Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-05-20 / 19. szám

"Vol. III. No. 19, Thursday, May 20, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára 15c Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 at the P.O. of N.Y., N.Y. under the Act of March, 2, 1879 /rr AZ IDŐ, MOST VAGY SOHA! Védjiik meg hazánkat és az egész világot a H-bombás háború borzalmaitól, írjunk Eisenhower elnöknek, képviselő­inknek, helyi lapunknak és kérjük: 1. Nemzetközi konferenciát az atom- és hidrogénbom­bák betiltására 2. A világ minden politikai és gazdasági problémájának BÉKÉS utón való megoldását. ** Törvénytelen az iskoIai élkti íön ilés Amerikában A Legfelsőbb Törvényszék nagyhorderejű döntése csapás a faji megkülönböztetés hiveire Az amerikai demokrácia legragyogóbb hagyományainak szellemében a Legfelsőbb Törvényszék egyhangúlag az al­kotmány megsértésének nyilvánította a 21 államban és az ország fővárosában évtizedek óta fennálló iskolai elkülöní­tést fehér és néger tanulók között. . * E történelmi jelentőségű döntéssel a ntrr nép és az egész amerikai nép legfelvilágosodottabb elemei komoly győ­zelmet arattak a faji gyűlölet, a maradiság még mindig ha­talmas erői fölött. Az iskolásgyermekek elkülönítése az amerikai demok­rácia egyik legsúlyosabb tehertétele volt. Ama rendszernek volt ez eddig törvényesített melegágya, amely a déli államok­ban és másutt is a dolgos néger nép millióit másodrendű embernek és polgárnak tekintette, amely megvonta tőlük az amerikai életmód minimális lehetőségeit és amely nem tekintette bűnnek négerek lincseiését a törvény keretein belül vagy azokon kívül. A bíróság kijelentette, hogy a közoktatásban a “külön de egyenlő" elvnek nincs helye. Elkülönített iskolák maguk­ba véve is ellentétei az egyenlőségnek.” A Legfelső Törvényszék döntése, amelyet a zsúfolásig megtelt teremben siri csendben olvasott fel Warren főbíró, egyelőre csak elvi jelentőségű. A törvényszék, tudatában lévén a végrehajtás akadályainak, az őszi ülésszakra halasz­tódta a végrehajtás módszereinek előírását. Az amerikai munkásmozgalom, a haladószellemü ame­rikaiak és általában a nép legjobb elemei örömmel fogadták a Legfelsőbb Törvényszék döntését. Ezzel szemben a faji megkülönböztetés hívei, akik féltéglákkal szokták mellüket verdesni “hazafiasságuk” bizonyítására, és akik a leghan­gosabban vádolták a baloldali munkásságot az “erőszak” állítólagos hirdetéséért, most leplezetlenül “vérontás”-ra tesznek baljós célzásokat. Ily értelmű kijelentést tett Taimadge georgiai kormány­zó, valamint Eastland mississippii demokrata szenátor. / Közéleti személyek, történészek, munkásmozgalmi veze­tők ezzel szemben egyhangúlag dicsérték a döntést: “E döntés eltávolítja lelkűnkből azt a bűnös érzést, amely eddig bennünk volt, tudva, hogy nem gyakoroljuk azt, amit hirdetünk”, mondta John Gange, a virginiai egyetem professzora. “E döntés növeli nemzeti önbecsülésünket, javítja 13 millió néger polgár lelkiállapotát, fokozza jó hírnevünket az egész világon”, 'állapítja meg Allport, a Harvard-egyetem professzora. Walter lfeuther, a CIO elnöke: “az amerikai demokrati­kus elvek lélekemelő megerősítésének” nevezte a döntést. Az “Amsterdam >íe\vs”, nagy nevvyorki néger napilap a néger nép legnagyobb győzelmének minősítette Lincoln egyenlőségi nyilatkozata óta. A Magyar Szó örömmel és fenntartás nélkül csatlako­zik azokhoz, akik jókívánságaikat fejezik ki a néger népnek és remélik, hogy e fontos elvi'győzelem után csak fokozódni fog a küzdelem a néger nép tengernyi más sérelmének és bántalmainak megszüntetéséért. MÉRT FÉL MR. DÜLLES AZ INDOKÍNAI VÁLASZTÁSOKTÓL? Bolondság volna azt képzel­ni, hogy John Foster Dulles Genfben szenvedett felsüjése után megszűnt a veszély, hogy a U. S. katonailag be­avatkozik Indo-Kinában. il­letve az úgynevezett délkelet Ázsiában. Az indokinai beavatkozást azok akarják, akik a második világháború alatt mindent el­követtek, hogy az ország ne avatkozzon bele a fasizmus elleni harcba. Miután a ko­reai beavatkozással nem si­került elérni céljukat, most azt remélik, hogy Indo-Kiná- val sikerül elnyomni az ázsiai népek teljes függetlenségre törekvő mozgalmát és elindí­tani a keresztes háborút a szocialista országok ellen. Természetesen az újból elő­térbe lépő “kétpárti külpoliti­kának” szüksége van csillogó jelszavakra, hogy azyk segít­ségével megdolgozza a közvé­leményt, ami ezideig még nem sikerült. A beavatkozást Lndo-Kina ‘függetlenségének’ biztosításáért akarják. Ezt francia uralkodóosztály' báb­jaként trónra ültetett Bao Daj Japánt szolgálta. Mindezeket természetesen szeretné meghamisítani a Dulles féle propaganda, ami ezideig még nem járt teljes ‘ sikerrel. Időközönként meg­történik az is, hogy idegen diplomatákkal folytatott in­terjúkban a lapok néhány so­rába bekerül az igazság, hogy Indo-Kinában nemzeti hősnek tekintik Ho Csi Minhet, nem­csak a baloldal, de . politikai ellenfelei is. Mr. Dulles és a függetlenség ‘ A múlt héten lefolyt sajtó- értekezleten az újságírók né­hány csiklandós kérdést dob­tak a külügyminiszter elé, azonban úgy á kérdések, mint a válaszok nem láttak napvi­lágot nyomtatásban. Egyedül I. F. Stone számol be azokról hetilapjában, miután szemé­lyesen részt vet^ a sajtóérte­kezleten. Az első kérdés az volt, hogy támogatná-e a kül­ügyminiszter a javaslatot, hogy Indo-Kina népe szabad választással határozzon saját sorsa feletf. “Mr. Dulles vá­lasza az volt,” irjá I.F. Stone, “hogy pártolná a valóban szabad választást, 'olyan kö­rülmények között, hogy a vá­lasztóknak lehetősége legyen rá, hogy kellőképpen értesül­jenek és fel világosodjanak a szóban forgó kérdésekről. A ‘.jelenben azonban nem hiszi, hogy egy olyan országba;;, mely politikailag éretlen.’ és mely polgárháború színhelye volt, a választás valóban visz- szatükrözné a nép akaratát. Ez más szóval azt jelenti, hogy Mr. Dulles ellenzi a sza­bad választást.” Stone azzal folytatja, hogy a külügyminiszter válasza furcsa valami. “Ha a forra­dalmárok kezében lévő terü­leteken élő népek, kommunis­ta támadás áldozatai, amint mi hangoztatjuk, akkor egé­szen biztosan Ho Csi Minh ellen szavaznának egy szabad választásban. Ha az ország többi részét is fenyegetné a támadás, amint mi hangoz­tatjuk, akkor az is a támadó ellen szavazna egy szabad vá­lasztásban. így az a helyzet áll fenn, hogy beavatkozásra szólítanak bennünket az indo­kínaiak ‘megmentésére’, de a külügyminiszter nem bizto; benne, hogy meg akarják menteni magukat s hogy he­lyesen választanának, ha arra módjuk volna. ..” A második kérdés Duties ama kijelentésére vonatku­(Folytatás a 8-ik oldalon) dobolja napról-napra a propa­ganda, ezt ordítják az úgyne­vezett liberálisok, akik foly­ton “emberiességet” hangoz­tatnak, miközben uj tömeg­mészárlást akarnak előidézni, talán olyant amilyent még soha nem látott a világ. Hogy az amerikai nép meg­dolgozása még nem sikerült, annak oka az, hogy semmi­féle propagandával nem sike­rült meghamisítani a tényt, hogy Indo-Kina francia gyar­mat. A hét éve folyamatban lévő háború első éveiben, mi­kor az “Amerikai Század” hirdetői még nem vetettek teljes béklyót a sajtóra és a propaganda más eszközeire, valódi tudósítások jelentek meg Ho Csi Minh háborújá­val kapcsolatban. Ezek a hí­rek még igen sok amerikai emlékezetében élnek, akik tel­jes tudatában vannak; hogy a függetlenségért harcoló Ho a második világháború alatt a japán megszállók ellen har­colt és nagyszerű segítséget adott Amerikának, mig a BUGAPEST - AMSZTERDAM 4:1 (1 :Q) Az angolok ellen készülődő magyar válogatottak pénteken, május 14-én délután a holland fővárosban játszottak előkészü­leti mérkőzést. Az olimpiai sta­dionban 60,000 nézője volt a mérkőzésnek. A magyar csapat igy állt le*. Budapest: Grosics — Buzáns- ky, Lóránd, Lantos — Bozsik (Kovács I.), Zakariás — Tóth II. (Sándor), Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. A baráti, sportszerű körülmé­nyek között lefolyt mérkőzésen a magyarok könnyedén játszot­tak, de igy is sokszor adtak Íze­lítőt tudásukból, technikai fel- készültségükből. Válogatottja­ink nagy része igen jó erőben van. Az első félidőben sokat táma­dott a magyar csapat, a táma­dások azonban rendre elhaltak a 16-osnál, mert az érthetően óvatosan játszó magyar csatá­rok semmit sem akartak koc­káztatni a lelkes, kemény hol­land védőkkel szemben. A félidő egyetlen gólja a* 32. percben esett. Czibor szögletrugása után Kocsis jól ugrott fel s 6 méter­ről a hálóba fejelte a labdát (1:0). A szünet után negyed­órán keresztül ragyogóan ját­szott a magyar csapat. A 2. percben Hidegkúti kiugratta Kocsist, akinek 6—7 méteres lö­vése nyomán a labda a kapuban kötött ki (2:0). Alig egy perc múlva Czibor kicselezte a védel­met s 7 méterről lőtt gólt (3:0). A 10. percben ismét Hidegkúti —Kocsis összjáték zavarta meg a holland védelmet, végül Ko­csis 8 méteres lövéséből esett a negyedik gól (4:0). Adják a munkanélkülieknek a terményfelesleget Az utolsóelőtti percben a hol­land középcsatár fejelt gólt Budapest tehát 4:1 (1:0)-ra győzött a baráti mérkőzésen. Szomszédjai fenyegetésére Guatemala középamerikai ál­lam fokozni akarta hadserege felszerelését. Miután sem Ame­rika, sem a nyugateurópai álla­mok nem engedélyezték fegy­verek szállítását országukba Lengyelországból rendeltek pus­kát és töltényt. Dullesék ezt most a nyugati kontinenst veszélyeztető fejle­ménynek minősitik és politikai és gazdasági megtorló intézke­désekre készülnek. Chile munkássága hatalmas, 24 órás általános sztrájkban tüntetett az alacsony életszínvonal és a demokratikus jogok csorbítása ellen. Követel­ték a chilei “Smith Törvény” alapján bebörtönzött munkásve­zérek szabadonbocsátását, sza­bad kereskedelmet a világ min­den- országával. A sztrájkot a rézbányászok kezdték, de csatlakoztak hozzá­juk az összes vasutasok, tanítók, számos más ipari munkás. John T. Jones, a United Mine Workers, a bányászok szakszervezete politikai ága­zatának, a Labor Nop-Parti- san League-nek (a pártonki- vüli munkásligának) igazgató­ja, sürgető szóval fordult a kormányhoz, hogy azonnali kongresszusi intézkedés alap­ján küszöböljék ki a hivatali huzavonát és bocsássák a munkanélküliek és más Ínsé­ges amerikaiak rendelkezésé­re a mezőgazdasági felesleget. A) kongresszus 52 tagjához intézett levelében Jones sür­gető szóval kéri, hogy a kép­viselők “azon legyenek, hogy saját polgártársainkat is ugyanabban a bőkezű bánás­módban részesítsék, mint ide­gen országok nélkülözőit.” Majd igy folytatja: “önök nagyon jól tudják, hogy az ország bányavidékeit példát­lan depresszió sújtja. Polgá­raink milliói veszteték el ál­lásaikat és szűkös körülmé­nyek közt élnek. Valamit kell tennünk az érdekükben, még hozzá hamarosan, ha elejét akarjuk venni a nél­külözésnek és a szenvedés­nek.” Több mint 250,000 ember irta alá eddig Wiseon- sinban a McCarthy visszahívá­sát követelő aláírásokat. 400,000 hites aláírásra van szükség, hogy a hirhedtszenátor man­dátumát visszavonhassák. AMERIKAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom