Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-03 / 21. szám
June 3, 1954. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 A HAZMESTERNÉNK alacsony kis fürge asz- szony volt. Nem volt szép; olyan szép nem volt, hogy minden férfi ránézzen és hpzzádörgölőzzön; azért nem volt olyan szép, mert nem is akart szép lenni. Dolgos asszony volt. Onnan jött, a Tiszahátról, ahol harmincéves korára már agyondolgozza magát mindenki. Úgy sepert a hosszu- nyelii seprükefével, mint a gereblyével. Otthon, a réten egy szál széna el nem maradt utána, itt az udvar, a lépcsők ragyogtak a tisztaságtól. Mikor Pestre jött, nem volt semmije a két karján kívül, s tiz év alatt lett egy pár ezer koronája, s igen derék, csöndes jó ura. Hogy a háború kitört, bevonult az ura katonának. ő még jobban magára maradt, de nem fogadott segítséget, egyedül végezte a rengeteg ház minden dolgát, egyedül nyitotta a kaput, se éjjel, se nappal nem aludt, nem evett, nem ivott, nem szórakozott, akkor busult, ha megállóit, s nem volt dolga. Ami pénz hozzá gyűlt, az nála is maradt, élire rakta, takarékba hordta. Nem is volt vele semmi szándéka, csak a véi'iben volt, hogy spóroljon. Mint egy kis kopott szarka futkosott éjjel-nappal a házban s szinte látszott rajta, hogy ahányszor befut az odújába, mindig gazdagabb lesz a fészke egy pehellyel. Vasárnap délután kitette a széket az udvarra az ablak alá s kiült. Ug.v tudott ülni, mint otthon, ha kiülnek estefelé kapu aelőtt a kis lócára. Ölbe tette a kezét s nézett a nagy kapura, amelyen kívül ezrével nyüzsgött-mozgott a sétáló nép. Néha odament hozzá egyik-másik lakóné. A cipészné, a kályhásné, a kofa. Megállották mellette, ő mindjárt fölpattant, székért szaladt és hellyel kínálta meg őket. így lassan egész kis traccsoló társaság szokott oda hozzá. Ilyenkor aztán megnyílt a szive. Vidám lett és beszélgetett. Elmondta az otthonát, folyton a falut emlegette, a patakról beszélt, amely tavasz- szal úgy megdagad, hogy kiönti a Méhestanyát, az aratásról beszélt, hogy náluk nem is nézik igazi aratásnak kaszával vágni a búzát, ők még ma is sarlóznak, kicsi a határ, meggyőzik. Isten ellen való véteknek tartotta géppel vágni az életet, mennyi megy abból kárba! Beszélt a fonásról, a nyárészakai dözsölckröl, mikor a falu legényei és leányai összegyűlnek egy-egy udvarba s szöszt dörzzölnek. . . . Csillogott a szeme és ragyogott az arca, ha erről beszélhetett, s úgy beleszépült, egész kipirult és fiatal lány lett belőle. De nem ment azért haza. Itt maradt a nagyvárosban. Megszokott, mint a cserepes virág. Megszokott a nagy magánosságban a kis szürke macska, reggeltől estig futkosott, hajtotta valami; űzte a belső láz, az ősi, öröklött, vad szolgalom. Már olyan vékony volt, teste sem v«lt, csak az akarat hajtotta. Hová, miért, maga sem tudta. Sose csillant fel előtte semmi cél. Mintha a mélységes múlt, az ősnyomor dobta , volna ki a parittyából s most repülne, mint a földobott kő. Egyszer mégis történt valami. Egyszer egy nagy lakásból ki kellett tenni a lakót, mert nem tudott fizetni. A bútorát lefoglalták, s mindjárt eladóvá tették. A házmester- nének megakadt a szeme a bútoron. Gyönyörű szép hálószoba volt, habos kőris, fényes volt és ragyogott, s vadonatúj. Megkérdezte az árát. A FEJSZE Irta: Móricz Zsigmond Nagy pénzt kértek érte, de neki volt már majdnem annyija. Akkor éjszaka nem tudott egy pillanatot sem aludni. Csak ült, ült és látta a bútort. Kihányta a szabájából a ringy-rongy lomokat s látta a gyönyörű bútort. A lelke megdagadt, alig fért sovány kis testében s tudta, hogy a bútornak két vevője is van. Alig várta a reggelt, hogy felmehessen a lakóhoz. Nem is akarta megvenni. Nem merte. Istenem, tiz év óta él itt és dolgozik, s nem volt soha semmi öröme és szórakozása. Színházba menni? Pénzbe kerül. Ligetbe menni, pénzbe kerül. Az orrod dugd ki Pesten, már pénzbe kerül. És most valami láz és kin fogta el: iszp- nyu nagyon megkívánta a bútort. Már nyolc órakor ott volt a lakónál. A cselédek takarítottak, ajtó-ablak nyitva volt, beszemtelen- kedett és engedelmet kért, hogy megnézze a hálót. Nem aludt ott senki, mert már szét volt szedve, eladóra. Meg se merte nézni, meg se merte simogatni, csak éppen megérintette, mint a szerelmes lány a legénye haját titokban. Megvette. Nagyon gyönyörű volt a bútor. Megvette. Nem is alkudott, nem is nézte meg, nem is töprengett, nem beszélt: megvette. Nem tudta mind kifizetni, írást adott, hogy három fertálykor lefizeti a hiányzó összeget. Ettől kezdve lázban és boldogságban élt. Úgy élt a hálószobában, mind egy bolond. A gyönyörű ágyra nem mert lefeküdni s a régi kis rongyos priccsen aludt. A szobába senkit sem eresztett, s vasárnap nem ült ki az ablak alá, hanem csukott ablak mellett a bútorok közt maradt. Soha többet senkit nem eresztett be a szobába, s mikor negyedévkor jött a háziúr, hogy fölvegye a lakbért, kétségbe volt esve, hogy nem tilthatta meg neki, hogy belépjen a szobába. És dolgozott tovább, mint az őrült. Futott, fáradt, sepert, mosott, vasalt (a háziasszony minden két hétben vele mosatta ki a nagymosást ingyen, még ebédet se kapott soha), és lesoványodott, mint egy rossz macska. De a bútor megvigasztalta. Mikor eltelt a harmadik negyedév, lefizette az utolsó részletet is. Büszke volt és nagyszerűen járt-kelt ekkor a házban. De márciusban levelet kapott, hogy az ura elesett. Ez 16 márciusban volt. Már másfél éve nem kapott tőle egyá sort sem s most megjött a hivatalos értesítés, hogy elesett. ő már két éve nem törődött az urával. Nem volt ideje rá. Nehéz volt ugyan, hogy nem volt itthon az ő csendes, jó kis embere, de annyi dolga volt, hogy nem búsulhatott. Most, hogy elesett, most megrémült. Elesett az ura! Nem is tudta, mi történt, csak üres lett a világ. Magában maradt a világban. A levelet délelőtt tizenegykor kapta, mikor a levélhordó rendesen hozza a leveleket, neki ugyan tiz év óta hármat se hozott, ha csak nem házmesterit. Akkor csak egy kis ideig állott meg és fbly • tatni kellett a főlépcső fölmosását. Estig, este 10 óráig dolga volt, de közben két- szer-háromszor végigolvasta a néhánysoros értesítést s valahogy nem is vette a szivére. Nyomtatva volt, hát nem hisz benne. De éjfél felé, mikor már ritka lett a kapucsengetés, lassan elkezdte látni az urát, a finom kis szerelőt. Milyen peckesen járt és milyen komoly volt. Sose nevetett. Most se nevet, komolyan fekszik, holtan. Holtan. De hogy is? miért is? hol? Alig éltek együtt három esztendeig s már két éve oda volt. És most meghalt. Oh! Egyszerre csak felugrott, s fölemelte a két kezét magasra: meghalt!... Meghalt!... Belelőttek egy golyót a szivébe, hogy meghaljon! Meghalt a jó ember. Az a csöndes, dolgos ember. Nem is ivott, nem is káromkodott, egy rossz szava nem volt. Meg tudta csinálni a csengőt és felszerelte a villanyt az egész házban, úgy, hogy minden lakásban, minden helyiségben égett a lámpa... Hogy csodálta akkor a tudományát, s most elesett. . rl Végig esett a földön, mikor a golyó belement a testibe, és nem csinál többet csengőt, se motort, nem igazit, pedig ahhoz is értett. És ő • itt van egyedül a szobában. Egyedül. Egyesegymaga itt egy idegen szoba közepén. Idegen, idegen már. És iszonyodva nézte a fér nyes, tükrös szekrényt, a fényes, ragyogó ágyat. És akkor elkezdett visítani, elébb csak kicsit, azután nagy ön, s úgy látta, hogy ez ölte meg az urát, ez a fényes bútor. Hogy ezért kellett meghalni az ő kis emberének, hogy ilyen fényes bútor legyen a világon és villanycsengő és cifrarácsos vaskapu, amely börtönt csinál a házból. És úgy érezte, hogy lidérckarpk nyúlnak ki a. falakból és kacag rajta a lakkozott bútor és úgy érezte, hogy most körül van fogva ellenséggel, ez a nyomorult, úri cifraság: ez az ellenség, és ez vette meg az ő szivét... És megfeszült .nyakkal meredt a ragyogó bútorra és a háta mögött érezte, távol elvágva tőle, a mezőt, a patakot, a tiszaparti füzest, és a csicsergő madarakat, és előtte volt a hideg, kemény, gyilkos, idegené kegyetlen bútor, és ő fogta a fejszét a kályha mellől, és belevágta a szekrénybe, hogy a tükör összecsörömpölt és belevágta újra, hogy az ajtó beszakadt és belevágta az ágyba, amelyben sohasem aludt és belevágta az asztalba, amelyiken sohasem evett. Akkor betörték rá kívülről az ajtót és ijedten, s bámulva nézték, hogy a házmesterné megőrült. És ő elkezdett rikácsolni: — összetöröm, mind összetöröm 1 Üssétek agyon, hogy a fene egye meg, aki kitalálta a büdös, úri nyavalyát. És újra és újra vágta a fejszével és az emberek nem értették, csak iszonyodva nézték a fejszecsapásokat. ÉS nem látták a vékony kis asszonyt, és nem látták annak sorsát, az elkinzott üres sorsa?, nem látták a végtelenség erőinek lobogását, csak a fejszét látták, amely vágta, és vágta, és vágta az úri életet. A ZABASZTAG és sok más mulatságos elbeszélés Ur József SZÉF EMLÉKEK cimü könyvében- Vegye meg ajándéknak Ára kél dollár Kapható Ur Józsefnél 105 FRENCH ST. NEW BRUNSWICK. N. J. Véres országutak j A hosszú Memorial Day-i hét- l végen 484 személy vesztette életét: 341-en haltak meg ország- I úti autószerencsétlenségek következtében, a többiek fulladás és más véletlen baleset következtében. Az országos biztonsági tanács azt jósolta, hogy az országúti áldozatok száma 340 I lesz, Csak lel tévedett. SUNNYSIDEON MAGYAR BORBÉLY S. CSÖMÖR & E. BARABÁS 4.505 QUEENS BOULEVARD » 46. St. közt, » ‘BHbb» ál'omáanál Ha.1vágá$ nők és féiíiak számára injjos KL EGYSZER É8 41LA.NBO l^NDiíeüNK I.«SC-7i S CNN Y SIDE. L. u N T. Közelednek Giap csapatai Giap vietminhi tábornoknak legalább egy hadosztálya már 45 mérföldnyire megközelítette Hanoi-t északnyugatról. Az öt dienbienphui hadosztály közül ez az első, amely megtette a 180 mérföldnyi utat. A többi 4 hadosztály gyalogsági egység, a- mely kanyargós hegyi utakon közeledik, miközben a francia légierő igyekszik bombázni őket. ! Lehet, hogy Giap hadserege j még a nyári esőzés beállta előtt ostrom alá veszi Hanoi-t. MEGHÍVÓ Az IWO Biztosításokat Védő Bizottság nyugat pennsylvaniai csoportja szeretettel meghívja tagjait és barátait a junius 20-án, vasárnap d. u. 1 órakor tartandó piknikjére, a Hencz Grove-ban. Legyen ez a zalkalom igazi megnyilatkozása annak a ha- ladószellemti t e s tvériesség- nek, melyet az IWO mindig képviselt. Ugyanakkor demonstráció is lesz ez^z összejövetel a volt IWO vezetőség és a tagság védelmére. Az IWO harcokban született és sok munkásérdeü megmozdulásban vett részt, melynek gyümölcsét ma egész Amerika népe élvezi. Vigyük előre az IWO büszke hagyományait, tegyük a juunius 20-i pikniket cstládunk és barátaink részére kellemes összejövelellé. Jegyeket Joe Mankinnél, 1427 Howard St., Pittsburgh 12, Pa. címen lehet beszerezni. telefon:. Cedar 1-5057. Nemzetiségi Fesztivál Los Angelesben Minden eddigi előkészületeket felülmúló gondoskodás előzi meg azt a ragyogónak ígérkező Nemzetiséged Festi- válját, melyet a helyzeli Idegenvédelmi Bizottság rendez junius 6-án, vasárnap egész nap a kies fekvésű Horvát Hallban, 330 So. Ford Blvd. Tizennégy különböző nemzetiség vesz részt ezen az ünnepélyen a maguk nemzeti népviseletében, a maguk táncaikkal és művészeteikkel, valamint nemzeti ételeikkel. A magyarok kolbászt sütnek és a programmon a csárdással fognak szerepelni. KIOLVASTAD ;£££! MAS IS TANULHAT BELŐLE! A vénél Auto Body 1366 SÍ. George Avenue AVENEL, N. J. REPAIR SHOP Body- és Fender-javitások • WELDING • BRAZING • SPRAYING PAUL ABLONCZY, tulajdonos Telefon: Rahway 7-1487 HA GYÁSZ éri,*—« ( hívja a 1430 N. Second Street*! léví magyar temetkezési vállalatnak tulajdonosai Elizabeth M. Készteti • Magyar- és németnyelvű szolgálat. • PHILADELPHIA, PA. Telefon: GA 3-6699
