Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-06 / 17. szám
May 6, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A gazdasági válság következtében az ország legtöbb iparága szenved, a nehézipar éppúgy, mint a könnyűipar. Akármelyiket k i s zemelhet- nénk tanulmányozás céljából, hogy a bajok okait és az orvoslás módozatait megállapítsuk: a tanulság többé-ke- bésbbé egyre megy. A newyorki magyarság tekintélyes része dolgozik a tü- iparban, a férfi és a női szabóiparban. Ez az ipar a város egyik legfontosabb könnyűipari ágazata, amelyben olasz, néger, portorikói és zsidó munkások vannak a legnagyobb számban alkalmazásban. Bár a kezdeti nyuzómü- helyekhez képest sok tekintetben javult a helyzetük, ma talán mégis ők vannak a legrosszabb helyzetben, mert a második világháború után ezt az ipart sújtotta legerősebben a növekvő gazdasági válság. Az összes fogyasztói iparágak közül a ruhaipar érezte meg legjobban a hidegháború és a koreai háború légkörében erőre kapott “ágyút és nem vajat”, elvre épített irányzatot. 1945 és 1952 között a személyenként történő ruhavásárlás az Egyesült Államokban mennyiség dolgában 23 százalékkal esett. A minőség tekintetében pedig a munkások alkalmazása vagy egyhelyben állt, vagy hanyatlott, miközben a bérek a drágaság gyors emelkedéséhez viszonyítva csaknem változatlanok maradtak. A. legalacsonyabb bér 1946-ban a teljes időben alkalmazott ruhaipari munkások évi keresete 13 %-kal Mi baj van a tüiparban? 23 százalékkal kevesebb ruhát vásárol U. S. népe. — Kevesebbet keres a tüipari munkás, mint bármely más ipari munkás volt kevesebb, mint az összes gyári alkalmazottak bérátlaga. Ez átlagos évi kereset 1952- ben már 31 százalékkal esett. A dohánygyári munkások kivételével az összes .ipari csoportok közül a tümun- kások álltak a legalacsonyabb kereseti színvonalon. Kevesebb munkaalkalom A newyorki tümunkások különösen megszenvedték a helyzet ilyetén alakulását. 1953- ban 383,000-re apadt az 1946-ban még 418,000-es alkalmazottak száma és ráadásul sokan közülük csak részidőben dolgoztak. 1950 és 1953 közt New York városában a női kabát- és ruhaiparban 20 százalékkal csökkent az alkalmazottak száma. A koreai háború legjobb évében, 1951-ben, a newyorki munkanélküliség általában véve 4 százalék volt, ámde a ruhaiparban már akkor is 16 százalék volt. Még jobb években is a szezononként változó munkásalkalmazás következtében az átlagos tümunkás évente 15—20 hétig nem dolgozhat. Most azonban, hogy az általános üzleti helyzet rosszabbodik, a helyzetük még rosszabb. 1954 januárjában a ruhaszabó munkások nyilvántartott munkanélkülisége 88,743 főre emelkedett az egy évvel ezelőtti 66.601- hez képest. Azt lehet mondaA DÜLLESI HÁBORÚS POLITIKA (Folytatás az 1-ső oldalról) kát háborúba vonszolná Kina, esetleg a Szovjetunió ellen is.” Április 16-án Nixon alelnök sietett Dulles segítségére hírhedt kijelentésével, mely szerint “adott esetben” támogatná amerikai katonák küldését Indokinába. Ám úgy Dulles, mint Nixon a “gazda” nélkül csinálták számításaikat. A “gazda” ez esetben az amerikai ép úgy, mint Európa és Ázsia népeinek egységes, határozott félre nem érthető kiállása volt a béke mellett. Amerikában hatalmas tiltakozás indult meg a tervbevett indokinai kaland ellen. A nagy amerikai lapok levelezői hasábjain olyan éles és annyi háboruellenes levél jelent meg, amelyre eddig még talán soha sem volt példa. A képviselőket elárasztották a tiltakozó levelek. A U. S. News május 7-iki dátumu kiadásában idézi egy fontos republikánus szenátor e kijelentését: “A hozzám érkező levelek 99 százaléka abbeli követelésekéi tartalmaz, hogy tartsuk magunkat távol olyan háborúktól mint Korea és Indokina.” Egy másik republikánus képviselő kijelentette, hogy ha az Eisenhower-kormány háborúba viszi az országot, az a republikánus párt végét jelentené. A Gallup közvéleménykutatóintézet kutatása szerint a nép 10:1 arányban ellenzi a beavatkozást az indokínai háborúba. Ép ennyire, sőt még határozottabban ellenzik Dullesék háborús törekvéseit Európa és Ázsia népei. Ezek nyomására úgy a francia, mint az angol kormányok vezetőinek ki kellett jelenteniük, hogy nem hajlandók Mr. Dulles “egységes ak- ció”-jában résztvenni, legalább is nem a genfi konferencia befejezése előtt. Ez olyan diplomáciai pofon volt Dulles számára, hogy nem volt mást mit tennie, mint pakkolnia és hazajönni. Ez röviden vereségének története. A hires közmondás fordítottját alkalmazva azt mondhatjuk, hogy még egy pár ilyen “vereség” és a béke ügye diadalmaskodni fog a világon — Dullesék és Wali-streeti cimboráik legnagyobb bosz- szuságára. Kárpótlás A japán kormány 167 ezer dolláros számlát nyújtott be a tokiói amerikai követségnél a hidrogénbombarobbantás következtében megbetegedett japán halászok orvosi és egyéb költségeinek fedezésére. ni, hogy a tüipari munkások egy negyede munka nélkül állt. 1946 és 1952 közt a férfikabát- és ruhaszabómunkások heti reálbére 20 százalékkal megcsappant, a női ruhaszabóké 23, a nőikabátszabóké pedig 30 százalékkal. Az évi átlagkeresetük hihetetlenül alacsony a rendetlen munka és alacsony munkabérek folytán. Az állami kormányzat hivatalos számadatai szerint az átlagmunkás 1950-ben 2,133 dollár (férfikabát és ruha) és 1,238 dollár (női al- sónemü) közt keresett s ez a szám az utánakövetkező években sem változott sokat, most azonban a fokozódó munka- nélküliség miatt még ez is csökken. A helyzet csak rossz lehet rájuk nézve ebben a békebeli foglalkozásban, amikor az országot háborúra igyekeznek előkészíteni. Egyéb bajok is vannak az iparban. Egyik baj a munkakiadási rendszerben van. A gyárosok a munka nagy részét alvállalkozóknak adják ki. A főalkalmazók a “saját” munkásaikat kijátsszák az alvállalkozók munkásai ellen, mert a munkát olyan műhelyeknek osztják ki, ahol a munkások elfogadják az alacsonyabb darabszám-árakat. Mitől beteg a tiiipar Az érvénybenlévő darab- számrendszer pedig egy másik baj. Más szakszervezeti iparágakban, ahol darabszámra dolgoznak, a munkások különféle módszereket alkalmaznak egymás közt a termelés m e g h atározásában, hogy fenntarthassák keresetüket s elejét vegyék a rminkairam felgyorsításának. A tüiparban azonban a versengés uralkodik a munkások közt, ami lenyomja az általános standardot. Úgy, hogy a végén a tényleges darabszám- munka mellett semmivé válik a látszólagos béremelés is. Ugyanakkor például a női- ruhaiparban a munka termelékenysége nagyjában 25 százalékkal fokozódott 1947 és 1951 között — szemben a megdöbbentő reálbér-hanyatlással. Vannak egyéb bajok is. Ilyen az, hogy a munkások közt országos a megoszlás. New Yorkban a ruhaiparban az olasz és a zsidó munkások külön szakszervezetekbe vannak szervezve s ezzel gyengítik a munkások bértárgyalási erejét. A néger és különösen a portorikói munkások a legkevesebbet fizető és legrosszabbul fizetett állásokban kapnak alkalmazást. Végül nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a tüipari szakszervezetek vezetősége jobban törődik azzal, hogy a “munkaadókat mentse meg”, mint hogy a tagság harcát vezesse. Ezenkívül előnyben részesítik például a szabászokat, egyes szakma- J ágazatokat s olyan műhelyeket, ahol magas béreket kereső szakmanVáiWlr HnlovwnoV Ehhez a képhez hozzátehetjük a vörösfalást és a nemzeti széthúzásokat. Egyedüli kivételt a szőrme- és bőrmunkások körében találjuk, mert azoknak progresszív szakszervezeti vezetőségük van. Ennek köszönhetik, hogy például 1953-ban, az utolsó évnegyedben, itt keresték a legmagasabb hetibért, tultéve minden már gyáriparon: 116 dollárt. De még ezek a munkások is megérzik a gazdasági pangást: 1953-ban 35 százalékkal esett az alkalmazottak száma. Ártott a magas forgalmi adó is, valamint a Szovjetunióval és Kínával szemben fennálló hidegháborús kereskedelmi tilalom, mert nincs szőrmebehozatal. Ezért let a szőrme- világfővárosa London, Amerika rovására, sőt a kanadai és a francia szőrmeipar is megerősödött, mert azok szovjet szőrméket kapnak. Mi a teendő? A tüipari munkásság romló helyzetére múlhatatlanul orvoslást kell találni. A tennivalókat a következőkben lehet összefoglalni: 1. Szervezeteiket, szakszervezeti mód-' szereiket meg kell javítani, i Ki kell harcolniuk a 75 cen- [ tes minimális órabérnek 1.25 dollárra való felemelését. A béremelés megjavítaná a munkások vásárlóerejét, mely elsősorban uj ruhák vételében szokott megnyilvánulni. 2. A néger és a portorikói tü- > munkások helyzetén az ösz- szes tüipari munkásnak érdeke javitani, mert azzal teszik lehetővé saját béreik felemelését is. 3. Harcolniuk kell a magas háborús adók leszállításáért. A vásárlóképesség felemelése nemcsak azt hoz-: ná magával, hogy a munkások uj ruhát is vásárolnának, hanem a tapasztalat azt mutatja, hogy az életszínvonal meg javulásakor a ruha vásárlásra fordított összegek kétszeresét használják fel. Általában véve magukévá kell tenni az autómunkásols 1953 decemberében Washingtonban tartott konferenciáján elfogadott programmot, mely követeli a középitkezések fokozását, országos egészség- ügyi intézmény létesítését, erőteljes FEPC-törvényt a becsületes és megkülönböztetés nélküli alkalmazásra, 100 százalékos paritást a farmerek számára, felemelt társa- dalom biztosítást, minden munkásra érvényes 1.25 dolláros minimális munkabért, az 1,000 dolláros személyenkénti adómentességet, a gazdagok fokozottabb megadóztatását és a munkanélküliek adósságára vonatkozó fizetési haladékot. Egy évtizeddel ezelőtt a tüipari munkások szakszervezete élvonalában volt annak a koalíciónak, amely FDR-t megválasztotta, hogy a népnek a háboruutáni időszakra jobb New Deal-programmot adjon. Ezt az Ígéretet Roosevelt utódai elárulták, A tüipari munkások minden érdé? ke azt követeli, hogy ez elárult ígéret megvalósításáért ma még többet tegyenek. CIO konvenció Indiánéban M A CIO Indiana állami szervezetének konvencióján 700 delegátus vett részt. Gercna- no, az Illinois állami CIO elnöke, a konvenció egyik vendégszónoka éles támadást intézett McCarthy ellen, Hitlerhez hasonlítva őt. A konvenció hét pontos javaslatot fogadott el. Ezek egyike az, hogy nagyobb segélyt kell adni a munkanélkülieknek. Egyes Indiana állami gyárakban a munkások felét elbo- csájtották. AKI KELLEMESEN AKARJA ELTÖLTENI NYÁRI VAKÁCIÓJÁT, menjen a CENTER LAKE INN NYARALÓBA BECKET. MASS.-be, ahol a Kish házaspár remek magyar konyhája várja. — Tiszta szobák, jó ágyak, Gencsy Margit gondos felügyelete alatt. — Gyönyörű vidék. FELNŐTTEKNEK, személyenként .................... $38.00 GYERMEKEKNEK, 10 éves korig-*................. $15.00 GYERMEKEKNEK, 16 éves korig ..................... $25.00 Weekend és egyes napokra .................................... $8.00 ★ Csoportoknak kedvezmény. • Telefon “Becket 2174” • Ha kimegy a telefonköltséget visszakapja. • Felvilágosítást ad Gencsy Margit reggel 10 óra előtt, DA 9-3712, junius 25-ig. Figyelem! Cleveland! Figyelem! Cleveland és környéke magyarsága május 8-án, szombaton este TÁRSASVACSORA keretében ünnepli a clevelandi magyar munkásság szolgálatában eltöltött tevékenysége tiszteletére NAGY JÓZSEF és k. felesége 40-ik házassági évfordulóját az East Sidei Munkás Otthonban, 1123 Buckeye Road Adomány 2 dollár. — Mindenkit szeretettel meghív a RENDEZŐSÉG 5
