Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-28 / 4. szám

January 28, 1954 ^ AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5----------- •- ■ ■ . ■ *-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*

J-----------------------------------------------------------^J4itet(en ^Jamáó

ÖCSÉM! Minden nyelvvel, de a magyarral különösen jól lehet bűvészkedni. Aránylag uj nyelv, rugalmas, alkalmazkodó, amellett elég öreg ahhoz, hogy sok bölcseség sugározzák belőle. Csodálkozom is sokszor, hogy majd egy emberöl tönyi amerikai tartózkodásom dacára, mármint, hogy ennyi ideje vagyok távol a magyar nyelv törzsétől, még minőig mennyi okosságot látok benne játszani a számomra. Például azon elmélkedem éppen, hogy azt mondjuk: “Sok

mindent tudunk.” Sokat tudunk a mindenből.

Öcsém, a napokban olvastam egy hegymászásról és erről jutott eszembe, hogy fiatalkoromban, méghozzá Svájcban magam is megmásztam egy pár hegyet. A nagy hegyekre általában nem lehet csak úgy egyszerűen felmászni, már maga a nyelvünk is úgy szabja, hogy azokat “megmászni” kell. Most, hogy kitekintek gözfütéses lakásom ablakán a szélhordta hópihékre, nem is zivatar még az ipse, mégis bor- zongok arra a gondolatra, hogy télikabátot öltsek és kimenjek a Cafetériába, három saroknyi csak, vacsorázni. Pedig hiába is berzenkedek, mégis csak ki kell mennem ebbe az úgynevezett enyhe téli estébe, mert tegnap se akaródzott a Itimenetel és utolsó szalonnás-babos konzervemet fogyasztottam el vacsora címen. Nem tudom mi történik avval a szalonnával, amit állítólag a babba tesz a gyáros, de mire hozzám kerül alig kis körömnyi életunt zsirdarabkává málik. Most kérdem Öcsém, ha a vénember bölcsesége utálja a három saroknyi enyhe havasi tájat nem bohó e az, aki neki megy megmászni egy egész nagy havas hegyet? Tudom, hogy a fiatalság a bátorság öregség a kényelmesség, és e kérdésről már annyit Írtak, hogy a téma már ugv kiaszott, ] mint az aszalt szilva. Én nem is ezt a témát fogom most. A hegymászásnál akarok maradni. Az én egyik svájci hegyemről akarok pár szót Írni.

Egy októberi vasárnap templom helyett heten, krónikus isten tagadók, tagjai a szocialista ifjúmunkás egyesületnek, fogadtunk egy hivatásos vezetőt és kora reggel nekifogtunk egy hegynek. Én voltam az egyedüli idegen a svájciak között és igy nekem mindegy volt, hogy melyik az a hegy, csak jó magas legyen. Hencegtem nekik. Alig tettünk párezer lábnyit köd kezdett gomolyogni felettünk és éppen csak egy rövid búcsúpillantást vethett&m az alattunk elterülő zöld völgyekre, az azokon legelő apró tehenekre, a kövekkel le- sulvozott apró háztetőkre, a városkára, annak három templomtornyára máris olyan hózivatarba kerültünk, hogy nem láttunk tiz méternyire sem és egymást fogtuk, hogy. .. hogy egymást fogjuk. De a vezetőnk biztos volt a dolgában és mondta is vagy húszszor, hogy neki tiz méter kilátás még sok is, öttel is elvezet. És biztatott engemet, a többiek nem voltak úgy elsanyarodva, hogyha följebb kerülünk a felhők felé újra napsütötte lesz az utunk. Be szomorú vasárnap is volt ez a köd alattam, köd felettem, később hóvihar alattam és hóvihar felettem.

Öcsém, ilyen időket élünk má. Az ember, mert fiatal és bohó. alig pár tizezeréves csak, nekimegy a világmindenség “megmászásának.” És nagyszerű utat mászott meg eddig. Hogy gyönyörködtünk még pár évtizeddel ezelőtt az alattunk elterülő tájban, az addig megtett útban. Büszkék voltunk tudósainkra, művészeinkre, iskoláinkra és bár hiányoltunk sok mindent, de/tudtuk, hogy amint mászunk fölfelé, magasabbra többet és szebbet kapunk és magunk előtt láttuk a hegy csúcsát, az ember milléniumát, ahol mindenki tehetsége és igénye ki lesz elégítve, mert a föld gazdagsága mindenkié lesz. Ma, a zivatar, a ködfelhő kellősközepén vagyunk és nem látjuk az alattunk elterülő tájat, .az eddig megtett utunkat. És bizonytalanul kapaszkodunk fölfelé, mert a viharban nehéz és veszélyes az ut. Szerencsénkre van vezetőnk, ami nem egy- két személy, hanem a szocialista jövő ideológiája és annak taktikus alkalmazása. Ez bizony nem ivei nyílegyenesen a napsütött utón fölfelé, hanem, hol ezt a sziklát kell megkerülni, hol azt a pocsolyát kell átgázolni, csak azért, hogy aztán belelessünk egy gleccser simította mélyedésbe és aztán visszafelé kell mennünk tizet, hogy majd később húszat mehessünk elére. Nehéz az ut, nehéz. Különösen nehéz akkor, ha alattunk a már megtett utat elfödi a zivatar és jó, erős szív kell ahhoz, hogy előre törtessen valaki, keresztül a zivataron.

öcsém, nézz magad körül és mit látsz? Hol találod az erős és bátor és bizó sziveket ? A konzervativek reakciósokká váltak és atombomájukkal legszívesebben és veszélyesen készülnek is rá, komolyan eltörülnék az ember évezredes civilizációját. Vakon lezuhanna a« emberiség a mélységbe, hogy majd újra kezdhesse a “hegymászást.” A liberálisok pánikba vannak és kapkadnak, se ide, se oda. Egyedül a munkás- mozgalom tudományának követői azok, akik, mint az én vezetőm annak idején mondják: mégha csak ötlépésnyire is látunk a ködtől, ők látják az utat.

Bízunk és küzdünk, mert mint egy tündérvár, amit napsütés aranyoz fényesre, úgy lebeg előttünk a hegy csúcsa, ami hívja, vonzza az emberiseget előre és felfelé, mert hiszen köd alattam és köd felettem, azért mégis csak sok mindent tudunk már, ha nem is mindent.

8 MILLIÓ CSALÁD VERI MAGÁT ADÓSSÁGBA ORVOSI KÖLTSÉGEK TERHE ALATT

OTCpTtTT MAR EGY UJ OLVASÓT A MAGYAR SZÓNAKr WfcEftttl I a MAGYAR SZÓ MINDEN SZAMA A FELVILÁGOSÍTÁS KINCSESTÁRA. — ADJA SZOPtSZEDJA KEZESE!

A kölcsönösség szellemében

I phiai Episcopal League for I Social Action igazgatója.

Bejelentve 80, minden rendű és rangú, vezető személyiség támogatását, Thomas Richardson, az amerikai békeszervezet országos társigazgatója, kijelenti, hogy az, atomenergiára von at k o z ó amerikai-szovjet tárgyalások és a négy hatalom külügyminisztereinek ta'álkozója “óriási lépések a világbékének tárgyalások utján való megvalósítása felé.” Minden gondolkodó ember örömmel üdvözli ezeket a fejleményeket. “Valamennyien reménykedünk, hogy az erőfeszítések sikerrel járnak. Támogatni fogjuk hazánk ezirányn lépéseit,” - ■

Nyolcvan kiváló amerikai | a január 25-ikén hétfőn meg- ! kezdett berlini külügyminiszteri konferencia előestéjén, felhívást bocsátott ki, amelyben sürgeti, hogy “kölcsönösség szellemében folytassanak tárgyalásokat.”

A felhívás kijelenti, hogy “a leghosszabb tárgyalások is jobbak, mint akár 1 napig tartó öldöklések.”

A felhívás kezdeményezői: Robert Morss Lovett profesz- ' szór, a Virgin Islands volt ! kormányzója; Philip Morri- ' son professzor; az atomtudós; Joh Gojack, a Michigan-In- dianabeli United Electrical Radio and Machine Workers körzeti elnöke, és végül Rev. -Kenneth Forbes ö philadel- V —. .1 . ■—1 — * —

Ennek az óriási nemzetnek az egészségügyi problémája sokkal fontosabb és sokoldalúbb, mint első pillanatban látszik. Halvány fényt vet rá egy most kiadott jelentés, amely kimutatja, hogy a lakosság 16 százaléka', vagyis 8 millió család veri adósságba magát, ha betegség folytán! orvoshoz, kórházhoz, fogorvoshoz kel fordulnia, máskü- [ lönben pedig a betegségek ] évente 10 billió 200 millió dől- j lárba kerülnek az ország né-j pének.

A betegség tehát óriási üzlet, azok számára, akik abból élnek és éppen azért, mert jó üzlet, nem igen akaródzott illetékeseknek, hogy az emberek valamelyes bepillantást nyerjenek az üzlet titkaiba.' Legalább is err« kell követ-! keztetni abból a tényből,! hogy 20 éve ez az első kísérlet | hogy az orvosi költségekről! országos áttekintést adjanak.] A kutatásokat a chicagói1 egyetem egyik szakosztálya i végezte. Természetesen nem j kérdeztek meg mindenkit, hanem csak a lakosságnak egy i parányi részét, pontosan 2,! 809 családot, amelynek összesen 8,846 tagja van. Az igy nyert adatokból vonták le az általánosításokat. Nyilvánvaló, hogy minden a családok megválogatásán múlik. Azok, akik a vizsgálatokat végezték, azt állítják, hogy kor, nem, a jövedelem, a család nagysága, foglalkozás és vidék szempontjából történt a kiválogatás úgy, hogy alkalmas példák legyenek az országos keresztmetszet megállapítására.

Eszerint hát körülbelül 1 miiló család volt kénytelen 195 dollárnyi vagy annál is! többre rugó adóságot csinálni \ évente a betegségek költsé- i geinek fedezésére, átlagban! azonban a családi adósság i 121 dollár.

Megtudjuk a jelentésből,; hogy az ország lakosságának, 58 százaléka, vagyis 89 és; félmillió személynek van va- j lamilyen egészségügyi bizto- sitása. A betegségekkel járói kiadások 15 százalékát fedezték a biztosítók a kivizsgált év (1952-53) folyamán.

F elelótlen tárgyilagosság

A bő sztatisztikai adatokból a jelentést pénzelő szervezet nem von le semmiféle következtetést, mert azt az elvet követi, hogy a kitűzött cél az, hogy lehetőleg hü képet, adjanak az ország egészségügyi helyzetéről és az ország maga vonja le a következtetseket. Azután pedig cselekedjék úgy, ahogyan jónak látja. Hogy miért húzódoznak tőle, könnyű belátni: a nép érdeke az volna, hogy a szövetségi egészségügyi Biztosítás intézményét teremtsék meg, a magánérdekcsoportok ezt “az orvostudomány szocializálásának” bélyegzik meg, de I ezek kezében van a hatalom, ezek befolyásolják a kormányt, ezeknek az érzékenységét nem akarják érinteni.

I Tehát: mialatt a jelentés köz...... • ....-s

Mrs. Hobby, népjóléti miniszter kijelenti, hogy Eisenhower társadalmi biztosítási intézkedései “a nép érdekeit szolgálják.” Ebben igaza van. Abból a 15 centből, amelyet Eisenhower közegészségi javaslata minden amerikainak juttatna EGY ÉVBEN, mindenki vehet magának — egy doboz aszpirint.

zétevői a tárgyilagosság nevében nem hajlandók következtetéseket levonni, szolgálják az uralkodó érdekeket és némák, amikor a nép érdekeiről van szó.

Megállapítják, hogy az egészségügyi magánbiztosítás 194Ö óta szenzációs tempóban fejlődött. 1940-ben az ország népének mindössze 9 százaléka rendelkezett kórházbizto- sitással, ma viszont 57 százaléka. 1940-ben 4 százalékának volt sebészeti biztosítása, ma 48 százaléknak.

Egyéb sztatisztikai adatok:

A 3,000 dollárnál kevesebb jövedelemmel rendelkező családok 41 százalékának van valamilyen biztosítása, a 3—- 5000 dolláros jövedelmű családoknak már 71 százaléka, mig az 5,000 dolláron fölül kereső családok 80 százaléka van bebiztosítva. Legmagasabb a biztosítottak százaléka a bánya-gs gyáriparban dolgozók körében: 80-90 százalék, legalacsonyabb pedig a mezőgazdasági, erdészeit és halászati szakmákban dolgozó emberek családjaiban: 30- 37 százalék.

Ebbe a 10 billió'dolláros végösszegbe nincs bele számítva az az 1.8 billió dolláros összeg, amelyet olyan helyi állami vagy szövetségi hivatalok költenek orvosi és fogorvosi tiszteletdijakra, mint a jóléti hivatalok, a munkások betegsegélyző hivatala, a veteránszervezetek és jótékonysági magánintézetek.

Hova megy a pénz?

Hogyan osztozkodnak a 10 billió dolláron? Az orvosok 3.7 billió dollárt raknak zsebre, a kórházak#közel 2 billiót, a patikák közel másfélbilliót, a fogorvosok ugyanennyit.

Kik szenvedik meg a legjobban? 1 millió család (nyilván a legszegényebbek) évi jövedelmének a felét költi egészségügyi kiadás okra, ezek közül félmillió pedig évi jövedelmének 100 százalékát.

A számadatokból kiolvasható, hogy az egészségügyi biztosítást élvező családok sokkal több orvost, kórházat, orvosságot vesznek igénybe, mint azok, akiknek nincs biztosításuk. A biztosítottak 59 százalékának a kórházi kiadá sok 80, sőt több százaléka térül meg, 18 százalékának pedig a kiadások 60 százaléka.

Mindezek az érdekes és tanulságos számok azonban nem felejtetik el az emberrel, hogy az egész nép szempontjából csak országos egészség- ügyi biztostás az egyetlen, igazi és — egészséges megoldás.

Figyelem LilHs Digest előfizetők

Tudatjuk azon olvasóinkat, akik lapunkban megjelent felhivás alapján előfizetést küldtek be a tervbevett angol havilapra. hogy előfizetéseiket visza fogjuk küldeni. Az uj lap meg fog jelenni és olvasóink a megfelelő időben I az összes idevonatkozó felvi- j lágositást, előfizetési ársza- í bást, stb. meg fogják kapni.

| KIADÓHIVATAL