Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-04-15 / 14. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 15, 1954 BOMBAELLEHES MOZGALOM ANGLIÁBAN ÖNGYILKOS POLITIKA Dullesék újra “nagylegénykednek.” Abban az illúzióban hogy egypár hidrogénbombával több van a tarsolyukban, mint a képzelt .ellenség birtokában, korcsmái duhajok mód­jára fenyegetnek, terrorizálnak mindenkit — “barátot” és “ellenséget” egyaránt —, aki nem azt a nótát fújja, amit ők rendeltek. Mindig igy tesznek, valahányszor a békés megoldásnak a legsoványabb lehetősége felmerül a láthatáron. A közeli na­pokban esedékes a genfi konferencia, amely — Dullesék szemüvegén keresztül nézve — azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az oroszok és kínaiak képesek olyan tervekkel és ja­vaslatokkal előállni, amelyek a francia és angol, sőt minden más kormány szempontjából praktikusnak, kielégítőnek és elfogadhatónak látszanak; ilyenformán előállhat az a hely­zet, hogy a kedélyek valamelyest lecsillapodnak, a vélt vagy valódi ellenfelek találnak egy “modus vivendi”-t, amely el­hárítja fejünk felől a harmadik világháború rémét és — ne adj’ Isten — még kitörhet a béke és akkor .mi lesz a Dul­les szivéhez legközelebb álló Wall Street imperialista álmai­val, az amerikai nagyipar és nagytőke világuralmi terveivel, amelyeknek megvalósulása csakis háború esetén remél­hető?!?! Tenni kell tehát valamit sürgősen, amelynek révén eleve alá lehet ásni a genfi konferencia sikerének az esélyeit; ten­ni kell valamit, ami eleve lehetetlenné teszi a nyugati dele­gátusok számára, hogy nyugodt légkörben ülhessenek a ke­rékasztal köré és indulatmentes tárgyilagossággal mérlegel­hessék a kibontakozás lehetőségeit. Fel 'kell gyorsan és ala­posan korbácsolni a kedélyeket; olyan helyzetet kell terem­teni még a konferencia megnyitása előtt, hogy a franciák és angolok semmiféle körülmények között se legyenek ké­pesek a saját érdekeik diktátumát követni, hanem kénytele­nek legyenek — bármily kelletlenül is — dróton rángatott bábuk módjára alávetni magukat a nagylegénykedő, duhaj Dulles esztelen parancsainak. .. Ezért volt sürgős a két egymásután következő hirogén- bomba-robbantás, aminek az volt a rendeltetése, hogy az egész világot rettegésbe ejtse. Ezért vált egyszerre oly ége­tően sürgős teendővé a történelemben példa nélkül álló be­avatkozásunk az immár nyolcadik éve folyó indokínai kon­fliktusba'azzal a hallatlan kijelentéssel, hogy bármennyire ©hajtja is a francia nép vagy kormány a vietnami kor­mánnyal való tárgyalást és megegyezést, az amerikai kor­mány nem hajlandó tűrni és megengedni, hogy a “kommu­nizmus újabb győzelmet arasson Ázsiában.” S hozzátették, hogy tudatában vannak a súlyos rizikónak, amellyel ez a beavatkozás jár, de vállalják a kockázatot. Ezért volt szük­séges olyan — szinte zsarolással határos — hivatalos kije­lentéseket tenni, hogy azoktól az országoktól, amelyek nem hajlandók ezt az öngyilkosságnak beillő vonalvezetést ellen­vetés nélkül követni, visszatartják a korábban kötelező igé,- rettel biztosított dollársegélyeket. A cél egyszerűen ez: olyan légkört teremteni, amely a genfi konferencia sikerét eleve kizárttá teszi... Mivel azonban az angol és a francia kormányok — nyil­ván a saját népeik felháborodásától való féltükben — nem hajlandók Dullesék hidrogéngőzös, hatalomittas duhajkodá­saiban résztvenni, Dulles nagyhirtelen átrepült Európába, hogy a két renitens kormányt ráncbaszedje. Megjósolom: Dulles hosszú orral fog visszatérni útjáról és dühében eset­leg odáig is elmegy, hogy a genfi konferenciától távoltartja magát. Olyan konferencián tudniillik, amely a megoldás út­ját egyengetné, a mi Dullesunk nem igen szeret résztvenni. ő csak az olyan összejöveteleken szeret szerepelni, amelyek­től remélhető, hogy további ékeket vernek a Nyugat és Kelet közé... Dulles európai fenyitő-expediciójának a kudarca azért látszik valószínűnek, mert Churchill és Laniel — minden egyéb hibájuk ellenére — megőrizték a józanságnak egy bi­zonyos mértékét, ők nem részegedtek meg a hidrogénbom- gától; ellenkezőleg: kijózanodtak tőle. Több, mint négy év­vel ezelőtt (1950 február 10.) e rovatban volt néhány sza­vam erről a szörnyű gyilkoló-eszközről abból az alkalomból, hogy Truman elnök kiadta a parancsot a H-bomba azonnali gyártására. Amit akkor mondtam erről a pokoli eszközről, azt ma sem tudnám különbül kifejezni; az olvasó sziyes enge­dőimével tehát ideiktatok néhány paragrafust ebből a négy­éves cikkből: “A hidrogénbomba NEM védelmi eszköz. Akinek e tömeggyil­kos szerszám gyártása olyan sürgős, mint Trumannak, az nem ar­ra számit, hogy majd akkor fogja ezt használni, amikor az ellen­ség megtámadta, hanem arra-, hogy ő támadjon, mielőtt az ellen­ség az első lépést megtenné. Ha egyáltalán elképzelhető volna, hogy a Szovjet inditja el a harmadik világháborút, az Egyesült Államok ipari gócpontjait néhány órán belül meg tudná semmi­Folytatás az 1-ső aldalról)) LONDON. — Az angol par­lament munkáspárti tagjai­nak védnöksége alatt gyűlést rendeztek Londonban, ahol országos kérvénykampányt indítottak el azzal a céllal, hogy összehívják a nagyha­talmak konferenciáját a hid­rogénbombával kapcsolatos kérdések megvitatására. Megvitattak és elfogadtak egy ennél még erélyesebben megfogalmazott javaslatot, melyben azt követelik, hogy Anglia tiltsa meg az atom­fegyverek használatát és ta­gadja meg a légi támaszpon­tokat más hatalmak atom- bornbavetői számára. Ez nyil­vánvalóan Washingtonra vo­natkozik. Több mint -száz szervezet 3'iO delegátusa vett részt a gyűlésen. Közben York érseke, dr. Cyril Garbett, kijelentette, hogy az angol egyháznak tel­jes erejével tiltakoznia kell a hidrogénbombák használata ellen: “Lényeges, hogy újabb kí­sérletet tegyenek minél előbb, még hozzá a legmagasabb- rangu államvezetők, hogy megállapodás köttessék a nagyhatalmak között az őket jelenleg megosztó kérdések­ben”, mondotta az érsek. “Ha ilyen megállapodásokat nem sikerül nyélbeütni, vagy ha legalább meg nem kezdik, aligha marad remény civili­zációnk jövőjére. Az uj fegyverek kérdésé­ben felmerült gondolat, hogy a nagyhatalmak üljenek ösz- sze ezek megvitatására, mé­lyen megragadta az angolok képzeletét. Clement Attlee, a munkáspárti ellenzék vezére, volt angol miniszterelnök, a munkáspárti nők országos konferenciáján a múlt héten kijelentette, hogy voltakép­pen “nem egy bizonyos fegy­ver betiltásáról van szó, mert hiszen a fegyver, ha békében hagyják, nem tesz kárt sen­kiben, arról van szó, hogy megnyerjük az akaratot és a lelket a béke számára és rá­vegyük a nemzeteket ezeknek a surlódástokozó kérdések megbeszélésére.” A kérvénykampányt elindí­tó gyűlés elnöke Fenner Brockway, az aggol park-! ment munkáspárti tagja volt, j társtitkárai Sydney Silver- { man, egy másik munkáspárti! képviselő, és Canon John Col- j lins, a St. Pál-székesegyház vehetője voltak. A gyűlés el­határozta, hogy érintkezésbe1 lép a philadelphiai American Friends Service Committee (qualjerek) s z e rvezetével, hogy hasonló mozgalmat in­dítsanak el Amerikában is. A lélektani pillanat rendkívül' kedvező erre. Kiemelkedő érdekessége i volt a gyűlésnek, hogy fő-j szónoka Coventry városi ta-l nácsának egyik tagja volt.) (Coveirtry-t, mint - emlékeze-: tes, a nácik bombázták össze a második világháborúban). Coventry városi tanácsa az­nap szavazta meg, hogy fel­oszlatja a polgárvédelmi szer­vezetét azon az alapon, hogy hidrogénbomba támadás ese­tén úgyis teljesen hasznave­hetetlen volna. A hidrogénriadalom előzményei A múlt hét szerda estéjén az Eisenhower-kormány nyil­vánosságra hozta a tavaly novemberi bikini hidrogén­robbantásról felvett filmet. A robbanás ereje teljesen meg­semmisítette a fél mérföld hosszú és negyed mérföld szé­les szigetet és egy krátert vájt a helyébe — 175 lábnyi- ra a tenger színe alatt. A robbanás időpontjában j egy három és fél mérföld szé­lességű tűzgolyó lángol fel, amely csakhamar 25 mérföld i magasságra emelkedik * fel, majd egy 100 mérföld széles felhővé alakul át. Ebből hull alá később a halálos rádióak- tiv hamueső, amely megfer­tőzi a tenger vizét, a hala­kat és — miként a 23 japán! halász tragikus esete bizonyi-l tóttá — a környéken találha-l tó hajókat és azok személy­zetét is. Miként Lewis L. Strauss, az Atomenergia Bizottságnak a bikini kísérletről hazaérke­zett tagja kijelentette, a rob­banás ereje olyan óriási, hogy 50 négyzetmérföldnyi terüle­ten MINDENT elpusztít, sú­lyos károkat okoz 200, mérsé­kelt károkat 600, tűzkárokat 800 négyzetmérföldnyi terü­leten. A március 1-én felrob­bantott hidrogénbomba pusz­tító ereje megfelel tízmillió tonna dinamit erejének és 500-szorosa annak, amelyet Amerika Hirosimára dobatott 1945-ben és amely ott 100,000 embert ölt meg. Lewis Strauss egy uj ságiró kérdésére kijelentette, hogy a Bikininél felrobbantott hid­rogénbomba képes lett volna teljesen elpusztítani Manhat­tan jelentékeny részét. Vasárnap délután a Colum­bia televíziós hálózat megszó­laltatta a nagy amerikai vá­rosok palgári védelmi bizott­ságainak vezetőit. Majdnem Valamennyi azt hangoztatta, hogy nincs semmiféle véde- ‘ lem a H-bomba ellen s min­den eddigi készülődés elévült. A törvényhozókat elhalmoz­zák levelekkel a választók. Tiltakoznak, magyarázatokat kérnek, követelik a “pokol-1 bomba” betiltását. Mig azon-í ban az amerikai nép mégcsakl most kezd tudatára ébredni i a borzalmas valóságnak, más országokban a visszahatás teljes élességében mutatko­zik. A megfertőzött tenger Mint a N. Y. Times Írja: Japánban nem vitákat köve­telnek, hanem a hidrogén­bomba teljes megismerteté­sét. Olyan hírek keringenek, hogy a halászok, akik 80 mér- földnyire a március 1-i kísér­leti bomba színhelyétől ki vol­tak téve a rádióaktiv suga­raknak, elkerülhetetlenül el fognak pusztulni. /Ugyancsak hírek vannak arról, hogy többszáz mérföldnyire a rob­banás színhelyétől, egész hal- járatokat fedeztek fel a Csen­des-óceánban, melyeket meg­mérgezett a bombával folyta­tott kísérlet. A Timés beszá­mol róla, hogy az országban teljes a felháborodás s nincs politikai párt, nincs ember, aki ne követelné a kísérletezé­sek beszüntetését és az atom­fegyverek teljes betiltását. “Barbárság” Indiában a kormány egyik szószólója a legmagasabbfo- ku ‘barbárságnak” nevezte a hidrogénbombá,s kísérleteket s Nehru miniszterelnök be­szédben tiltakozott azok ellen, majd javaslatot, terjesztett elő, hogy szüntessék meg a kísérleteket úgy a U. S., mint a Szovjetunió részéről, mind­addig, amig az Egyesült Nem­zetek lefegyverzési bizottsá­ga utján egyezmény nem jön létre, mely betiltja az atom­fegyverek használatát. Java­solta, hogy ez a bizottság mi­nél előbb kezdjen tárgyalást. Ezt követőleg a • nyugati hatalmak, USA, Anglia és Franciaország lépést tettek, hogy a UN Leszerelési Bi­zottsága összeüljön. A tár­gyalásra meghívták a Szov­jetuniót, melynek kormánya elfogadta a meghívást. A Szovjetunióban a sajtó részletesen beszámolt a Csen­des-óceánban 1 e f o lytatott amerikai kísérletekről. A Szovjetunió vezetői már rég­óta és többizben hangoztat­ták, hogy az atomháború, akár az egyszerű atombomba, akár a hidrogénbomba alkal­mazásával történne, a civili­záció pusztulását jelentené s egyszerre elpusztítaná több­ezer évi emberi küzdelem minden gyümölcsét. Hangsú­lyozták, hogy az atomfegyve­rek ellen a béke az egyetlen bizjtositás s azok teljes betil­tása. A szovjet lapok egyéb­ként már régebben megkezd­ték az úgynevezett atomtit­kok, illetve az atomfegyverek olyan arányú ismertetését, amiről az amerikai közönség­nek még fogalma sincs. //u/víkj r feucí írja: Rev. Gross A. «.László B. D., Th. M. 2_______ AMERIKAI Subscription rate in New York, N. Y., U. &. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year Published weekly by the Hungarian Wc rd Inc. ■ 34 130 E. 16th St., New York 3, N. Y — AL 4-0397

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom