Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-07 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ . January 7, 19-54 DP.POGÁNY BÉLA ÍRJA ISMÉT S£'-£«iTEZMI AKARTAK KÖNYVEKET Egy tulbi i.gó helyettes könyvtárosnő és egy megyei sheriff parancsára két nap alatt nemrég 6—8,000 könyv el­távolítását rendelték el Springfield, Ili. állami könyvtárai­ban. Hivatalos helyről, az államtitkársági hivatalból hosszú listát bocsátottuk ki, amelyen fel voltak sorolva a kivetendő könyvek, köziül Sinclair Lewis “Kingsblood Royal”, vagy a vörösfalóvá lett John Dos Passos egy korábbi, “1919” cimü kötete meg a minden gyanún felülálló amerikai leánycser­készek védnöksége alatt megjelent könyv: “The Wonderful Story of Hov\ You Were Born” (Születésünk csadálatos tör­ténete.) A dühöngő könyvtártisztogatás ellen megindult a pana­szok özöne s ez szerencsére megállította a pusztítás teljes végrehajtását. E könyvek' ellen azt hozták fel okul, hogy “szemérmet­lenek, megbotránkoztatok.” Ezen az alapon a bibliába is bele lehetne kötni, ha valaki minden áron kákán csomót ke­res. De különben is kell-e elfogadható megokolás fanatikus, mccarthysta v -retii egyének számára, hogy zsebükben, mint Göbbelsében, ki ne nyíljon a bicska a “kultúra” szó hallatá­ra? A kiselejtezésre kiszemelt könyvek közt nem voltak ki­mondott “baloldaliak.” Nem politikai, hanem erkölcsi, er­kölcsrendészeti okokból szemelték ki és ha a jövőben nem vetnek gátat ennek a vandalizmusnak, egyre silányabb meg­okolás is elégséges lesz, mig a végén minden könyvet kiirta­nak, legalább is azokat, amelyek nem hordják magukon a fasiszta leik'ség ismertető jeleit vagy azokat, amelyeket rendőrőrmesterek engedélye nélkül óvatos lelkek már ma sem igen olvasgatnak. Oh, sheriffek, mint a kultúra bot­vivői, mint az irodalmi müvek cenzorai, akik közben talán remekül elszórakoznak bizonyos hollywoodi filmek malac- ságain! Még nem fenyegeti az ország demokratikus kultúráját az egyetemes rendőrségi cenzúra veszélye, de jelek egyre gyakrabban iiinedeznek fel. Bizonyos, hogy résen kell lenni és azonnal ‘ Tűz van”-t kiáltani, hiszen tisztában vagyunk az irányzat széljárataival. Az osztályharc a kultúra síkján is folyik a maga sajá­tos harci szekereivel, változatos formában. Minél nagyobb az országban a könyvmáglya veszélye, az öntudatos munká­soknak annál nagyobb kortyokban kell magukba szívniuk saját kultúrájuk értékeit. A tőkés társadalom belső ellent­mondásai eg. re. nagyobbak és élesebbek, tehát egyre na­gyobb f érdi l ésekkel kell a valóságot az uralkodó osztály ve­zető szelleműnek összejátszásával leplezgetni és ha máskép nem szívódik be a propaganda, akkor kitalálják az agymo­sás radikálisabb módszerét s ha majd ez sem használ, talán még magát az agyat is kioperálják a Wall Street szellemi reglamájától eltérően gondolkodó egyének koponyájából. Az egykor a világ központjává feldolgozott “ember”-nek mai szükséges ösbzeszugoritásához, lealacsonyitásához, láncra- füzéséhez ez ígérkeznék a legcélravezetőbbnek a “maximális profit” kedvéért. Az élet valóságairól szóló könyvek kidobása a Wall Street szellemi síkon lezajló “kultúrharca”, amely egy nagy­beteg szervezet súlyos kórtünete. Jellemző, hogy a munkásosztály legöntudatosabb elemei tiltakoztak és tiltakoznak legerélyesebben a könyvek üldö­zése ellen, viszont a legszélsőbb reakciósérzelmü- elemek ra­jonganak érte a leglelkesebben. Sokan megjósolták, hogy a baloldali könyvek és írók üldözése után a középutasok, és a többiek következnek. Ennek igazolására mi kell több, mint hogy Abraham Lincoln Springfieldjén már a polgárság tipi­kus, szabadelvű Írójának, a Nöbel-dijas Sinclair Lewisnak a könyvére emelték illetéktelen kezüket és szolgálatai elle­nére sem kímélik a renegát John Dos Passos könyvét sem. A gondolatüldözés folyamatának egy másik jellemző vonása, hog T a munkásság — a maga osztályharcának meg­felelően — nemcsak a maga kultúrájának védelméért küzd, hanem küzd egyszersmind az egyetemes kultúráért is, kivéve természetesen azt a “kultúrát”, amely nem az egész társa­dalmi közösség, hanem csak egy maroknyi tőkés uralmának igazolására született és dijaztatott. Nem lehet csakugyan szabadkezet adni azoknak, akik a maguk alkotta törvényes­ség agyaim alakiságainak szemmeltartásával ütik csapra egész társad Imi közösségek vagyonát és önigazolásul, “kul­túrájuk” nevében tiporják le azokat, akik nem hajlandók fejbólintó jánosok lenni és vetnék máglyára az üzelmeik felett igy vágy úgy törvényt lülő könyveket. Reméljük azon­ban, hogy éPxjen ez ébreszti és szítja fel a tömegek érdeklő­dését a mág yatüz veszélyében forgó alkotások iránt és buz­dítja fel a munkásságot, hogy klasszikus tanitómestereinek müveit szomjasabb szorgalommal tanulmányozza. Hitlerista naptár-fekete-sárga naptár Los Angeles uj külvárost fog kapni az elkövetkező i vek folyamán. Az uj városrész .a Palos Ver­des félszigeten lesz, 25 mér- fölre délnyugatra a várostól. A telek a Great Lakos Car- ,bon cég tulajdona, amely úgy jutott hozzá, hogy meg akart vásárolni egy 165 acre kiterjedésű bányaterületet, amelyben dinamithoz szük­séges anyag van. De az in­gatlan cég csak úgy akarta nekik eladni ezt a 165 acret, ha megveszik az egész 6800 acre kiterjedésű félszigetet. iitiiiiniiiifiilmiiMniiiiiiimiiitiiiiitiiifnifitmniiMHiMiN A MAGYAR sző A BÉKE, HALADÁS, DEMOKRÁCIA SZAVA! Ez lévén a naptárak meg­jelenésének hónapja, enged­tessék meg nekünk, hogy né­hány megjegyzést fűzzünk két nemrég megjelent nap­tárhoz'. Az egyik naptár Bajoror­szágban, a nyugati övezetben jelent meg. Cime: “A német katona 1954 évi naptára.” A naptár nyíltan magasz­talja a hitlerizmust és fel­hívja a figyelmet mindenek­előtt azokra a dátumokra, amelyeket a fasiszta bandi- tizmus és agi’esszió megün­nepel. Az uj Wehrmacht, katonái­nak mindenekelőtt tudnigk kell, hogy Hitler Adolf ép­pen 1933 január 30-án lett birodalmi kancellár és hogy a fasiszták 1938 március 11- én törtek be Ausztriába, 1939 március 15-én pedig Cseh­szlovákiába. Emlékezniük kell továbbá arra, hogy a hitle­rista csapatok 1940 májusá­ban szállták meg Hollandiát és Belgiumot, majd behatol­tak Franciaországba, úgy­szintén, hogy a hitleristák 1940 június 14-én foglalták el Párist. Az Adenauer-féle katonákat emlékeztetik arra, hogy a németek nem egyszer jártak Párisban. A naptár ugyanis leszögezi, hogy 1871 január 28-án is elfoglalta a német hadsereg Párist. A naptár magasztalja Kes- serling és von Manstein hábo­rús bűnös, volt, hitlerista tá­bornagyokat. Bár életrajzu­kat nem ugyanazon az olda­lon ismerteti a naptár, pálya­futásuk mégis sok tekintet­ben hasonló. Nem különbözik a két fasiszta tábornok há­ború utáni sorsa sem. Mind­kettőjüket angol katonai bí­róság it,élte el, az egyiket 18 évi börtönre, a másikat ha­lálra. 1952 októberében azon­ban mindketten szabadlábra kerültek. (Sőt Kesserling leg­újabb hírek szerint;— jövőre az államelnöki címre pályá­zik. A Szerk.) Most Kesser­ling és Manstein egymást túllicitálva szólítja bosszúra a volt hitlerista hadfiakat. A napfár a volt hitleristák újfasiszta szervezeteinek fel­sorolására húsz oldalt szen­tel. “A német katona 1954. évi naptára” azonban teljesen figyelmen kívül hagy egy igen fontos körülményt. Ezt a kiadványt egy igen lénye­ges mulasztás jellemzi. E mulasztás szánd ékossága nyilvánvaló, mert elképzel­hetetlen, hogy a katonai nap­tárt összeállító “tudós kopo­nyák” megfeledkeznének ar­ról, amiről Európában min­den iskolásgyermek tud. A naptárban ugyanis nem esik szó a hitlerista hadse­reg vereségeinek dátumairól, szégyenletes pusztulásáról. A müncheni naptár kiadóinak pedig tudniok kellene, hogy a naptárból lehet, kitépni la­pokat, de a történelmet nem lehet megváltoztatni. A tör­ténelem pedig kérlelhetetle­nül azt mutatja, hogy a hit- lerizmus és az agresszió útja a pusztulás útját jelenti Né­metország számára. A másik naptár, amelyről írni akarunk — A Katolikus Magyarok Vasárnapja 1954. évi naptára-. Kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy eszünkbe jut,ott volna bármely vallásfeleke­zet naptáráról írni, még ke- vésbbé azt kritizálni. De. .. a Katolikus Magyarok Va­sárnapja 1954-iki jubiláris naptára nemcsak vallással foglalkozik. Szerényebb keretekben és méretekben, de azt a szere­pet akarja betölteni, mint a “Német Katona Naptára 1954-ben.” KMV naptára ké­pes krónikáját adja a — ma­gyar katonának. Vagy egy féltucat képet közöl ez a naptár a magyar katonáról, a történelem kü­lönböző korszakaiban. Csak­nem valamennyi hamis, té­ves, félrevezető, népellenés beállítása a magyar történe­lemnek. A szöveg úgy hangzik, miptha valamennyit egy fe­kete-sárga, osztrák, habsbur- gista katonatiszt irta volna. Az első kép egy hajdút ábrázol. A képmagyarázat ezt írja róla: “A pogány török ellen védte Magyarországot és ezzel vgdte az akkori Nyu­gatot: Európát is. Amikor letelepítették őket, alakult meg városaikból a Hajdú kerület, később Hajdú me­gye.” Mi ez, ha nem a magyar történelem legragyogóbb moz­zanatának agyonhallgatása. Micsoda arcbőr kell ahhoz, hogy a hajdúkról egy sort is írjon valaki Bocskai megem­lítése nélkül! Ki volt Bocs­kai ? A magyar alkotmányt és a protestáns vallásszabad­ságot felfüggesztő katolikus Habsburg abszolutizmus el­len szabadságharcot vezető magyar nemzeti hős. Bocs­kai a hajdúk segítségével verte ki a Tiszántúlról a császári megszálló seregeket. Hálából ő telepítette le őket a Hajdúság vidékére. A KMV katona naptárának egy másik képe egy magyar gyalogost ábrázol 1745-ből. Azt írja a KMV róla, hogy nagyrészt a pogányság ellen harcolt a kereszténység vé­delmében. Hátha a magyar katona nagyrészt a pogány­ság ellen harcolt,, akkor mit keresett a magyar katona Itáliában, Németországban? (Folytatjuk.) MEGINT NŐSÜL EGY HABSBURG Habsburg Ottó utána kö­vetkező öccse, a hat láb és 4 hüvelyk magas Robert, aki jelenleg bankhivatalnok, örök hűséget esküdött ez alkalom­mal nem az osztrák, sem a magyar népnek, hanem a hat láb és két hüvelyk magas Szavojai Margit-Izabellának P'ranciaországban, Bourg-en- Bresse-en. A menyecske ed­dig az olaszországi Firenzé­ben élt és gyors- és gépírást tanult. A Habsburgok hosszú év­századokon keresztül tevé­kenykedtek dinasztiájuk ki- terjesztésén. Jellemző mon­dás járt a müveit emberek közt szájról-szájra: “Bella gerunt alii, tu, felix Austria, nube!” Ez a latin szólás ma­gyarra fordítva azt jelenti, hogy: “Mások viseljenek há­borút, te, boldog Ausztria, házasodj!” Mert a Habsburg- dinasztia tagjai fegyveres hó- ditásök mellett beházasodá­sokkal akartak gyarapodni. Házassági alapon nőtték ►ki, magukat Európa egyik leghatalmasabb uralkodóhá­zává. Nem törődtek vele, ki­csi-e egy ország, vagy nagy, ha házassággal be lehetett kebelezni, mindig akadt a dinasztiában valaki, aki haj­landó volt benősülni. Ma már az idő elviharzott fejük felett, országaikat el­vesztették, reményeik elsor­vadtak, de az ősi hév, a há­zasság tevékeny ösztöne to- váob dolgozik ereikben, anél­kül, hogy országokat szerez­nének vele. Ma már állásta­lan házasfelek hódításával is megelégednek. Az esküvőn egy császár, két császárnő, egy király, két, darab királynő, 22 da­rab főherceg, herceg, főher­cegnő és hercegnő, egy ár­nyalattal lejjebb álló tizen­három másik herceg és her­cegnő és egy rakás nemes vett részt. Ez hétfőn történt, ez volt a polgári esküvő. Az igazi nagy házassági szertar­tás, a vallásos, kedden zaj­lott le Bronban. Egy kivéltelével valameny- nyi — facér. Ez az egy nem más, mint II. Ferenc Józsefr a parányi Lichtenberg her­cegség uralkodója, aki 65 négyzefmérföldnyi terület és 12 ezer alattvaló felett tartja a jogart. Ha az idők és vi­szonyok nem változtak volna meg, ezek tulnyomórésr Magyarország zsírján ködnének. A Habsbu ugyanis a meghami: pragmatjca sanctió (az kösödési aörvény), alaj a magyar uralkodóoszt , nős összejátszásával i / t,ak mindig a régi Ma/ szágot a koldusok őrs tenni. A francia trónöröícő rik, Páris grófja, ne it részt az örvendetes é­nyen, mert rangban a har­madik let volna a gyűlésen s ez gőgjét szerfelett sértette. Tizenegy gyerekével inkább távolmaradt. Ezt napokkal ezelőtt egy fanyar nyilatko­zatban hozta nyilvánosságra Hiába változott meg a világ körülöttük, a kékvérüek vére kék marad s az ' arisztidek nem változnak, «iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiuiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiini Enyhítették a megszorításokat a népi demokráciákkal való kereske­delem terén. A kormány most már teljesen szabaddá tette például a gyapot kivitelét a népi demokráciákba. Megeny- hitették a gyógyszerek kivi. telének szigorú korlátozását is, De az úgynevezett “straté­giai' anyagok kivitele még mindig tilos.­4__

Next

/
Oldalképek
Tartalom