Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-07 / 1. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 7, 1954 A forró trópusi szél fel-1 kapja, magával ragadja a pernyét. Nem véletlen tűz, s nem is egy leégett, ház maradványait viszi, sodorja a szél. Felperzselt falvak, szétdult, semmivé vált otthonok sokaságának szürke pora az, ami a levegőben kering. A leégett házak helyén buldózer dübörög végig, a földet egyenletessé simítja. Volt — nincs. Ismét elpusztult egy falu, földönfutóvá válfak férfiak, asszonyok, gyerekek, fiatalok és öregek. Szaporo-! dik a halottak, a letartóztatottak száma és a szöges dróttal körülvett koncentrációs táborokba zártak száma. A börtönökben kínzás, a koncentrációs táborokban éhezés várja az odahurcoltakat. A letartóztatott férfiak keze ökölbeszorul, szemükben a gyűlölet lángja lobban — de némán hallgatnak, amikor a középkori vallatás eszközeivel szólásra akarják bírni őket. Az asszonyok keblükhöz szorítják hajléktalanná vált éhező kicsinyeiket, s szomorú, halk dallal próbálják csendesíteni őket. Melyik ország a szintere, melyik világrész a tanúja ezeknek a megrázó eseményeknek ? Kenya, Anglia ’ egyik keletafrikai gyarmata. A kenyai nép, de elsősorban a kikuju törzs életét veszélyezteti ez a fékevesztett hadjárat, amelynek szervezője az angol kormány, s amely még a brit birodalom történetének fekete lapjairól is kirí szégyenteljes embertelenségével. A brit birodalom vezetői a sugalmazói és pa- rancskiadói e bűntetteknek —a brit imperialisták, akiket megrémített, hogy Ázsia után Afrikában is megmozdult a nép a földért, jogaiért. Az angol gyarmattartók semmiféle eszköztől sem riadnak vissza, hogy csirájában fojtsák el az Afrikában fellángoló. antiimperialista harcot. Négyezer négert öltek és sebesit,ettek meg az angol gyarmatügyi miniszter hivatalos jelentése— tehát a fő- bünösök által közrebocsátott, s nyilvánvalóan kicsinyített adatok — szerint egy év alatt Kenyában. 140 ezer embert letartóztattak, 28 ezret koncentrációs táborokba zártak, s mint a “The Times” közli, 250 ezer négert kitelepítettek és elkülönített területekre kényszeritettek. Vagyis a szó szoros értelmében koncentrációs táborrá változtattak ismét egy egész országot! Akárcsak néhányezer kilométerrel keletebbre, Malájföldön. Az elmúlt negyedévben minden eddiginél nagyobb méreteket öltött az angol imperialisták féktelen kenyai terrorja. Újabb, nagyarányú katonai összevonásokat eszközöltek: Angliából Nairobiba, Kenya fővárosába érkezett a 70., valamint, az első gyalogsági dandár, s az angol keletafrikai erők főpa- parancsnoksága több mint 8000 főnyi, állig felfegyverzett katonaságot vont össze. Megérkeztek Kenyába a “Lin- coln”-mintáju, négymotoros bombázó-repülőgépek, hogy megkezdjék Kenya egyes vidékeinek tömegbombázását. A kenyai pokol Az angol parlamentben Lyttelton gyarmatügyi miniszter fennhangon hirdette, hogy a bombázók Kenyába küldése “nem jelent változást a kormány politikájában”, azok “ártatlan életeket nem veszélyeztetnek”. Talán éppen Lyttelton beszédével egy- időben már záporként hullottak a bombák a . kenyai népre. Az Aberdare-erdőségben fekvő falvakra — néhány nappal ezelőtt — több órán át zúdították a “Lincoln”’- bombázók, a brit “Királyi Légihaderő” gépei az 500 és 1000 fontos bombákat, s gép- fegyvertüzzel még külön megerősítették “hadműveletüket”. Lyttelton igazat mondott, amikor kijelentette, hogy a bombázók használata Kenyában “nem jelent változást a kormány politikájában”. Ismeretes, hogy ugyanezt a “módszert” alkalmazták Malájföldön is. Az angol légihaderő most — a hagyományos gyarmatkinzó politika kitaposott utjain haladva — kíméletlenül zúdítja a halált és a szenvedést a kenyai falvak lakóira, nőkre és gyermekekre. Nyilvánvaló, hogy az angol gyarmatügyi miniszter a kenyai asszonyokat és gyermekeket nem számítja ártatlan embereknek; az “ártatlan” jelzőt ő úgy látszik csak a gyilkosok számára tartogatja. Davo Davidson kenyai rendőrtiszt nyíltan azzal dicsekszik, hogy 38 négert ölt meg tulajdon kezével, és vadászok módjára megfelelő számú rovátkával jelezte géppisztolyán “eredményét”. Davidson azt javasolja, hogy széleskörűen kell alkalmazni a “vadnyugati módszereket”. Szerinte ezek azért követendő módszerek, mert az amerikai indián lakosság szinte teljes kipusztulását eredményezték. Ezzel kapcsolatban az angol parlamentben megkérdezték a gyarmatügyi minisztertől: ki hatalmazta fel Davidsont, hogy büntetlenül irthasson embereket,? A válasz a következő volt: Davidson a kenyai hatóságok szolgálatában álló rendőrtiszt, aKenyatta, a Kikuju nép vezére kinek “szükség esetén” joga van erőszakot alkalmazni. A szóbanforgó “szükség” természetesen a gyarmatosítók érdekeit jelenti, a “szükség esetén” pedig igen tágértel- mü s valójában szabad kezet, ad a fejvadásznak és társainak, hogy'újabb rovátkákkal ékesíthessék géppisztolyaikat . .. A kenyai vérfürdőről teljes iszonyatosságában a kikuju nép képviselőinek egy levele számol be, amelyet egy' londoni lap közölt. A levél dokumentum és egyben vádirat is, amely neveket tartalmaz, megjelöli a bűntények helyét és időpontját. A fehér telepeseknek, a kenyai rendőrségnek, a katonaságnak és az úgynevezett hazai gárdának — számol be a levél — szabad kezet adtak. Bárkit, akit akarnak, megölhetnek, s erről még csak beszámolni sem tartoznak semilyen felsőbb hatóság előtt. Ártatlan embereket — legtöbbször éjnek idején — elhurcolnak otthonaikból és megölnek. A kikuju falvakban minden éjszaka a rettegés és félelem jegyében telik el. Azt figyelik, hogy mikor hangzik fel az autók és motorbiciklik bugása, mikor jelennek meg az egyenruhába bujt gyilkosok s kezdik meg a lakosság módsze- i rés kiirtását. A barbár horda i egyik “kedvenc” módszere a j férfiak kiherélése. Fiatalok és öregek menekülnek a halál, a kínzás, a nemtelenités elől, elhagyva falvaikat, s elrejtőzve az erdőkben és a hegyekben. A dühtől tajtékzó fenevadak felgyújtják a házakat, s megtiltják, hogy bárki is a házak közelébe menjen kimenteni az ottmaradt családtagokat, vagy a legszükségesebb nyomorúságos ingóságokat. Sok-sok esetben, éles gyermeksirás, jajszó és zokogás, fájdalmas sikoly' hasit keresztül a sötét éjszakán: gyermekeket égetnek el érve a kunyhókban. Hol itt, hol ott, lángol fel a kikuju törzs lakhelyein éjszaka a tűz, s lesz a lángok martalékává egy-egy falu. Sok olyan falu van, amelynek már teljes lakosságát kiir-j tották. A. bátor néger asszonyok kínzása és irtása minden kép- j zeletet felülmúló módon történik. A gathagei vízimalomnál az asszonyokat, hajnalban meztelenre vetkőztették, s a gát mögé, az áradó, zuhogó vízbe kényszeritették őket, I ahol kezüket magasra tartva i kellett állniok. Majd az ösz- szeeséshez közelálló nőket kihurcolták a vízből, s meztelen, vizes testüket ütötték- I verték, hogy vallomást csikarjanak ki tőlük. A középkori tortúra egy másik módja, hogy a vallomást megta gadó meztelen asszonyok mel- j lét forró vízzel addig öntözik, mig a bőr lejön róla, s ! mellük egyetlen sebbé válik, j A pokoli kínokat szenvedő j asszonyok legtöbbször bele is t pusztulnak égési sebeikbe. A hitleri vandalizmus, Ko- j reá pokla támad fel na'pjaink- j ban Kenyában. Az angol {gyarmattart.ók, akik odahaza “humanizmusukkal” és civi- i lizációjukkái • dics ekednek, ■gyarmataikon a “civilizált világ” háta mögött a rabszolgaság kegyetlen rendjét őrzik, vadállatokat nevelnek, s kiirtanak minden emberi érzést katonáikból, hogy azok kegyelmet nem ismerve öljenek és gyilkoljanak, pusztítsanak el mindenkit, férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, ha kell, egész népeket — csakhogy a brit gyarmat- birodalom fennmaradhasson. Az angol anyák iszonyodva gondolhatnak arra, hogy fiaikból gyilkosokat nevelnek, gyilkosokat, akik kegyetlenségben semmivel sem maradnak el Hitler, Syngman Rhee hóhérai, vagy akár a középkori vandál hordák mögött. De az angol nép , szégyeli önmaga és a világ előtt, hogy katonái ilyen bűnöket, követnek el. Egyre gyakrabban hangzik fel Angliában a kiáltás: “Lytteltonnak mennie kell!” “Vessenek véget a kenyai terrornak!” “Igazságot és szabadságot a kenyai népnek !” 380 ezer, különböző pártokhoz és szervezetekhez tartozó ember tiltakozott Angliában a kenyai vérfürdő ellen. És országos tiltakozó napot tart a kenyai terror ellen. Tisztelet azoknak az egyszerű kenyai harcosoknak, akiket a modern inkvizíció és terror had járat nem félemli- tett meg, akik nehéz körülményeik között is folytatják a küzdelmet az angol gyarmattartók ellen. A szabadságért küzdő nép ereje óriási. Az angol gyarmatosítók csak nemrég voltak kénytelenek bevallani, hogy “bár letartóztattak mindenkit, a- kiről a rendőrség csak gyanítja is, hogy a mozgalom vezetői közé tartozik, a mozgalom szervezett maradt továbbra is”. így van ez Maláj földön, igy van Kenyában, igy van minden harcoló gyarmaton. Emberek százait, ezreit, százezreit börtönbe vethetik — de a népek szabadságvágyát és akaratát nem. S ez az akarat előbb vagy utóbb szétzúzza a börtönök rácsait, s az imperializmus bilincseit. Szilágvi Éva. Meghalt lapunk legöregebb olvasója, Virág Mihály IVIoszadik aláírja a fellebbezési kérvényt. A volt iráni miniszterelnököt 3 évi börtönbüntetésre ítélte a sah haditörvényszéke i Wauseon, Ohioból, az ottani aggmenházból kaptuk a szomorú hirt, hogy Kará- • csonykor elhunyt Virág Mihály. ' Virág Mihály lapunk legöregebb olvasója volt. 1859- ben született Hódmezővásárhelyen és igy halálakor' 94 éves volt. Szellemi frissességét élete végéig megőrizte. 3Q éve volt, olvasója sajtónknak, a lapot mindvégig hü- I ségesen támogatta. Előfizeté. sét pontosan fenntartotta, lapja három nappal halála előtt, 1953 dec. 21-ikén járt le. Szerkesztőnkkel gyakran levelezett. Deák munkástárs tavalyi országos kőrútján tervbevette, hogy megáll Wa- seonban Virág testvér meglátogatására, de a rendelkezésére álló időből, sajnos már nem futotta ki. Virág munkástárs, leveleiből ítélve nagy érdeklődéssel és szeretettel várta a látogatást, de irta, hogy megértette annak elmaradásának okát. Virág testvér élete az amerikai magyarság életének egyik tragikus jelensége volt. Becsületes munkában eltöltött aktiv évek után, melyek egy részét Lyons, Ohioban töltötte egyedül, magáraha- hagyottan kellett életét befejeznie. Ebbe a magányba egyedül a mi lapunk, a dolgozók lapja vit,t fényt és örö. met, hasznos időtöltést és szórakozást Virág testvérünk életébe. Örülünk, hogy legalább ennyivel járhattunk hozzá külömben örömtelen életének feldertisitéséhez. Fájlaljuk Virág testvérünk távozását, mert, vele az amerikai- haladó szellemű magyarság legöregebb, sok vihart átélt fája dőlt ki. Nyugodj békében drága testvérünk, emléked megőrizzük.
