Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-14 / 2. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January’ 14, 19Ő4-............................... -........................................... ..........., . _ j......... ......... , Hírmagyarázat és kritika Wal{ Street Programm ja az elnök üzenetében. Huszonkét hosszú esztendő után elsoizben tett egy repuDpkánus emuk általános jelentést az ország helyzetéről és nyújtott be törvényhozási javaslatokat az amerikai kongresszusnak. Eisenhower elnök kongresszusi beszéde, véleményünk szerint azt mutatja, hogy azok a Wallstreet! érdekeltségek, amelyek finanszírozzák a republikánus pártot s amelyeknek képviselői ma személyesen vesznek részt az ország ügyéi irányításában, e huszonkét hossza esztendő alatt gazdasági nézeteikben mit sem változtak, annál is kevesebbet tanultak. Ami pedig egy vajúdó világ társadalmi és gazdasági problémáinak megoldását illeti, arra vonatkozó nézeteiknek pedig a fokozott fegyverkezés a visszatükröző je és szimbóluma. Akárcsak annakidején Hoover, úgy ma Eisenhower a nagytőke profitszerzési lehetőségeinek még kedvezőbbé tételével igyekszik az érlelődő gazdasági válságot visszatartani. Annak az amerikai üzleti világnak igér Eisenhower még fokozottabb profitlehetőségeket, amely az elmúlt 12 alatt évente átlag TjZSZERANNYI 'profitot könyvelt el, mint a Cooiidge és Hoover korszak “legszebb” napjaiban. Lehet e kételyünk az iránt, hogy az a gazdaságpolitika, amely az egyre sűrűbbé és sötétebbé váló gazdasági viharfelhőket a gazdagoknak még gazdagabbá tételével akarja elűzni s Amerika népét a gazdasági válság mérhetetlen katasztrófájától megmenteni, eleve kudarcra van Ítélve? Hiszen a gazdasági válságot éppen az idézi elő, hogy a termelés folyamán TÚL KEVÉS pénz jut a munkások kezébe, és TÚL SOK marad a munkaadók páncélszekrényeiben! Az elnök bejelentette, hogy a népjólétre, lakásépítésre, munkaviszonyokra vonatkozó javaslatait későbbi, külön jelentéseiben fogja megtenni. Ám ép elég célzás volt az üzenetében arra, hogy meg lehessen érteni, honnan fuj a szél. Egyetlen szó sem volt az üzenetben a McCarran-Walter- törvény igazságtalanságainak megszüntetéséről, amelyre pedig fogadalmat tett az elnök a választások idején. Egyetlen szó sem az igazságos munkaalkalmi törvényről (Fair Employment Practice Act), amelyre vonatkozólag szintén tett ígéretet az elnök. Nagy a hallgatás a Taft-Hartlev unionromboló törvény kérdésében is. Hogy tízmillió amerikai gyermeknek nincs megfelelő iskolaterme? Ezen égető kérdés megoldására — bizottság kinevezését Ígérte az elnök, illetve az a kormány, amely szemrebbenés nélkül utaltat ki száz és százmillió dollárt — a francia gyarmatosítók harcának pénzelésére — Indokínában! “Egészségbiztosítás ?” “Határozottan ellenzem a ‘szocializált közegészséget”, mondotta Eisenhower. És hogy mit ért az elnök “szocializált közegészség’’ alatt, azt megmagyarázza az a tény, hogy Eisenhower elnök hazánk egyik legnagyszerűbb, legáldásosabb közjóléti üzemét, a Tennessee Valley Erőmüveket, melyek csodálatára messze földről jönnek vagy szeretnének jöfini emberek, s amely az amerikai farmerek tízezeréinek megélhetését könnyítette meg, “kúszó szocializmushak” nevezi. Minden gondolkozó amerikai — és a legtöbb külföldi megfigyelő — aggodalomteljesen állapítja meg, hogy mily nagy mértékben gyengült meg az elmúlt években az amerikai szabadságjogok építménye. Nem lehet elhinni, hogy Eisenhower elnöknek ne lenne erről tudomása, hisz időnkint neki is kellett kijelentéseket tenni a “könyvégetések veszélyéről”, sőt a “mccarthyz- musról” is. És mégis, beszédében egyetlen megnyugtató kijelentés, egyetlen fogadalom sincs, hogy síkra fog szállni a nép szabadságjogai védelmére és biztosítására. Ehelyett előjött egy uj javaslattal, amely nyilván meglepte'magát McCarthy! is és amely, elvben legalább hazánkban egy uj fogalmat vezethet be: a hazátlan amerikaiakét. Eisenhower elnök törvényjavaslatot sürgetett a polgárság megvonására MINDEN amerikaitól — honositottól vagy ittszületettől —, akit a törvényszék a gondolatellenőrző Smith-törvény alapján elitéi! Ámbár az elnök néhány héttel ezelőtt olyan- értelmű kijelentést tett, hogy a “kommunista kérdés” nem fog szerepet játszani az 1954-iki választáspkpn, e javaslatának bedobása az amúgy is hisztérikus politikai légkörbe azt mutatja, hogy a republikánus párt vezetőköreiben mégis csak a mccárthyscák abeli véleménye kerekedett; felül, hogy a nép figyelmét lehetőleg minél jobban el kell terelni az igazi alapvető kérdésekről, a gazdasági válság egészséges megoldásának módozatairól, a szabadságjogok biztosításáról, a farmerek bajairól és ahelyett a boszorkányhaj- szát kell központi választási kérdéssé tenni. Az elnök kijelentette, hogy a “kommunista összeesküvésben” való részvétel az árulással határos és elrettentő például akarja, hogy megvonják a polgárságot mindenkitől, akit (a lautríerek és budenzek “bizonyítékai” alapján) a trövény- székek elitéinek. Az a tény, hogy vezető republikánusok a nyilvánosság előtt “árulónak” bélyegezték meg még Marshall tábornagyot, volt vezérkari főnöküket is, és hogy Brownell ur magát a volt elnököt, Trumant “kémek pártolásával” vádolta, mutatja, hogy a mccarthysták meglehetősen tágasan értelmezik az árulás,-a hazaellenesség fogalmát és a becsületes, hazafias amerikaiak százezrei és milliói ellen kovácsolnak bunkosbotot e javaslattal. ☆ A béke biztosításának kérdéseiről csaknem kizárólagosan a katona és hadvezér szótárából vett szavakkal tette Eisenhower javaslatait. Bejelentette, hogy a “béke biztosítására” még gyorsabb ütemben növeljük atomfegyvereink állományát, még nagyobb lesz a hangsúly a flotta és a repülőflotta kiépítésében, haderőink mozgékonyságát fokozni fogjuk és egész köztársaságunkat olyan állapotba hozzuk, hogy bármikor kész legyen az általános mozgósításra. ★ A jelentés tehát, igy magábavéve, lehangoló. Az amerikai üzleti sajtó természetesen nagy lelkesedéssel kommentálta. De gondolkodó amerikaiak meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadták. Sparkman szenátor, Biddle volt igazságügy- miniszter és mások már első hallásra “alkotmány- ellenesnek” nevezték a javasolt törvényt. Az angol sajtó, amely pedig kesztyűs kézzel kommentálja Wall-streeti gazdáinak minden lépését, “a 18-ik századba való visszaesésnek” nevezi a gondolatot. Az indiai kormánypárti sajtó például “fenyegetésnek” minősítette Eisenhower jelentésének katonai szakaszait. “Ennek pedig szerencsétlen következményei lehetnek, mert az 'egész elnöki üzenetet ultimátumnak vehetik.” Egy másik lap szerint “az amerikai politika jelenlegi iránya a lehető legnagyobb félreértésekre vezethet Amerika szövetségeseivel és a lehető legnagyobb súrlódásokra Amerika és a külvilág között.” A newyorki Daily News egyik rovatirója az elnök beszámolójáról irt megjegyzéseiben találóan foglalta össze két szóban az elnöki üzenet jelentőségét, an .időn azt irta, hogy: “McCarthy a győztes.” Valóban nem lehet más következtetésre jutni. A republikánus párt és azon keresztül az Eisen- hower-kormány állampolitikává tette a mccar- thyzmust, azt a reakciós irányzatot, amelyről maga Truman volt kénytelen megállapítani, hogy az “a nagy hazugság használata... a hazugságon élő demagóg hatalomrajutása, a félelem terjesztése, a bizalom lerombolása társadalmunk minden részében. Ez a szörnyű rákfene rágja ma Amerika belsejét és elpusztíthatja szabadságunk intézményét.” ★ Ám pontosan az a tény, hogy az amerikai reakció ilyen szélsőséges intézkedésekhez készül lépni, annak bizonyitéka, hogyy aggodalommal tekint saját politikai jövője, elsősorban az 1954-iki választások elé. Az amerikai nép az idei választásokon méltó választ adhat a mccarthyzmusnak azáltal, hogy megbuktat minden egyes jelöltet, republikánust vagy demokratát, aki nem tesz fogadalmat a mccarthyzmus elleni harcra. Ez a legfontosabb teendője ma az amerikai népnek. ' Rossz üzletet csinálsz f Uncle Sam! Kormányunk egyik hidegháborús szerve, a Foreign Operations Administration közhírré teszi, hogy.ezentúl jó ellátásban fognak részesülni a szökevények a népi demokráciákból. A nyugati zónában való megérkezésükkor kapnak majd szappant, törülközőt és fogkefét. És attól kezdve biztosak lehetnek benne, hogy naponta kapnak .háromszor enni. Ha pedig a Mc Carran törvény alapján történő vizsgálaton átesnek —- amelyen tudjuk, nem könnyű átesni — akkor idővel bejöhetnek az Egyesült Államokba. Hát ezzel az üzenettel kapcsolatban nekünk is van üzenetünk. Van egy üzenetünk Uncle Sam-nek. Azt üzenjük Uncle Sam-nek, a kormánynak és az amerikai népnek, hogy rossz üzletet köttök, amikor szökevények csábítására költitelc az amerikai nép nehezen megkeresett pénzét. (Az állam jövedelem ama részét is, amely a részvénytársaságok adóiból jön be, azt is a nép kereste—MINDENT A NÉP TERMEL!) Volt idő, nem mondjuk, amikor nyert a mi fogadott hazánk az Európából és másunnan érkező bevándoroltak révén. Akkor feudális elnyomottságból, teapedő iparú, elmaradt, igazságtalan berendezésű mezőgazda- sági országokból igyekeztek ide becsületes, dolgos, szabadságszerető emberek. De micsoda ember az, aki egy olyan országból “menekül,” amely iparát 8 év alatt semm^xíl, a háború előtti háromszorosára .emelte? Micsoda ember az, aki egy olyan országból “menekül,’'1 ahol 200,000 kétkezimunkás ül a kormány, az államapparátus s a helyi közigazgatás minden állomásán? Mi jót hozhat számunkra az, aki olyan országból szökik ki, amely nyolc év alatt negyedére .csökkentette a csecsemő és gyermekhalandóságot ? Miféle emberek azok, akiknek menekülni kell egy olyan országból, amely megötszörözte a népiskolai diákok számát, amely ma 15-ször annyi gyereknek ad bölcsődei gondozást, mint a Horthy rendszer “fénykorában” 1938-ban? Baj van a kréta körül azokkal, akiknek ilyen országokból kell “menekülniük”. Hidd el Uncle Sam, kedves Uncle Sam, nem lesz istenáldás az ilyen jövevényeken. És nem lesz istenáldás az olyan politikai terveken sem, amelyek véghezviteléhez ilyen “jövevények” kellenek Hiányos a “felvilágosítás” Az -utóbbi években az amerikai újságírók nagyrésze, a rádió, a televízió tele van a kommunizmus veszedelmének hangoztatásával és leírásával. Évekig tartó szüntelen propaganda után az ember úgy képzelné, hogy az átlagos amerikai most már tudja, hogy mi a kommunizmus, mi az, ami annyira “veszélyezteti” őt, a hazáját, sőt a világ békéjét. Kiderült azonban, legalább is Wisconsinban, McCarthy szükebb hazájában, hogy nem ez a helyzet. Egy wisconsini újság megkérdezte 241 olvasóját: Légy szives mondd meg, mi a kommunizmus? A megkérdezettek csaknem fele, 111 ember azt válaszolta, hogy nem tudja, vagy legalább is nem tudja biztosan. 44 kijelentette, hogy nem hajlandó válaszolni. Mindössze 86 válaszolt a kérdésre. Ha ez az arány állna fenn másutt is — és nincs okunk feltételezni, hogy másutt más volna az arány — az amerikai nép kérharmadá, nem tudja mi a kommunizmus vagy nem meri megmondani, hogy mit ért a kommunizmus alatt Hogy lehet az, hogy az emberek nagyrésze nem tud e kérdésre válaszolni, holott nincs az az eldugott hely ebben az országban, amelyet éjjei- nappal nem árasztana el a Wall-street^ propaganda a kommunista veszélyről? Az amerikai van olyan értelmes, mint a világ bármely más népe. Ha a vörösfaló propaganda bábeli hangazavarában volna felvilágoe'tás, megtudná alkotni a maga nézetét arról az elvről, amely ma 800 millió ember politikai és gazdasági életótirányitja.
