Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-09-02 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 2, 1954 j Ml TÖRTÉNT A MÚLT HÉTEN ? Augusztus 25 — Szeptember 1. Nemzetközi események A francia nmzegyülés 319 szavazattal 264 ellenében leszavazta az Európai Védelmi Közösség (EDC) tervet. • Vargas elnök öngyilkossága és az utolsó levelében tartalmazott szenzációs megálla- pitások az imperialista kizsákmányolásról felkavarta a brazíliai közvéleményt. Mindenfelé nagy tüntetések voltak USA ellen. A kormány- hatalmat az alelnök, a reakciós Cafe vette át, aki a katonai klikk támogatásával elnyomta a tüntetéseket. Nehru, India miniszterelnöke bejelentette, hogy nem fog résztvenni a Manilában tartandó délkeletázsiai “védelmi” konferencián, melyet Dulles hivott össze. Nehru szerint ez a konferencia csak rontani fogja az indokinai fegyverszünet által előidézett enyhülést és nemzetközi megértést. A nemzetek közötti “együttélésnek” egyedül az “együttpusztulás” az ellentéte. Schmidí-Wittmack nyugatnémet kereszténydemokrata képviselő csatlakozott a keletnémet demokratikus kormányhoz. Kijelentette, hogy Eisenhowerék titokban 48 német hadosztályt szándékoznak szervezni. • Az Egyházak Világtanácsa Evanston, Ul.-ban határozati javaslatot fogadott el, melyben követelik az atom és hidrogénfegyverek betiltását és az államoknak egymás ellen irányított támadó cselekményeinek megszüntetését. Belpolitika Eisenhower elnök aláírta a kommunistákat és szakszervezeteket ellenőrző törvényt. Mint utóbb kiderült, a kongresszus a nagy tolakodásban anélkül szavazta meg az alkotmányromboló tör vényt, hogy a végső szövegezést bárki látta volna is. • A szenátus egyik vizsgáló- bizottsága előtt újabb részletek jutottak nyilvánosságra a szövetségi kölcsörisegitséggel folytatott bérházépitési üzel- mekről. Egy spekuláns 15,0.00 dolláros befektetéssel 3 millió dolláros profitot csinált a brooklyni Farragut Gardens nevű bérházcsoport építésén. • 'Eisenhower elnök aláírta a változékony agrársegély törvényt valamint azt, amely lehetővé teszi a magántőkének az atomenergia iparba való Olvasóink Írják... behatolásai. A demokraták a Sioux City-ben tartott ösz- szejövetelükön kampánykér- déssé tették a farmereknek juttatott segély csökkentését. • Az Amerikai Légió előtt beszélve, Eisenhower elnök bejelentette, hogy a kongresszus legközelebbi ülésén követelni fogja az általános hadkötelezettséget. • Ugyanazon a konvención Spellman püspök visszautasította és elitélte a népek békés együttélésének elvét. • Stevenson, a volt demokrata elnökjelölt levelet küldött Mendes-France francia miniszterelnökhöz, melyben sürgette az EDC elfogadását. Nyilván nem akarta, hogy Dullesék egyedül legyenek felelősek hidegháborús politikánk legújabb kudarcáért. • Flanders szenátor bejelentette, hogy hajlandó megjelenni a McCarthy elleni vádakat vizsgáló bizottság előtt és alátámasztani e vádakat. Munkásság A CIO végrehajtó bizottsá- ; ga élesen elitélte a 83-ik kongresszus teljesítményét, a- melyet “szégyenletesnek” minősítettek. ★ Béremeléssel ért véget a Goodyear és Goodrich gumigyár munkásainak sztrájkja. A munkások 6—10 centes órabéremelést vívtak ki. — Ugyancsak béremelést harcolt ki az American Can Co. 20,000 munkása. Becsületes magyarok honvágya — és a szökötteké Gindele Katica, elhunyt 1953 szeptember elején Los Angelesben. Drágos Jánosné, meghalt 1952 szeptember G-án, New Yorkban. Bartha József, meghalt 1953 szeptember 7-én, Detroitiján. LAPUNKÉRT Steve Kocs, Marcantonio emlékére koszorumegváltás $10 L. Szeícsik $3 Kupi Julia $3 Kotrozo B. $1 John Nagy, F. G. $2 Charles Kosotan $3 Miller József $3 J. Mendelsohn $3 Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S-, Canada $7. — Foreign $8 one year, $4 half year. — Single copy 15 cents “Tudja a jó Mindenható, mi is azon sirnivaló?” A Magyar Szó egyik számában olvastam egy cikket, amely a fenti sorokkal kezdődik. (A cikk Írja Nemes György, 1954, Genf.) Valamikor régen, úgy 4C évvel ezelőtt egy Amerikában élő nagybátyám Woodbridge, N. J.-ből hazaküldött levelében olvastam a bekezdésnél egy pár mondatot: “Szülőföldem szép határa, meglátlak-e valahára?” Akkor, fiatal fővel még nem is mertem arra gondolni, hogy valamikor én is a honvágy által gyötröt- teknek a táborában fogom találni magam és én is két életet fogok élni, testben idegenben, gondolatban, vagy lélekben odahaza, egy akáciom- bos kis faluban. Dehát melyik magyar paraszt, vagy proletár mert volna arra gondolni, amikor 5f vagy 25 évvel ezelőtt a ván- dc-rbotot a kezébe vette, hogy messze idegenben próbáljoi szerencsét? Ki gondolt'akkoi arra, hogy még megérjük azt az időt, amikor egy szép napon közöttünk fogjuk látn: volt élősdeinket, a miniszteri és mindenfajta tanácsos urakat, utánuk az egész görény-' hadat, akik miatt a vándorbotot a kezünkbe vettük? Ezeknek a léhiitőknek láttán sokunk gondolata és fogalma megváltozik. Amikor eljöttünk, azt fogadtuk, hogy soha többé nem megyünk haza az úri Magyarországba. Hogy soha többé nem fogunl német, osztrák érdekekért a Visztulánál, vagy a Doberdón még egyszer vérezni és a nagy magyar börtönt szerezzék vissza azok, akik elherdál ták 1919-ben, a Horthy bandája! Abban a pillanatban, amikor ezek a “kérlek alás- san” alakok közibénk cseppentek, a honvágy még nagyobb erővel jelentkezik a becsületes magyarban, még azokban is, akiket egyelőre sikerült ezeknek a volt pa- rasztnyuzóknak bolonddá tenni és együtt siratják vök nyugóikkal a letűnt úri világot. Azokat is érdekli, hogy mi van odahaza! Hát még ha a tisztelendő ^raknak a reverendáján túl fognak látni, s meglátják, hogy odahaza hagyott testvéreik is emberek lettek és az a köd, amit még most a szemük elé húznak csak azért van, hogy a volt kegyelmesek még egy darabig könnyebben tudjanak köztük halászni. Akkor még több magyarban fel fog ébredni a honvágy. A mi honvágyunk becsületes, nem a szököttek honvágya, mi nem a volt, léha életünk után vágyunk vissza, mint a szököttek, hanem azért, hogy egy jobb magyar hazában testvéries közösségben éljünk és a fajtánk ne ismerje többé azt az úri világot, ami bennünket idegenbe üldözött. A szököttek még egy-két évvel ezelőtt vígan húzták -ádióprogrammjukon, hogy 'eszünk mi még régi urak, tenyeres pajtás. Igaz, én min dig azt mondom: “Nem, nem soha!” De már mostanában sűrűn hangzik rádiójukon hogy ők is magyarok és ő is vágynak haza, s most mái más nóta járja, valahogy igy: “Bujdokolva járok, rongyos a dolmányom.-.” s most csak egy kicsi helyet térnek, ahová a fejüket mé; egyszer lehajthatnák, s a 200 ezer paraszt torkának átvágását későbbre halasztanák. Tehetetlen dühükben most még nem tudnak mást mondani, mint hogy most Magyarországon idegen hordák járnak és még ők nevezik magukat becsületes magyaroknak ? Legnagyobb részük úgy szerezte a magyarnak hangzó nevet, mint a magyar paraszt kutyájának a Tisza nevet, egy korona nélkül és ezeknek a magyaroknak a honvágya annyira jár a becsületes magyar munkás és paraszt honvágyától, mint Makó Jeruzsálemtől. Igen, Nemes György honfitárs, ön egy pár heti genfi tartózkodás után érezte a honvágyat. E sorok írója egy pár évtized után is úgy érzi, hogy “Akáclombos kis falumba, zsupfe- deles házikómba, vissza-visz- sza vágyok!” Egy vándor kanadai magyar Ilonka legújabb (és legrosszabb) szerapa Egy newarki olvasónk betelefonált a szerkesztőségünkbe a Hajmássy Ilona “vallomásával” kapcsolatban és nagyfokú megdöbbenésének adott kifejezést a művésznő tudatlansága és kijelentéseinek értelmetlensége fölött. Többék közt azt a kérdést vetette fel, hogy ha Hajmássy Ilona az 1919-es magyar kommunizmus idején hatéves volt és arról panaszkodik, hogy gyerekkorában nem evett húst, mert nem volt, ezt vájjon nem a ferencjózseíY “aranykor” rovására kellene- 3 Írnia, mert hiszen az 1919- iki proletárdiktatúra mindössze három és fél hónapig állt fenn, továbbá, ha ezen idő alatt nem evett húst, miért vádolja ezzel a jelenlegi népi Magyarországot? Egy elslnorel olvasónk levelét intézett hozzánk a Mas- sey-üggyel kapcsolatban és azt írja, hogy Massey Ilona édesanyja nem szökött ki Amerikába, hanem rendes törvényes utón és módon jött ki. Azt írja még, hogy sokan meglátogatták é d e sanyját, amikor megtudták, hogy' itt van és hosszasan elbeszélgettek vele. Édesanyja akkor a legrózsásabb színekben festette le a magyar életet és'az uj Magyarország újjáépítési küzdelmeit. Eszerint Ilona kijelentései nem felelnek meg a valóságnak, véli az olvaso. Ugylátszik Hajmássy Ilonának a kongresszusi albi- zottsági előtti szereplése nagyon felkavarta olvasóink lelkét, és ez a szereli1 távolról sem tetszett neki annyira, mint a filmvásznon bemutatott egykori szereplése. Egy bronxi olvasónk azt Írja, hogy Massey Ilona is azért vándorolt ki Amerikába, mert az óhaza nem volt jó hozzá, de ha nem volt jó hozzá, hogyan lehetséges, hogy az óhazában töltött idejében szenvedett éhezését a mai, demokratikus rendszernek akarja a rovására Írni? Lehet, hogy ezt “divatosságból” teszi, “mert nem lehet letagadni, hogy ma nagyon divatos gyalázni a demokratikus Magyarországot”, írja olvasónk. “Olyan világos, mint a nap, még a “Times” olvasói előtt is, hogy ő akarva, nem akarva a fégi Magyarországot ócsárolja, folytatta a levél. Hogy ő csomagokat küldött? Mi is küldtünk. Rengeteget. Massey Ilonának nem volna szabad elfelejtenie, hogy a nácik és. a nyilasok mindent elhurcoltak Magyarországról .. s azután földig égettek fáivá - 1 kát, városokat,' felrobbantót- ták a hidakat ? az ország népét nyomorba-' döntötték,' azok pedig nem a népi Magyarország! Mi csak segítettük az ártatlan áldozatokat... Az éneklés jobban illik Ilonához, mint* az alaptalan becsmérlés” — fejezi be levelét a bronxi olvasó. A magunk részéről hozzáfűzhetjük, hogy osztjuk olvasóink véleményét. Valóban megdöbbentett mindenkit, aki Mdsséy Ilonát akár otthonról, akár itteni filmszerepeiről ismerte, amikor a lapokban olvasta, milyen rossz szerepet vállalt az albizottság előtt. Amit mondott, magában véve teljesen jelentéktelen volt és nem annyira vádak, mint rosszakaratú kijelentések derültek ki belőle. Viszont az a cél, amelyre odaadta magát, az a társaság, amelybe keveredett, az a politikai akna- furás, amelynek eszköze lett, méltán idézhette elő jóérzésü emberek méltatlankodását. Mindenki tudja Ilonáról, milyen szerény s szegény sorból küzdötte fel magát, menynyit éhezett, szenvedett világéletében, de amikor emiatt érzett keserűségében a mai magyar kormányt okolja, az I nemcsak nevetséges és nem- í csak káros árnyékot vet értelmi és művészi színvonalára, i hanem egyben árulás is azon osztály ellen, amelyben sziile- | tett. Érthetetlen számunkra, hogy valaki, aki egész életében tehetsége és odaadása ellenére szegény volt, a szegénységet akarja vádul fel- hozni mások ellen, sziilőha- ! zája mostani kormánya és j intézményei ellen, de állitá- ; sait nem is tudja bizonyitani ! még azon a politikai bajkeve- i rők szemében sem, akik manapság a vádaskodást hajlandók azonosnak tekinteni a .bizonyítással. 2 AMERIKAI
