Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-09-23 / 37. szám
September 23, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 3 HÍREK Az AFL kritizálja az Eisenhower kormányt Los Angeles. — 3,000 delegátus részvételével nyilt meg a 10 millió tagú American Federation of Labor 73-ik évi konvenciója. A vezetőség egy 348 oldalas jelentésben élesen kritizálja az Eisenhower kormányt a munkásságnak tett ígéreteinek megszegéséért és a nagytőkének kiosztott ajándékaiért. A jelentés rámutat arra, hogy a munkanélküliek száma megközelíti az öt milliót. Az amerikai munkások bérvesztesége több mint hat billió dollárt tesz ki. Az AFL vezetősége 10 pontból álló programmot javasolt a gazdasági válság megszüntetésére. Külpolitikailag is kritizálja az AFL a kormányt, még pedig azért, mert nem költ többet fegyverkezésre és nem elég “erélyes” a Szovjetunióval szemben. Uj támadás Oppenheimer ellen A háborúra izgató sajtó boszorkánykonyhájából újabb “irodalmi” termék kerül napvilágra szept. 30-án. Két amerikai újságíró, Sheplef és Blair “szenzációs” könyvet irt arról, hogy a Szovjetunió majdnem megelőzött bennünket az első hidrogénbomba elkészítésében. És ezért Oppenheimer professzor felelős, — állitják — aki minden erővel visszatartott bennünket a bomba készítésétől, miközben a szovjet tudósok teljes gőzzel dolgoztak. A könyv hőse Teller Edvard, a magyarszármazásu “antináci és antikommunista”, atomtudós, aki állandóan hangoztatta, hogy lehet hidrogénbombát gyártani. A könyv nyilván felsőbb rendelésre Íródott — akárcsak Salisbury cikksorozata a Szovjetunióról — és csaknem hazaárulónak minősiti Oppenheimert, az atombomba elkészítőjét. ^JJéh'égi (evei írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Evanstoni epizód (II.) Mindig azt tartottam — és ma is szilárdul hiszem —, hogy a népi demokráciák magatartását és cselekményeit nem lehet és nem szabad a keresztyén erkölcstan törvényei alapján megítélni, márcsak azért sem, mert a keresztyén erkölcstannak a bázisa: isteni kinyilatkoztatás, már pedig a marxizmus tana a Legfelsőbb Lény létezését tagadja. Afelől viszont nem is lehet vitázni, hogy a helyesen értelmezett vallásszabadság alapján a marxistának ugyanannyi joga istentagadónak lenni, mint nekem vagy más hívőnek Istent hinni és imádni. A marxistára nézve tehát a keresztyén erkölcstan szabályai nem alkalmazhatók. nek azelőtt semmiféle beleszólásuk sem volt a politikai és gazdasági életbe. Itt tehát nem azt történt (mint ahogy azt a nyugati sajtó hangoztatja), hogy a szabadságjogok megszűntek, hanem inkább az, hogy a szabadságjogok egyik csoport tulajdonából átmentek a másik csoport tulajdonába. (És mi hozzátehetjük: egy törpe csoport kezéből egy hatal- ■ mas csoport kezébe!) Dr. Hromadka bátorságát és elfogulatlanságát bizonyltja a következő kijelentés: “Igen, voltak kilengések és egy igaz keresztyén bizonyára nem cselekedne úgy, amint bizonyos esetekben a kommunisták cselekedtek. De ezen a perióduson ma már túlvagyunk. Az igazi kérdés ez: hozott-e ez a rendszerváltozás elégedettséget a hatalmas és folyton növekvő dolgozó-tömegek számara — úgy a kultúra és a tudomány, mint az ipar és mezőgazdaság munkásai számára? Célunkat még nem értük el és mi nem remélünk paradicsomi állapotokat, de hatalmás lépéseket tettünk ebben az irányban. Ma a dolgozók — minden pályán — nagyobb biztonságnak örvendenek, mint valaha. A szabadságnak uj formáit keressük. Reményeink még nem valósultak meg, de ezek az uj formák sokkal mélyebbre fognak hatolni, mint a régiek.” Ha igazságosan és elfogulatlanul akarom mérlegelni a kommunista kormányok működését, akkor nevetséges volna olyan alapon megítélni őket, hogy “vájjon assisi Szent Ferenc, Luther Márton vagy Kálvin János az ő helyükben pontosan ugyanúgy cselekednek-e?” Sokkal inkább azon az alapon kell elbírálnunk az ő ténykedésüket, hogy vájjon ők a maguk módján — és a saját erkölcstanuk szabályai alapján — elértek-e valamit, ami a nép többsége szempontjából (és amikor a nép többségéről beszélek, nem érthetek mást alatta, mint a dolgozók tömegeit!) üdvösnek, kívánatosnak és kö- vetésreméltónak nevezhető? Legutóbbi cikkemben Varga Imre csehszlovákiai magyar püspökkel való találkozásunkról számoltam be; ebben a rovatomban egy másik csehszlovákiai delegátust szólaltatok meg, akivel szintén alkalmunk volt Evanstonban megismerkedni és elbeszélgetni. Ez a delegátus nem más, mint dr. Josef Hromadka, a világhírű prágai theológiai tanár, aki hazája felszabadítása előtt évekig a princetoni theológiai fakultásnak volt igen tekintélyes tagja. Tudni kell, hogy ez a dr. Hromadka olyan szaktekintély a protestáns egyházi világban, hogy még az ellenlábasai is a legnagyobb tisztelettel néznek fel rá, mert bátor, szókimondó ember, aki a véleményét a legkedvezőtlenebb körülmények között is ki meri mondani. Ennek a tulajdonságának Evanstonban több- izben tanujelét adta és ha delegátustársai nem mindenben értettek is vele egyet, mondanivalóját a legfeszültebb figyelemmel hallgatták végig és mindig megtapsolták, mert érezni lehetett, hogy szavai szilái'd meggyőződésből és erős hitből fakadnak. Mit is mond a tudós professzor? Mindenekelőtt hangoztatja, hogy mi jelenleg egy teljes társadalmi átalakulás legközepén vagyunk. Egy ilyen átformálódás folyamán bizonyos egyének vagy rétegek — szinte magától értetődően — elégedetlenek és elkeseredettek, mivel elveszítették korábbi politikai és gazdasági pozíciójukat. Ma olyan egyének töltenek be fontos és felelős állásokat, akikAzoknak az aggódó lelkeknek pedig, akik afelett riadódnak, hogy a kereszténység halálra van Ítélve egy istentelen kommunista rendszerben, ez a professzor válasza: “Semmiféle üldözés vagy megszorítás a vallásos élet gyakorlását nem korlátozza. A szociálista rendszer nem összeférhetetlen a vallással. Nem üldöztetéssel, hanem egy erőteljes kihívással (vagy versengéssel) állunk szemben. A kommunista vezetők sokkal keményebben munkálkodnak, mint a keresztyén vezetők. Nekik van széles látókörük, erős meggyőződésük. ők odaadó, céltudatos és önzetlen egyének. Nem próbálják megfojtani a kereszténységet, de igenis, igyekeznek a népet megnyerni a marxista világszemléletnek. Mi ezt a törekvésüket csak egy módon tudjuk ellensúlyozni: ha olyan Egyházat építünk, amelynek a szellemi hatóereje felülmúlja a marxista ideák vonzóerejét. Én mindig figyelmeztetem jiz én keresztyén aytámfiait: ne kritizáljátok a kommunistákat, hanem tegyetek túl rajtuk önzetlenségben és jellemtisztaságban!” 4. __ ★ Minden egyéb értéktől eltekintve, dr. Hromadka fent- idézett szavai az én számomra márcsak azért is nagy jelentőségűek, mert azokban megerősítve látom tizenegy évvel ezelőtt megjelent könyvemben, a “Krisztus és a munkásában kifejezésre juttatott elveimet. Hiába is tagadnám: végtelenül jólesik látnom, hogy több, mint egy évtizeddel ezelőtt hangoztatott nézeteimet a történelem ilyen vitathatatlanul igazolja. Az autókerekek Beösmerte Meany árai 5 százalékkal magasabbak lesznek jövőre. A gumigyárosok ugylászik sietnek, hogy visszaszerezzék — kamatostul — azt a 6 és fél centes béremelést, amit munkásaiknak adtak. a kudarcot a newyorki íak- parti munkásoknak AFL-be való beszervezése terén és felszólította a megmaradt tagjait, hogy lépjenek be a független szervezetbe, az ILA-ba. EGY AMERIKAI SZENÁTOR ÉS EGY FRANCIA TÁBORNOK Texas olaj mezői csak 15 napig lesznek üzemben október havában, akárcsak szeptemberben. Miért? Azért, mert olyan sok olaj és gazolin van a piacon, hogy nem tudják eladni. Ha a termelés állandóan folyna, a gazolin ára felére vagy ennél is alacso - nyabbra esne! Kevesebb termeléssel és magasabb árral több profitot vél az olaj tröszt csinálni! McDonald az acélunió elnöke az Atlantic City-i konvención kijelenti, hoggy az uniónak újra kell fontolnia a többi szakszervezethez való viszonyát. KIOLVASTAD E LAPSZAMOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE'. FELTŰNŐ NYILATKOZATAI A MAI VILÁGHELYZETRŐL I Összehasonlítás és véleményalkotás céljából alanti idézünk — minden kommentár nélkül — néhány erdekes részletet két világhírű személyiség legfrissebb nyilatkozataiból. Az egyik személyiség Knowland szenátor, a republikánus párt szenátusi vezére, a legbefolyásosabb amerikai politikusok egyike. A másik személyiség De Castries francia tábornok, Dienbienphu védője, akinek hősiessége arra késztette Eisenhower elnököt, hogy javasolja a francia kormánynak De Castriesnek tábornoki rangra emelését, ami meg is történt. Dienbienphu eleste után De Castries a vietminhi felszabadító hadsereg (Ho Si Min-ék) fogságába esett, ahonnan nemrég érkezett vissza Franciaországba. Franciaországban teljes zárlatot rendeltek el Des Castries nyilatkozataira — miután a kiszabadulása után tett első kijelentései olyanok voltak, hogy abból a francia cenzor 158 szót kitörölt. — Mielőtt hazaérkezett, alkalma volt beszélnie egy keletnémet újságíróval. Most pedig vegyük sorjába a két nyilatkozatot. Knowland szenátor nyilatkozata a Colliers magazin előredátumo- zott október 1-i számából való, De Castries cenzurázatlan nyilatkozata a Christian Science Monitor szeptember 8-iki számában jelent meg Amerikában. Knowland szenátor: “A legvésztjóslóbb tény ma a világon a kommunisták növekvő ereje. A szabad világnak szembe kell nézni e komor fenyegetéssel, mert holnap már késő lehet. Vietnam feladása a vörösök javára és a Koreára vonatkozó tárgyalások meghiúsulása Genfben a következő két kiutat hagyja meg számunkra: vagy megállítjuk a kommunistákat ott, ahol most vannak, vagy feladjuk először Délkelet-Ázsiát, utána a kontinens többi részét a közeli szigetekkel együtt, olyan erősulyt biztosítva nekik, hogy készek lesznek támadásba menni Európában is. “Én csak egy utat látok nyitva a szabad nemzetek számára. Nekünk és szövetségeseinknek, amilyen gyorsan csak lehet, egy vonalat kell meghúznunk Ázsiában és aztán tudatni a kommunistákat, hogy ha átlépik azt, harcolniuk kell. Amikor azt mondom, hogy harcolni, nem egy amolyan kicsi háborúban való harcolásra gondolok. A szabad nemzeteknek tudatni kell Vörös Kínát, hogy ha behatolást követ el — közvetlenül, mint Koreában vagy közvetve, mint Indokínában — akármilyen terület ellen, amelyet mi magunkra vállaltunk, hogy megvédünk, felelős lesz a következményekért, nemcsak a megtámadott területen, hanem saját földjén ist Akármibe kerül szabadságunk védelme, meg kell fizetni az árat. Remélem, hogy hamarosan meg lehet alkotni a Délkeletázsiai védelmi szövetséget.” De Castries tábornok: “Mindenkinek harcolni kell az amerikai agresszió ellen, a délkeletázsiai paktum (SEATO) ellen!” “Én sohasem hittem el, hogy a népi demokráciák támadást terveznek. Szükségük van a békére. “A vietminhi csapatok lelkesedése sokkal nagyobb volt a francia csapatokénál, mert ők hazájuk felszabadulásáért harcoltak.” “Az amerikaiaknak sok hadianyaguk van. amelyet el akíynak adni. Közgazdaságuk 80 százaléka haditermelésbe van beállítva. Ez annyit jelent, hogy érdekük, hogy a puskák minél több helyen ropogjanak. Ha nem tudnak tovább hadfelszerelést gyártani kitör a válság és végük van. Ez az amerikai segély igazi arca. A nyugati civilizáció úgynevezett védelme nem egyébb, mint közönséges propaganda trükk.”
