Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-10 / 22. szám
June 10, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 15 ka nem jelent veszélyt kapunkra. A másik oldalon jóval több az izgalom. Puskás kétszer is csak kevéssel marad le a góllövésröl. Amikor a játékvezető a mérkőzés végét jelzi, a közönség feláll helyéről és viharosan üdvözli válogatott csapatunkat a nagyszerű sportélményért, a világraszóló győzelemért, örömtől sugárzik a magyar csapat is. A játékosok előbb a díszpáholy elé vonulnak, köszöntik az ország vezetőit, majd a másik oldalon, az állóhely előtt megköszönik a közönség mindvégig lelkes, fáradhatatlan biztatását. A világraszóló magyar győzelemről Az “évszázad mérkőzésének” magyar rapszódiája — hála labdarugóink káprázatos művészetének, nagyszerű csapatszellemének, kollektiv érzésének és hazafias lelkesedésének — Wembley után folytatódott Budapesten, a Népstadionban. Boldog vole a százezernyi néző, aki láthatta, de boldog volt az a többmülió ember is, aki csak hallgatta az országban és külföldön a magyar és angol labdarugók újabb nagy küzdelmének izgalmas részleteit. Válogatott csapatunk a világ minden részéből összegyűlt, mintegy 20—25 nemzet képviselője előtt bizonyította be újra sport- kulturánk magasrendűségét, melynek forrása népi demokráciánk állandó szerető gondoskodása és sportolóink hazaszeretete. Büszkék lehetünk erre a 7:l-es győzelemre, amely méltó igazolása a wembleyi 6:3-nak. Most még nagyobb bizakodással küldjük csapatunkat —ezt a kiváló szellemű együttest — Svájcba, a világbajnokság küzdelmeibe. Ez a magyar csapat megmutatta, hogy a legnehezebb küzdelmekben is helyén van a szive. A magyar főváros uj, drága ékköve, a Népstadion felé már kora délben megindult a népvándorlás. Négy óra felé zsúfolásig megtelt a nézőtér, 94,000 ember gyűlt össze. A budapestiek tengerét vidékiek és külföldiek csoportjai tarkították. Megjelent a mérkőzésen Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Dobi István, Gerő Ernő, valamint a kormány számos tagja és a pártkongresszus külföldi vendégei. Eljött a mérkőzésre J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, George Peter Labouchere angol követ, ott volt a mérkőzésen Jules Rímet, a Nemzetközi Labdarugó Szövetség elnöke és Harold Shentall az angol sportküldöttség vezetője. Az első perctől kezdve harsogott a “Hajrá, magyarok!” s a diadalmas november 25-ét még dicsőségesebb május 23 követte. Uj, világraszóló magyar győzelem született. A 7:l-es magyar diadal a magyar labdarúgás történetének egyik legfényesebb lapjára fog kerülni. Angliát már többször legyőzték a kontinensen, nekünk sikerült otthonában is legyőzni, de ilyen arányban — hat gól különbséggel — még soha megközelítőleg sem szenvedett az angol válogatott labdarugó csapat vereséget. A fel- szabadulás után a magyar sport nemcsak a labdarúgásban, hanem minden sportágban rohamos fejlődésnek indult. Államunk és kormányunk segítségével megkezdtük az “előkészületi iskolát” — s a sportolók mindent megkaptak, ami fejlődésükhöz szükséges volt. így szereztük meg a 10 olimpiai győzelmet Londonban, majd a 16 győzelmet Helsinkiben. Labdarugóink ilyen gondos előkészítése hozta össze az immár négy év óta veretlen magyar csapatot, amely maradék nélkül egyesíti magában a magyar labdarugó erényeket. Az angolok rendszerét mi átformáltuk, célszerüsitettük, saját képünkre igazítottuk, “megmagyarositottuk”. A magasfoku művészi technikán és az okos taktikai képzettségen kívül a páratlan ötletesség, a minden helyzetben való feltaláló képesség, az össz- játékra való törekvés és a játékostárs legjobb helyzetbe juttatása s az akciók eredményes befejezése jellemzi most a mi labdarúgásunkat. A játék első felében az angol csapat meglepően gyenge ellenfél volt. Bár eleinte még a magyar csapat sem jött bele a játékba, a teljesen egyénileg dolgozó angolok mégsem tudtak egyetlen igazán veszélyes támadást sem vezetni. A magyar csapat fölényét jellemzi a három gólon ki- ,’ül még 6—7 nagy gólhelyzetünk, amely csatáraink II. félidőbeli lövőformájában mind gól lehetett volna. A ragyogó második félidőben emelkedett a ma- ar csapat “wembleyi” magaslatra, amikor ma- adék nélkül bemutatta itthon is azokat az eré- /eket, amikkel az olimpián a svédek ellen, az rrópa Kupában az olaszok ellen és Wembley- n az angolok ellen győzött. A csatársorban ek- r különösen Puskás és Hidegkúti, a fedezetsorban a teljesen megához tért és nagyszerű egyéni technikáját, valamint a csatársort leghasznosabban irányitó készségét visszanyert Bo- zsik, a védelemben pedig Grosics és — az angol gólnál elkövetett hibája ellenére — Lóránt játéka emelkedett ki, de az egész csapat (még az újonc Tóth II. is) olajozott gépezetként működött. Elsősorban csatársorunk ossz játéka okozott sok gyönyörűséget a nézőknek. Az olasz bírói hármasról nagy elismeréssel kell megemlékeznünk. Bemutatták a “láthatatlan labdarugó játékvezető” típusát, akit csak sípjele, vagy zászlóintése vétet észre, de nem bosszantóan hibás ítélete. Az angolok a 7:1 ellenére is elismerték az olasz biró tárgyilagosságát. Kitűnő szem, idejében való fütyülés és figyelmesség — különösen a sérüléseknél — jellemezte munkájukat, amely méltó volt a nagy eseményhez. Földessy János A győzelem világvisszhangjai A magyar labdarugó válogatott vasárnapi nagy gólarányu győzelme az angol nemzeti tizenegy felett világszerte nagy visszhangra talált. A mérkőzésen megjelent külföldi tudósítók nagy cikkekben számolnak be a magyar válogatott kitűnő játékáról és hosszasan elemzik a mérkőzést. — Külföldi lapvélemények: Az angol lapok a futball-történelem egyik legfelejthetetlenebb mérkőzéséről Anglia vasárnap szenvedte el a legnagyobb arányú vereségét válogatott mérkőzésen — csaknem valamennyi Budapesten járt angol újságíró igy kezdi a mérkőzésről szóló tudósítását. Elismeréssel imák valamennyien a magyar csapatról, de erősen birálják az angol játékosokat, az együttes taktikáját és a budapesti mérkőzésre történt felkészülést. Az egyik sporttudósitó igy kezdi beszámolóját : — Ez nem jelentés, hanem gyászbeszéd az angol labdarúgás nagyságának elmúlása felett. Anglia a mintaszerű sportgyőzelmekhez sorolja a budapesti mérkőzés eredményét és minden fenntartás nélkül nyújtja át az elismerés pálmáját a másodszor is győztes Magyarországnak. Az autóbuszokon és a földalattin a hétfőn reggel munkájukba siető londoniak sokszázezres tömegei ismételgettek egy jellemzést a magyarokról, s ezt csaknem az összes tudósítók is idézik: “Ezek más csillagzatról jött emberek!” A legtöbb tudósítás a magyarok mérhetetlen fölényének elismerése mellett, meleg szavakkal adózik a magyar tömegek lelkes sportszeretetének és a legyőzőitekkel szemben tanúsított nagyszerű, sport szerű és barátságos magatartásának. Ennek a ténynek a “Daily Mail” egyébként külön jelentést is szentel. — Lapvélemények: The Times: “Elnéztük volna a játékot akár késői öregkorunkig is” “A magyar futball uj diadalt ül” cimü cikkében a Times a következőket írja: — Jöttünk és nem győztünk ugyan, de a budapesti Népstadionban megláthattuk, hogy milyen a labdarúgás uj világnézete és hogyan is kell játszani. Ez a legfőbb tanulsága a 90 perces magyar* játszmának. Két korona díszíti most diadalmasan a magyar főt: az első külföldi együttes volt, amely honi földjén verte meg Angliát, most pedig a legnagyobb gólarányu győzelmet érte el Anglia ellen. Ilyen veresége még nem volt az angol labdarúgásnak idegenben. A budapesti mérkőzés ugyanolyan nagy mestermü volt, mint amit Wembleyben láttunk, sőt talán még nagyobb. Az angol taktika ezen a május végi vasárnapon olyan elavultnak bizonyult a magyarokéval szemben, mint a lovasomnibusz. Bármilyen kegyetlen is volt számunkra a mérkőzés eredménye; elnéztük volna a játékot akár késői Öregkorunkig is. A magyar csapat játéka szenvedélyes és gyönyörű volt a maga tökéletes művészetében. A gazdag kifejező erejű elgondolásokkal felépített magyar támadások olyanok voltak, mint a prizmán áttört fénysugár: a szivárvány összes színeiben ragyogtak és ezek a színek állandóan változtak. A magyar együttes első félidei ragyogó játéka elvakitotta és lehangolta volna a világ bármelyik csapatát. Felejthetetlen élményben volt részük mindazoknak, akik tanúi lehettek a mérkőzésnek, mert mindig vissza fognak emlékezni erre az eseményre. A “Daily Express” tudósítója Írja: — Csapatunkat kíméletlenül tudományos alapossággal fenboncolták és szétszórták a Népstadionban. A magyarok a leghatalmasabb futball- erőt mutatták, amely valaha Angliát megfutamította. Daily Mail: “A magyarok játéka a futball tökéletessége” A “Daily Mail” címoldalon közli a mérkőzés tudósítását: A villamosok csilingelése és az autóbuszok tülkölése közben sajátságosán nyugodt tömeg áramlott ki vasárnap délután a Népstadionból — Írja a lap. — A győzelem ittasságának nem volt semmi nyoma, szinte sajnálták a meg-« vert angol csapatot. Keserű tanulság az, hogy a magyarok játéka a futball tökéletessége — állapítja meg a cikkíró. — Minden megvan a magyarok játékában. A hosszú és rövid passzolás, a finom, teljes uralom a labda felett, villámgyors kirobbanás, halálosan biztos kapura lövés és ötletes, váratlan akciók sokasága. News Chronicle: “Az angol labdarúgás hamvai. A lap címoldalán egy halotthamvasztó urna látható ezzel a felirattal: “Az angol labdarúgás hamvai. Szeretetteljesen emlékeztetve az angol futballra, amely meghalt Budapesten, 1954 május 23-án. Gyászoló barátai és ismerősei mérhetetlen őszinte fájdalmára. Hamvait a Dunába fogjuk dobni.” A “Reuter” angol hírügynökség ezt jelentette: A magyarok az egész mérkőzés alatt, de főleg 2:0 után lényegében azt csináltak, amit akartak. Az egész együttes elbűvölően játszott és pillanatig sem adott lehetőséget Anglia válogatottjának a kibontakozásra. Az Associated Press a “magyar mágusokról” Az Associated Press amerikai hírügynökség azt jelenti: Az ördöngös magyar válogatott az egyik legnagyobb esélyese a jövő hónapban Svájcban megrendezésre kerülő labdarugó világbajnokságnak. A magyar mágusokkal szemben céltalanul szaladgáltak a pályán az angol labdarugók s már az első öt percben világossá vált a magyar csapat győzelme. A magyar támadósor, Puskás vezetésével állandó roham alatt tartotta az angol kaput és pillanatokig sem engedték lélegzethez jutni az angol védelmet. Közli a tudósitó, hogy az angol játékosok a mérkőzés után vigasztalanul, komoran ültek az öltözőben s csak Merrick volt hajlandó nyilatkozni: “Kolosszális meglepetés — mondotta az angol kapus —, olyan rejtvény, amelyet most nem tudok megfejteni. Ehhez idő kell.” Osztrák, olasz, francia lapvélemények Az osztrák lapok közül az “Abend” azt Írja: “A magyar válogatott még 5—6 gólt is rúghatott volna.” Az olasz lapok közül a l’Unita igy ir: “Nem labdarugómérkőzés, hanem részegítő tánc volt. A magyarok játékáról nem elég a szótár jelzőit elővenni, újakat, kell kitalálni.” A francia lapok véleménye: 1‘Humanité: “Ne legyen többé semmi kétség a magyar labdarugók tudásáról. A magyarok valóban a legnagyobb esélyei a labdarugó világba inok oá o-r,ou >>
