Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-17 / 23. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 17, 1954 Olvasóink Írják... Hogyan lehetne pénzt szerezni? Tisztelt szerkesztőség! Olvastam lapunk jun. 3-i számából a “Tizenötezer dollárt lapunknak” c. cikket. Én is kezdtem gondolkozni, hogyan is tarthatnánk fenn, továbbra is lapunkat, a Magyar Szót. Legjobb volna, ha a lap előfizetési árát felemelnénk 12 dollárra. Ezt abból a "Szempontból látnám jónak, bogy a teher, amit egyes olvasók viselnek, jobban meg- oszlana. Tudom, egyes olvasóknak mindjárt az lesz a kifogása erre, hogy akkor nem lehet előfizetőket szerezni. Én azt válaszolom ezeknek, hogy akinek nem kell a lap, annak nem kell akár két dollár egy évre, akár 12 dollár. Aki szereti, az 12 dollárt is fizet érte és nekünk ezekre az olvasókra kell számítanunk. Árra a kérdésre, hogy lehet-e előfizetőket szerezni, azt mondom, hogy nem igen. Az uj geneációnak nem kell a Ma gyár Szó, s nem kell neki a Szabadság sem. Mi pedig a Szabadság olvasóit nem tudjuk megnyerni, mint ahogy a, Szabadság olvasói sem tudják' a Magyar Szó olvasóit elcsenni. Aki lapunkat szereti, annak megér 25 centet egy lapszám, amely 12 dollárt tenne ki egy évben. Nekem megér, pedig én sem bővelkedek pénzben, én is nyugdíjból élek. Tudom, hogy még a 12 dollár sem fedezné a lap szükségleteit, de hát itt-ott egy kis mulatsággal ki lehetne azt egészíteni. így viszont egyes helyeken mindent megtesznek, hogy a lap támogatása sikerüljön és mégis néhány hónap után azt látják, hogy megint hoppon van lapunk ügye. Sz. J. Az indokínai “francia” katonák Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök önöknek egy cikket a Houston Postból. Nem sok, de sokat mond! Ez a két szomszéd nagyon jól megérti egymást, már mint a francia és a német! A 200 család tálcán szántotta Hitlernek Franciaországot. Most a németek is hálásak érte. Hogy nem sikerült, az nem a kétszáz család hibája. SOK NÉMET PUSZTULT EL AZ IDEGEN LÉGIÓBAN BONN — Nyugatnémetországból jelenti az Associated Press, hogy a német ifjúsági szervek nyilatkozata szerint 4G,000 német halt meg Indokínában 1945 óta. A fenti szervezet szerint 232,500 német csatlakozott a francia idegen légióhoz a háború óta, és még ma is 100,000 német szolgál a légióban. “A Tudomány Temploma a mi lapunk!” Lapunk kampányára vonatkozólag, hiába próbálnánk takargatni a dolgot, az igazság az, hogy messze állunk még most is kitűzött célunktól, a tizenötezer dollártól. Miiftán mi a munkásságnak Írunk, örömmel vesszük, ha a mi olvasóink is résztvesznek lapunk s z e r k e sztői munkájában. Az alanti levél, úgy érezzük, hogy minden olvasónknak szólhat és azért beszéljen saját magáért: Tisztelt Szerkesztőség! Amióta olvastam lapunkból, a Magyar Szóból, hogy egy bizonyos egyén 3000 dolláros orgonát ajándékozott templomának, valami kényszerit és biztat, hogy mondjak valami véleményt. Tehát hallgattam a kényszerítő belső hangra és megírtam ezt a levelet. Régi szokás, de ma is divat, hogy a templomukat, pajukat szerető hívek, néha, néha, valamilyen megokolás- sal aranyórát ezüst evőkészletet, ritkábban, miseruhát, az utóbbi időben már automobilt is ajándékoznak papjuknak. K. Munkáslapot olvasó Magyar Testvérek, nekünk is van templomunk és pedig a TUDOMÁNY TEMPLOMA, a mi lapunk. Nekünk is van papunk, tanítómesterünk, aki a mi templomunk őre, aki hétről hétre 1 megnyitja számunkra a tudomány és igazság templomának ajtaját és onnét mindig nekünk a munkásoknak, áz életfentartás- hoz szükséges legfontosabb, leszentebb és legőszintébb tanítást tárja elénk. Kedves Lapolvasó Testvérek, valljuk be és mondjuk meg nyíltan, ADAKOZUNK- E MI IS OLYAN BŐKEZŰEN, a mi templomunknak és tanító papunkra, mint teszik azt a fenntnevezettek , a vallás nevében? Miért nem adunk mi is bővebben azt, ami biztosíthatná számunkra, hogy nyitva maradhasson a mi tudományt és demokráciát hirdető templomunk ajtaja. Kérdés az, hogy miért adunk mi csak alamizsnát lapunk megmentése érdekében, ha öntudatos, haladószelle- münek valljuk magunkat? Kérdem, miért nem adnak sokkal többet, mint amit adnak azok, akiknek több száz- sőt ezer dollár havi bevételük is van, és hozzá még egyedülálló magánemberek ? Kedves Magyar Testvérek, ha mi tényleg haladószellemü és öntudatos gondolkoznitu- dók vagyunk, álljunk talpra, lapunk mellé. Hiszen életfon- tosággal biró probléma ez mindannyiunk számára. Örvénnyel küzdő lapunk megmentéséről van szó. Külön figyelmükbe ajánlom fenti soraimat, azon magamforma deresfejiieknek, akiknek már úgy sincs sok keresnivalójuk ezen a hidrogénbombás sártekén, és akiknek nincsenek hozzátartozóik sem. Javaslatom, hogy mindazok, akiknek, nincsenek rokonaik s közelednek ahhoz a korhoz, amikor pár év ide, vagy oda, de az indulási időt mutatja a menetrend, jólteszi, ha leltároz minden ingó és ingatlan vagyonát, a bankbetétjét se feledje el, mielőtt felülne az utolsó vonatra, mert biztosan azon fogunk utazni; valamilyen okkal, móddal írassa azokat végrendeletében a Tudomány Templomára, a munkásság érdekeiért szót emelő harcos tanítónkra. Egy perrisi olvasó. Harkádi Kovács Sándor 1950 junius 20-án elhunyt Harvey, Illinoisban. Rosner Sylvia elhunyt 1951 junius 20-án New Yorkban. A fenti emlékművet Ethel és Julius Rosenbergről és két kis gyermekéről Párizsban faragta kőből George Salendre szobrászművész A jószomszédok Tisztelt Szerkesztőség! Meghallgatva egy olvasó kérését, hogy egy kis vicc is elkelne a lapunkban, adok neki kis kóstolót egy igaz történetből. A régi jó világban, 1912-ben történt. Munkanélkül voltam. Akkor nagy divat volt egyik városból a másikba vándorolni. Én és a barátom Chicagóban voltunk és mivel nem volt otthonunk, a Lincoln Parkban ütöttünk tanyát. Éhesen fáradtan lefeküdtünk két lócára. Éjfél után a rendőr jön és mindenkit kikerget a parkból. Botjával a cipőm talpára ütött és megkérdezte, hogy hol lakom. Erre én azt feleltem, hogy nekem nincs otthonom. Ezután a barátomtól is megkérdezte, hogy hol lakik, ő meg azt felelte, hogy ő az én szomszédom. Tisztelettel: S. G. “Hát ilyenek vagytok?” Tisztelt Szerkesztőség! “Nem, nem vagyunk ilyenek!’’. Próbáltam mindani egy kedves, falumbelinek. Közel két éve annak, hogy meglátogattam. Azóta nem hagy nyugodni az, amit csak úgy oldalról odavetett, hogy tudassa velem hogy visszamondták neki... és, hogy ilyeneket nem volna szabad cselekednünk egymással. Az eset igy történt: Néhány évvel ezelőtt látogatásra készültem az óhazába. Ez- időtájban ellátogattam egy föl- dimhez, aki itt van a mi sorainkban, lapunknak régi, hü olvasója. Tudattam vele szándékomat és kértem, hogy hívja össze azokat a falumbelieket, akikkel úgyszólván felnőttem, mert hiszen egymás szomszédságában laktunk. Legtöbbje iskolatársam is volt Földim meg is tette kívánságom. összejöttek barátaim. Igen megörültünk , egymásnak, hiszen hosszú évekig alig hallottunk egymásról. Jól feltaláltuk magunkat együtt. Hazafelé menve az egyik barátomnak leánya hajtotta az autóját. Az én másik barátom, aki a haladás hívének mondja magát különben, ujjal mutatott az apára és megjegyezte: — Hát ez mi ember? Csak emberforma! — toldotta megjegyzéséhez. Miért nem ő, a férfi fogja a kereket, vagyis a gyeplőt? Volt is köztünk egy kis szóváltás emiatt, de annyiba hagytam a dolgot. Annyiban is maradt volna, de az én jó földim felesége sem elégedett meg .annyival, elment még látogatóba is megtenni megjegyzéseit, hogy azok biztosan visszamondják az | előbbi földimnek. Nem is fukar- ! kodott tanácsával. Igen érthetően mondta, hogy “miért nem pofozza meg néhányszor a feleségét miért olyan gyáva, hogy a felesége vezeti az orránál fogva?” stb. Mindez persze visszakerült ahhoz az első barátomhoz, akinek szánva volt. Igen sértve érezte magát amiért igy minden ok nélkül megbántották. Ezért volt aztán, hogy csak úgy oldalról vetette oda, hogy “ilyenek vagytok! így bántjátok meg az embert. Csak emberforma, gyáva vagyok, amiért Lapkiadók a St. George-javaslat ellen Az “Editor and Publisher”, a lapkiadók nagytekintélyű folyóirata, eheti számában éles támadást intéz a St. George-ja- vaslat ellen, amely a független lapokat, folyóiratokat, könyveket és filmeket meg akarja fosztani a kedvezményes postai terjesztés jogától. A térdszalag-rend Churchillnek Erzsébet angol királynő Churchill miniszterelnököt a térdsza- lag-renddel tüntette ki. Ez a legmagasabb kitüntetés, amelyet angol uralkodó adhat. Londoni találgatások szerint a kitüntetés csak előzménye Churchill sokat emlegetett visszavonulásának a politikai életből. nem verem meg a feleségem? Hát hogyan verném én azt, akit szeretek, hisz megbecsül az engem és megbecsüli azt is amit keresek. Még hozzá ő is dolgozik, van is nekünk! Akkor érdemelné meg a pofonokat, ha olyan volna, mint az, aki az ilyen konkolyt hinti el földijei között, de az én feleségem nem csinálna olyant.” “Hát ezt hívjátok ti öntudatnak kedves barátom? Milyen örömmel mentem pedig közétek, hogy láthassalak benneteket, ti pedig csak megsértettetek.” Sajnos, sokan vannak még közöttünk, akik elitélik még azokat is akik templomba járnak, de nem azt cselekszenek, amit a vallásuk tanít. A képmutatásnak rosszabb faja az, amikor az öntudatosnak vélt társunk megharagszik és beszaladgálja az ismerősöket, csak azért, hogy rosszindulatú megjegyzéseivel konkolyt hintsen el közöttük. Hiába veri valaki mellét azzal, hogy ilyen meg olyan öntudatos, ha cselekedeteivel távoltartja azokat, akik pedig hozzánk tartózhatnának, mert hiszen -munkásszülők gyermekei és két- kezük munkájából élnek. Igen! Jani bácsinak meg Juliska néninek sem késő megtanulni, hogy csak baráti megértéssel tudjuk munkástársink- kal megértetni a haladás, a béke nagy eszméit. Nekünk kell mindig a jó példával elöljár- nunk. Irma V$ fair Etfouqrt- if You itomneoto Have. MöMey instead OF ■DEPENDENTS , You WOULD CfcT A TAX CUT tool" j j Nem győznek elég adókedvezményt adni a pénzeszsákoknak, de mostohán bánnak a szegények népes családjaival
