Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-09-09 / 35. szám
September 9, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Hírmagyarázat és kritika Miért lettek a republikánusok “békepártiak?” Nagy meglepetéssel olvastuk, mi lesz a republikánus párt uj választási jelszava. A republikánus párt országos vezetősége ugyanis nyilvánosságra hozta választási kampányprogrammját és ebben tudtul adják azt is, hogy jelszavuk “Béke, Haladás és Bőség” lesz. A programmot ismertető szöveget teletűzdelték “béke”-szólamokkal. Hogy a képmutatás és demagógia e remekművéből Ízelítőt is adjunk, vegyük szemügyre példának okáért a következő szakaszt: “Fiaink lemészárlása Koreában véget ért. Amerikai csapatok már nem harcolnak seholsem. Nem fogjuk elkötelezni magunkat háború mellett a kongresszus részvétele nélkül ilyen döntésben.” Tűnődjünk, csak el egy kicsit e szavak értelmén. Első benyomásunk az, hogy Eisenhower elnök pártját ezekért a kijelentésekért meg fogják idézni a felforgató tevékenységeket ellenőrző bizottság elé azzal a váddal, hogy ez a programm “párhuzamos” a kommunistákéval. Mert hiszen gyerekjáték lenne bebizonyítani — manapság az ügyészség azt csinálhat, amit akar — hogy nagy a hasonlóság az uj republikánus választási jelszó és azon jelszavak között, amelyeket ma és korábbi választások alkalmával haladószellemü pártok vagy pártprogrammok hirdettek, mint tesszük: Békét, Munkát, Haladást, Bőséget, Demokráciát! Hasonló jelszava van a KP legújabb programmjá- nak is. Nagyon is jól tudja mindenki, hogy a kommunisták követelték a leghangosabban, hogy vessenek véget “fiaink lemészárlásának” és hogy ne üzenjenek háborút a végrehajtó hatalom nyilatkozata nélkül... Ha azonban tovább tűnődünk a dolgon, könnyűszerrel rájövünk, hogy Herbert Brownell igazságügyminiszter aligha fogja saját pártját ilyesmiért törvény elé állítani. Az uj jelszó ökölcsapásai alatt szegény demokraták megint azzal a váddal találják szemközt magukat, hogy ők alkotják Amerika “háborús pártját”! Akárcsak 1950-ben és 1952-ben, most is megérezték a republikánusok, mint a kutyák a zsíros ebédet, hogy a szavazók békehangulatban vannak, igy hát a republikánusok hirtelen átalakultak “békeszerető” párttá a választási kampány megindulásával. A demokraták pedig beleesnek a GOP csapdájába, mert torkuk szakadtából üvöltözik, hogy azok a békeenegdmények, amelyekre az Eisen- hower-kormány kénytelen volt ráfanyalodni, nem egyebek, mint a kommunizmus “megbékéltetése”, kérkednek a Truman-kormány “merészségével”, ahogy belépett a korea háborúba és a republikánusoknak burkoltan szemére lobbantják, hogy ilyen “merészséggel” ők nem rendelkeztek, mert nem voltak képesek belerántani háborúba az Egyesült Államokat Indokínában. Egyék meg egymást. Csakhogy az országnak az a legnagyobb tragédiája, hogy a munkásmozgalom szószólói is ösztökélik a demokrata politikusoknak ezen állásfoglalását. A munkásmozgalom ugyanis a demokraták főtámogatója, fő támaszpontja. A republikánusok békedemogógiája, ezt mondani sem kell, nem egyéb, mint szavazatfogásra irányuló csalafintaság. Elég rámutatnunk azokra a szánalmas erőfeszítésekre, amelyekkel Dullesé szerették volna kudarcba fullasztani, vagy ame- szerették volna kudarcba fullasztani a genfi konferenciát s Nixonék s Knowlandék iparkodtak belehajszolni USA-t az indokinai háborúba. Ezt azonban a szavazók is jól tudják s bizonyára azok is éppúgy meglepődtek, mint mi, amikor megtudták a választási uj jelszavat. Csakhogy a demokraták és némely CIO- és AFL-vezető kritikája, amellyel a republikánusokat illetik, amiért azok nem eléggé harciasak, aligha fogja elérni, hogy a nép elég támogatás nyújtson a republikánus párt kibuktatására a hatalomból. A “N. Y. Post” is elitéli a kongresszust A “N. Y. Post”, amely a vörösfalásban meglehetős vezetőszerepet verekedett ki magának az elmúlt évek során, újabban figyelemreméltó változáson, javuláson megy keresztül, most, amikor már Eisenhower elnök is aláírta a hírhedt munkásellenes törvényt. Ennek az ország sorsára súlyos veszélyeket jelentő, elhamarkodott törvénynek minden jel szerint egyik nagy eredménye, hogy a hisztériás üldözés célpontjául szolgáló ki- . sebbségi politikai párt védelmére olyan demokratikus szervezetek és olyan jobboldali lapok is síkra kénytelenek szállni, melyek eddigelé az üldözők közé számítottak és a párt olyan országos védelemre tesz szert, amelyet a maga erejével bajosan érhetett volna el. A “N. Y. Post” augusztus 29-iki, vasárnapi száma tehát a következő vezércikket jelentette meg: “Azok az őrültséggel felérő jelenetek, amelyek emlékezetessé teszik a ‘felforgatáselleni’ törvény- javaslat kongresszusi jóváhagyását, elég lehangolóak voltak. Most azonban egy még lehangolóbb utójáték kapcsolódik hozzá. Most derült ki, hogy a képviselőház és a szenátus úgyszólván nem is tudta, mi volt abban a törvényjavaslatban, amelyet törvényerőre emelt annyi zenebonával és orditozással és maga Eisenhower elnök sem volt tisztában vele, amikor aláírta. “E nemrég lfzajlott őrületi rohamhoz egy vig- operába illő lapalji jegyzetet irt Arthur Krock, a ‘Times’-ban: “Hat nap telt el a Nyolcvanharmadik Kongresszus elnapolása óta — irja Krock —, de a kommunistaellenes törvény szövege, amelyet az Elnök is aláirt, még mindig nem áll rendelkezésre azoknak, akiknek szükségük volna rá és kérik. Nem szerezhető be a szenátusi törvénytárból, ahol a törvények nyomtatott példányait rendszerint szét szokták osztogatni. Az igazságügyminisztérium sem tud pontos másolatokat szolgáltatni, mert bár szócsövek állítják, hogy a N. Y. Post augusztus 20-iki számában megjelent szövegen csupán ‘apró’ változtatásokat eszközöltek, még nem ellenőrizték kellőképpen ahhoz, hogy mint hivatalos okmányt nyilvánosságra hozzák. “Ez a helyzet abból a tényből áll elő, hogy az utolsó percben történt nagy sietésben, hogy a törvényt a Fehér Házba küldjék, nem volt már idő kijavítani a kongresszus előtt fogalmazott munkát, nem tudták már belefoglalni az összes módosításokat, amelyeket elfogadtak. így hát a kongresszus elnapolta magát anélkül, hogy valóban tudná, mit Fagyott jóvá előbb maga, később az Elnök.” “Semmiféle élő újságíró sincs nyilván abban a helyzetben, hogy megmondja, vájjon a törvény ismeretlen szakaszai nagvfontosságuak vagy jelentéktelenek, mert senki kezében még nem fordulhatott meg a törvény másolata. A napokban természetesen majd minden ki fog derülni. “Addig csak annyit.lehet mondani, hogy a demokratikus eljárásnak ez csak bohókás utánzata (travesztiája) volt és azok, akik a kongresszus mindkét házában felelősek érte — köztük Wayne Morse, a jeles jogtudós és Hubert Humphrey, a hires liberális — még több joggaf szégyelhetik magukat, amint ahogy előzőleg képzeltük. “Ami pedig az Elnököt illeti, bizakodjunk abban hogy valaki talán be tudja csempészni hozzá a törvény teljes szövegét s bizonyára talál időt az elmélkedésre tervezett horgászkirándulása alatt. “A Senki Által Sem Olvasott Törvény uj és drámai lényeget kölcsönöz annak a figyelmeztetésnek, amelyet ugyanaznap hangoztatott Earl Warren főbíró. Az amerikai ügyvédszövetség konvencióján ugyanis a következőket mondotta : v “Meggyőződések világában élünk és meggyőz- dések háborúján megyünk keresztül. Mindenütt vetélykedő harc folyik az emberek szivének és szellemének megnyeréséért. “Alaposan szemügyre vesznek minden politikai eszmét. A mi amerikai rendszerünket, akárcsak minden mást, tüzetesen kivizsgálják itthon és külföldön egyaránt. Hogyan működik, hogyan oldja meg napjaink problémáit, mennyira tartjuk tiszteletben alkotmányunk és a Jogok Törvényének (a Bill of Rights- nak) szellemét. Mindez idővel többet fog tenni biztosítására és az iránta érzett rajongás érdekében, mint az általunk felhalmozott hiöro- génbombák száma.” “A kormánynak sem törvényhozó, sem végrehajtó ágazata nem mutatott nagy tiszteletet a vélemény iránt a legújabb idők politikai forte-, lyoskodásai közben. Mi azonban meg vagyunk győződve, hogy ez a felfogás nyugszik az amerikaiak szivében. Talán majd a bírói ágazat fogja végül is útját állni a sötét tudatlanság kétpárti légióinak.” McCarthy és a lélekgyógyász Egy kiváló amerikai lélekgyógyász, dr. G. M. Gilbert, a michigani állami kollégium lélektani professzora, az amerikai lélekgyógyászati szövetség gyűlésén, kijelentette, hogy McCarthy szenátornak “saját, valamint az ország érdekében”, lélekgyógyászati vizsgálatnak kellene alávetni magát. Az orvos szerint a wisconsini szenátor a legveszedelmesebb az ország értelmiség- elleni erői közt, akik a nemzet szabadságjogait veszélyeztetik. — Hozzátehetjük, hogy az értelmiségelleni elmék csak a józanész szempontjából betegek, de van az őrületükben logika, mint Néróéban, aki lantját pengette, amikor a parancsára felgyújtott Róma lángokban állt. Nemcsak a szenátor, hanem a többi értelmiségelleni elmét is meg kellene vizsgáltatni elmegyógyászokkal. Nem “agymosásról”, hanem komoly orvosi beavatkozásról van szó. Quemoy ágyúzása A jelentések szerint az amerikai kémszolgálat több vezetője lelte halálát akkor, amikor a kínai szárazföldről ágyuzták a hét mérföld- nyire fekvő Quemoy-szigetet. A kínai ágyuk nem személyekre céloztak, hanem a tulajdonukat képező szigetecskére, ha azonban csak úgy vaktában annyi amerikait találtak el ágyúgolyóik, felmerül a kérdés, hány amerikai rejtőzködhetne Csang Káj-sek kínai nacionalista katonái közt? És mit keresnek itt? DEÁK ZOLTÁN JELENTÉSE (Folytatás az 5-ik oldalról) Kulturtevékenységiinket minden téren fokozni kell. Több kulturelőadást az ország minden ma1- gyár munkásotthonában. Az előfizetési kampányunkban felajánlott dijak uj lehetőséget fognak nyitni erre. Erre egyik kiemelkedő alkalomnak kínálkozik lapunk őszinte, nagyszerű barátjának, az amerikai nép egyik nagy büszkeségének, a világhírű rajzolómüvész és festő munkástársunk, a Magyar Szó kiadóvállalata igazgatójának, Gellért Hugó munkásmozgalmi művészi működésének most esedékes 40-ik évfordulója, amelyet, reméljük, méltóképpen fog megünnepelni minden haladó- szellemű magyar csoport az országban. Mint munkásujság, lapunk kezdettől fogva egy testetöltött fogadalom volt. Fogadalom az Amerikába vándorolt magyar dolgozók érdekeinek önzetlen, következetes, meg nem alkuvó bátor képviseletére. És mivel a magyar dolgozók érdekei azonosak az egész amerikai nép érdekeivel, sajtónk mindenkor támoj&tta az amerikai man^ kásosztály küzdelmeit, lett légyen az a szervezkedés jogáért, társadalmi és munkanélküliségi biztosításért, a nagyobb darab kenyérért vagy1 békéért. 1 Ez a fogadalom van zászlónkra Írva most, 1 amikor az amerikai nép minden eddiginél na -' gyobb feladatok, harcok, de minden eddiginél nagyobb, dicsőbb jövő elé tekint. Lapunk olvasótábora tudatában van ennek' és ezért tömörül, lelkesen, áldozatkészen lapunk köré. Tudja, hogy lapunk fenntartásával, támogatásával nemcsak önmagának áldoz, hanem halhatatlan hozzájárulást tesz gyermekei, az elkövetkező nemzedékek boldogulásához, békés, ál- dásdus jövőjéhez. Előre, együtt az amerikai néppel a szabadságért, demokratikus jogaink védelméért, a jó-; létért, a világbékéért! SZERZETT már egy uj olvasót a Magyar Szóra? MÁS IS SZERZETT, ön is szerezhet! 7
