Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-14 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 14, 1964 FALUSI LAKODALOM ^ ' k — MAGYARORSZÁGI RIPORT — A PUSZTÁRÓL, Halápról, három iakodalmas szekér zörgött végig a Csapó-utcán, úgy érkezett be a városba, Debrecenbe. Elhajtott a Bika előtt, majd a városi tanácsnál, az árkádok előtt megállt. A vezérszekérről kémény kis emberke ugrott le elsőnek: Sós János. Vállán rozmaringág — mint katonán a vállszíj —=. széles fehér szalagban folytatódva ölelte át derekát. Kezében szalagos, díszes bot. ő a vőfély. Az ő szavára kászálódik le a szekerekről a násznép. Ő a lakodalom parancsnoka, “ceremóniamestere.” A tanácsnál már várták őket. i A diszer, faburkolatos teremben — csak nemrég nyitotta meg kapuját a házasulandók előtt — megkezdődött az esketés. “... előttem, mint a hatóság képviselője előtt, megjelent Bakó Mihály, 1935-ben született tszcs-tag és Kállai Erzsébet, 1933-ban született tszcs-tag...” Delet ütöttek, mikor eljött a násznép a tanácsról. (Sorban, kettesével, igy vezeti a menetet a vőfély.) Szombat dél van, hullámzik a sok nép Debrecen utcáin. De amerre elzörögnek a szekerek, mindenütt megállnak az emberek, utánuk fordulnak, s mosolyogva mondják: lakodalom van a pusztán! Már egy hete kezdődött a lakodalmi készülődés. Valójában még elébb. Amikor a vőfélyt felkérték e szép tisztre, s a vőfély a vőlegénnyel bejárta a "tanyákat és hívta a t§z-tagokat, rokonokat “csi- gaesinálni”. Mert ez a csigaleves lesz a lakodalmi vacsora alapja. Nem olyan üzletben vásárolt kész csigatészta-ez: tisztán csak tojásból és lisztből készüX" egyenként, külön-külön minden kis csigát meg kell sodorni, megformázni, a recés kis pálcákon. Sok munka van hát vele. Vasárnapra el is jött tizennégy asszony. Tizennégy asszony férjükkel, gyerekeikkel. Egész nap gyúrták, készítették a csigákat. Tizenhat j ércéből készült ekkor az ebéd, s egy kis hordó bor volt utána. Pedig ez még cáak az előkészület volt. A lakodalmi nap reggelén Sós János jött el teljes vőfélyi díszben a legényért, a szüleitől kikérni. (Fenn volt már mindenki, hiszen az asz- szonyok egész éjjel sütöttek.) A vőfély bötjával koppintott, s ekkép fogott hozzá versben a kikéréshez: “Csendességet! — Becsiiletreméltó lakodalmi sereg! — lilő tisztelettel egy kis csendet kérek. — Mert ma tesz fogadalmat a vőlegény és párja, — Az utóbbi már a lakzi végét várja. — Mielőtt elmennénk hosszú utónkra. — Néhány szavam volna csak ugv, kurtamódra...” B:___:_____________________________________________ A néhány “kurta szó” után — tiz percig is eltartott — az édesapmkkidta legényt'iát. Ezután a lányosházhoz mentek, a két’ kilométerre lévő ' fanyara, ahonnan Kállai Erzsit vitték el a szülői háztól. Hazajövet Debrecenből, az első ut Kállaiék portája. Innét — de már gyalog — vágott neki szürkületben a menet a fehéren villogó deres pusztának, Bakóék tanyája felé. A közeledő énekszóra — n\rthát nem hallotti menet ez — elébük jött ki a názból idősebb Bakó Mihály. A menet útját állta: — Mit akarnak erre? Ez a föld a halápi Bocskai tsz tanyája! Előlép az egyik násznagy. Orbán István, s ezt mondja: — Jó utón járunk akkor, jószándékkal jöttünk ! — Nem ismerem magukat! Kifele emberek? Erre sorra előlépnek a vendégek, s “igazolják” magukat., Szemben áll velük idős Bakó Mihály, mögötte a tanyája. Cselédember volt régen, sosem volt saját földje. Most meg három ház is világit mögötte — három család otthona — s köröskörül a végtelen, téli álmába dermedt puszta. A Bocskai tsz 860 holdja. Idős Bakó Mihály földjei. Játék ez a párbeszéd, “lakodalmi szokás”, de mégis idős Bakó Mihály hangja kemény, tüze’, a szeme: — Ez a Bocskai tanyája! És ahogy sorban ’’gazolják magukat a vendégek! Nagy Jancsi Diósgyőrött dolgozik: ipari tanuló. Az egyik rokon diák: orvos lesz. (Ö az indexét mutatja.) Biró László a Nyírségből jött; állattenyésztő Kiss Irén a Dunántúlról jött, So- mogyból; tanítónő. Szinte aj. “egész ország” kér most bebocsátást a gazdától. Aztán előlép a vőfély, hogy elhárítsa az útból az akadályt. Botjával — ezzel a csodatevő vőfélyi bottal — koppint kettőt, s versben kéri a bebocsátást. A gazda nem is tud ezután már ellentállni — a zenészek tusst húznak (mert hegy nem, ekkorára előkerültek) — s összeölalkeznek a vendégek a fogadókkal. Meleg szoba, étel, ital, szives szó, s muzsika várja bent a násznépet. A szobából a bútorokat már előző nap kihord ták. Megkezdődik a tánc. Körbeülik a szobát padokon az öregek és a gyerekek. Mert gyerek az van annyi, mint az égen a Csillag. Késő estével, ahogyan eiszenderednek, az édesanyák ölben viszik át őket az udvaron a másik házba, hogy ott lefektessék a kicsinyeket az összetolt ágyakba. Négy ágy is megtelik velük: négy megrakott, ki< si hajó úszik az álom vizén... Aztán jön a vacsora. Jelenti ezt is a vőfély: —■ “Vacsorának ideje immár közeledett. — Ezért - kedves vendégek idefigyeljenek. — Szép koszorús lányok, szépen meséljetek. — Úgy hozok én nektek számtalan sok sültet. — Ezért egy pohár bort tudom, megérdemlek...” Kezdi a vacsorát — a csigaleves. Utána a birka paprikás. Majd a pulyka. Pulyka után a csirke sütve, ropogósán, pirosán. Minden étel előtt a vőfély verset mond, utána hozzák a tálak sorát a legények. A csirkét például igy köszönti be: “Ez a gyenge csirke még csak bárom hetes. — Meggyilkolták szegényt, hej de rettenetes. — Finom ám a húsa és ízletes. — Tessék násznagyuram, metélje apróra. — Aztán egy darab nékem is jó volna.” De hol van a menyasszony? Vacsora végeztével — észre sem vették a vendégek — hült helye lett. Most van a “kontyolás”. A másik házban öltözteti édesanyja és az uj anyja, az anyósa. Asszonyi ruhába, sötétbe. Fejéről is lekerül a menyasszonyi koszorú; bekötik fejét kendővel Mire az éjfélt üti az óra uj asszony van körünkben. Megkezdődhet tehát a menyasszonytánc. Most csak az uj asszony táncol. A vőfély kiáltja: “Szabad az uj asszony! Egy fordulás, egy máriás!” Mert aki táncoltatja, annak fizetnie kell. Számolják is a násznagyok a tízeseket, húszasokat. Pénz helyett ajándékkal is meg lehet váltani a menyasszonytáncot. Bakó Sándor egy zsák krumplit ad. Felírják nagy árkus papírra, aztán táncolhat. Szabó Imre két libát, Sósné egy pár jércét... tsz-tagok ajándékai ezek. (A tsz maga uj lakást, kifestett szobát adott a fiatal párnak Vámospércsen.) Órája tart már a menyasszonytánc, s mégsincs vége. A vőlegény az ajtóban áll és vigyáz. El ne lopják az uj asszonyt. Mert múlt héten is előfordult Pércsen, hogy a legények egymásnak kézbeadva, addig forgatták az uj asszonyt, amig küszöbön túl repítették. Akkor meg ki kell váltani, vissza kell venni a férjnek az asszonyt. Annyiért, amennyit kérnek érte. Másfél óráig tartott a tánc. De aztán sem volt szünet. Sem ételben, sem táncban. Reggel felé újabb vendégsereg érkezett: a Bocskai vadász- társasága kopogtatott be a lakodalmasházhoz. —■ Ha hazafelé jönnek, ne kerüljék el a házunkat, hozzanak valami vadat' — igy búcsúzik tőlük a gazda. — Talán még akkor is fent lesznek? — Csak jöjjenek! És délután — másnap délután — mikor a vadászok megjöttek, még mindig állt a tánc, szólt a zene. Az asszonyok meg hozzáfogtak _a nyulalc- hoz, nyulpaprikást főzni. Ez volt a másnapi vacsora ... — Magyarországi riport — Egy mesében szó van egy hatalmas királyról. Ez a ki- jrály ült, üldögélt felhőkig érő trónusán és naphosszat fogadta alattvalói hódolatát. A királynak különös tulajdonsága volt: ha rossz hirt hallott, menten mély álomba merült. De ha jó hirt hoztak . .. akkor elmúlt az álmosság s még a trónról is lekegyeskedett egy-egy táncos vidám ünnepségre... * Mint ismeretes, nálunk nincsenek királyok. De üzért akadnak -még nálunk is, akik megfigyelték ezt a mesebeli uralkodót — s a bajok, panaszok előtt bezárják a fülüket. N % ,De menjünk csak sorjában. A történet még a nyáron Kezdődött egy csendes kis Lorsodmegyei faluban, Tak- tabájon. Még pedig azzal, hogy néhány kulák — persze per eputtyost.ól — volt csendőr, vitéz és hasonszőrű táT= saikkal elhatározta, hogy márpedig ők fel fogják robbantani a taktabáji termelőszövetkezetet. A szorgos uszítás eredménye az lett, hogy a tsz sok tagja megingott, vissza akart térni az egyéni útra! Egyszóval baj volt Taktabájon. És itt kapcsolódtak a dologba a mesebeli király “mód- ■szeresek”, gondtalan életéA TAKTABÁJI VACSORA ! nek megír igy lői. Az történt, hogy a szerencsi járási taná- | csőn — ahol eddig szívesen , büszkélkedtek a taktabáji tsz szép eredményeivel — megneszelt,ék, hogy baj van. Ekkor — az elnökhelyettes kivételével — behunyták szemüket, befogták fülüket, nem láttak, nem hallottak tovább semmit. A taktabájiaknak ezekben I a kemény hetekben csak a I felsőbb pártszervek segitet- | tek — a Járási tanács nem, illetve. .. Az igazság kedvéért el kell j mondani, hogy eljött egyszer: a községbe (az elnökhelyette- j sen kivül, aki egyébként a! faluban lakik) égy tanácsfunkcionárius azokban a na-! pókban is. Bement a tanács-! i házára és berendelte oda a 1 ; tsz elnökét. Csugányt. Aztán j megkezdte a segítést. Hogy: j [“Maguk nem jól dolgoztak”. Korszakalkotó megállapítást is tett. “Nem nevelték eléggé az embereket.” És megmu- | t,atta a kivezető utat is: ^“Vissza kell fordítani a köz- őségben a hangulatot!” És hogy a szövetkezetért dere- ! kásán harcoló Csugány meg | ne ijedjen: “Majd mi is se- ! gitünk, ne féljen!” Csugány j nem is félt. de az illetőt — j ‘ azóta sem látta. Mégis a felsőbb pártszervek segítségével rendbejött a szövetkezet, dolga. A dereka megmaradt, jó 80 tag dolgozik most is a közösben. Nemrég tartották a zárszámadást. Jobbak is lehettek volna az eredmények, de azért a szövetkezetiek jogos örömmel fogadták ezt a napot s nagy- nagy bizakodással. Különösen azért, mert, jó határozatokat hoztak a hibák kijavítására. Meg aztán az sem megvetendő, hogy minden szorgos tag el van látva azzal, ami kell, s a jövő még többet igér: a közös vagyon értéke felül van az egymillió forinton. Nagy volt az öröm, s úgy határoztak, hogy meg is kell ezt ünnepelni. Múlt szombat, este közös vacsorát rendeztek tehát. Le erre aztán felfigyeltek a szerencsi járási tanácsnál is. Hogyisne! Nem utolsó dolog egy ilyen ünnepi vacsora. Dusán terített asztalok, párolgó pörkölt a tálban, finom sütemények, csillogó bor, mu- zsiwa, tánc. Mindenütt öröm, megelégedés. így történt aztán, hogy a taktabáji szövetkezet ünnepi vacsoráján a szerencsi járási tanácatól egyszerre vagy 10—12 tagtárs jelent meg... No, a taktabájiak vandégszerető emberek, eszükbe sem jutott megneheztelni emiatt. Már csak azért sem, mert igen-igen örültek azoknak a kedves vendégeiknek, akik a legnehezebb időkben is ott voltak közöttük, megadtak minden segítséget, nem ismertek fáradtságot, a munkában. De azért Csugány nem állhatta meg, hogy amikor a tagság nevében szeretettel köszöntötte ezeket a vendégeket, azt is hozzá ne tegye: szeretnék, ha a járási tanács akkor is ilyen apparátussal jönne a termelőszövetkezetbe, amikor baj van, amikor segítségre van szükség. A szerencsi, járási tanácstól jött vendégek becsületére legyen mondva: nem sértődtek meg, “bírták a kritikát” — no meg a bort — egész hajaidig. Súlyos munkasbaieset. Patrick Reagan, a Penns, ívania RK. szakszervezet alkalmazottja egy vagon kerekei alá került a pályaudvaron. Fájdalma és súlyos sebesülése ellenére nyugodtan Irányítja mentői munkáját. Súlyos sérülésekkel vitték a kórházba 12 .
