Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-15 / 14. szám
April 15, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ McCarthy és a neivyorki rendőrség Joseph McCarthy wisconsini szenátor — mint. röviden már jelentettük .— a mult héten több napon át New Yorkot tisztelte meg jelenlétével. Vasárnap reggel a szenátor résztvett a newyorki rendőrség Holy Name Society nevű szervezetének áldozó reggelijén, a Hotel Astor báltermében. McCarthy Spellman biborosérsekkel egyetemben díszvendég volt s az áldozó reggelit a szenátort és annak fasiszta módszereit tapsoló politikai gyűléssé változtatták. A jelentések szerint 6,000 katolikus rendőr vett részt ez áldozó reggelin, miután előbb meggyóntak és egyenesen a St. Patrick székesegyházból vonultak fel a szálloda elé, McCarthyval az első sorban. A szenátor szintén résztvett a gyónásban és áldozásban, melyet Joseph A. Mc Caffrey kanonok vezetett, aki bemutatta McCar- thyt, mint diszszónokot. Spellman biborosérsek néhány lépésnyire ült a szenátortól, miután előzőleg melegen és mosolyogva üdvözölte. McCarthy a tőle megszokott szólamokat hangoztatta beszédében, hajszát hirdetve a “kommunisták” ellen, azaz mindazok ellen, akikben még él a liberalizmus és demokratikus gondolkodás leghalványabb árnyéka is: az iskolákban, az egyetemeken, a üzemekben, a hivatalokban és a hadseregben. A 6,000 newyorki rendőr tapsolt, Spellman bíboros érsek ugyancsak tapsolt. Az alkotmányt, a törvényes módszereket megsemmisíteni akaró kis Hitlert ünnepelték, mint Amerika “megmentőjét.” ★ Ha a fasiszta gyűlésen tapsoltak volna McCar- thyt és módszereit, nem foglalkoznánk hosszabban a dologgal. Tudjuk, hogy a wisconsini szenátor nem áll egyedül, hogy nagy hatalommal és tőkével rendelkező támogatói vannak, akik nem fukarkodnak a dollárokkal s vannak tudatlan, vagy félrevezetett amerikaiak, akiket sikerült meggyumi számára a szüntelen hivatalos propagandával, vagy megfélemlíteni a “kommunista veszedelem” mumusával. Ebbel az esetben azonban nem egyszerű emberekről van szó, akik annyira megszédültek, hogy sikerült őket besorozni az alkotmányt és demokráciát, a törvényes módszereket megsemmisíteni akaró fasiszta táborba, hanem rendőrökről, akiknek feladata éppen a törvények védelme volna. Arról van szó, hogy New York város nyolcmillió lakosa olyan rendőrségbe helyezi védelmét, melynek egyharmadrésze a törvénytelenséget, a demokratikus és emberi jogok megtiprását tapsolja. Mint egyik polgári lap is kénytelen a dologgal kapcsolatban megemlíteni: “McCarthy a törvény és rend iránti tiszteletlenség modern jelképévé lett. Újból és újból hangoztatta, hogy megveti az alkotmányos védelmet, mely a szabad társadalom alapja. Újból és újból elhencegett azzal, hogy megveti a demokratikus eljárást.” Hozzáteszi a lap, hogy a wisconsini szenátor egyizben kijelentette, hogy szilfahusánggal kellene Adlai Steven- sont, a Demokrata Párt volt elnökejlöltjét “megnevelni”, majd megállapítja, hogy McCarthy ünneplése azt jelenti, hogy a rendőröket kiképző iskolában jobban kellene tanítani a Jogok Törvényét. Ami Spellman bíborost illeti, aki előharcosa volt a fasiszta Francoval kötött szövetségnek, kevés vita lehet politikai felfogásáról. Vasárnapi tapsával mindössze azt tette, hogy nyíltan McCarthy mögé állt, "hyilván abban a reményben, hogy példáját követni fogják a kijózanodó katolikus polgárok, akik a múltban megszédültek a megfélemlítést és a háborús törekvés elfogadtatását célzó propagandától. Ami azonban a new yorki rendőrség egyharmadrészét illeti, a polgároknak, akiknek az adójából fizetik ezeket a rendőröket, igenis okuk lehet félelemre. A rendőrség, — ezt igy adják be a népnek — semmiféle politikai csoport eszköze nem lehet, felül kell, hogy álljon minden politikai párton s feladata polgárok egyéni szabadságjokainak védelme kell legyen. A newyorki rendőrség vezetői sokizben bebizonyították, hogy ezt a. feladatot nem veszik egészen szószerint és a szabadságjogokat illetőleg védelmük főleg a vagyonos osztályra terjed ki, a munkaadókra, akiknek szolgálatában megbotozzák a polgári szabadságjogaikhoz ragaszkodó sztrájkoló munkásokat, az egyenlő elbánást követelő néger polgárokat, stb. Vasárnap 6,000 newyorki rendőr McCarthyt ünnepelte, akinek minden célja a szabadságjogok teljes megsemmisítése s a fasizmus ráerősza- kolása Amerika népére. Mi még emlékszünk rá, hogy Horthy Magyar- országában hivatalosan szintén “politikán felül állt” a rendőrség. A budapesti rendőrség szintén tartott áldozási reggeliket, ha nem is olyan fényes keretek között, mint az Astor szállóban történt. Ezeken a reggeliken a Horthy-rendszer .politikusai beszéltek s a rendőrséget sikerült teljes egészében a fasizmus védelmi szervévé átalakítani, miközben a polgári szabadságjogok fokozatosan megsemmisültek. Ahol a rendőrség egyharmadrésze McCarthy szenátort tapsolja, a polgárok feladata és kötelessége, hogy megmozduljanak, mert a demokratikus társadalom veszélyben van az ilyen “védelem” mellett. A régi méreg uj cégér alatt A N. Y. Times április 8-iki számában olvastuk ezt az épületes hirt Nyugat-Berlinből: “Berlin, 1954 április 7. — A rendőrség letartóztatott 40 tüntetőt Hasso von Manteuífel politikai gyűlésén. Herr Manteuffel a II. világháborúban Hitler 5-ik tankhadosztályának volt a parancsnoka. A tüntetést nagyjából kommunisták szervezték. Herr Manteuffel a Szabad Demokratikus Párt gyűlésén szónokolt,” A hir elolvasása után levettük szemüvegünket, »megdörzsöltük szemünket, megpucoltuk szemüvegünket és újra elolvastuk a hirt. Mindenekelőtt mégegyszer megnéztük a dátumot: Igen, 1954 áprilisában történt és nem 1934-ben. Igen ismét náci tábornokok szónokolnak Berlinben és igen, ismét baloldali munkásokat tartóztatnak le.' Csak egy különbség van. Herr von Manteuffel ezúttal nem a náci párt képviselőjeként szónokolt, hanem a “Szabad Demokratikus” párt nevében. Különben minden úgy van, ahogy régen volt. A náci tábornok szónokol. A “kommunisták” masíroznak a börtönbe. De talán még sincs minden úgy, ahogy 1934- ben volt. Hétmillió német — azóta már alulról szagolja liliomot, mert a náci tábornokoknak 1934-ben szabad volt szónokolniuk és háborúra uszítaniuk. Nem hisszük, hogy megint akadna hétmillió német, aki hajlandó volna a Manteuffelek szép szeméért ismét meghalni. Még akkor se, ha ezúttal Manteuffelek a szabadság és demokrácia Wall-streeti értelmezésű csalárd cégére alatt igyekeznek a népeket öngyilkosságra rávenni. A H-bomba és az indokinai háború ellen Az amerikai békeszervezet, az American Peace Crusade, felszólítást intézett az amerikai néphez, hogy minden lehetséges formában követelje a hirógénbombákkal való kísérletezések beszüntetését, különösen az erre vonatkozó nemzetközi megállapodások megkötése előtt. A békeszervezet figyelmezteti az amerikai népet arra a növekvő veszélyre, hogy US beléphet az indokinai háborúba, ami egy hidrogénbombás háború elindítója lehet, ez pedig nemcsak amerikai katonák százezreinek életét veszélyezteti, hanlem nemzetünkre magára is borzalmas pusztítást zúdíthat. Ezzel szemben sürgeti a kormányt, igyekezzen minél előbb fegyvernyugvást létrehozni és békésen rendezni a konfliktust az április 26-ára Genfben összehívott nagyhatalmi konferencián. A Peace Crusade nyomatékosan sürgeti, hogy levelekkel, táviratokkal és határozatokkal árasz- szuk el Eisenhower elnököt, Dulles külügyminisztert, a kongresszus tagjait és a helyi állami és városi vezetőket, hogy mentsék meg nemzetünket egy újabb Koreától és az atombombákkal előidézhető egyetemes katasztrófától. Különösen delegációk szervezését ajánlja, amelyek a húsvéti szünet alatt felkeresnék az otthonukba tért képviselőket és szenátorokat. Egyének is sürgősen szervezzenek delegációkat az április 15—25-ike közötti húsvéti szünetre. .A Peace Cnpsade sürgeti, hogy a genfi konferenciát a legmesszebbmenően támogassuk, hogy véget vessünk az indokinai háborúnak, s megkössék a békét Koreában és egész Ázsiában. Sürgeti továbbá, hogy a szenátus külügyi bizottsága kezdje meg a nyilvános meghallgatásokat Langer szenátor S.C.R. 71 jelzésű határozata érdekében, amely szerint meg kell erősíteni a kongresszus hadüzeneti jogát. Végül a békeszervezet örömmel üdvözli a Világ Béketanács indítványát egy nemzetközi gyűlés rendezésére a nemzetközi feszültség enyhítése végett. Joliot Curie nyilatkozata HHHU’M Frédéric Joliot-Curie, a világhírű atomfizikus, a Béke Világtanács elnöke, a párizsi Libératicn hasábjain nagyjelentőségű nyilatkozatot tett közzé azokról az életveszélyes következményekről, amelyekkel a hidrogénbombákkal végzett legutóbbi csendesóceáni robbantási kísérletek jártak. Joliot-Curie a többi között a következőket állapítja meg: — Noha a szakértők és a tudósok természetesen fel tudják mérni az atom- és hidrogénbombák robbantásának közvetlen pusztító hatását, egészen máskép áll a dolog azzal a radioaktív porral, amely a robbantás következményeképpen rendkívül nagy magasságra vetődik fel. Az ily módon képződő radioaktiv-felhö rendkívül veszélyes és vándorlásával olyan térségek fölé is eljut, amelyek messze vannak a robbantás színhelyétől. Ily módon pedig a robbantás súlyos károkat okozhat messze az eredetileg megállapított biztonsági övezettől. A veszélyességi övezet tehát a gyakorlatban beláthatatlan. Joliot-Curie hangsúlyozza, milyen szörnyű következményekkel járt a Bikini-szigetén végzett hidrogénbombarobbantás, s ezzel kapcsolatban felteszi a kérdést: Vájjon a stockholmi felhívásra a veszély tudatában lévő emberek tízmilliói által világszerte adott helyeslő válasz nem követeli-e meg az atomfegyverek használatának betiltását és ezzel kapcsolatban egy szigorú nemzetközi ellenőrzési rendszer létrehozását? — Nyilvánvaló, hogy ha már korábban életbe léptették volna ezeket az összes népek által követelt biztonsági és ellenőrzési intézkedéseket, akkor most nem került volna sor azokra a gyászos tapasztalatokra, amelyeknek áldozatai japánok, amerikaiak és óceániaiak. Véleményem szerint mindenekelőtt alá kell Írni és életbe kell léptetni egy nemzetközi egyezményt, amely megtiltja az atom- és nucleáris hőhatáson alapuló tömegpusztító fegyverek használatát. Ez egyben lehetetlenné tenné azokat a tapasztalatokat, amelyeknek az egész emberiség tanúja volt a Éikini- szigetcsoport körzetében legutóbb végzett robbantási kísérleteknél. E nemzetközi egyezmény jóváhagyása mentesítené az összes népeket a félelemtől s lehetővé tenné az atomerő fejlesztését és használatbavételét a leggazdagabb reménységeket biztositó békecélokra. Az emberiségnek nem szabad többé eltűrnie az atomfegyverek okozta veszélyeket és fenyegetéseket — állapítja meg befejezésül Joliot-Curie. Mit kell tudni egy jól értesült Vérhovay tagnak a mai M agyarországról Ne mondja senki, hogy a Verhovayak Lapja szerkesztősége nem gondoskodik arról, hogy olvasói, tehát a Verhovay tagjai, igaz, megbízható értesüléseket szerezzenek Magyarországról. Persze meg kell válogatni, hogy mit szabad egy Verhovay tagnak tudni a szülőhazájáról és mit nem. Azt, hogy az 1952-iki Olimpián a magyar nép a harmadik helyen végzett a világ két legnagyobb állama, az Egyesült Államok és a Szovjetunió után, azt a tagságnak nem kell tudni. Sem azt, hogy ma a magyar futballcsapat a világ leghíresebb és legjobb csapata. Isten őrizz, hogy tudomást szerezzenek a magyar ipar fejlc___n. Hírmagyarázat és kritika
