Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-24 / 24. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 24, 1954 | KÜLPOLITIKAI SZEMLE] L— = .................J-=^ toif szintén érdemes tudni Guatemaláról A guatemalai viszonyok ismeretéhez tudni kell, hogy ott három amerikai monopólium egészen kivételes helyzetet foglal el. Talán úgyis mondhatnánk, hogy ez a három monopólium: állam az államban. Az United Fruit Company — bár földbirtokainak jelentékeny részét törvényesen igénybevették és földteleneknek jutatták — még mindig az ország példátlanul hatalmas területein uralkodik. Ez az amerikai monopólium rendelkezik Guatemala három kikötője: Puerte-Barrios, San-José és Champerico felett is. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az United Fruit Company főrészvényesei — akik közé Dulles is tartozik — évente több hasznot vágnak zsebre, mint amennyi egész Guatemala költségvetése... Az International Railways of Central America (I. R. C. A.) a világ legdrágább vasútja. A kis Guatemala belsejéből a tengerpartig történő áruszállítás annyiba kerül, mint ugyanannak az árunak az áthajózása az Óceán túlsó partjára.. . Az Empiresa Electrica de Guatemala olyan koncessziót szerzett még a régi reakciós guatemalai kormányok idejében, hogy állami ellenőrzés és hozzájárulás nélkül szabhatja meg a villanyáram tarifáját és szabadon kiuzsorázhatja az ország lakosságát. Az Arbenz-kormány, amely az utóbbi időben jelentős lépéseket tett Guatemala gazdasági függőségének és félgyarmati helyzetének felszámolására, néhány hónappal ezelőtt négy fontos határozatot hozott. Úgy döntött, hogy 1. sürgősen megkezdik annak a tengerhez vezető, nagymértékű teherforgalom lebonyolítására is alkalmas országúinak az építését, amely végetvet az í. R. C. A. monopóliumának; 2. Santo Tomasban némzeti kikötőt építenek, amely 1955-ben elkészül és megszünteti az United Fruit Company kikötőmonopóliumát; 3. nemzeti hydro-elektrikus központot kell építeni; 4. iparfejlesztési bankot kell szervezni, hogy elősegítse a nemzeti ipar minél sürgősebb kifejlesztését. Wall Street urai sokáig abban reménykedtek, hogy belső felforgatok pénzelésével megdönthetik a függetlenségi törekvésekért küzdő kormányt. Amerikai támogatással próbáltak szerencsét azok a puccsisták, akiket a salamai parasztok tavaly még a kormánycsapatok megérkezése előtt levertek. A puccsisták Juan Cordova Cérnát akarták a köztársasági elnöki székbe ültetni. Cérna nem volt más, mint az United Fruit Company ügyvédje. Most, hogy az amerikai monopóliumok tisztába jöttek belső felforgatási kísérleteik reménytelenségével, uj módszerhez-folyamodtak. Washingtonban néhány hét óta különböző kijelentések hangzottak el arról, hogy Guatemala idegen országokban fegyvereket vásárolt és a felfegyverzett Guatemala veszélyezteti az Egyesült Államok “panamai övezetét”. Toriello, Guatemala külügyminisztere, válaszolva a washingtoni valótlanságokra, kijelentette, hogy a guatemalai hadsereg csupán az ország biztonságát oltalmazó keretek között mozog és nem szerzett több fegyvert, mint amennyire oltalmazásához szüksége van. A guatemalai kormány eredetileg az Egyesült Államokban kívánta beszerezni a fegyvereket, de az Egyesült Államok kormánya szisztematikusan megakadályozta az ottani fegyvervásárlásokat. Washington még a rendőrségi revolverek vétele elé is akadályokat gördített, sőt Guatemala egyik vadászklubja sem kaphatta meg az Egyesült Államokban rendelt vadászfegyvereket. Ugyanakkor Washington fegyverekkel és lőszerekkel látott el több olyan országot, amely ellenséges magatartást tanúsított Guatemalával szemben. A guatemalai kormány — ország-világ előtt bebizonyítva békés szándékait — néhány nap előtt megnemtámadási szerződést ajánlott fel Guatemala két szomszédjának, Hon- durasnak és Nicaraguának.^ A két ország — Wall Street kívánságára — visszautasította, illetve válaszra sem méltatta ezt az ajánlatot, ami eléggé mutatja, hogy milyen szándékai voltak Wall Street urainak és csatlósainak. I -nmMmmnimmmwmummminmmmKMammmwmm'mii I ................... ............................. A Lapbizottság jókívánsága Jd. Nagy Andrásnak A Magyar Szó Országos Lapbizottsága sajnálattal értesült szeretett drága drága munkástársunk, sajtónk nagyszerű barátja, építője, támogatója, id. Nagy András testvérünk betegségéről. Ezúton szívből kívánunk neki mielőbbi teljes felépülést, hogy tovább is lelkesítő példaként járjon előttünk a munkásság, a haladás s béke ügye iránti szeretetten és a munkássajtó építésében. Az Országos Lapbizottság nevében: Petrás Pál, Gellért Hugó, Deák Zoltán 500 hadifogoly elszökött SAIGON. — A francia hadsereg fogolytáborából 500 viet- íninhi hadifoglyot kiszabadítottak a tábort ostrom alá vevő vietminhi csapatok. — A francia parancsnokság alatt szolgáló vietnami zászlóajl megtagadta az engedelmességet és elvonult nyugat felé. Bidault forrandó sorsa Georges Bidault, a Laniel- kormány külügyminisztere, a genfi konferencia tárgyalásaira voltaképpen azzal a megbízatással ment, hogy megkösse a fegyverszünetet Vietnammal az ellenségeskedések megszüntetésére Indokínában. Ha a Laniel-kor- mány megbukott, az azért történt, mert Bidault nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és nem tudott megállapodásra jutni az ellenfél megbizottaival. Az eredménytelenség hírére a francia parlament többsége megvonta a bizalmat a Laniel-kormány- tól s ha Dánielnek volt is egy igen kis szavazati határvonala, amelyen keresztülerőszakolhatta volna magát, hogy hatalomban maradjon, a bizalmat megvonó többség láttára tanácsosabbnak látta beadni lemondását. Azt Bidault is jól tudta, hogy ez lesz a sorsa, de ugylátszik még sem mert fegyverszünetet kötni a pozíciójában való megmaradása érdek ében, nyilván nem akarta magára venni a felelősséget, amely a francia nagytőke számára nagy kincset jelentő indokinai érdekeltségek elvesztésének | történelmi tényével lett volna egyenértékű. Szegény feje azon dolgozott, hogy a káposzta is megmaradjon, a kecske is jóllakjon, ehhez azonban, ha egyáltalán lehetséges lett volna, nagyobb koponyára lett volna szükség, mint amilyennel ő rendelkezett. ő talán azt hitte, hogy mivel a háboruutáni francia kormányokban többizben volt ő miniszterelnök és külügyminiszter, szerencsecsillaga állandó helyet fog biztosítani neki a nagyemberek emlékcsarnokában. F é 1 r eértette azonban a történelmet és nem tudta megérteni korának mozgató erőit. És elcsúszott a gyarmati kérdésen, a kizsákmányoló és a zsákmány közötti viszony kérdésében. . . Az Egyesült Nemzetek ülésein sokat szerepelt. Behízelgő modorú, mozgékony kis ember volt, látszólag az önbizalom határtalan ereje dagasztotta. A francia ellenállási mozgalom “hősének” játszotta ki magát, ámbár hősiességének hivatalos tényei még mindidáig némelyest homályban rejlenek, ő lett a katolikus- népi republikánusok vezére, ezek alkották a “harmadik erőt”, amelyre egyidőben úgy tekintettek, mint a francia civilizáció megmentőjére. Ez amolyan a középtől jobbfelé törekvő középutas csoportozat, amely a két szembenálló szélsőség között akarta magának biztosítani a hatalmat és a vezetést. Érdemes hozzátenni, hogy Franciaországban és máshol Európában éppenazok üdvözölték a “harmadik erőt”, mint “megmentőket”, akik a “kommunizmust” nagy “veszélyének igyekeztek feltüntetni. A “harmadik erő” felkent hivatása hamarosan megvilágosodott: az imperal- izmus uralmát kellett volna megmentenie. Bidault minden erővel arra törekedett, hogy ezt a hivatást teljesítse. E hivatás által okozott, ritkuló levegőjű atmoszférában gondolkodva, mozogva, cselekedve, a legkisebb mértékben sem volt természetellenes, hogy a végén úgy tekintett önmagára, mint a francia történelmi mult hires politikusainak, Richelieu-nek vagy Talleyrandnak modern változatára. Ma már azonban “Francia- ország leggyülöltebb emberének” nevezik. És Guy Henriques szerint, akinek cikke május 14-én jelent meg a “London Tribune”-ben, “nem nehéz belátni, miért.” Henri- ques néhány adatot hoz fel viselt dolgaira vonatkozóan: Tavaly augusztusban Bidault jóváhagyta a marokkói államcsínyt, amely megbuktatta a szultánt, anélkül, hogy a kormány véleményét megkérdezte volna; — a bermudai konferencia alkalmával megígérte Dulles amerikai külügyminiszternek, hogy Franciaország nem fog tárgyalni Ho Csi Minh-el — anélkül, hogy a kormányt meg ne kérdezze; — a berlini konferencián segített Dullesnek, hogy a német kérdés békés megoldására irányuló indítványokat meglékeljék; — a genfi konferencián az Egyesült Államok és Anglia azonnali beavatkozását kérte Indokínában. És Henriques helyesen jegyzi meg: “Ha ezt megtették volna neki, az eredmény háborút jelentett volna. Szerencsére Anglia nem állt kötélnek.” Most pedig a franciák őt okolják Dienbienfuért. “Mert — mondja Henriques — ha Bidault nem utasította volna vissza máj* decemberben Ho Csi Minh ajánlatát a tárgyalások megkezdésére, Dienbienfu sose történt volna meg.” Bidault oly gyűlöletes alakká vált, hogy amikor azt ajánlta, hogy Géniből Párizsba repül az indokinai kérdésnek a francia nemzetgyűlés előtt való megvitatására, azt mondják, Laniel miniszterelnök a telefonban igy för- medt rá: “Ha lábadat beteszed a nemzetgyűlésbe a jelen helyzetben, a kormány megbukik!” Bölcsebb ember, aki nem lett volna annyira öntelt, mint Bidault, a második világháború vége óta valamikor csak mégis annak belátására juthatott volna, hogy uj tavaszi szelek fujdogálnak a világon és bárki megpróbálja a történelem óramutatóját visszaigazitani, csak katasztrófába kergetné a népeket. Bidault azonban ugylátszik gyógyíthatatlan lelki vakságra született, mert szentül hitte, hogy a tökésrendszer örökké meg fog maradni, hogy a barnabőrii “bennszülöttek” Ázsiában és a feketék Afrikában szintén örökké csak a fát fogják vágni és vizet fognak hordani sápadt- arcu nyugati testvéreiknek.” E lelkivakság miatt folyamodott Bidault álnoksághoz, hazája sorsával való hazárdjátékhoz és végül egy harmadik világháború révén történő esetleges viíágpusztitásá- hoz. Szerény véleményünk szerint John Foster Dulles is, akiről megcáfolt híresztelések azt mondták, hogy lemond, a legfelső törvényszék birája lesz, helyét a külügyminiszteri székben átengedi Dewey- nak, — jól tenné, ha eltünőd- I ne Gorges Bidault ingatag I szerencséjén. Toriello guatemalai külügyminiszter kormánya UN delegátusával a caracasi konferencián Subscription rate in New York, N. Y., U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Ward Inc. ► 34 130 E. 16th St., New York 3, N Y - AL 4-0397 AMERIKAI