Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-04-08 / 13. szám
Küzdelem a rák ellen A rákbetegség gyógyítása évszázadok óta egyik legfontosabb kérdése a gyógyítás tudományának. Az elmúlt évtizedekben az orvosok és a széles tömegek érdeklődését méginkább felkeltette a rák. Nyilvánvalóvá vált, hogy a rákbetegségek szerepe a pusztító és halálos betegségek között sokkal nagyobb, mint régebben vélték. Mintha a rákbetegség manapság gyakrabban tűnnék fel és több ember halálát okozná, mint a múltban. A daganatos betegségek szaporodásának kérdése sokat foglalkoztatta a kutató orvosokat és a statisztikusokat. Kiszámították, hogy az utolsó évtizedekben több ember halt meg rákban és más daganatos betegségben, mint azelőtt. Két körülmény játszik ebben szerepet. Egyik: az orvostudomány mai fejlettségi fokán a rákbetegségeket gyakrabban és biztosabban tudják felfedezni, mint azelőtt. Régebben, a rákbetegségben elhaltak esetében többnyire nem ismerték fel a rejtett helyen buvó betegséget és halálukat időskori elgyengülés rovására írták. A rágbetegségek szaporodását egy másik körülmény is magyarázza, az átlagos életkor emelkedése. A rákbetegség és a többi daganatos betegség is idősebb korban jelentkezik. Leggyakrabban 40—50 évnél idősebbbeknél. A közegészségügy fejlődésével jórészt sikerült visszaszorítani azokat a betegségeket, amelyek fiatalabb korban szedik áldozataikat. Az átlagos életkor fokozatosan emelkedett, mind több és több ember éri el azt az életkoi't, amelyben a rákbetegség már gyakori. A rákos betegségek szaporodása tehát nem azt jelenti, hogy az emberek fogékonyabbá váltak a betegséggel szemben. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy olyanfajta körülmények jelentkeztek az emberek életében, amelyek rák keletkezéséhez vezetnek. Hanem bármennyire is ellentmondásnak hangzik: az orvostudomány és a gyógyítás fejlődése vezetett arra, hogy a rákbetegséggel a mindennapi életben többször találkozunk, mint azelőtt. A rák népbetegség. Második helyen szerepel a halált okozó betegségek sorában, a szív és az érrendszer betegségei után. Az óhazában évenként 12,000 ember hal meg rákbetegségben. Messze mögötte marad a giimőkór okozta halálozások száma. Hogyan keletkezik a rák? A rák és a többi daganatos betegség pusztító hatása láttán felmerül a kérdés: Mi e betegségek lényege, hogyan keletkeznek, mi okozza őket? Az orvostudomány ma még nem tud egyértelmű választ adni e kérdésekre. A rák és a többi daganat a sejtek és szövetek különleges beteges burjánzásaként jelentkezik. A kóros burjánzás elpusztítja azt a szervet, amelyben föllép. A pusztítás nem áll meg a szerv határán, átterjed a környezetre is. Sőt, a burjánzó daganat részei — a vérkeringés utján — távoli szervekbe is eljutnak és ott megtelepedve folytatják pusztító munkájukat. Ha életfontosságú szerveket és szervrészeket pusztít el, vagy tesz működésképtelenné, a beteg halálához vezet. A rákbetegség magától szinte soha nem gyógyul meg. Ha már egyszer elindult és nem lép közbe orvosi segítség, feltartóztathatatlanul megöli a beteget. A betegség többnyire egy szervből indul ki. Onnét támad és terjed át a szervezet többi részéire. Egyes szervekben különösen gyakran kezdődik rákos betegség. Tapasztalat alapján alakult ki a szerveknek az a sorrendje, amely a rák gyakoriságát mutatja. E sorrend élén állnak a gyomor, anyaméh, emlő, bőr, tüdő, vastagbél, végbél és prostata. Egyébként azonban alig van olyan szervünk, amelyből rosszindulatú daganat ne indulna ki. De az említetteken kivid a többiek lényegesen ritkábban betegednek meg. A rák az idősebb kor betegsége. Nőknél 35, férfiaknál 40—45 év után jelentkezik mind nagyobb számban. Fiatalabb korban is előfordulnak daganatos betegségek. Különösképpen a szarkoma. A rosszindulatú daganatok túlnyomó részét azonban mégis a rákos betegségek alkotják. A rák nem fertőző! A kutatókat évszázadok óta foglalkoztatja a kérdés: Hogyan keletkezik a rákbetegség? Mi okozza a sejtek és szövetek kóros és a beteg halálához vezető burjánzását? Gyakran kérdezik azt is, hogy a rákbetegség nem rokona-e a fertőző betegségeknek? E tekintetben a kutatások mindenkit megnyugtatnak: a rák nem fertőző betegség 1 Egyik emberről nem ragadhat rá a másikra. Sokat foglalkoztatta a kutatókat a rák öröklésének kérdése is, hiszen nem ritkán megesik, hogy ugyanazon családban lemenő és oldalágon több rákbetegség fordul elő. A vizsgálatok azonban arról tanúskodnak, hogy a rákbetegség nem öröklődik. Lehetnek ugyan családok, akiknek körében a rákbetegség az átlagosnál gyakoribb. Ez a halmozódás azonban nem mutatja az öröklődő betegségek jól ismert törvényszerűségeit. Igaz, a tudomány ma még nem tart ott, hogy egyértelműen meg tudná magyarázni a rákbetegség keletkezését. Mégis számos ismert tényezőről biztosan tudjuk, hogy igenis szerepük van a rákbetegség keletkezésében. Fáradságos kutatások eredményekép sikerült megállapítani^ hogy vannak olyan anyagok, amelyekkel a bőrben vagy belső szervekben rákot lehet előidézni. Az állati rákok igen sok szempontból hasonlítanak az ember rákjához. Ezért fe+tehetjük, hogy az állati rákot előidéző anyagoknak az emberi rák keletkezésében is van szerepe. Különösen a petróleum és a kátrány párolási termékeiben és egyes anilinfestékekben találtak ilyen daganat- keltő anyagokat. Megállapították: ahol '& dolgozók ilyen anyagokkal kerülnek kapcsolatba, gyakoribb a rákbetegség. Évtizedes megfigyelések azt is igazolták, hogy nemcsak vegyi anyagoknak van szerepük a rák keletkezésében, hanem bizonyos sugárfajtáknak is. Feltűnt, hogy a bőr rákja többnyire a ruhával nem takart testfelszínen, arcon és kézháton jelentkezik. E rákfajtával gyakran találkozunk olyan dolgozók körében, akik munkájukat a szabadban végzik. Ebből joggal következtethetünk arra, hogy a nap sugárzása szerepet játszik a daganatok keletkezésében. Régóta figyelik: röntgen- és rádiumsugárzással foglalkozó dolgozók körében a bőr és belső szervek rákos betegségei sokkal gyakoribbak, mint más foglalkozási ágakban. A rákkutatók még számos egyéb, a munkaviszonyokkal és a mindennapi élet körülményeivel összefüggő hatások jelentőségét tisztázzák. Évről évre újabb és újabb eredményekkel gazdagodunk. A kutatási eredmények mind határozottabban kezdik kialakítani a daganatos betegségek megelőzési módját. Ha már egyszer megismertük a környezetünkben ható daganatkeltő tényezőket, módunk és eszközünk is adódik, hogy megóvjuk tőlük embertársainkat. A megelőzésnek van egy másik gyakorlatilag talán még jelentősebb útja is. Évtizedes kutatómunka földerítette: a legtöbb daganat kifejlődését hosszú éveken át tartó, nem rákos betegség előzi meg. Olyan betegség jár előtte, amely a rák keletkezési helyén játszódik le. Már biztosan tudjuk: a megelőző betegség és a rák kifejlődése között összefüggés van. Ezért a megelőző betegségek földerítése és gyógyítása igen sok esetben egyet jelent a rosszindulati daganat keletkezésének megakadályozásával. Mi hát nekünk, orvosoknak a feladatunk? Ismerjük meg minél nagyobb számban a rákot megelőző betegségeket. Tanuljuk meg a módját, rákot megelőző betegséget sikerül földeriteni és sem sejtő embertársaink szervezetében. Felkutatásuk után könnyebb őket meggyógyítani. A nők leggyakoribb daganata a méh rákja. A rákbetegség fölléptét csaknem mindig megelőzik a méhnyak felmaródásai s a vele kapcsolatos jóindulatú elváltozások. A felmaródások igen gyakran fordulnak elő, de csak elenyésző kis hányadukból fejlődik rák. Azt, hogy melyikből lesz rák, melyikből nem, nehéz megállapítani. Ezért a méhnyakrák megelőzése érdekében minden méhnyaki felmaródást idejében kell felismernünk, hogy meggyógyítsuk. A méhnyakfelmaródások fájdalmat nem okoznak s ilykép az asszonyok nem is fordulnak orvoshoz. Eredményt tehát csakis úgy érünk el, ha valamennyi 35 évnél idősebb nő évenként legalább egyszer nőgyógyászati vizsgálaton jelentkezik. A méhnyakrák ugyanis ily korban lép fel jelentős számban. Az ilyen korú nők tehát, akár van panaszuk, akár nincs, jelentkezzenek vizsgálatra. Ha a vizsgálatok során minden rákat megelőző betegséget sikerül földeriteni és meggyógyítani, a méhnyakrákot csaknem teljesen megszüntetjük s ily módon hazánkban évenként 2,000 asszony életét mentjük meg. Az évenként legalább egyszer ismételten elvégzett tömegvizsgálatokat szűrővizsgálatoknak nevezzük. Nevében is jelzi, hogy e vizsgálat “kiszűri” az egészségeseknek vélők sorából azokat, akik gyógyításra ’ szorulnak. A szűrővizsgálat egyelőre a rákbetegség elleni küzdelem leghatékonyabb módja. A szűrések során nemcsak a méhre vagyunk tekintettel. Egyéb, rákra hajlamos szerv szempontjából is el kell végeznünk a szürőmunkát. A szűrővizsgálat ezekben a szervekben is földeríti a rákot megelőző betegséget. A rák gyógyítható A szűrővizsgálatok nemcsak a daganatos betegség megelőzése szempontjából eredményesek. A kifejlődött rákos betegség esetében is hatalmas segítséget nyújtanak a szakorvosok. Mert minden babona, kétség, balhit ellenében áll a tudományos tétel: a rákbetegséget meg lehet gyógyítani! Csakhogy a gyógyítás előfeltétele, hogy a rákos burjánzás korai állapotában kerüljön kezelésbe. Akkor kezdjük a gyógykezelést, amikor még nem okozott nagyobb pusztítást és nem terjedt el a szervezetben. Alattomos betegség a rák, mert korai, vagyis gyógyítható állapotában gyakran semmiféle panaszt, tünetet nem okoz. Az első fájdalmas, panaszos tünetek nem egy esetben csak akkor jelentkeznek, amikor a betegség a ma rendelkezésünkre álló eszközökkel nem gyógyítható meg. A szűrővizsgálatok tehát nemcsak a rák megelőzésében nagy jelentőségűek, hanem a gyógyítás szempontjából is. E vizsgálatok során olyanok szervezetében is földerítik a korai rákos betegséget, akiknek sejtelmük sincs róla, hogy minő veszélyben forognak. Az elmúlt évben már 800 ezer ember jelentkezett önkéntesen díjtalan és mindenki számára hozzáférhető szűrővizsgálaton. Eddigi tapasztalatok tanúsága szerint már több ezer azok száma, akik a szűrővizsgálatnak köszönhetik rákbetegségük korai felderítését és végleges gyógyulásukat. A rákbetegség gyógyítási területén ma még a sebészeti és sugaras kezelés a legjelentősebb. A sebész kivágja a még el nem hatalmasodott rákos daganatot. Ez a műtét már sok ezer ember életét mentette meg. Vannak azonban esetek, amikor besugárzással eredményesebben pusztíthatjuk el a rákos növedéke- ket. A besugárzást röntgencső, vagy a rádium nagy áthatolóképességü sugaraival végezzük. A sebészeti és sugaras gyógymód már eddig is jelentős eredményeket ért el a rákbetegség kezelésében. Fájdalom, ezekről a széles tömegek még vajmi kevé’sfet tudnak. Mi lehet tájékozatlanságuk oka? Erre is érdemes rámutatni. Az emberekben olyan félelem és rettegés él a rákbetegséggel szemben, hogy az orvosok többnyire igyekeznek eltitkolni a kórképet. Sokan élnek közöttünk, akiket valósággal titokban gyógyítottak meg_ sebészi, vagy sugaras módszerekkel. Meggyógyították őket a rákbetegségükből anélkül, hogy akár maguk, akár pedig környezetük tudna róla, hogy valaha is rákban szenvedtek. E jótékony orvosi titoktartás egyik legfőbb oka, hogy széles körben lebecsülik az orvostudomány gyógyító erejét a rákbetegség területén. E kérdésben túlságosan pesszimista vélemény uralkodik a közönség legszélesebb körében. Borúlátásra azonban már jelen korunkban is kevés okunk van. Még kevesebb akkor, ha meggondoljuk, hogy a rákbetegség kezelésének módszerei szüntelen fejlődnek, egyre tökéletesednek. Ma már, a közelmúltig egyedül alkalmazott sugaras kezelés mellett a gyógyszeres orvoslás is mind jelentősebbé válik a daganatos betegség gyógyításában. A sebészi és sugaras kezelés nem jelentheti a rákbetegség gyógyításának végső megoldását. És tudjuk azt is, hogy a végső megoldás belátható időn belül a kezünkben lesz! A végső megoldást elsősorban az erőteljesen fejlődő gyógyszeres kezeléstől várjuk. Wald Béla, az orvostudományok kandidátusa (Budapest) • i April 9, 1954_____________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13
