Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-04-22 / 15. szám

April 22, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Mi újság Magyarországon? LEUVJABB BIBÉK KÜLÜGYMINISZTERHELYETTESNEK_ NEVEZTÉK KI SÍK ENDRÉT Budapestről jelentik, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Sik Endrét, aki eddig a külügyminisztérium II. politikai főosztályának volt a vezetője, felmentette ezen állásából és külügyminiszterhelyettessé nevezte ki. Sik Endrét, aki néhány évvel ezelőtt washingtoni ma­gyar követ volt, sok amerikai magyar ismeri. Előzékenysége, barátságossága, közvetlensége révén közmegbecsülésnek ör­vendett. Az amerikai magyarság reméli, hogy uj, fontos ál­lásában még hatványozottabban működhet a béke nagy ügye és a magyar nép érdekeiért. E meglepő cim mögött egy i magyarországi diafilm ka­landos vándorút ja rejlik. A múlt év tavaszán a Magyar Foto diaosztálya dolgozói el­határozták, hogy szeretetük,' együttérzésük jeléül a viet­nami szabadságharcosok szá­mára ajándékot — néhány üde, színes diafilmet —kül­denek. Apró, akár zsebben is elhe­Mintfen idők legszebb farsangi bálja az Országházban ANGOL ÜZLETEMBEREK ÉRKEZTEK MAGYARORSZÁGRA BUDAPEST, április 5. — A Magyar Kereskedelmi Ka­mara meghívására, angol üzletemberek 15 tagú csoportja érkezett hazánkba, hogy magyar külkereskedelmi vállalatok­kal tárgyalásokat folytasson. A vendékeget a ferihegyi re­pülőtéren a Magyar Kereskedelmi Kamara képviselői fogad­ták. Aláirták a magyar-lengyel árucsereforgalmi és fizetési megállapodást BUDAPEST, április 1. — A barátság és kölcsönös meg­értés szellemében lefolytatott tárgyalások eredményeképpen március 31-én Varsóban aláirták a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között az 1954.. évben lebooyo- j litásra kerülő kölcsönös áruszállításokra és fizetésekre vo- natkozó megállapodást. A megállapodás alapján a Magyar Népköztársaság alu- minimumot, timföldet, bauxitot, gabonaféléket, cipőt, kerék­párt, gépeket és ipari berendezéseket szállít a-Lengyel Nép- köztársaságnak szén, koksz, horgany, fa, vegyiipari cikkek, gépek és ipari berendezések ellenében. — Magyarországi riport — Egykori hírlapok megsár- gult hasábjain sok hires bu­dapesti bálról olvashatunk tudósítást. Grófok, bárók, bankárok és nagyiparosok nevei szerepelnek a báli kró­nikákban. Hasábos cikkek számolnak be a Vigadóban, vagy a Mágnás Kaszinóban állomásozó hölgyek ragyogó toalettjeiről. “Egész Budapest ott volt!” — Írták az akkori újságok. De vájjon kikből ál­lott ez az “egész Budapest”? i ' Néhányszáz aranyifjuból, do- j logtalan banka rcsemetéből, komtesszből és baronesszből. j Az egész Budapest, az egész' ország veritékezett azért, hogy a Vigadóban zavartala­nul táncolhassanak Csekonich grófék, Orczy báróék, vitéz uraimék, a dzsentrik és ipar­bárók ivadékai. Karnevál her­cege az egész Budapestnek — az igazinak — akkoriban még nem osztogatta kegyeit. Nem álom ez, valóság. Jól látnak kedves járókelők, igen, a parlament lépcsőin itt megy fel Hófehérke, Carmen és a spanyol grand. Kézenfogva halad a piros szőnyegen a nyalka kuruelegény és a la­banc kapitány — valamennyi­en minden idők legnagyobb magyar farsangjának, a bu­dapesti ifjúság országházi karneváljának vendégei. 1954 február 20, szombat este 8 óra. A hatalmas kupo­lacsarnok aranyozott falai százszorosán verik vissza a csillárkoszoruk ragyogó fehér fényét. Mintha a legszebb mesekönyvek hősei keltek volna életre, itt van Sehere- zádé, János vitéz, de itt van még a vasorru bába is. Ezek az álarcos lovagok mindany- nyian a budapesti üzemek, egyetemek és ipari tanuló [ otthonok legjobban dolgozó és | tanuló fiataljai. Még gyülekeznek csak, de máris forr, zsibong a jókedv. Ezek a termek még sohasem láttak ennyi vidámságot, bol­dogságot, sohasem Hallottak ennyi kacagást, még egyszer i sem volt ennyi szép lány az országház történelmi fala, közt. — Jaj, kézit csókolom, hadd jósoljam meg a szeren­cséjét — mondja egy álarcos cigánylány a spanyol lovag­nak. Kis tarsolyából kártyát húz ki, összecsapja a kezét. — Ma este nagyszerűen fog mulatni! A két fiatal: Albert Erzsé­bet, a budatétényi női ruha­gyár dolgozója és Paszternák József, a MÁVAG esztergá­lyos ifjúmunkása egymásba karol, összenevetnek és eltűn­nek a forgatagban. Ö be gyönyörű itt minden — kiált fel egy lefátyolozott arcú keleti hölgy. Bajnócz Magdolna Hiller Andrásnak, a Gamma géplakatos ifjú­munkásának örömében egy puszit ad. Ugylátszik, Karnevál her­ceg jó pajtása, a szerelem nyilasa, Ámor is belopódzott a farsangozó fiatalok közé. — Ne tessék csodálkozni, jegyesek vagyunk. Nem, most valóban nem szabad csodálkozni, hiszen ez a pompa, ragyogás mesébe il­lő hangulatba ringat minden­kit. Meglepődve nézik a világ- irodalom egyik legérdekesebb alakját, Gobsecket, az uzso­rást utánzó öltözékben meg­jelent ifjút, illetve leányt, de azt még senki sem tudja, hogy kicsoda. Egész csoport találgatja, hogy ki lehet a furcsa jelmez tulajdonosa. Később kiderül, hogy az uzso­rás Mikclai Erzsébet, a Duc- los Bányagépgyár géplakato- sa. . . Most mindenki félreáll, s a lépcsőn hosszú sorokban jönnek fel az Állami Népi Együttes táncosai. Megszólal­nak a harsonák és a zenekar rázendít a Kállai kettősre. Ropogós csárdást járnak a í táncosok és szinte dübörög a i teremben a taps. Még egy perc sem telt el és a zenekar máris uj csárdásba, kezd. Az Állami Népi Plgyiittes tagjai a nézők közül kérnek fel lá­nyokat és fiukat. A szereplők és a közönség együtt járja a magyar táncokat: most kez­dődik igazán a bál. Elhalkul a zene, Básti Lajos színmű­vész, az országházi karnevál hercege lép a dobogóra, és mint házigazda köszönti a (vendégeket. Karnevál hercege felkér | egy fiatal lányt és keringőz- ! ni kezdenek. Velük együtt táncol a sok-sok fiatal. A ke- j ringó után tangó következik, j se vége, se hossza a dalnak, I táncnak, amely csak éjféltáj- i ban kezdődik igazán. J. D. Bernal professzor Budapestre érkezett J. D. Bernal nemzetközi Sztálin-békedijjal kitüntetett professzor, a londoni Royal Society tagja, a Magyar Tudo­mányos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia meghívására Budapestre érkezett. A kiváló tudós itt-tartózkodása során előadásokat tart. Uj légi menetrend lépett életbe BUDAPEST, április 5. — A belföldi polgári légií'orga- lamban április 5-én életbelép az uj nyári menetrend, amely több járatsüritést is tartalmaz. így például Budapestről Debrecenbe a jelenlegi három helyett naponta öt, Miskolc­ra kettő helyett naponta négy, Szegedre és Pécsre kettő he­lyett naponta három, Nagykanizsára pedig az eddigi egy helyett naponta két járat indul. Az uj nyári menetrend összeállításával a MÁSZÓV LET u jelenleginél jobb utazási és szállítási lehetőségeket bizto­sit a belföldi polgári légiközlekedésbe már bekapcsolt nagy vidéki városok egymásközti forgalmában is. Az uj menet­rend eredményeként közvetlen légi összeköttetést kap Sze­ged Debrecennel, Szombathely Nagykanizsával. Sűrűbb lesz a forgalom Miskolc és Debrecen között is. Ezen a vonation az eddigi egy járat helyett naponta három. Zalaegerszeg és Nagykanizsa között pedig a jelenlegi egv helyett naponta két járat közlekedik majd. lyezhető fémdobozban igy in­dult el közel egy esztendővel ezelőtt Petőfi “János vitéze”, meg két magyar népmese paraszti hőse, hosszú tízezer - kilométeres útjára, a háború lángjától lobogó Vietnamba. Ami ezután következik, az már maga is olyan mintha a mesék szálaival szőtték volna, vagy éppen “János VU téz” történetének felemelően uj változata lenne. Ki tudja, hány országon keresztül gu­rult, gördült Petőfi filmteker­csre rögzített költeménye és a földesurakon diadalmaskodó magyar jobbágyok hitóriája, hogy eljusson azokhoz, akik valahol messze Ázsiában ma­gasra emelték a szabadság zászlaját. Petőfi és a magyar nép ál­ma — mint bádogtégelybe zárt testvéri üzenet — ment, vándorolt Budapestről az ős­erdőben küzdő partizánokhoz. Hosszú hónapok múltak el, s “János vitézről” bizony hir nem érkezett. Az ajándéko­zók már-már méltán hihet­ték, hogy szerény küldemé­nyüket elnyelte a végtelen távol, elsodorta a harcok ka­vargó örvénye. Ott, ahol az élet és halál csatája dúl — gondolták — mi más is lehet­ne a három diafilm sorsa ? De mégsem! — “János vitéz” hősi regéje a képek szavával, az árva pásztorfiu győzel­méről, az óriások bukásáról és Iluska halhatatlan szerel­méről beszél a vinh-jeni és fongdieni parasztoknak, mun­kásoknak. Néhány nappal ezelőtt le­vél érkezett a diaosztály dol­gozóihoz. E levél a maga hivatalos szűkszavúságában a követke­zőket közli: “....a Vietnamba küldött anyagot — többek között diafilmeket — a fenn­álló nehézségek ellenére ke­resztülvitték Dél-és Közép- Vietnam ellenséges akadá­lyain és erődítményein a megszállott területekre is.” Edig a három kicsiny dia­doboz története. Ez arrafelé, ahol egy hős nép kiizd'eletéért, szabadsá­gáért, aligha nagy esemény. De én mégis úgy érzem, van. ebben a történetben valami époszi szépség, amely oly fé­nyesen sugárzik, mint har- matcseppen a csillagok fénye - A három magyar diafilmet talán száz meg száz kéz, köz­tük véres, sebesült kezek ad­ták tovább és tovább. Rejtet­ték kunyhók mélyén, vitték golyózáporban, a füstölcrő rengeteg ösvényein, óvták if­jak és öregek, bátor fiuk és leányok, hogy a mi “János vitézünk” hősi története rp - leg lángot gyújtson ott mi■> - sze-messze, a hazájukért > i • dő vietnami katonák - Ív ­ben. Vihar ß i .£ Budapest “Táltos vitéz99 Vietnamban

Next

/
Oldalképek
Tartalom