Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-03 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Jt i ÉVFORDULÓ j — Egy magyar újságíró genfi élményeiből — Az egyik sajtófogadáson ismerkedtem meg ezzel a rokonszenves külsejű, negyven év körüli szőke újságíróval. Nyugatnémetországi, augsburgi. Mikor meghallotta, hogy magyar vagyok, különösképpen megörült. 1937-ben. járt nálunk, Hajdúszoboszlón nyaralt és a következő szavakat tudja magyarul: “Köszönöm”, “jó- napot”, “kézit csókolom” és “nem szabad”. (Ez utóbbiból nem volt nehéz megállapítani — amit aztán nem is tagadott — hogy egy magyar kislánynak udvarolt, ugylátsz-ik túlságos hevességgel.) Szóbakerült minden, ami már ilyenkor szokásos: magyar koszt, tokaji, csikós, gulyás, paprikás... Én, lelkem legmélyén mély elkeseredéssel hallgattam. Szerettem volna, ha Tiszalökről vagy Sztálinvárosról érdeklődik inkább, mintsem arról, hogy lehet-e még kapni Magyarországon szegedi halászlét. És ahogy éppen belekezdenék, hogy valamit az újról is mondjak, félbeszakít. Valami eszébe jutott. — Tudja-e — kérdi —, hogy jövőre nagy évfordulóra; készülünk ? — Persze, hogy tudom — feleltem vígan. — Hiszen j mi is. Már Örülök, hogy mégis a mához" jutunk el, a tiz szabad esztendőhöz. — Maguk 'is ? — csodálkozik rám. — Hát maguk aztán mit ünnepelnek ? , ‘ Bolondoz? Gyanút fogok. ; — Már megbocsátom — kérdem óvatosan — de előbb j én szeretném tudni: ön milyen évfordulóról beszél? — Milyenről? Hiszen közös: magyar-német vonatkozó-1 su. Jövőre lesz ezer esztendeje az augsburgi csatának. Hiszen tudja — no, nem akarok kellemetlenkedni. .. — Mondja csak ki bátron*... — Egyszóval ezer éve, hogy Augsburgnál úgy megvertük a magyarokat. .. Valóban! Iskolás emlékek rajzanak elő: portyázások... az augsburgi vereség... 955... Igaza van. Igaza van és'mégis megrökönyödöm. Nem vagyok járatos a régi német történelemben, valami mégis rémlik: fontos ütközet volt nekik, ha nem tévedek, Nagy Ottót hozzásegítette hatalma megszilárdításához. Aztán a történelem parancsa volt a magyarság számára is részes abban, hogy véget vessen a kalandos, portyázó életnek és megkezdődjék az igazi, munkás letelepedés. Ünnepeljék hát, ha úgy tetszik nekik. Mégis: éppen ezt az évfordulót választották jövőre fő megemlékezésül? Nem találtak közelebbit? — Mi egy frissebb évfordulót fogunk ünnepelni — mondom a német kollégának. — Abban is akad közös magyar-német vonatkozás. Tiz éve lesz, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadította Magyarországot a hitleri uralom alól... Nem felel. Látom, gondolkodik valamin. Aztán megszólal : — Mondja, de őszintén: bántja magukat, hogy mi azt az augsburgi évfordulót megünnepeljük? — A világért sem — mondom. — Mi kifogásunk lehet nekünk az ellen, ha megemlékeznek egy ezeréves győzelmükről, akár ha mi felettünk? A történelem — történelem. De éppen ezért — s ennyit hozzá kell tennem — az ezeréves mellett ne feledkezzenek meg — a tízéves évfordulóról sem. Méray Tibor SZEMTANÚ VIETNAMBAN Most, hogy elolvasták szenzációs riportsorozatunkat tegyük lehetővé családunk angolul beszélő tagjainak, amerikai ismerőseinknek, hogy ezt a feledhetetlen felvilágosító riport- sorozatot KÖNYVALAKBAN, teljes egészében elolvassák. A Magyar Szó rendelt egy néhány tucat uéldánvt a könyvből, melynek ára péndányonkint $1. Azok az olvasóink, akik e hó folyamán beküldik előfizetésüknek legalább egy évi meghosz- szabbitását azok ajándékként e könyvet megkaphatják. Ccupán csomagolásra kérünk külön 25 centet. Küldje be előfizetését és könyvrendelését még MA! A Vörös-folyam deltájánál Francia katonai forrásokból szármáéi hirek szerint az amerikai légierő “Globemastsr” csapatszállító repülőgépekkel szállítana három francia zászlóaljat északafrikai bázisokról az indokínai frontra, a Vörös-folyam deltavidékére. A francia katonák száma elérheti a 2,100-at. Amerikai légi folyosókat használtak már Dienbienphu ostrománál is, amikpr kétizben szállítottak csapatokat. Subscription rate in New York, N. Y„ U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Word Inc. B4 130 E. 16th St.. New York 3, N Y — AL 4-0397 June 3, 1954 BÉKE VAGY TELJES HÁBORÚ INDOKÍNÁBAN A Genfben folyó tárgyalások hideg zuhanyként hatnak washingtoni külpolitikánkra. A franciák külügyminisztere, Georges Bidault, hiába tart Dulles politikájával, kénytelen fegyverszünetről tárgyalni Vietnammal. Kilenc nemzet szakértői tárgyalják Svájcban Vietnam békeajánlatát. A franciák ajánlata, hogy a két nemzet katonai szakértői üljenek ösz- sze és határozzanak azon, hogy melyik zónákra gyűjtsék össze (a rivális vietnami seregeket: A franciák azonnal regyverszünetet szeretnének, ha ez lehetséges volna. A fentiek Bidault, francia | külügyminiszter ajánlatai vol-1 tak, annak dacára, hogy Bedell Smith, helyettes külügyminiszterünk, mind enféle nyomást próbált gyakorolni úgy Bidaultra, mint Eden, angol k S1 ü g^yminiszterre', hogy vessék el a vietnami békeajánlatot. A genfi hirek szerint a francia és vietnami tisztek, Indokínában már a fegyver- szünetről tárgyalnak . Mi van a tárgyalások mögött? Miért van az, hogy az amerikai sajtó elfüggönyzi a vietnami eseményeket és inkább a McCarthy-Army cirkuszt teszi előtérb. Hazánkban csak kevesen tudják azt, hogy milyen közel voltunk a háború kitöréséhez. A dienbienphui harcokból elkéstünk ugyan, de azért Washington még mindig ingadozik azon, hogy vájjon a Vörös-folyó deltáját is megöntözze-e. Amerika ifjúsága vérével, vagy pedig fegyver- szünetet kössenek-e. Kormányköreink sem egyeznek meg teljesen: Humphry pénzügyminiszterünk a beavatkozás ellen van, mig a kormány többsége ugylátszik mindenáron a beavatkozás mellett tör lándzsát. Ha nem megy másképpen, hát erőszakkal A Viet Minh engedményei azt mutatják, hogy Washington ismét rosszul számított. Vietminh eredeti követelései azok voltak, hogy a politikai kérdéseket rendezzék el a f e g y v erszünet megkötése előtt. Általános választásokat kértek az egyesitett Vietnamban. Követelték a franciák egy-két zónára való helyezését a választásokig, aztán pedig csapataik visszavonását. Vietnam legutóbbi engedménye, mely szerint elfogadja a nemzetközi garanciát a konferencia megegyezésére, lehetetlenné teszi Bidault.politikáját, mely a londoni New Statesman cimii lap szerint, a “fegyverszünet szabotáiása volt.” Washington fegyveres be- j avatkozását megnehezítik kö- j vetélései. 1. Teljes önállósá- 1 got követel a három indokínai államnak, persze Washington teljes fennhatósága alatt. 2. USA vezetését, illetve parancsnokságát'a háborúban. 3. Az Egyesült Nemzetek megtorló intézkedését, koreai módszerek szerint. Hadsereget követel az ázsiai nemzetektől. A fentiek sehogyan se tetszenek Franciaországnak. Anglia az egész tervet ellenzi. Washington erre sarokba szorítja mindkét szövetségesét. Dulles nyilatkozata, hogy Délnyugat-Ázsia Ind okina nélkül is megtartható, tulajdonképpen azt mondta Bi- daultnak, aki Amerika beavatkozásába vetette minden reményét, hogy vagy alávetik magukat Washington akaratának, vagy a Vietminh uralma alá kerül egész Indokina. Eisenhower elnök nyilatkozata, hogy Angliára nincsen ; szükséj? a délkelet ázsiai paktumban, valamint az a tény, hogy Angliát nem informálták a USA-francia tárgyalá- I sokról, a Churchill-kormány szorítását jelentették, vagyis nyíltan azt mondták nekik, hogy vagy alávetik magukat Washington háborús törekvéseinek, vagy kiteszik őket a Csendes-óceán partjairól. A francia nép ellenzi ezt a “piszkos háborút” Franciaország ellen hatásos volna ez a zsarolási politika, annak dacára, hogy a francia nép, majdnem teljes egészében ellenzi ezt a “piszkos háborút.” A Laniel-Bi- dault kormány ugyan hajszálon függ, de a hajszál talán nem szakad el addig, mig sikerül a háború “nemzetközi- sitésp”, miután a kormány ellenzéke nem egységes. A kormány bukása, uj választásokat jelenthetne. A De Gaullis- ták félnek a szavazás eredményétől. Bidault mindenhogyan megmaradna, bár az egész kormányban csupán ő és La- niel pártolják Dulles politikáját. Május 22-én a genfi konferenciáról nem is tett jelentést a kormánynak Bidault, hanem annál részletesebben beszélt Washington beavatkozásának lehetőségéről. Még mindig fennáll az a lehetőség, hqgy Laniel és Bidault elszabotálják a genfi megegyezés lehetőségét. Anglia valóban ellenzi Washington terveit Angliában ellenzik Washington o k v e tetlenkedését. Nem csoda tehát, ha sajtónk jelenti, hogy az anfeol, amerikai barátság szakadás előtt áll. Washington neheztel, amiért Anglia elvetette a dienbienphui b e a vatkozást. Haragszik Churchillre, mert a , miniszterelnök ellenzi a délázsiai paktumot mindaddig mig a genfi tárgyalások be nem fejeződtek. Rossz szemmel nézik az angolok nyomását Ausztráliára és Uj Zé- landra, hogy ne avatkozzanak be a tárgyalásokban Kegy- vesztett lett Anthony Eden külügyminiszter is, mert a közvetítő szerepére vállalkozott Genfben, együtt dolgozván a Szovjetunióval, a béketárgyalások érdekében. Anglia érdekei az ázsiai háború ellen • Britannia tisztában van vele, hogy a háború kitörése Kina ellen irányulna. Tisztában van azzal is, ha megtámadják Kínát, az könnyűszerrel elfoglalhatná az angol érdekeltségeket, Hong Kongot, Singa- purt és Malájföldet. Az Anzus paktum szerint, melyből Angliát kihagyták, Ausztráliát, Uj Zélandot, Pakisztánt U. S. fennhatóság alá helyeznék. India és Burma is elhagyná az angol szövetséget, mert nem akarnak belemenni egy nyugati háborúba Ázsia ellen. Gazdaságilag Angliának érdeke, hogy a világ minden államával kereskedelmet űzzön, beleértve a szocialista államokat is. A délkeletázsiai háború világháborút jelentene, ami Anglia egész létezését fenyegetné az atomháború által. A Churchill-kormány realisztikus politikát folytat. Elismeri 'Vietminh győzelmét, majdnem az egész Vietnamban. Szövetséget óhajt Ázsia semleges államaival is, hogy Angliának szava legyen, hogy jobb üzletet köthessen Kínával. A kérdés az, hogy mennyire képes Amerika nyomásának ellenállni az angol birodalom. Eddig is csak a behó- dolással bírta fenntartani birodalmát Az angol nép viszont ellenzi Washington politikáját és erős nyomást gyakorol kormányára a béke érdekében. Veszedelmes politika Anglia ellenzése lelassította a háború kitörését. Lehet, hogy a genfi konferencia sikeresen meggátolja. Washington azonban ugylátszik nem látja a tények valódi állását és egyre válságosabb helyzetbe hozza a világot. Ami egyre jobban kiélesiti az ellentéteket. Már Washington is elismeri, hogy az indokinai helyzet megölte az európai hadsereg tervét. Franciaország továbbra is ellenzi a németek felfegyverzését és lehet, hogy inkább otthagyja a nyugati szövetséget. A Herald Tribune 23-iki száma szerint Nyugat-Németország- ban mozgalom keletkezett az iparbárók és a nacionalisták között, hogy kereskedelmi táőrgyalásokat kezdjenek a Szovjetunióval. Washington fühöz-fához kapkod, hogy tervei meg ne hiúsuljanak. Indo kinában akar kezdeni valamit, ami saját katonai szakértői szerint sem fog megfelelni várakozásának. A világ helyesen fogja megítélni az elvakult féktelenség irányvonalát, a- mely csupán háborúban talál kiutat a hínárból. Olyan háborúban, melyről aztán senki sem tudhatja, hogy a támatló fél valóban túlélheti e támadását, mert az atom- és hidrogénbombák hatását valóban még azok sem bírják felmérni teljes egészében, akik létrehozták ezt a szörnyeteget. Attlee és Bevan_ Kínába megy LONDON. — Clement R. Attlee, v»it angol miniszterelnök, I és Aneurin Bevan, Attlee legfőbb ellenfele a Labor-pártban, egy Labor-párti küldöttség élén a nyáron látogatást fog tenni a Kínai Népköztársaságban. A Labor-párt országos vezetősége jelölte ki őket, miután elfogadta a kínai külügyi intézet meghívását. AMERIKAI