Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-06 / 17. szám
May 6, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ VÁLASZ EGY FÉLREVEZETETT MAGYARNAK (Az elmúlt hetekben mintapéldányokat küldtünk lapunkról néhány olyan amerikai magyarnak, akikről feltételeztük, hogy érdekelheti őket a munkássajtó. Egyesek elő is fizetnek, mások viszont különböző hangnemű és tartalmú levelekben válaszolnak felhívásunkra. Az egyik ilyen levélre az alanti választ küldte Deák Zoltán szerkesztő.) ÚJABB NÉGERELIENES MERÉNYLETEK Chicago. —Annyira elhara- pództak a faji üldözéssel járó kilengések Chicago déli oldalán, hogy a város középit- kezési hivatalának vezetői haladéktalan intézkedésre szólították fel a polgármestert. Az urak többnyire gyermeki ártatlanságot mímelnek az ilyen kérdéseknél. Úgy tesznek, mintha nem tudnák, íogy az * ingatlantröszt keze van a dologban meg hogy az ingatlanérdekeltségek azzal akarják házaik értékét védeni fehérlakta negyedekben, hogy a néger lakókat bizonyos mindenre kapható elemek igénybevételével kiüldözik. A három chicagói építkezési hivatalbeli főbiztos tanácskozásra hívta Kennedy polgármestert és rendőrkapitányait és elégedetlenségének adott kifejezést amiatt, hogy a Trumbull Park házcsoportban nyolc hónap óta észlelt feszültséget csak immel-ám- mal kezelték Chicago legdélibb részén. 29 eves. Felesege: Mattie, 2d éves. Öt éve házasok, gyermekük nincs. Hawthorn egy villanycég raktárnoka. A második világháború veteránja. A légierőben harcolt hazája védelmében. A házat egy Leroy Lawson nevű embertől vette meg, aki feleségével és gyer- megeivel néhány héttel előbb azért költözött Michinganbe, mert háza hátsó verandájára Kedves .... Ur! t Megkaptam levelét, melyben válaszolt a Magyar Szóban közölt üdvözletemre és előfizetési felhívásomra. Engedje ] meg, hogy én is válaszoljak Önnek. Ezt már annál is inkább ^ óhajtom, mivel az Ön levele, ha éles volt is a hangja és alap- , tálán a tartalma, de megtartotta az udvariasság bizonyos hangnemét. Úgy érzem, hogy az Ön szive a helyén van, de ismeretei bizony kiegészítésre szorulriak. Ön azt írja, hogy nem hajlandó “álnok hazugságokkal spékelt munkámban” nekem segítségemre lenni. De én nem kértem öntől semminemű munkát. Csupán annyit, hogy olvassa lapunkat, legalább egy kis ideig. És akkor állapítsa meg mi benne a rossz, a hazugság. De ha felfedez benne igazságot, akkor ne féljen azzal szembe nézni! Tehát én csak olvasásra és gondolkodásra szólítottam fel Önt. Semmi másra! Ön azt írja, hogy hűséget esküdött az amerikai alkotmányra és hűségét nem hajlandó megszegni a “muszka propagandisták” kedvéért. Gondolja Ön, hogy az alkotmány megtiltja Önnek a munkássajtó olvasását? Vagy ami azt illeti BÁRMINEK olvasását? (Lásd Eisenhower elnök nyilatkozatát erre vonatkozóan tavaly junius 14-én) Nem, kedves honfitársam, az alkotmány nem tiltja ezt meg sem Önnek, sem másnak. Ellenkezőleg, az alkotmány- módosító függelék (Bill of Rights) első szakasza határozottan biztosítja minden amerikai számára a sajtó és szólás- szabadságot. Én is felesküdtem, kedves honfitársam, az alkotmányra. Tisztelem és becsülöm azt. De nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Amikor hazánkat megtámadták a japánok 1941- ben, én önként jelentkeztem védelmére, bár már akkor túl voltam a korhatáron. És addig nem nyugodtam, amig 1942 októberében be nem soroztak, bár bizonyos fizikai fogyatékosságom révén és mint újságíró is kérhettem volna felmentésemet. Ezt nem kérkedésből mondom, csupán annak bizonyításáért, hogy a haza szeretetéből és az alkotmány megbecsüléséből nem szorulok senki útbaigazítására. A mi lapunk nem végez olyan propaganda-munkát, amivel Ön vádolja. Ez a vád hamis és alaptalan. Ellenben végzett és végez évtizedes munkát a munkásság jólétéért és előrehaladásáért. Ön nem hiszi ezt? A United Mine Workers levéltárában feltalálhatja ama levél másolatát, amelyet John L. Lewis 1939-ben küldött nekünk a bányászok szervezésében és védelmében kifejtett munkánk elismeréseként. És a vasipari szakszervezet, a United Steel Workers levéltárában megtalálhatja ama levél másolatát, melyet a néhai Murray és \ an Bittner irt nekünk az acélunió (CIO) szervezésében kifejtett következetes és hathatós munkánkért. A háborús erőfeszítés támogatásáért a U. S. kormánya 1945-ben oklevelet küldött nekünk. De a számunkra legszebb és maradandóbb elismerést és amire a legbüszkébbek vagyunk, attól a sok tízezer amerikai magyar munkástól kaptuk és kapjuk, akik felismerték lapunkban érdekeik és minden amerikai dolgozó legigazibb, leghűségesebb, megvesztegethetetlen védelmezőjét. Elismerésüket szeretetükkel, önként vállalt támogatásukkal, félévszázados lankadatlan ragaszkodással fejezték és fejezik ki mind a mai napig. A mi lapunk volt az egyedüli amerikai magyar újság, amely kezdettől fogva és éveken keresztül támogatta a munkanélküli segélyért és társadalmi biztosításért folytatott országos küzdelmet. Melyik más amerikai magyar újság mondhatja ezt magáról? Egyik sem! Nyugdíjas ön? Hát tudja meg, hogy azért a nyugdíjért, melyet Ön minden hónapban kap és amely meg is illeti Önt, a mi lapunk és a mögötte álló tiz és tízezer amerikai magyar hosszú időn keresztül harcolt a harmincas években. Azt is felrója nekünk, hogy a békéért harcolunk. Há: ha ez bűn, aklTór bűnös vagyok és bűnösek vagyunk. Igen, békét akarunk. És békét akar minden becsületes ember, akár itt Amerikában, akár “muszka” országban. Nem tudom, Önnek vannak-e gyermekei. Ha igen, akkor kötelessége, hogy maga is küzdjön a békéért. Nekem vannak gyermekeim s nem akarom, hogy ifjú életük á hidrogénbomba lángjában pusztuljon el. És nem akarom ezt a sorsot egyetlen más amerikai, magyar, angol, német, orosz, kínai vagy bármely más nép gyermekeinek sem. Ezzel be is fejezem válaszomat. És ha megengedi a bib- üás zárószót, bár nem hivatásom^jaiíi.k használata, idézem Pál apostol intelmét a pilippibeliekhez: “Mindama dolgok fölött, amelyek igazak... elmélkedjetek.” (4:8.) Hát gondolkozzon Ön is, honfitársam, levelem tartalma fölött. Szivbeli köszöntéssel: Deák Zoltán benzinbe áztatott és megyuj- tott rongyköteget dobtak. A dinamitrobbantás 5,000 dolláros kárt okozott a háznak és Hawthornnak. És mint az emberi kapcsolatok bizottságának egy tagja leszegezte, a bombadobás célja “több volt, mint egyszerű figyelmeztetés, mert arra nem di- namitot, hanem csak fekete puskaport szoktak használni.” CALIFORNIA Los Angeles számára az automobil életszükséglet. Talán módosítsuk ezt úgy, hogy Los Angeles számára az automobil nagyobb mértékben szükséglet, mint más nagy városban, ahol az autó szintén nagyon szükséges. New Yorkban a “Subway”, akárcsak Londonban az “Underground” és Párisban a “Metro”, nagy mértékben kielégíti a lakosság utazási igényeit, azért is, mert az autóbuszjáratok pótolják a földalatti jármű hiányosságait. Chicagóban a magasvasut még mindig fontos szerepet tölt be a város közlekedési hálózatában és valószínű, hogy idővel ott is földalatti fogja helyettesiteni az idejétmulta magasva- sutat. Los Angeles területe jóval nagyobb, mint bármelyik más városé, de sem földalatti, sem magasvasutja nincsen. Autóbusz és villamos járatai silányak, elavultak. A rendszeresen munkába járó emberek legnagyobb része kénytelen autóját használni, ha gyorsan és időben akar munkahelyére érni. Ez a helyzet meglátszik a város arculatán. Az utak és utcák, úgyszintén a “íreeway”-k (az autó sugárutak) egész nap, de főként e reggeli és esti órákban túlzsúfoltak és a forgalom gyors lebonyolítására egyelőre nem találtak hatásos megoldást. Meglátszik azután a fő utakon és utcákon, ahol autókereskedők százai, fényes autóparkokban kínálják áruikat megvételre. Más városoknak is megvannak a maga autókereskedői, de amit Los Angeles produkál ezen a téren, az mindent felülmúl. A szabad ég alatt kiállított autók ezrei, főként a látogatók számára, a város látványosságai közé tartoznak. A második világháború éveiben, amikor szünetelt az autógyártás, egyik-másik autókereskedő milliókat harácsolt össze, mert hiszen úgyszólván minden összeget ki lehetett facsarni a vevőkből, akik számára az autó kenyeret, megélhetést jelentett. Ez az oka, hogy az ország minden részéből ide csődültek az autókereskedők, mert az itteni legendás keresetek hire elment mindenhová. Ez az oka, hogy a város forgalmas utcáin, a fényes autóparkok százai nyíltak meg és az autók ezrei álltak a közönség rendelkezésére. Mindez csupán háttérként szolgál ahhoz, amit mondani akarok... A koreai fegyverszüneti tárgyalások idején részt- vettem egy összejövetelen, amelyen véletlenül néhány autó- kereskedő is jelen volt. Egyikük, a “Cadillac Square” különösen fényes autópark tulajdonosa, kizárólag Cadillac autókat árult, valószínűleg azért, mert a 4—5—6 ezer dolláros autókon többet lehetett keresni, — amig volt vevő, — mint az olcsóbb gyártmányú autókon. Az üzleti viszonyokról a fegyverszüneti tárgyalásokra térült a szó, amikor ama véleménynek adtam kifejezést, hogy a fegyverszünet rövidesen valóság lesz és reméltem, hogy azt általános őszinte béke fogja követni. A szavaimra beállt csöndben, a “Cadillac Square” tulajdonosa szólalt meg: “Félünk is mi attól!!” Azóta valóban kiderült, hogy volt mitől félnie. A háborús ^rendeléseket levágták, az autóüzlet — és minden más üzlet — leromlott, a munkanélküliek száma milliókra rúg és egyre szaporodik. A fényes autóparkok ragyogó portéká- j ját hiába kínálják lefizetés nélkül, kamat nélküli kölcsönre, vevők — minden csábítás ellenére — ritkaságszámba jönTavaly augusztusban egy néger család költözött be a házcsoportba, akkor kezdődtek el a kilengések, amelyeknek clcsititására különféle időben 200-1,500 főből álló rendőri különítményeket rendeltek ki. A három építkezési főbiztos azt kívánja, hogy Kennelly indítson végre nyo-| mozást és deritse ki, kik a vezetői a zavargó bandaalakulatoknak és állítsa őket a bíróság elé. A múlt hét hétfőjén tartott tanácskozást az építkezési hivatal ügyvezető titkárnőjének, Miss Elizabeth Woodnak jelentésével kezdték meg. Ebben elmondta, hogy miféle esetek fordultak elő. Többek közt a körzet lakói elfogták a tejesembert és lelkére kötötték, hogy tejet ne szállítson a házcsoport néger lakóinak. Egy másik esetben, amikor egy áldott állapotban levő néger asszonyt akartak kórházba szállítani, a rendőrségnek könyörögnie kellett a tömegnek, engedjék az asszonyt bevinni a rendőrautóba. Miss Wood kijelentette, hogy a zavargások szakszerűen vannak megszervezve. A polgármester semmiféle megjegyzést nem tett. Közben folyik a vizsgálat, amelyet az emberi kapcsolatok bizottsága végez a Loomis Boulevardon történt bombázás ügyében. Ez fehérek által lakott negyed, ahol a napokban dinamittal robbantottak fel egy^ házat, amelyet egy néger vásárolt meg. Neve: Charles Hawthorn, ALP nagygyűlés a mccarthyzmus ellen a newycrki Manhattan Centerben (8 Ave. 34th Str.) ma csütörtök etse 8-kor. SZERZETT már i gy uj olvasót a Magyar Szónak? A Magyar Szó minden száma a felvilágosítás kincsestára. — Adja A textilunió a munkásegységért ATLANTIC CITY. — A textilunió konvenciójának 1500 delegátusa egyhangúan elfogadott egy javaslatot, amely a kongresszus tervbevett T- H módosító javasalatait ‘uj- fasizmus’-nak bélyegezte meg és sürgeti az AFL, a CIO s a független uniók egységét a támadás víootovdi-íc/;»« nek.‘ Főként a 4—5—6 ezer dolláros Cadillac autókra akad kevés vevő, aminek következménye, hogy más autóparkkal együtt a “Cadillac Square” is beadta a kulcsot, becsukott, megszűnt, — mintha soha ott sem lett volna. Ez a négy szó: “félünk is mi attól!” hasábos cikkeknél hatásosabban mutatja azt a szomorú helyzetet, amelybe a lelkiismeretlenség és kapzsiság; a dollár és hatalom utáni őrült hajsza vitte ezt a jobb sorsra hivatott országot. Az autókereskedő és minden más kereskedő, békétől FÉL. Az autógyáros és minden más gyáros, békétől FÉL. Képviselőink és szenátoraink békétől félnek. Külügyminiszterünk és kormányunk békétől fél, mert a mögöttük álló nagyhatalom: a Wall Street is békétől fél. Ide jutottunk a hideg háború fagyos utján. Ezért nem szabad békét kötni Indo-Kinában. Ezért nem szabad a béke- konferenciáknak sikerülni. Ezért kell atombombákat tovább robbantani. Ezért kell ezt az egyébként békés amerikai népet félelemben és az egész világot izgalomban tartani. Ezért kell a lakosságot a nagyvárosok “kiürítésére” előkészíteni. A “civilizált” világ arculatára talán rá sem ismerne a Béke és Szeretet nagy hirdetője, akinek feltámadását most 7
