Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-29 / 16. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 29, 1954 ÜNNEPELJÜK MÁJUS ELSEJÉT! (Folytatás az 1-ső oldalról) Pedig nem igaz, hogy ez a nap a dolgozó nép baloldali tömbjének ünnepe csak. Szemérmetlen hazugság, olcsó, hitvány propaganda és népbutitás. Nem igaz, hogy ez a nap csak a munkásság politikailag legérettebb és legosztálytuda- tosabb rétegének ünnepe, ünnepe ez minden dolgozónak, akármilyen eszközzel munkálkodva izzadja is ki sovány kenyerét, lefölözött tejét, megkoppasztott bérét. A világ minden bérmunkásának, dolgozójának, alkálmazottjának, kis- üzletemberének, parasztjának, becsületes, igaz értelmiségének ünnepe ez a nap, amelyben helye van mindenkinek, aki az osztályh'arcban a munkásság oldalán áll. Nem igaz,hogy csak egy maroknyi munkásé a Május Elseje, a világ minden munkásáé az! Minden munkásnak ott kell lennie Május Elsejének ünneplésénél! Minden munkás alapvető kötelessége, hogy ne a propa- gandagyujtóttá zavaros illúziókban, mesebeszédekben, téveszmékben higyjen, hanem a valóságnak megfelelő módon gondolkodjék és cselekedjék. És gondoljon a háborúra, a harmadik világháború lehetőségére, a hidrogénbombás világégésre, amelynek nem szabad bekövetkeznie. Ezért a “BÉKE” az idei, 1954-es Május Elsejének a legfőbb jelszava. A BÉKE, amely amióta világ a világ, mindenkor a munkásság kívánsága volt, mert a munkásság mindenkor építeni akart, a haladásért dolgozott, kultúrára szomjazott^ az- emberi jólét fejlesztését, a bőség fokozását követelte, mert saját nyomorában és elnyomatottságában az egész emberiség szenvedését érezte és fájlalta, tehát nem is birta másképpen elgondolni az élet megjavítását, mint minden elnyomatás megszüntetésével, az egész emberiségre érvényes felszabadítás kivívásával. És mindennél jelentősebb a munkásságnak ez az egész világszemlélete, amikor az atomenergia fel- használásával gyártott fegyverek nem százezrek vagy milliók elpusztításával fenyegetnek, hanem az egész emberiség kiirtásával és az emberi civilizáció tönkretevésével. Ezért lesz a szombati Május Elsejének, a hagyományos ünneplésnek egyik kiemelkedő jellemvonása a BÉKE követelése. És ezért vegyenek példát az összes munkások azokról, akik törhetetlent vallják, hogy Május Elsejének ünneplése hagyományos joga az egész munkásságnak itt és mindenütt a világon s akik nem ücsörögnek otthon ezen a napon rádiójuk vagy televizióskészülékeik népbutitó bambaságai előtt, hanem otthagyva az otthonuk kis kényelmeit levonulnak a Union Square-re, ahol munkástestvéreik, az öntudatos dolgozok, követelik a békét, a munkát, a demokráciát, követelik a törvények és az alkotmány és a szabadságjogok tisz- teletbentartását s akik megjelenésükkel erősíteni akarják legderekasabb munkástársaik táborát, akik nemcsak a maguk, hanem valamennyi munkás érdekében szállnak síkra követeléseikért.- Jaj az óvatosaknak, az okoskodóknak, jaj az ostobáknak és kicsinyes, rövidlátó számitgatóknak. Olyanok ők, mint az az ember, aki a közelgő árvíz neszére behúzódik családjával a házába és az ajtajának bezárásával elretesze- lésével képzel; megmenteni mindnyájuk életét s feltartóztatni a víztömeget, ahelyett, hogy kivonulna a többi mentőmunkással a gátra és ott igyekezne feltartóztatni a gyilkos veszélyt, mielőtt az megfullasztaná őt és szeretteit. Ki hát a gátra! Ki a Union Square-re Május Elsején! Dr. Barsky 6 hónapig \ nem operálhat WASHINGTON. — A legfelső törvényszék jóváhagyta a dr. Edward K. Barsky orvosi gyakorlatának hat hónapi felfüg- J gesztésre vonatkozó Ítéletét. A j döntés 6:3 arányban történt. — Felix Frankfurter, Hugo L. Back és Williams O. Douglas főbirák szavaztak a döntés ellen.* Douglas főbíró kijelentette, hogy dr. Barskyt azért Ítélték el, “mert bizonyos népszerűtlen eszméket vall,'’ majd hozzátette: “Én úgy tudom, hogy egy ember politikai meggyőződése nem csökkenti képességét, hogy törött csontokat gyógyítson, vakbeleket operáljon ki biztos kezekkel és szakavatottan. Ha egy orvos nem menthet meg életeket Amerikában, mert ellene van Franconak Spanyolországban, akkor elérkezett az idjj, hogy megálljt kiáltsunk és bíráló szemmel nézzük az idegbajt, a- mely hatalmába kerít bennünket.” Titkos hadgyakorlatok Franciaországban ROCQUENCOURT. — Az északatlanti katonai szövetség parancsnokai Montgomery angol marsai vezetése alatt hadgyakorlatokat tartanak, melynek részleteit — gyakorlatoznak-e atombombával is? — a legnagyobb titokban tartják. Ott van köztük Alfred Grünther, a szövetségesek európai főparancsnoka, Julin, francia marsai, középeurópai főparancsnok, Earl Mountbatten, angol tengernagy és még egy csomó tábornok. Subscription rate in New York, N. Y., U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Wcrd Inc. 84 130 E. 16th St., New York 3, NY — AL 4-0397 Kina: Meghívó vagy meghívott? Illetékes amerikai kormány és sajtókörök nézetei szerint a genfi konferencián az első s talán egyik legkomolyabb ellentét “Nyugat” és “Kelet” között a kínai delegáció jellege fölöt fog kirobbanni. Milyen szerepe legyen Kínának a genfi konvención? Egyenrangú, meghívó hatalom vagy beidézett “tanú” vagy éppenséggel “alperes”. A genfi konferenciát tudvalevőleg azért határozta el a február elején megtartott négyhatalmi berlini konferencia, hogy békét teremtsenek Ázsia két fontos terepén: Koreában ,ahol tavaly julius óta fegyverszünet van, és Indokínában, ahol most is folynak az ellenségeskedések. Mindkét ország Kína közvetlen határán van. Koreában kínai önkéntesek is resztvettek a harcokban. Indokinában még Dulles wall streeti jogászfantáziája is csak állítólagos kínai tábornokokat tudott felfedezni “tanácsadói” minőségben. Meg aztán fegyvereket is szállítottak az "indokínaiaknak. Wall Street urai Kínát kétszeres “agresszornak” tekintik. Ezért ellenzik a 475 milliós nép képviselőinek mint egyenrangú tárgyalófélnek jelenlétét. Akár egyenrangú, akár nem, annyi biztos, hogy valamilyen formában mégis kénytelenek leülni tárgyalni velük. Ezt a tényt a világ közvéleménye ügy értékeli, mint a genfi értekezlet egyik legpozitívabb tényezőjét. Kézenfekvő, hogy a vitás ázsiai kérdések rendezését nem lehet remélni a Kínai Népköz- társaság részvétele nélkül s a Kínai Népköztársaság elszigetelésére irányuló törekvések, amelyek a Wall Street külpolitika diplomáciai sakk- huzásait mozgatják, csak a helyzet további bonyodalmas- ságához s esetleg háborús konfliktushoz vezethetnek. Minthogy pedig a nemzetközi helyzet ilyen irányú alakulása mindössze Wall streeti imperialisták szűk érdek- csoportjának felel meg, de ellentmond az ázsiai térségben élő összes népek nemzeti biztonságának, sőt az angol és francia nagyhatalmi politika érdekeinek is, a Kínai Népköztársaság elszigetelésére irányuló mesterkedések az amerikaiak számára is azzal a kockázattal járnak, hogy végül is az Egyesült Államok kerülhet elszigetelt helyzetbe. A Kínai Népköztársaság “gazdasági megfojtására” alkalmazott blokád csődje is arra figyelmeztet, hogy az amerikai elszigetelési politikát anélkül alkalmazták, hoy számot vetettek volna a reális erőviszonyokkal. A blokád körül szerzett tapasztalatokból a józanabb elemek az imperialisták táborában is kénytelenek levonni az a következtetést, hogy az elszigetelési politika bumerángja végül is azoknak a»fején kop- pan, akik e kétes értékű s annyiszor csődöt mondott politikai fegyvert alkalmazták. Ennek a kísérletnek is az volt a legfőbb gyengesége, hogy nem számolt a második világháború óta bekövetkezett nagy történelmi fordulattal, azzal, hogy az imperializmus rendszeréből kiszabadult népek nincsenek egyedül. A Kínai Népköztársaság, amely nem egészen öt éve áll fenn, olyan eredményeket ért el gazdasági és kulturális téren, amihez foghatóról Ázsia elnyomott, s az imperialistáknak kiszolgáltatott" népei még csak álmodni sem mernek. Csak hogy egyetlen adatot említsünk: az ötéves terv első esztendejében 130 uj nagyszabású ipari mii építését kezdték meg, s részben be is fejezték. Ez is világosan tanúskodik amellett, hogy a Kínai Népköztársaság gazdasági fejlődését a blokád nemcsak megbénítani nem tudta, hanem ellenkezőleg, serkentően hatott Kina iparosítási Programm jának végrehajtát- sára. A Kínai Népköztársaság kormánya a realitások alap- ' .ján s abból az alapvelvből kiindulva, amely a népek közötti baráti kapcsolatok fejlesztésére irányul s amely a nemzetközi kapcsolatok térén ve- t zérlő elve a béketábor vala- ! mennyi országának, igyekezett segédkezet nyújtani e törekvések sikeréhez. 1953- ban 150 angol cég képviselői jártak Kínában és 30 millió font értékű áruszállítási egyezményt kötöttek, ami persze korántsem mériti ki a kinai-angol kereskedelem lehetőségeit. Angol szakértők véleménye szerint az évi áruforgalom Kina és Anglia között 100—150 millió fontra emelhető. De nemcsak angol, hanem francia, olasz nyugateurópai és ázsiai országok gazdasági körei is gyümölcsöző kapcsolatokat teremtettek az elmúlt évben a Kínai Népköztársasággal. Ezeknek a kapcsolatoknak továbbij élesztőse s kiszélesedése iránt egyre élénkebb érdeklődés nyilvánul meg a kapitalista világ piacon, különösen a növekvő gazdasági nehézségek hatása alatt. Ma már az a helyzet, hogy huszonöt nagy és kisebb ország kereken egymilliárd lakossal, diplomáciai kapcsolatot tart fenn a Kínai Nép- köztársasággal. Á z s iá b a n nincs egyetlen fügetlen állam, amelynek ne lenne diplomáciai képviselője a pekingi kormánynál, sőt a függő országok közvéleménye is egyre erőteljesebbben követeli a gazdasági és politikai kapcsolatok felvételét Ázsia e legfontosabb nagyhatalmával. A Kínai Népköztársaság elismerésének kérdése a legtöbb tőkés ország vezető köreiben túljutott azon a vitaponton, amelyen még úgynevezett világnézeti előítéletek és fenntartások hatnak. A Kínai Népköztársaság elismerése a történelmi tények szükségszerű tudomásvételét jelenti számukra, mint erre Nehru, India miniszterelnöke rámutatott. Nehru egyik beszédében kijelentette: nem arról van szó, hogy a ■ Kínai Népköztársaság kinek tetszik és kinek nem, hanem arról, hogy “ez a nagy állam fennáll és hatalmát óriási területeken gyakorolja”. Ugyanezt az álláspontot fejtette ki legutóbb St. I JO. urent, Kanada miniszterelnöke is, aki kijelentette, hogy Kanadának kétségkivül el kell 'ismernie a pekingi kormányt “függetlenül attól, hogy tetszik-e nekik a kínai kormányrendszer, vagy sem.” Ha ezután Dullesék mégis felborítanák h konferenciát Kina elismerésének kérdésében, a világ tudni fogja kit, illetve kiket terhel ezért a felelősség. A Szovjetunió költségvetése A múlt hét folyamán összeült Moszkvában a Szovjetunió ‘ Legfelsőbb Tanácsa. A szovjet parlament két háza együttes ülésének fegfontosabb eseménye Zverjev pénzügyminiszter költségvetési jelentése volt. A költségvetés szerint a szovjet állam bevétele 1954-ben 571 billió rubel (név!eg 143 billió dollár) kiadásai pedig 562 billió dollárt érnek el. Ebből nemzetvédelemre 25 billió dollárt költenek, ami a költségvetésnek 18 százaléka és kb. 10 százalékkal kevesebb mint a tavalyi nemzetvédelmi kiadás. Ezzel szemben élelmiszeripari és közszükségleti cikkeket gyártó ipari vállalatok építésének céljaira több mint 14 milliárd rubelt, majdnem kétszerannyit irányoztak elő, mint 1952-ben. A népi fogyasztási cikkek termelése az idén eleri azt a színvonalat, amit az ötödik ötéves terv 1955-re irányzott elő. 42.4 százalékkal emelkednek a mezőgazdaság fellendítésére irányuló intézkedéseket szolgáló előirányzatok. A mezőgazdaság fejlesztését szolgáló — a költségvetésből és más forrásokból származó — állami kiadások előirányzott összege 74.4 milliárd rubel. Szociális és kulturális célokra 141.3 billió rubelt irányoztak elő, majdnem 10 százalékkal többet, mint az elmúlt évben. Közoktatásra, káderek képzésére, a tudomány és művészet fejlesztésére 67.1 billió rubelt, egészségvédelemre és testnevelésre 29.3 billió rubelt, társadalombiztosításra, nyugdíjellátásra és a sok- gyenrokes anyák segélyezésére 44.9 billió rubelt irányoztak elő. Nagyszabású 1 a k óházépitési programmot tűztek ki. Az állam ezekre a célokra 25.5 billió rubelt irányoz elő, jelentékenyen többet, mint a múlt évben. A szovjet állam békés politikájában abból indul ki — mondotta Zverjev miniszter —, hogy a nemzetközi együttműködés megszilárdításának fontos tényezője az országok közti gazdasági kapcsolatok fejlesztése. -----------------------------------------Üdvözlöm a világ népét és szülőhazám dolgozóit Május elseje alkalmával Leffler Lidia New York, N. Y. V ----------------------------AMERIKAI
