Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-17 / 23. szám
June 17, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Hírmagyarázat és kritika Csendélet Guatemalában Gautemalában a múlt héten szervezett összeesküvésnek jöttek a nyomára és ezért a guate- malai kormány harminc napra felfüggesztette az alkotmányos szabadságbiztositékokat. A N. Y. Times junius 9-iki tudósítása e szigorú kormány- intézkedés közvetlen okát mindössze abban találta, hogy egy repülőgépről, amelynek azonosságát nem sikerült megállapítani, kormányellenes röplapokat dobáltak le Quetzaltenangóra, az ország második legnagyobb városára. A valóság azonban a felfedezett összeesküvés, amely a guatemalai bukott, reakciós elemek munkája volt. Az összeesküvők vezetői a leleplezés hírére külföldi követségekhez menekültek, ahonnan szintén hamarosan megugrottak. Sokat azonban letartóztattak. Az országos parasztszövetség, valamint a guatemalai munkások szövetsége bátorító üzeneteket küldtek Arbenz elnökhöz, biztosítva őt, hogy életük árán is megvédelmezik az ország demokratikus szabadságjogait és nemzeti szuverénitását, melyeket Castillo Armas vezetése alatt működő guatemalai árulók és a velük szövetséges kapcsolatban álló imperializmus törekszik eltörölni. A külső és a belső összeesküvők nem férnek a bőrükben. Roppant bantja őket ennek a kis, hárommilliós országnak a demokráciája és az imperialista sajtó már odáig felfújta a propagandát ellene, hogy azt állítja, hogy Guatemala a nyugati földgömb és az USA biztonságát veszélyezteti, Csodálatos emberek! De talán nem is any- nyira az elvi, politikai vagy idealista meggyőződés kergeti az összessküvőket. Lehet, hogy egészen reális, kis, piszkos anyagi érdekek mozgatják ezeket a világmentő kebleket. Erre vallhat az a per, amelyet a United Fruit C mpany indított a guatemalai kormány elírni J hn Foster Dalle? volt ügyvédi cége utján. ' wigy amerikai gyümölcströszt 16 millió doilári i.'r ttel azokért az elhanyagolt földekért, amei united Fruit tulajdonát alkották, de amelyekev a guatemalai kormány államosított és szétosztott a földművesek között a földreform során. A guatemalai törvényszékek azt mondják, hogy a United Fruit- nak csak 600,000 dollár jár, mert hiszen államosított földjeinek értéke ennyire volt becsülve akkor, amikor még adót fizetett utánuk. Ezt a 600 ezer dollárt pedig már kifizették a gyümölcströsztnek. Az is lehet, hogy Dulles hivatalosan kilépett a hires bostoni Sullivan and Cromwell ügyvédi cégtől, de azért nemrég mégsem átalt még egy nagy szolgálatot tenni neki. Május végén megbízta John C. Peurifoy amerikai nagykövetet, hogy tegyen látogatást Guillermo Toriello guatemalai külügyminiszternél és szedje be a hátralevő 15 millió 400 ezer dollárt a Llnited Fruit földjeiért. Amerikai újságírók látták, amikor Peurifoy távozott a guatemalai külügyminiszter hivatalából komor, zárkózott arccal és egy nagy üres irattáskával. Törvényes eljárás vagy inkvizíció? Az alkotmány ötödik függeléke, amelyről mostanában oly sok szó esik McCarthy jóvoltából, aki “ötödik függelékes kommunistáknak’’ nevezi azokat, akik bizonyos kérdésekre az alkotmány e függelékére hivatkozva, nem hajlandók válaszolni, kimondja, hogy “senki se kényszerittethessék bűnügyekben önönmaga ellen vallani.” Azt, amit McCarthy demagógiával akar elérni, azt Brownell igazságügyminiszter törvényes formában próbálja keresztülvinni. Egyszerűen ki akarja tépni a törvénykönyvből ezt a tételt. Törvényjavaslatot készített erre a célra, amelyet Kenneth B. Keating, newyorki képviselő terjesztett elő, Brownell pedig megjelent a képviselőház jogügyi albizottsága előtt, hogy tanúskodásával alátámassza a javaslatot. Megokolása is McCarthyra emlékeztet. Azt mondta, hogy ezzel “nagy lépéssel jutnánk előbbre a kommunista összeesküvés elpusztításával Amerikában.” Elmondta, hogy emiatt az alkotmányos védelem miatt kell kongresszusi bizottságok és törvényszékek előtt.“a tanuk hosszú menetét” felvonultatni. Az igaz-ágügyminiszternek nyilván az fáj, hogy meg ’olt egyének ellen emelt vádakat tanuk hossz orozatával kell bizonyítani (mégha ezek a “tanuk” hivatásos besúgók és spiclik is.) Mennyivel egyszerűbbé lehetne tenni az igazságszolgáltatást, ha tanuk és bizonyítékok helyett a vádlottat “kényszeríteni” lehetne a törvény erejével, hogy “önönmaga ellen valljon!” Valószínű ,hogy a hamis tanuk és a besúgók összetett kezekkel kérik az Istent, hogy ebből a javaslatból sose legyen törvény, mert ez esetben elesnének néha egész tekintélyes összegekre rugó “keresetüktől.” A középkori inkvizíció idején sem bizonyítottak, haném csak vádoltak és a vádlottakat különféle kinzóeszközökkel arra kényszeritették, hogy ismerjék be bűnösségüket. Hogy a kínzástól megmeneküljenek, inkább “bevallottak” bűnöket, melyeket sohasem követtek el. Kerékbe kötötték őket. alávetették viz- és tüzpróbának s változatos hóhéri kegyetlenségeknek. Ki tudja, mi lesz, ha most ismét önbeismerésre fogják kényszeríteni a vádlottakat, tanuk és bizonyítékok helyett? Nem fogják talán kínzással kényszeríteni, noha ma is, ha valaki nem felel kérdésekre, köny- nyen ötévi fegyházat' sóznak a nyakába a kongresszus vagy a törvényszék ellen tanúsított megvető viselkedése címén. A hosszú évekre szóló fegyházbüntetéstől való félelem igen közeljár a kerékbetöréstől való félelemhez s hogy a kényszer fizikai vagy lélektani, szinte egyre megy. John Francis Roche, a kéjgyilkos, aki megölte a 14 éves diáklányt, beismerte tettét és beismert más korábbi gyilkosságokat is, köztük a 23 éves Mrs. Ruth Brown és a 22 éves Edward E. Bates matróz meggyilkolását is. Az egyik ‘gyilkosságért már 20 évi fegyházra Ítéltek egy Paul Pfeffer nevű fiatalembert, a másikért egy 18 éves néger fiút, Oliver Leonard Freemant. Mind a kettő “beismerte” tettét a rendőrségen készített Írott vallomás szerint, de a bíró. előtt nem. Ha igaz, ez azt mutatja, hogy még a villanyszék kockázatával is “magukra vállalnak” cselekményeket emberek, ha megfelelően kényszerítik rá. Brownell igazságügyminiszter azt a csalétket helyezte el az ötödik függelék megváltoztatása ellenében, hogy a vallomástevő számára a bűnügyi eljárástól való mentességet igér. A mentességet azonban csak ő adhatná meg. Ez pedig azt jelenti, hogy besugásra akarja kényszeríteni a vádlottakat, akik, ha saját bőrüket kívánják megmenteni, olyan nevek bemondására kényszeríthetők, amilyeneket a vádhatóságok célszerűnek tarthatnak. Olyan vértanuk, mint Rosenbergék, elvégre nem minden bokorban találhatók. Az ártalmatlannak hangzó, csürt-csavart jogi beszéd mögött ilyen valóságok lappanghatnak. Ki nem látja be, hogy a Jogok Törvényének tiszteletben tartásáért minden erővel és ^odaadással harcolni kell? Ki nem látja, miképpen próbálják szétmorzsolni legnagyobb kincsünket, jogaink biztosítékát, az alkotmányt — demokratikus rendszerünk ellenségei ? AZ EMSPÁK-ÜGY Jogtalan testület-e az Amerika-ellenes bizottság? Az amerikai alkotmány és annak első függeléke megszegésével teremtették-e meg csalárd módon? Bűnügyi vizsgálatot indithat-e a kongresszus “kommunizmus” ellen, vagyis magyarán szólva társadalmi és politikai meggyőződések ellen? — Ezeknek a kérdéseknek tisztázására fog harcot inditani az amerikai munkásság az Egyesült Államok legfelső törvényszékének bírái előtt. Múlt hét hétfőjén, az ülésszak utolsó napján a legfelső törvényszék megadta a jogot Julius Ums- páknak, hogy hathavi börtönbüntetésének alkotmányos érvényességét kétáégbevonja. Ezt a büntetést még 1949-ben szabták ki rá az Amerikael- lenes bizottsággal szemben tanúsított “tiszteletlenség” címén. Január 12-én kezdték meg az ügy tárgyalását a törvényszéken. Emspák tagadta, hogy a boszorkányüldöző bizm ágnak joga volt kérdéseket intézni hozzá gazdasági s politikai felfogásáról vagy szakszerve:' : pcsolatairól. Az Amerikaellenes bizottság annak idején dühöngött ellene. Azt kérdezték ettől az országos hirü (magyarszármazásu) munkásvezetőtől, aki Roosevelt elnök munkaügyi tanácsosa volt, hogy sorolja fel szakszervezete tagjainak és tisztviselőinek neveit, mondja el részletesen, milyen szakszervezetekkel és politikai pártokkal vannak összeköttetései, mondja meg, tagja-e a KP-nak. Emspák, a United Electrical Workers szakszervezet pénztáros-titkára, nem harapott bele a horogba. Abban a tiszteletlenségi ítéletben, amelyet a szövetségi biró hozott, úgy próbálta Emspakot megbélyegezni, hogy azt mondta, hogy “lelkét a legnagyobb mértékben a szakszervezetének gondolata tölti el.” Emspák számára a kérdés az volt, hogy kiharcolja annak a kérdésnek a megoldását, hogy van-e az amerikai népnek, főleg pedig a dolgozóknak joga véleményszabadsághoz és tetszés szerinti politikai tarsuiasnoz vagy bebörtönözted magát. Az eretneküldözőknek azt mondta: “Meggyőződésem szerint kötelességem védeni az alkotmány, elsősorban az első függelék által biztosított jogokat.” Emspák az amerikai demokratikus szabadság- jogok két talpkövére támaszkodott: az alkotmány első és ötödik függelékére. Az egyik jogot ad a népnek, hogy mentes legyen a kongresszusnak a szólásszabadságba való beavatkozásától. A másik minden amerikainak jogot ad, hogy bűncselekményekben ne vádolja önmagát, ha a kormánynak nincs a bűncselekményre más bizonyítéka, mint a kikényszeritett “vallomás”. Az “Amerikaellenes ténykedések” eseteiben Emspák kétségbe vonta a kongresszus azon jogát, hogy egy amerikai polgárt arra kényszerítsenek, hogv “bűnös” felfogását' elárulja vagy hogy “bünös”- nek bélyegezhetnek meg bármiféle felfogást, legyen az baloldali vagy sem. Világos, hogy Emspák olyan szerzőkkel egyetemben, mint Harvey O’Connor és Corliss La- mont, a kongresszusi bizottság egész rendszerét kérdésessé teszi abban a tekintetben, van-e joga “baloldaliak után vadászni.” A fasisztaveretü mccarthyzmus egyik fő fegyverét vonja kétségbe. A legfelső törvényszék kibújt a kérdés alól, hogy törvényes volt-e az Amerikaellenes bizottság négy éven keresztül Eugene Dennis, a hollywoodi tiz és más pörökben, amelyekben a mccarthyzmus merőben eszmei felfogásért sújtotta és vetette börtönbe áldozatait. Ennek eredményeképpen kezdték ki az ötödik függeléket azzal az Amerikaellenes hazugsággal, hogy “aki hallgat,, bűnös.” Ez kényelmes mód volt a munkaadók számára, hogy elbocsássanak harcos szakszervezeti munkásokat a GE newyorki és massachu- settsi üzemeiből. Abban a nagyszerű felterjesztésben, amelyet Emspák védőügyvédéi nyújtottak be a törvényszékhez, leleplezik, az . Amerikaellenes bizottság és minden kongresszusi bizottság jogtalanságát és alkotmányellenességét, amely arra törekszik, hogy politikai felfogást és társulást mint bizonyítékokat állítson oda. Az Emspák-irat szerint a bizottság névsor jegyzéke rendöpállami inkvizíció, amelynek semmi köze a Jogok Törvénye értelmében a kongresszus törvényes jogaihoz. Ha a legfelső törvényszéket meg lehet nyerni az alkotmány első függelékének védelmére az Emspák-ügyben, az hatalmas csapáist mérne az egész rendőrállami, mccarthysta összeesküvésre, amely amerikaiakat felfogásukért és politikai társulásukért akar “leleplezni” és megbüntetni. Ez a bizottság megpróbálta a templomokat éppen- úgy lerohanni, mint a szakszervezeteket “baloldali befolyás” után szimatolva. Emspák harca egy olyan szakszervezet harca, amelyben valamennyi AFL- és CIO-szakszervezet léte forog kockán. Miért zavarosak a genfi jelentések? Kevesen tudják csak határozottsággal megállapítani napról-napra, mi történik Indokínában a Vörös-folyó deltavidékén és mi történik Genfben a távolkeletj konferencián. Ha Indokina messze is van, Svájc viszont közelebb van és tele újságíróval és laptudósitóval: a hírek tehát pontosak is lehetnének. A hírek azonban zavarosak és ellentmondóak. Egyszer azt olvassuk, hogy a francia csapatok Indokinában visszaverték a szabadságharcosokat, közben azonban egymásután esnek el a Hanoi körüli francia erődítmények. A nagylapok híradásai közül melyeket higgyük e. ? Géniből olyan jelentések érkeznek, hogy a fegyverszüneti tárgyalások elakadtak és azt is olvassuk, hogy szép eredményeket érnek el. Bidau'c Genfben ezt mondja, de Párisban meg azt moni(Folytatás a ik oldalon)--------SL
