Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-05-06 / 17. szám

May 6, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 ÜNNEPELJÜK UHRIN JÁNOST A los angelesi haladószellemü magyarság örömmel ra­gadja meg az alkalmat, hogy Uhrin Jánost, Los Angeles magyarsága egyik legkiválóbb, közszeretetben és tisztelet­ben álló tagjának negyvenéves szervezeti tevékenységét disz- ebéd keretében megünnepelje. Az elmúlt 40 év alatt nem volt Los Angeles magyarsá­gának olyan érdemes közéleti megmozdulása, amelyben te­vékeny és vezető részt ne vett volna. Ezen idő alatt pedig a szervezeti életben mind a mai napig fáradhatatlan és pó­tolhatatlan tevékenységet fejt ki. Pótolhatatlan azért, mert széleskörű tudása és gazdag gyakorlati tapasztalata, minden szerep betöltésére képesíti. Épp olyan jó közkatona, mint tisztviselő, előadó, iró és szer­vező. Nagy tudását és olvasottságát mindig a haladás, az emberiség felvilágosításának szolgálatába állította. Már ko­ra ifjúságában tisztán látta az élet küzdelmeit, melyet euró­pai vándorlásával csak gyarapitott. Uhrin János Békéscsabán született és szabó mesterséget tanult, mint szabósegéd Magyarország különböző városaiban dolgozott. Majd 20 éves korában megkezdte vándorlását és Sopronból elhagyta az országot, ahonnan az ausztriai .Salz­burgba ment, azután Németországba, Párisban, Londonban dolgozott. Végre 1913-ban New Yorkban kötött ki. Itt sem maradt sokáig, mert pár hónapi tartózkodása után Los An­gelesbe költözött. Mint világot járt és tapasztalt fiatalember, —- aki ma is tökéletesen beszél németül és franciául a magyar és angol nyelven kivid — mindjárt bekapcsolódik a haladószellemü munkások táborába, ahol előadásokat tart, szervez, tanít, ir, segélyakciókban résztvesz és mind a mai napig kimerít­hetetlen energiával dolgozik. Egyénisége feddhetetlen. Ha ellenségei volnának, azok is csak elismeréssel adózhatnának tiszta, becsületes múltjáért és munkájáért. Egy ember, aki a közjóért ennyi szolgálatot tett, mél­tán kiérdemelte a los angelesi magyarságtól, hogy elismeré­sét és megbecsülését fejezze ki, azon diszebéden, mely Uhrin János tiszteletére lesz rendezve május 23-án a Mun­kás Otthonban. A los angelesi haladószellemü magyar szervezetek jubileumi bizottsága Mit jelent a toledói bér levágás? Megdöbenésscl fogadta az ország munkássága azt a hirt, hogy Walter Reuther autó­szakszervezete a minap megállapodott Toledóban a Kaiser Motors Corporationnal, hogy 10 százalékkal levágják a munkabéreket. Ez a megállapodás 10,000 munkásra sújtott le egy csapással. MÁJUS ELSEJE! TÜNTETÉSEK A VILÁG MINDEN RÉSZÉBEN A dolgozó emberiség egye­temes ünnepén, május else­jén, több millió munkás tün­tetett MINDEN ORSZÁG­BAN, szocialista és tőkés ál­lamokban egyaránt a béke mellett A tőkés államokban a ha­tóságok mindenütt igyekez­tek májusi ünnepélyeket, fel­vonulásokat vagy teljesen megakadályozni, vagy hamis, álhazafias megmozdulásokkal ellensúlyozni. New Yorkban például a ha­tóságok ismét megtiltották a hagyományos felvonulást, sőt még a Union Square haszná­latát is csak két órai időtar­tamra, délután 6 és 8 között engedélyezték. Ehelyett két nagy “hűség- felvonulást” szerveztek, egyet Manhattanban,, egyet Brooklynban. Union Square- et pedig a környék sztrájk­törő üzlettulajdonosai a Klein, a Hearns, meg ehhez hason­ló üzletek tulajdonosai vették át és nagy “népmulatságot” í-endeztek. Annak ellenére, hogy he­teken keresztül reklámozták ezt az “ünnepélyt’, hogy a város leghíresebb zenekarait és egy néhány tucat országos hirü rádió és TV komikust tettek programmra, a téren, ahol a munkásság ünnepé­lyein néha százezres tömegek szoktak szorongani, ezúttal valami 1500 néző lézengett, akik legtöbbje, a Goldman rezesbanda harsány muzsiká­lására lett figyelmes. A Fifth Avenue-i “hazafias” felvonuláson, amelyen a leg­nagyobb látványosságok a nagy amerikai trösztök, a Standard Oil Company, a Ge­neral Motors feldiszitett te­herautói voltak, a rendezőség szerint 200,000 ember vett részt. Ez a szám oly nevetsé­ges túlzásnak bizonyult, hogy a rendőrség, amely a múltban mindig a legnagyobb készség­gel támasztotta alá, vagy te­tőzte meg az ilyen “becslése­ket”, ezúttal diszkréten mély hallgatásba burkolózott. A felvonulók ezen a tünte­tésen a háborúra, más népek gyűlöletére uszító táblák szá­zait lengették. Tüntetés New Yorkban Május Elseje dicső hagyo­mányait és az amerikai nép igazi érzelmeit, mint mindig, ezúttal is az öntudatos mun­kásság tüntetése tükrözte vissza. Dicsőség a newyorki haladó munkásságnak, fiatal­ságnak, amely napjaink szé­leskörű megfélemlitési terror­ja közepette mégis 15,000-es tömegben jelent meg a Union Sq.-en tanusgot tenni a béke szabadság, nép jólét, demokrá­cia elvei mellett. Szép szám­ban vett részt a megmozdu­láson a newyorki magyarság is. A plakátok rengetegében ott lehetett látni azokat is, amelyek az amerikai és ma- gyra nép barátságát, a két nép közötti békés kapcsola­tot és kereskedelmet sürget­ték. A legnagyobb hatást a vi­lághírű békedijas amerikaiak, Paul Robeson és Howard Fast, valamint a szervezett munkásság kiváló régi har­Megdöbbent a munkásság, mert két dolog ismét nyilván­valóvá lett előtte: hogy a nö­vekvő munkanélküliséget a nagyvállalatok sietve bunkó­nak használják fel, hogy azok ra a munkásokra "sújtsanak le vele bérlevágás formájá- bn, akik dolgoznak, és hogy a jobboldali szakszervezeti vezetőség, amely szájjal, szó­lamokkal hitegeti a munkáso­kat, a háta mögött lepaktál a munkadókkal. Reuthernek volt annyi esze, hogy nem maga állt oda a munkások elé a csüggesztő hírrel, hanem maga helyett Richard Gossert, a CIO autó­munkások alelnökét küldte oda, aki aztán a toledói Wil­lys Motors termelő munkásai elé terjesztette április 14-ikén és rávette őket, hogy fogad­ják el. Ez volt az első na- gyobbszabásu “önkéntes” bér­levágás a harmincas évek kö- zepete óta. Ez a mesterkedés heten­ként 80.000 dollár megtaka­rítást jelent Kaisernek, az or­szág egyik leggazdagabb gyárüzemtulajdonosának, egy ben 80,000 dollárnyi élelmi­szert és ruhát, amitől meg­fosztják a munkásokat ........... Ez többek közt azért is ha­tott bombaszerüen az ország munkásaira, niert több más helyen éppenséggel béreme­lésért harcolnak a munkások, igy például a gyászhir napján volt 178-ik napja, hogy a cle­cosa, Elizabeth Gurley Flynn KP vezér beszédei váltották ki. Japánban egy millió 600,000 munkás vett részt a májusi tünteté­seken. A legtöbb plakáton a h i d rogénbombák betiltását követelő jelszavak álltak. Berlinben 600,000 munkás vonult fel tüntetni. Kelet Berlinben 500, 000, Nyugat-Berlinben 100 ezer. Parisban a kormány Dullesék nyo­mására betiltotta a májusi felvonulást, de a vincennesi parkban mégis tízezres tömeg ünnepelte a napot. Moszkvában a hires Vörös téri felvonu­lás megfigyelésére összejött külföldieket ámulatba ejtet­te a szovjet légiflotta felvo­nulásában első ízben résztve­vő uj, óriási lökhajtásos re­pülőgép. A szovjet vezetők beszédeiben azonban nem esett szó Amerikáról vagy a nyugatról. Csak az életszín­vonal emelésére vontakozó terveikről beszéltek. velandi Dróp Forge-üzem j munkásai sztrájkolnak bér-i emelésért. Mondani sem kell, hogy a Reuther-Kaiser bérle- vágási egyezmény kirántotta a gyékényt e sztrájkoló mun­kások lábai alól, akik tapasz­talhatták, hogy utána a vállár lat fokozott mértékben ellen­állt követeléseinek. A bérlevá­gás a Kaiser- üzemekben azonban nemcsak pénzt je­lent, hanem egyszersmind a termelés felfokozását is, még hozzá 20 százalékkal az elkö­vetkező három-hat hónapban, amint ebbe is beleegyezett a CIO autómunkás-szaksíferve- zete. Vigadnak a gyárosok Amilyen rossz hir volt ez a munkásoknak, olyan jó volt a munkaadóknak, akik azon­nal megszimtolták benne az áltlános bérlevágási lehetősé­geket mindenféle más szak­mában és iparágban. A tő­kések egyik lapja a “Business Week”, hamarosan a követ­kezőképpen kommentálta: “Ez a hir nemcsak Toledó- ban keltett nagy visszhangot, hanem a detroiti autóvilág­ban is, sőt az egész ország­ban, mert a lanyhuló nemzet- gazdaságban fokozódik az ér­deklődés a bérszínvonalak iránt.” Ez a cikornyás stilus ma­gyarul azt jelenti, hogy na­gyon örülnek neki a munka­adók s rövidesen hozzáfognak mindenütt az általános bér­csökkentéshez. Mese habbal A munkásság haragos ér­zéseire még Richard Gosser is próbálta beadni, hogy ez a bérlevágás nem is igazi bér­levágás, mert hiszen a meg­állapodásban van egy kikötés, hogy terveket készítenek el­lensúlyozó bónuszok fizeté­sére, amely bónuszok vég­eredményben még több pénzt hoznak a konyhára, mint a régi bérek. Hogy mikor és hogyan ,arról hallgatott, mint egy halott. Legjobb esetben is csak decemberben lehet ró­la szó és addig sok viz fog le­folyni az ország összes fo­lyóin. De ami aztán a legjobb és minden bizonnyal a leg­emlékezetesebb lesz/ az Gos­ser azon kijelentése, hogy a bérlevágás volt az “egyetlen mód, hogy azt a vállalatot üzemben tartsák.” Ennek a szerencsétlen munkásvezér­nek mindig nagyobb gondja, hogy a gyár fokozza a profit­ját, mint az, hogy a munkások érdekeit védje és a munkások béreit fokozza. Mi más lehet a munkások elárulása? Gos­ser azt hangoztatta, hogy a szakszervezetnek kötelessége a vállalatot segíteni az ipari versengésben a három nagv autógyár ellenében. Az ember azt hinné, hogy a szakszerve­zet első kötelessége a dolgozó munkásokat segíteni, de az ilyen vezetők jobban tartanak attól, hogy rájukolvassák, hogy aki béremelést akar, az jó ember nem lehet, tehát ké­nyelmesebb azon iparkodniuk, hogy a gyárosok profitja duzzadjon s azért ígérték meg, hogy a bérlevágás mel­let az autómunkások fel fog­ják gyorsítani a munkatem­pót is. Stellato odavág A Willys elnöke Edgar Kai­ser, természetesen örömmel üdvözölte az uj megállapodást és kijelentette, hogy ezzel “konstruktiv lépés történt előre.” Mások azonban más­képpen vélekedtek. Carlo Stellato például, aki a Ford Local 600 autószakszervezet elnöke, Walter Reuthernek a következő táviratot menesz­tette : “Mi nem tudjuk elhinni, hogy a hir igaz. Nem tudjuk és nem is fogjuk elhinni, hogy a United Auto Workers a ‘giveaway’ (árulás elaján­dékozás) programmjára vál­lalkozott.” Később pedig úgy nyilatko­zott Stellato a toledói “Blade” riportere előtt hogy “Fel nem foghatom, hogy bármekkora bércsökkenés is lehetővé te­hetné a Willys versenyét olyan hatalmas vállalatokkal, mint a Ford vagy a General Motors.” És Stellato ezzel a meg­jegyzéssel lerántotta a leplet a versenvképessé-tétel masz- lagáról. Nyilvánvaló, hogy ez­után minden vállalat használ­hatja a varázsigét s azon ürügy alatt, hogy versenyké­pessége fokozódik, kierősza­kolhatja a bérlevágást, leg­alább is megpróbálkozhatik vele. Hiszen utóvégre a leg­nagyobb trösztök, mint a G.M., Ford és US Steel is ér­velhetnek ezzel! Ki .fogja azonban megvédeni a munká­sokat? Nemcsak az autómun­kásokat, hanem az acél, a tex­til, a gumiipar munkásait, a dokkmunkásokat és a többi­eket. ? A munkásság összefogása A ’Reuther-tervet’ az égés; munkásosztály előtt le kel leplezni és harcolni kell eile ne. Éppenolyan kísérlet ez mint volt a hírhedt reuther ötéves mozgóbérskálás szer ződés, amelyet vissza kellet szívni. Elvégre ma mégis csak 15 millió szervezet munkás van az országban, i harcot természetesen nem le hét a vezetőségtől várni as az egyszerű munkásokna maguktól kell megvivniok. E ben a kérdésben egységl kell forrniuk a munkásokns és lesz majd harcos szaksze vezet, amely mindenképpen segítségükre fog menni, mi például a UE .amely évek ó sürgeti a munkásság egy? gét olyan kérdésekben, arr lyek minden munkást 'eg aránt érintenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom