Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-06-03 / 21. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Jt i ÉVFORDULÓ j — Egy magyar újságíró genfi élményeiből — Az egyik sajtófogadáson ismerkedtem meg ezzel a ro­konszenves külsejű, negyven év körüli szőke újságíróval. Nyugatnémetországi, augsburgi. Mikor meghallotta, hogy magyar vagyok, különöskép­pen megörült. 1937-ben. járt nálunk, Hajdúszoboszlón nyaralt és a következő szavakat tudja magyarul: “Köszönöm”, “jó- napot”, “kézit csókolom” és “nem szabad”. (Ez utóbbiból nem volt nehéz megállapítani — amit aztán nem is tagadott — hogy egy magyar kislánynak udvarolt, ugylátsz-ik túlsá­gos hevességgel.) Szóbakerült minden, ami már ilyenkor szokásos: ma­gyar koszt, tokaji, csikós, gulyás, paprikás... Én, lelkem legmélyén mély elkeseredéssel hallgattam. Szerettem volna, ha Tiszalökről vagy Sztálinvárosról érdeklődik inkább, mint­sem arról, hogy lehet-e még kapni Magyarországon szegedi halászlét. És ahogy éppen belekezdenék, hogy valamit az újról is mondjak, félbeszakít. Valami eszébe jutott. — Tudja-e — kérdi —, hogy jövőre nagy évfordulóra; készülünk ? — Persze, hogy tudom — feleltem vígan. — Hiszen j mi is. Már Örülök, hogy mégis a mához" jutunk el, a tiz sza­bad esztendőhöz. — Maguk 'is ? — csodálkozik rám. — Hát maguk aztán mit ünnepelnek ? , ‘ Bolondoz? Gyanút fogok. ; — Már megbocsátom — kérdem óvatosan — de előbb j én szeretném tudni: ön milyen évfordulóról beszél? — Milyenről? Hiszen közös: magyar-német vonatkozó-1 su. Jövőre lesz ezer esztendeje az augsburgi csatának. Hi­szen tudja — no, nem akarok kellemetlenkedni. .. — Mondja csak ki bátron*... — Egyszóval ezer éve, hogy Augsburgnál úgy megver­tük a magyarokat. .. Valóban! Iskolás emlékek rajzanak elő: portyázások... az augsburgi vereség... 955... Igaza van. Igaza van és'mégis megrökönyödöm. Nem vagyok jára­tos a régi német történelemben, valami mégis rémlik: fon­tos ütközet volt nekik, ha nem tévedek, Nagy Ottót hozzá­segítette hatalma megszilárdításához. Aztán a történelem parancsa volt a magyarság számára is részes abban, hogy véget vessen a kalandos, portyázó életnek és megkezdődjék az igazi, munkás letelepedés. Ünnepeljék hát, ha úgy tet­szik nekik. Mégis: éppen ezt az évfordulót választották jövőre fő megemlékezésül? Nem találtak közelebbit? — Mi egy frissebb évfordulót fogunk ünnepelni — mondom a német kollégának. — Abban is akad közös ma­gyar-német vonatkozás. Tiz éve lesz, hogy a Szovjet Had­sereg felszabadította Magyarországot a hitleri uralom alól... Nem felel. Látom, gondolkodik valamin. Aztán meg­szólal : — Mondja, de őszintén: bántja magukat, hogy mi azt az augsburgi évfordulót megünnepeljük? — A világért sem — mondom. — Mi kifogásunk lehet nekünk az ellen, ha megemlékeznek egy ezeréves győzelmük­ről, akár ha mi felettünk? A történelem — történelem. De éppen ezért — s ennyit hozzá kell tennem — az ezeréves mellett ne feledkezzenek meg — a tízéves évfordulóról sem. Méray Tibor SZEMTANÚ VIETNAMBAN Most, hogy elolvasták szenzációs riportsorozatunkat tegyük lehetővé családunk an­golul beszélő tagjainak, amerikai ismerőseinknek, hogy ezt a fe­ledhetetlen felvilágosító riport- sorozatot KÖNYVALAKBAN, tel­jes egészében elolvassák. A Magyar Szó rendelt egy né­hány tucat uéldánvt a könyvből, melynek ára péndányonkint $1. Azok az olvasóink, akik e hó fo­lyamán beküldik előfizetésük­nek legalább egy évi meghosz- szabbitását azok ajándékként e könyvet megkaphatják. Ccupán csomagolásra kérünk külön 25 centet. Küldje be előfizetését és könyvrendelését még MA! A Vörös-folyam deltájánál Francia katonai forrásokból szármáéi hirek szerint az ame­rikai légierő “Globemastsr” csa­patszállító repülőgépekkel szállí­tana három francia zászlóaljat északafrikai bázisokról az indo­kínai frontra, a Vörös-folyam deltavidékére. A francia katonák száma elérheti a 2,100-at. Ame­rikai légi folyosókat használtak már Dienbienphu ostrománál is, amikpr kétizben szállítottak csapatokat. Subscription rate in New York, N. Y„ U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Word Inc. B4 130 E. 16th St.. New York 3, N Y — AL 4-0397 June 3, 1954 BÉKE VAGY TELJES HÁBORÚ INDOKÍNÁBAN A Genfben folyó tárgyalá­sok hideg zuhanyként hatnak washingtoni külpolitikánkra. A franciák külügyminisztere, Georges Bidault, hiába tart Dulles politikájával, kényte­len fegyverszünetről tárgyal­ni Vietnammal. Kilenc nemzet szakértői tárgyalják Svájcban Vietnam békeajánlatát. A franciák ajánlata, hogy a két nemzet katonai szakértői üljenek ösz- sze és határozzanak azon, hogy melyik zónákra gyűjt­sék össze (a rivális vietnami seregeket: A franciák azon­nal regyverszünetet szeretné­nek, ha ez lehetséges volna. A fentiek Bidault, francia | külügyminiszter ajánlatai vol-1 tak, annak dacára, hogy Be­dell Smith, helyettes külügy­miniszterünk, mind enféle nyomást próbált gyakorolni úgy Bidaultra, mint Eden, angol k S1 ü g^yminiszterre', hogy vessék el a vietnami bé­keajánlatot. A genfi hirek szerint a francia és vietnami tisztek, Indokínában már a fegyver- szünetről tárgyalnak . Mi van a tárgyalások mö­gött? Miért van az, hogy az amerikai sajtó elfüggönyzi a vietnami eseményeket és in­kább a McCarthy-Army cir­kuszt teszi előtérb. Hazánkban csak kevesen tudják azt, hogy milyen közel voltunk a háború kitöréséhez. A dienbienphui harcokból el­késtünk ugyan, de azért Washington még mindig in­gadozik azon, hogy vájjon a Vörös-folyó deltáját is meg­öntözze-e. Amerika ifjúsága vérével, vagy pedig fegyver- szünetet kössenek-e. Kor­mányköreink sem egyeznek meg teljesen: Humphry pénz­ügyminiszterünk a beavatko­zás ellen van, mig a kormány többsége ugylátszik minden­áron a beavatkozás mellett tör lándzsát. Ha nem megy másképpen, hát erőszakkal A Viet Minh engedményei azt mutatják, hogy Washing­ton ismét rosszul számított. Vietminh eredeti követelései azok voltak, hogy a politikai kérdéseket rendezzék el a f e g y v erszünet megkötése előtt. Általános választásokat kértek az egyesitett Vietnam­ban. Követelték a franciák egy-két zónára való helyezé­sét a választásokig, aztán pe­dig csapataik visszavonását. Vietnam legutóbbi enged­ménye, mely szerint elfogad­ja a nemzetközi garanciát a konferencia megegyezésére, lehetetlenné teszi Bidault.po­litikáját, mely a londoni New Statesman cimii lap szerint, a “fegyverszünet szabotáiása volt.” Washington fegyveres be- j avatkozását megnehezítik kö- j vetélései. 1. Teljes önállósá- 1 got követel a három indokínai államnak, persze Washington teljes fennhatósága alatt. 2. USA vezetését, illetve pa­rancsnokságát'a háborúban. 3. Az Egyesült Nemzetek megtorló intézkedését, koreai módszerek szerint. Hadsere­get követel az ázsiai nemze­tektől. A fentiek sehogyan se tetszenek Franciaországnak. Anglia az egész tervet ellen­zi. Washington erre sarokba szorítja mindkét szövetsége­sét. Dulles nyilatkozata, hogy Délnyugat-Ázsia Ind okina nélkül is megtartható, tulaj­donképpen azt mondta Bi- daultnak, aki Amerika be­avatkozásába vetette minden reményét, hogy vagy alávetik magukat Washington akara­tának, vagy a Vietminh ural­ma alá kerül egész Indokina. Eisenhower elnök nyilatkoza­ta, hogy Angliára nincsen ; szükséj? a délkelet ázsiai pak­tumban, valamint az a tény, hogy Angliát nem informál­ták a USA-francia tárgyalá- I sokról, a Churchill-kormány szorítását jelentették, vagyis nyíltan azt mondták nekik, hogy vagy alávetik magukat Washington háborús törekvé­seinek, vagy kiteszik őket a Csendes-óceán partjairól. A francia nép ellenzi ezt a “piszkos háborút” Franciaország ellen hatá­sos volna ez a zsarolási poli­tika, annak dacára, hogy a francia nép, majdnem teljes egészében ellenzi ezt a “pisz­kos háborút.” A Laniel-Bi- dault kormány ugyan hajszá­lon függ, de a hajszál talán nem szakad el addig, mig si­kerül a háború “nemzetközi- sitésp”, miután a kormány el­lenzéke nem egységes. A kor­mány bukása, uj választáso­kat jelenthetne. A De Gaullis- ták félnek a szavazás eredmé­nyétől. Bidault mindenhogyan megmaradna, bár az egész kormányban csupán ő és La- niel pártolják Dulles politi­káját. Május 22-én a genfi konferenciáról nem is tett je­lentést a kormánynak Bi­dault, hanem annál részlete­sebben beszélt Washington beavatkozásának lehetőségé­ről. Még mindig fennáll az a lehetőség, hqgy Laniel és Bidault elszabotálják a genfi megegyezés lehetőségét. Anglia valóban ellenzi Washington terveit Angliában ellenzik Wash­ington o k v e tetlenkedését. Nem csoda tehát, ha sajtónk jelenti, hogy az anfeol, ame­rikai barátság szakadás előtt áll. Washington neheztel, amiért Anglia elvetette a dienbienphui b e a vatkozást. Haragszik Churchillre, mert a , miniszterelnök ellenzi a délázsiai paktumot mindaddig mig a genfi tárgyalások be nem fejeződtek. Rossz szem­mel nézik az angolok nyomá­sát Ausztráliára és Uj Zé- landra, hogy ne avatkozzanak be a tárgyalásokban Kegy- vesztett lett Anthony Eden külügyminiszter is, mert a közvetítő szerepére vállalko­zott Genfben, együtt dolgoz­ván a Szovjetunióval, a béke­tárgyalások érdekében. Anglia érdekei az ázsiai háború ellen • Britannia tisztában van ve­le, hogy a háború kitörése Ki­na ellen irányulna. Tisztában van azzal is, ha megtámadják Kínát, az könnyűszerrel el­foglalhatná az angol érdekelt­ségeket, Hong Kongot, Singa- purt és Malájföldet. Az An­zus paktum szerint, melyből Angliát kihagyták, Ausztráli­át, Uj Zélandot, Pakisztánt U. S. fennhatóság alá helyez­nék. India és Burma is el­hagyná az angol szövetséget, mert nem akarnak belemen­ni egy nyugati háborúba Ázsia ellen. Gazdaságilag Angliának ér­deke, hogy a világ minden ál­lamával kereskedelmet űzzön, beleértve a szocialista államo­kat is. A délkeletázsiai hábo­rú világháborút jelentene, ami Anglia egész létezését fe­nyegetné az atomháború ál­tal. A Churchill-kormány rea­lisztikus politikát folytat. El­ismeri 'Vietminh győzelmét, majdnem az egész Vietnam­ban. Szövetséget óhajt Ázsia semleges államaival is, hogy Angliának szava legyen, hogy jobb üzletet köthessen Kíná­val. A kérdés az, hogy mennyi­re képes Amerika nyomásá­nak ellenállni az angol biro­dalom. Eddig is csak a behó- dolással bírta fenntartani bi­rodalmát Az angol nép vi­szont ellenzi Washington po­litikáját és erős nyomást gya­korol kormányára a béke ér­dekében. Veszedelmes politika Anglia ellenzése lelassította a háború kitörését. Lehet, hogy a genfi konferencia si­keresen meggátolja. Wash­ington azonban ugylátszik nem látja a tények valódi ál­lását és egyre válságosabb helyzetbe hozza a világot. Ami egyre jobban kiélesiti az ellentéteket. Már Washington is elismeri, hogy az indokinai helyzet megölte az európai hadsereg tervét. Franciaor­szág továbbra is ellenzi a né­metek felfegyverzését és le­het, hogy inkább otthagyja a nyugati szövetséget. A He­rald Tribune 23-iki száma szerint Nyugat-Németország- ban mozgalom keletkezett az iparbárók és a nacionalisták között, hogy kereskedelmi táőrgyalásokat kezdjenek a Szovjetunióval. Washington fühöz-fához kapkod, hogy tervei meg ne hiúsuljanak. Indo kinában akar kezdeni valamit, ami sa­ját katonai szakértői szerint sem fog megfelelni várako­zásának. A világ helyesen fogja megítélni az elvakult féktelenség irányvonalát, a- mely csupán háborúban talál kiutat a hínárból. Olyan há­borúban, melyről aztán senki sem tudhatja, hogy a támatló fél valóban túlélheti e táma­dását, mert az atom- és hid­rogénbombák hatását valóban még azok sem bírják felmér­ni teljes egészében, akik lét­rehozták ezt a szörnyeteget. Attlee és Bevan_ Kínába megy LONDON. — Clement R. Att­lee, v»it angol miniszterelnök, I és Aneurin Bevan, Attlee leg­főbb ellenfele a Labor-pártban, egy Labor-párti küldöttség élén a nyáron látogatást fog tenni a Kínai Népköztársaságban. A La­bor-párt országos vezetősége je­lölte ki őket, miután elfogadta a kínai külügyi intézet meghí­vását. AMERIKAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom