Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-02-11 / 6. szám
Ybl. III. No. 6. Thursday, Feb. 11, 1954 NEW YORK, N. szám ára 15c Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 at the P.O. of N.Y., N.Y. under the Act of March 2, 1873. Dem okraták a vádlottak padján LINCOLN, a zsarnokság nagy ellensége Hihetetlenkedve csóválja az ember a fejét, amikor arra gondol, hogy Abraham Lincolnt és liberális-forradalmi eszméit az a republikánus párt támogatta, juttatta diadalra és a nemzet sorsára és történelmére kiható jelentősségre, amely ma csaknem egészében a lincolni programm és élet- szemlélet ellenkezőjévé és ellenképévé változott, ha nem is jelszavaiban és szólamaiban, de tényleges cselekedeteivel, törvényeivel és több-kevesebb ügyetlenséggel leplezett törekvéseivel. Ma, amikor az alkotmány megcsonkitásának, a szabadságjogok megnyirbálásának, a szakszervezeti mozgalom szét- dulásának és kíméletlen korlátozásának fasizmussal fenyegető korában élünk ugvannyira, hogy még az alkotmány és a Jogok Törvényének védelmezését is “felforgatás”-nak igyekeznek minősíteni az imperialista reakció hangadó elemei és amikor a mccarthyzmus, a hidegháború és az eretneküldözés árnyékában liheg az ország, — Lincoln szabadságeszméi uj értelemmel, a halhatatlanság dicsfényében tündökölnek szemünk előtt. Mert maholnap már száz év múlt el Lincoln óta és a két kor gyökeres elkülönbözése ebemére is szinte változatlan erővel sugárzik az igazság Lincoln nagy mondásaiból: “Védelmünk annak a szellemnek megőrzésében van, — mondta Lincoln 1859 szeptember 11-én —, mely a szabadságot úgy értékeli, mint minden ember örökségét, minden országban, mindenütt. Ha ezt a szellemet elpusztítjuk, akkor a zsarnokság magvait ültetjük el tulajdon küszöbünk elé. Aki játszadozik a rabszolgaság láncaival, saját végtagjait készíti elő a bilincsek viselésére. Ha hozzászokunk ahhoz, hogy a körülöttünk élők jogait eltiporják, akkor elveszítjük a függetlenségünk lángoló szellemét és méltó alattvalóivá válunk az első, fortélyos zsarnoknak, aki lábra kap.” Van-e vájjon olyan ember, aki e sorok olvasásánál nem gondol önkénytelenül is a hitlerizmusra, mccarthyzmusra, a fasizmusra és a reakciós zsarnokság különféle változataira? Pedig, mint mondtuk, más idők voltak azok és más tartalmuk volt a politikai jelszavaknak is. Abraham Lincoln kettős jellemvonásu társadalmi átalakulás korszakában jutott az elnökségre. Nemcsak a rabszolgamunkától a szabad munkára való átmenet kora volt az, hanem ugyanakkor a kisméretű termelésről az ipari kapitalizmus felé való átmenőt kora is. Mivel a rabszolgaság elleni harc országunk életében későn folyt le, amikor már az ipari fejlődés messze járt, — ez a két történelmi átalakulás, amelyet más országokban évszázadok választottak el egymástól, itt minálunk egybeesett. Az amerikai nemzet jó szerencséje volt, hogy ez az óriási világrész, bőséges erőforrásai és a feudális örökség nemléte lehetővé tette, hogy a termelőeszközök túlnyomórészt a termelők kezében voltak akkor, amikor máshol a tulajdonlásnak ez a rendszere már régóta divatját múlta. Ezen a gazdasági alapon fejlődött ki a jeffersoni demokrácia, amely teljesen agrárjellegű volt és kisgazdaságon alapult ) melyet városi munkások és kézművesek egészítettek ki. Ezekből a gyökerekből sarjadt ki a magas amerikai élet- y standard, a számos haladószellemü újítás, amelyet az Egyesük 4.11 unok adótt a világnak: széleskörű szavazó jog, szabad ke >ktalás, rövidebb munkanap, vallástürelem, az olvasztó- k* . ; . mánya jés az egyéni szólásszabadság. Lincoln idejében ezek a szabadságjogok elsősorban a ra:*szolgatartók részéről forogtak veszélyben, akik könyörteP;--vé-(Folytatás a. 16-ik oldalon) Irta: KISS PÉTER Aki hallotta a rádión, vagy látta a televízión Eisenhower elnök kongresszusi jelentését az ország állapotáról január 7-én, az tanúja volt annak, hogy a leghatalmasabb ovációt akkor kapta az elnök, amidőn a következő kijelentést tette: “Oda kell hatnunk, hogy a; törvény is tudomásul vegye j ezt a tényt, amit gondolko-; •dó polgárok már régen tudnak, hogy mi itt (a koih-j munisták kérdésében) az árulással rokon tényekkel állunk szemben, mert aki tudatosan résztvesz a kommunista összeesküvésben, az nincs többé hűséggel az Egyesült Államokhoz.” Fülsiketítő, tomboló taps és helyeslés fogadta az elnök e kijelentését, valamint a következőt arranézve, hogy ezentúl ittszületett polgárokat is meg kell fosztani polgárságuktól. Tapsolt McCarthy és a tudósítók szerint Eisenhower melegen rámosolygott. Tapsoltak a republikánusok. És tapsoltak a demokraták. Tapsoltak a demokrata képviselők és szenátorok. Nem tudták az istenadták, hogy sokan közülük saját politikai halálos Ítéletük fölött tapsolnak. ★ Négy héttel Eisenhower elnök fenti beszéde után McCarthy szenátor a Republikánus Párt Országos Bizottságának megbízásából szónoki körútra indult Lincoln születésnapja alkalmával rendezett republikánus gyűlésekre. Mindjárt a legelső gyűlésen, Charleston, W. Yá.-ban McCarthy a következőképpen válaszolt az Eisenhowernek tapsoló demokratáknak: “Akik ma a demokrata jelzést viselik, azok történelmi árulás foltjával viselik azt, példátlan korrupció rozsdájának és a Koreában elesett amerikai fiuk vérének foltjával!’' Majd felszólította azokat a “lojális” amerikaiakat, tkik nem akarnak többé az “árulás folltjával és amerikai fiuk vérével” megpecsételt demokrata pártba tartozni, hogy lépjenek be a republikánus pártba. Mit jelent ez ? Nem kevesebbet, mint azt, hogy McCatrhy szemében a demokrata párt az árulás pártja, amelyből ki kell lépni minden hű amerikai polgárnak! Azt mondhatja erre valaki, hogy ezt csak az a hóbortos wisconsini republikánus szenátor mondja. Ám ez a “hóbortos” szenátor, ma már a legbefolyásosabb republikánus szenátorok sorába tornázta fel magát és fenti kijelentéseit a republikánus Párt Országos Bizottsága jóváhagyásával tette. A demokrata párt tehát most már ép annyira a vádlottak padján ül, mhit ahogy Wall Street urai és ügynökei a vádlottak padjára tették először a kommunista pártot, utána a progresszív pártot, majd a baloldali szakszervezeteket, a haladószellemü testvéri betegsegélyzőt, a békeszervezeteket, a haladó ügyvédek kamaráját, az amerikai és a szovjet nép közötti barátságot előmozdító társaságot. Az átlagos ember nehezen tudja megszokni az ilyen fantasztikus fejleményeket. Soszakszervezeti mozgalom hatalmas kifejlődését, létrehoznia a társadalmi, aggkori és munkanélküliségi . biztosítást I és — karöltve a Szovjetunió- | val s más államokkal — meg- I védte Amerika népét a nácik j és a japán imperializmus támadásától. Truman “bűne” pedig az, hogy nem engedte meg MacArthurnak az atom- bombás támadást Kina ellen. A republikánus párt e mindenre elszánt és végeredményben fasiszta jellegű támadása mögött a főszempont az, hogy az “árulással” való megbélyegzés és fenyegeted- zés révén szétbomlasszák a demokrata pártot, amely ezen időszakban az egyetlen lehetséges mozgósítási központ a republikánus-wallstreeti politika meghiúsítására. A republikánusok tudják, hogy a Az Atomenergia Bizottság faggatja Condon demokrata képviselőt afelől, hogy “kommunista-e” vagy sem. Sterling Cole a Bizottság republikánus elnöke célzást tett arra, hogy minden liberális demokratát hasonló meghurcolásnak fognak kitenni kan még mindig a fejüket csóválják ilyen általánosító megállapításra. De gondoljanak ezek a demokrata Truman esetére, akit az Ameri- kaellenes Bizottság már be is akart idézni, mint ,az igazságügyminiszter által megvádolt “kémbarátot”. Gon dőljünk csak Condon demokrata képviselőre, akit nem engedtek egy atomkipróbálásra, mert “kommunista gyanús” volt. Az illetőt, mellesleg, e napok ban hallgatta ki az Atomenergia Bizottság. ★ A newyorki Daily News — a hírhedt Chicago Tribune newyorki ikertestvére — néhány hónappal ezelőtt vezér- cikkileg javasolta, hogy a republikánus párt próbálja a demokrata pártot az árulás pártjának megbélyegezni és akkor biztos lehet abban, hogy 20 évig fogja élvezni a hatalmat Washingtonban. Az “árulás” természetesen abból áll a Wall Street politikai ügynökei szemében, hogy a demokrata párt Roosevelt idején mégis tekintetbe vette a nép kívánságait és követeléseit, lehetővé tette a szakszervezeti m u n kásság nagyrésze, a négerek és farmerek döntő rétegei még mindig a demokrata párton belül vagy akörül csoportosulnak politikailag. Ha ezt a pártot szétzüllesz- j tik, úgy gondolják, nem lesz, I aki eredményesen kihívja po- | litikai egyeduralmukat. I A demokrata párt jelenlegi ^vezetősége —, amely ime saját kezével szőtte a kötelet a nyakára a vörösfalási hajsza elindításával — azzal akar a mccarthysta kutyaszorítóból | kikerülni, hogy túl akarja li- ! citálni McCarthyt a vörösfa- lásban. Azzal “védekeznek", hogy ők több kommunistát tettek börtönbe, mint a re- : publikánus párt. Ez persze egyértelmű részükről az öngyilkossággal. Mert pontosan ez az amit a republikánusok akarnak, hogy tudniillik a vállasztási kampányban afelől folyjon a vita, hogy melyik a nagyobb antikommunista. És Eisen- howerék meg McCarthy ék, a hatalmon lévén, majd gondosíFolytatás a 16-lk oldalon) AMERIKAI
