoglaló kritikát irt Frederick L. Schurnán professzor, a német kérdés kiváló szakértője, aki több kötetben tanulmányozta már a német kérdést, többek közt a “The Nazi Dictatorship” és aj “Germany since 1918” cimüí köteteiben. Kritikája a “The! Nation’ folyóirat legutóbbi | számában jelent meg. Az öt mii: “Tyranny on Trial”, irta Whitney R. Harris, a nürnbergi tárgyalásokon szerepelt ügyészség amerikai tagja. (Southern Methodist University Press kiadása, ára 6 dollár,) “Hitler’s Europe”, irta Arnold Toynebee és Veronica M. Toynebee (kiadta a Royal Institute of International Affairs, Oxford University Press, ára 14.50 dollár.) “Modern Germany”, irta Koppel S. Pinson, (a Me Millan Company kiadása, ára 10 dollár) és végül "Governing Postwar Germany”, irta Edward H. Lichtfield és társai, (Cornell- University kiadása, ára 7.75 dollár) Frederick Schuman, a Williams College történésztanára, akinek történelemszemlélete magasszinvonalu 1 i b e raliz- must jelképez, a kritika során a következő megjegyzést teszi: “A Hirosima és Naga- szaki elleni atrocitásokat a világ legnagyobb demokráciája követte el, ahol a militariz- mus, az idegengyűlölet és a fanatizmus évről évre elbur- jánzik és ahol a kommunistaellenes monodiabolizmus (a minden ördögiességet egy fogalomba sűrítő felfogás) üszkös fekélye oly mélyen be van ültetve a politikai testületbe, akárcsak a náci. Reichben volt.” A német ujraf egy vérzésre vonatkozó fejtegetését a következő érveléssel zárja le: “Ezt a feltevést a franciák meggondolása szerencsére érvénytelenítette. Az európai emlékezőtehetségek jobbak, mint az amerikaiaké. Ha álAz Effektiv Kammerba futottak be nap-nap után a táborban elhalálozottak listái,; sok száz és száz halott nevével. Egyik nap külön érkezett 1 be hozzánk egy 47 nevet tartalmazó lista, túlnyomó rész-; ben angol név. Rátkai Károly i ségii fogoly sosem felejtjük gyón jó emlékezőtehetsége i van, a nevek egy részét emlékezetébe véste és nap-nap után memoriterként elmondotta. Mauthausenről szóló “Kéttorony” cimíi könyvében néhány ilyen nevet emlékezetből fel is jegyzett. Ezek emlékezete szerint magasabb- rangu angol tiszteknek a nevei. Rátkai Károly memoriá-1 jában a következő nevek maradtak meg: “Wilkinson Edward, Clement George, Newman Mathew, Norman Í Gilbert, Young Guttbert, j Bloome Markus. . Nekem írásbeli feljegyzés van birtokomban a mathau-1 seni táborban az SS-ek által; kivégzett egyik angol vértanútól, John Wilktől. Kivégzé- í se után ugyancsak az Effek-| tiv Kammerbah személyi okmányait tartalmazó papirta-' sakot kellett feldolgoznom és' a tábor p arancsnoksághoz í visszaküldenem. A személyi I okmányok mellett ebben a j tasakban három levelet találtam, amelyeket a közeli ki-' végzés árnyékában feleségéhez és az általa soha nem is látott kisfiához irt. Az SS-ek, akik1 elvették tőle okmányait, í nem sokat törődtek ezekkel i levelekkel, pedig ha tudtak volna angolul, és elolvastál» volna őket, akkor át kellet^ volna érezniük, hogy mennyire nyomorult férgek, a szabad ságot, a hazáját igazán szerető emberrel szemben. Olvastam Shelley-nek a szabadságról szóló himnuszait. Byron forró vallomásait a szabadsághoz, de ennyire megrendítő és mégis felemelő hivallást a szabadság mellett még nem olvastam, mint ebben a három posthumus levélben. Bármennyire veszélyes is volt, lemásoltam őket és hazahoztam magammal. Ruhám, télikabátom, cipőm, órám, egy újságírónak szegényes kis holmijai, ottmaradtak, kabát nélkül egy rongyos nadrágban jöttem haza. De ebben a rongyos nadgágban elhoztam azt a kis fekete noteszt, melynek két legértékesebb kincse: a lapok közé préselt két százszorszép virág, amelyet először tudtam szedni ismét szabadon és annak a három le- vélnnek a másolata, amelyet kivégzése előestéjén irt az SS-ek által halálra Ítélt angol vértanú. Elküldtem volna ezeket a leveleket azonnal, ha a halálraítélt címet is irt volna rájuk. Sajátságos módon címet nem találtam. Bizonyára tudta, hogy ezek a levelek úgysem érik el soha' feleségét és az általa soha nem látott kisfiát. Úgy érzem azonban, különösen a Russel-könyv körül j támadt polémia óta, hogy ez az angol vértanú nemcsak a legkedvesebb hozzátartozóknak irta e leveleket, hanem j irta ezeket a leveleket, hanem !magának az angol népnek a lelkiismeretéhez. Ez a lelki- í ismeret most ismét föltámadásban van, mint azt Russel könyve, a brit sajtó kavargó visszahangja bizonvitja. • Nem akarom hosszúra nyújtani ezeknek a viharzó és ma. annyira drámaian időszerű emlékeknek a felsorolását. Az a több tízezer ember, aki össze volt zsúfolva a mauth- hauseni haláltáborban, napnap után láthatta, hogy az amerikai és brit imperialisták által most ismét dédelge- j tett és “bajtársakká” foga- I dott SS-pribékek, hogy bántak el azokkal az angol és amerikai repülőkkel, akik kénytelenek voltak a maut- hauseni térségben ejtőernyő- j vei kényszerleszállásokat vé- gezni. Amint megjelentek dél- j előtt tizenegy óra tájban az angol-amerikai repülők, an- ! nak ellenére, hogy a maut- j hauseni körzetet soha nem , bombázták (csak a németek a magyar munkaszolgálatosok í úgynevezett hellagerjét,) a- j légvédelmi ágyuk tüze fogad- | ta őket. A lángbaborult gépek ' pilótái ejtőernyőhöz nyúltak. I És mi lent a táborban sziv- I szorongva figyeltük, hogyan I ereszkednek alá ejtőernyőikkel. Szivszorongásunkat elsö- ’ serban az okozta* * mert tudtuk, hogy Bachmann SS-tá- borparancsnok és pribékjei felnvergeltették lovaikat és ! mezőn, erdőn keresztül galoppba kezdtek, hogy elfogják a földre került repülőket. Szivszorongásunk azért volt, mert nap-nap után láttuk, hogy hozták be véresre verve, még szemünk előtt is fur- kósbotokkal, korbácsokkal ütve a nemzetközi jog, a genfi konvenció legbrutálisabb megsértésével a hadifogságba került angolokat és amerikaiakat. Nos, mi magyarok és a náci koncentrációs táborokban volt minden európai nemzetiségű fogoly sosem felejtjük el ezeket az emlékeket. Amerikai és brit politikusok, diplomaták és tábornokok emlékezőtehetsége. úgy látszik jóval rövidebb, mint a mienk. De sem a brit, sem az amerikai nép nem felejtheti el ezeket a gyalázatosságokat. Mert hiszen nemcsak velünk magyarokkal, oroszokkal, lengyelekkel, franciákkal, olaszokkal követték el az emberiség elleni legszörnyübb bűncselekményeiket, hanem a brit és az amerikai nép fiaival szemben is. Parragi György, Budapest
