Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-09-09 / 35. szám

Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y.

Entered as 2nd Class matter Dec. 31, 1952 at the P.O. of N.Y.. N.Y. tinder the Act of March. 2. 1879

I FANTOM ISMELÉSEK ÉS A FANTOMOK

Rajokban özönlenek a Pentagonba a nagyipari konszernek (vállalati egyesülések iparban és' bankéletben), hogy “fantom-megrendeléseket” kapjanak olyan árucikkekre, amelyekből szinte korlátlan mennyiséget tudnának gyártani teljes mozgósítás esetén, jelenti a nagytőkések lapja, a “Wall Street Journal.” Azoknak a vállalatoknak a szánba, amelyek a fel tételezésen alapuló kolosszális megrendelések titán talpalnak, az elmúlt két hónap leforgása alatt több, mint megháromszorozódott. A megrendeléseket kérvényező vállalatok élén olyan nagyipari mammutvállalatok járnak, mint a U. S. Steel Corporation és a Republic Steel, hangsúlyozza a lap.

E hiteles adatokhoz tegyük hozzá a magunk részéről, hogy a nagyipari mammutvállalatok, amikor kecsegtető ajánlataikat teszik arra nézve, hogy mi mindent tudnának gyártani, ha teljes üzemben működnének, nyilván jelenleg nem dolgoznak annvit és nem termelik az árukat, amiket termelhetnének. Ajánlataikkal azonban nem a — mondjuk — földművelési minisztériumhozfor- dulnak, hogy micsoda gátakat tudnának építeni, ha-gőzerővel dolgoznának, hogy az árvizek szinte évenként megismétlődő borzalmas katasztrófáitól megóvják az ame-1 rikai népet. Nem zaklatják a kereskedelmi minisztériumot, sem a jóléti hivatalokat, sem a többi illetéke", fórumokat, hogy gyári felszereléseik és teljes üzemképességük fel- használásával mennyi lakóházat, iskolát, kórházat tudnának építeni, mennyi munkást tütlnának alkalmazni, elcsök- kentve a munkanélkü.lség átkát és emelve a dolgozó nép életszínvonalát. Nem azt hangoztatják, hogy fantasztikus gépberendezéseik^ üzemeik, termelőképességük teljes lat- bavetésével földi paradicsommá tudnák változtatni az országot, hanem a Pentagonhoz szaladnak fantom-megrendelésekért.

Nem tudjuk pontosan, miféle “árucikkek” gyártására akarnak a Pentagontól ilyen nagyszabású fantom-megrendeléseket kijárni, csak azt sejtjük, hogy nem a népjólét és földi üdvösség, hanem saját profitjaik emelésére és fokozására törekszenek. Ezt is nyilvánvalóan olyan “javak” terr U -ével óhajtják elérni, amelyek révén nemcsak más nemzetek fiait, lakóit, hanem saját népüket is — fantomokká változtatnák, szellemi lényekké, hazajáró lelkekké, kikre szeretteik fogvacogva gondolnának, a nagy- vállalati konszernek viszont tenyerüket dörzsölve, vidáman könyvelnék be a velük

I hazajáró duzzadt profitjaikat.

Azért a dolog mégsem ' olyan egyszerű! Ezeken a nagyszabású terveken még mindig lehet változtatni. A novemberi választásokon az amerikai népnek módjában lesz intézkedni, módjában lesz olyan jelöltekre szavazni, a- kik nem hivei a! mammutváh lalatok fantom-megrendeléseinek. Az amerikai népen múlik, hogy olyan embereket válasszon be a kongresszusba, akik nem lelkesednek azért, hogy fantom-megrendelésekkel tegyék a nép fiait — fantomokká. A szavazó polgárságnak módjában lesz változtatni a nagyipari érdekeltségek fantom-vonalán.

Az EDC bukása

A világpolitika alakulása fordulóponthoz érkezett, amikor a francia nemzetgyűlés 319:264 szavazataránnyal végérvényesen megbuktatta az “európai védelmi közösség” (EDC: European Defense Community) cégére alá bujtatott haditervet. Multheti lapszámunk már készen állt, amikor ennek hire befutott és csak néhány tömör mondattal jelezhettük az első oldalon a nagyfontosságu politikai eseményt. Ha némelyest megkésve is, csak most tudunk tehát behatóbban foglalkozni vele annyival is inkább, minthogy jelentősége a múlt hét óta nem hogy csökkent volna, sőt fokozódott.

A “tragédia”

Az agresszív háború, a tulajdonképpeni hidegháború, előkészítésének washingtoni politikája alól ütötte ki a francia nemzetgyűlés a tartó pillért, amikor az EDC-t megbuktatta, holott roppant nyomást gyakoroltak rá úgy Washington, mint Bonn részéről Washington Franciaországban működő barátai kétségbeesett mesterkedéseinek segítségével. Eisenhower elnök “nagyobbméretü kudarc”-nak nevezte. John Foster Dulles szemében “tragédia” volt ez, amelyet “kommunizmus által szított nacionalizmus” okozott. Dulies ehhez sietett hozzátenni, hogy az EDC megbuktatása “nyilvánvalóan azt a kötelezettsége kényszeríti rá az Egyesült Államokra, hogy revidelálja külpolitikáját, különösen Európával kapcsolatosan.”

Az EDC bukása uj fejezetet nyit a háboruutáni történelemben. Az uj fejezetben majd olvasni fogjuk, hogy komoly tárgyalások fognak kezdődni Nyugat-Európa és a Szovjetunió között a Németország sorsára, mint kulcsfontosságú problémára vonatkozóan. A julius 25-iki és augusztus 4-iki szovjet jegyzékekre, amelyek egy összeurópai, illetve egy négyhatalmi megbeszélést indítványoztak az európai biztonság kérdésében, még mindig nem adták meg a diplomáciai választ, amikor a francia parlament meghiúsította az EDC-t. Londonban már hetek óta próbálkoztak megszövegezni a választ a három nyugati nagyhatalom képviselői, de nem tudtak meggegyezni s ez azt bizonyítja, hogy nem volt lehetséges kompromisszumos megállapodás közöttük vagyis Washington követelése között, hogy kereken utasítsák vissza a szovjet indítványt, Franciaország oHja közt, hogy fogadják el azokat és Anglia aggálya közt. ; íelvet a USA állásfoglalása keltett benne. Most azonba’ 'oszkvá- val való tárgyalásokra irányuló követelések, ;ket sok

nyugatnémetországi hatalmas érdekcsoport - ogat. ellenállhatatlannak fognak bizonyulni, bármint mc Jerkédnek is Dullesék. hogy elejét vegyék azoknak.

Konrad Adenauer nyugatnémet kancellárra nézve is “tragédia” volt a francia parlament döntése, személyes katasztrófa, mert hiszen az EDC bukása eltemette az ő dédelgetett tervét, hogy német csapatokat tarthasson francia földön, s eltemette a bonni szerződést is. Erich Ollenhauer, az. ellenzéki német szociáldemokrata párt vezére, kijelentette: “Az EDC meghalt és vele pusztult Adenauer külpolitikája is, amely kizárólag arra épült.”

Mario Scelba, az olasz rendőr, akiből államfő lett, mert megígérte, hogy az EDC-t keresztülerőszakolja az olasz parlamentben, szintén zsákutcába jutott. — Az angol toryfc számára, akik nem akarták tudomásul venni az Angliában uralkodó túlnyomó népi ellenszenvet a volt nácikkal szemben, hasonlóképpen nagy kudarc volt. Anthony Eden angol külügyminiszter az előállott helyzet kényszere alatt lefújta a Manilába tervezett utazását, ahol a déikeletázsiai szerződésre irányuló tárgyalásokat tartják, s azzal okolta meg lépését, hogy az EDC veresége “sürgős és fontos problémákat” hozott létre.”

Az IWO volt tagjai figyelmébe!

A New York állami biztosítási hivatal értesítést küldött ki minden volt tagnak a likvidálásról. E kérdésben lapunk jövő heti számában fontos bejelentés lesz. Ajánljuk a volt tagoknak, hogy addig ne tegyenek semminemű in- tzékedést biztosításuk ügyében!

Sztrájk készül a Phelns Dodge ellen

A Mine, Mill szakszervezet munkásait az arizonai és texasi Phelps Dodge Corp. sztrájkra kényszeríti a munkások bérköveteléseinek iiieg- tagadásával.

Kiknek jelent győzelmet?

Egyáltalán nem volt azonban “tragédia” a francia képviselőház cselekedete azok számára, akik ellenezték a -náci vezetés és washingtoni irányítás alatt tervezett Wehrmacht életrekeltését. Ezek az ellenzékiek magukba foglalták a francia, az angol és a német nép többségét, valamint hatalmas nemzeti és nemzetközi szervezeteket.

Az angol Labor Partynak csak néhány nappal ezt megelőzően hagyta meg a tagság, hogy szálljon szembe a németek ujrafelfegyverkezésének minden elképzelhető formában. A német szocialisták és az uralmon levő koalíciós pártok munkásosztálybeli tagjai szintén ellenezték. Hasonlóképpen vélekedett a nemzetközi feszültség enyhítésére egybehívott stockholmi gyűlés, a Nyugat-Németországban rendezett népszavazás, a békeszervezetek heidelbergi konferenciája, a békéért és a német nép önrendelkezési jogáért tartott kölni kongresszus, valamint Nyugat-Németországban rendezett más gyűlések, más szervezetek, nem szólva a Német Demokratikus Köztársaság hivatalos kormányfelfogásáról.

Mindezek számára az EDC halála nagy győzelem. Hiába igyekezett a hivatalos washingtoni propaganda ugv állítani be az EDC-t, mintha azt eredetileg maga Franciaország vetette volna fel, mert még a “N. Y. Times” augusztus 31-i’ L száma is beismerte, hogy “ez eszme abból a US követelésből nőtt ki, hogy Nyugat-Németországot felfegyverezzék é ; röviddel a koreai háború kitörése után terjesztett“’- - ■, északatlanti tanácsba.” Tény azonban az, hogy az EDC eszméjét René Pleven volt francia miniszterelnök is hangoz.a.(Folytatás a 6-ik oldalon

AMERIKAI

Vol. Ili. No. 35. Thursday, September 9, 1954 NEW YORK, szám ára 15c

Tanuságtételsajtónk mellett

Jelentés a clevelandi országos lapkonferenciáról

A legteljesebb erkölcsi és anyagi siker jegyében folyt le a clevelandi East Side-i Munkás Otthonban lapunk idei országos lapkonferenciája. A haiadószellemü amerikai magyar munkások legjobbjai az ország minden fontosabb magyarlakta gócpontjáról ismét felsorakoztak lapunk mellett, megtárgyalták annak ügyeit, s komoly építő programmot fogadtak el lapunk további megjelenésének biztosítására. Mintegy előlegül e célre 1414 (egyezer- négyszáztizennégy) dollár 44 centet adtak össze készpénzben és 600 dollárt néhány héten belül törlesztendő “foga- da!om”-ban (pledge.)

A konferenciáról szóló részletes beszámolót lapunk következő számaiban fogjuk hozni. Most csak röviden tudatjuk olvasóinkat annak fontosabb mozzanatairól.

A konferencia pontosan a jelzett időben nyílt meg szombaton délelőtt 10.30-kor. A helybéli lapbarátok nevében M. Rappaport üdvözölte a delegátusokat, majd Gellert

Hugó munkástársnak, a világhírű rajzolómüvésznek, kiadóvállalatunk elnökének adta át a szót.

Gellért Hugó az amerikai nemzeti himnusz eléneklésére szólította fel a közönséget, utána megválasztották a konferencia 3-tagu elnökségét, Paczier Flórián (Los Angeles), Ferenczy Lajos (Easton, Pa.) és Hegedűs Mária (Akron, O.) személyében.

Rev. Gross A. László megható bevezetés után felolvasta az év folyamán elhunyt drága magyar testvéreink, lapolvasóink névsorát, akik j emlékének egy percnyi felállással adózott a konferencia.

Ezután Deák Zoltán tette meg a szerkesztőség jelentését, amelyet osztatlan érdeklődéssel hallgattak meg a delegátusok. Ezt követőleg Dattler Lajos olvasta fel a j kiadóhivatal jelentését.

A délutáni ülésszakot a ; delegátusok és lapépitők hozzászólásai töltötték ki. Este j bankett volt több mint 120 vendég részvételével. A testvéri találkozói jellegű gyönyörű bankett fénypontja Rev. Gross A. László szivbe- markolóan szép felszólalása volt lapunk jelentőségéről és további megjelenésének fontosságáról. Ezt az alkalmat ragadták meg a delegátusok a magukkal hozott adományok átadására, a vendégek pedig szeretett lapjuk javára való adakozásra. Az est fo lyamán ekként $1221.44 jött össze, amely a konferencia hátralevő részén tett hozzájárulásokkal végül is 1414.- 44-re bővült ki.

A vasárnapi ülésszakon tette meg Roth Ernő, a Magyar Védelmi Bizottság és Gyarmaty Kató a Nők Világa jelentését, amelyeket élénk vita követett.

Végül a határozati javaslatok elfogadására került a sor. A konferencia elfogadta azt, hogy a jövő év első hónapjaiban 15 ezer dolláros gyűjtési kampányt rendezzünk és az ősz folyamán kam pánvt 300 uj előfizető szerzésére. (Lásd Deák Zoltán jelentését mai számunk 4—5. oldalon.) ___