Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-03-25 / 12. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 25, 1954. lEKiiiiiiiiiiiaaiiaiiiaiaiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiaaiEaiiiiiaiBiiiaaiBiiiiniii'i. |[ Olvasóink Írják... jj így próbáltak engem kirabolni Tisztelt szerkesztőség1! Ez az eset még karácsony­kor történt velem, de azt hi­szem, érdemes, ha késve is, elmondani. Ülök a kis szatócsboltom­ban, emlékezetem az iskolai elmúlt eseményeken járt, amikor nyilik az ajtó, tolja be magát rajta két ismeret­len ur. Az egyik kb. hat láb és egy incs, a másik 5 láb 11 és fél incs magas lehetett. Soha sem láttam őket. No, mondom, ezek gonosz szán­dékkal vannak. Megállnak az üzlet közepén, összehajolnak, sup-shp-sup, én nem értek belőle egy árva szót sem, de pedzettem, mi járatban van­nak. ' « Én törtem meg a csendet, mondom nekik olyan lágy-ke­ményen: “Vát áj ken help ju pliz.” Azok nem felelnek azon­nal, csak nézegetnek körös­körül, aztán a No. 2 közelebb jön hozzám és kérdi: “Have you got cigarettes ?” “Jesze,” mondom neki me­gint lágykeménységgel, “vát cigaret ju vánt pliz?” “Er„ have you got Chester­fields?” * “Jesze”, mondom egy kicsit keményebben, nehogy azt higyjék hogy be vagyok rézéi­vé. Oda teszek egy regi szájz- t. “Tvenifájv szene,” mondom kissé keményebben. “Have you got a king size?” Szinte a bokámat összevág­tam mozdulataimnál, hogy keményebb külsőm legyen. No. 2 fizet, zsebre teszi a cigarettát és odébb lép No.l- hez. Sup-sup-sup, megint csak susmognak. A No. 2 jobb ke­ze a kabátja zsebében, vala­mit próbál megfogni, ugylát- szik sikertelenül. No.l lép felém: “Gimmi one P.L. Kecsap” “No, — mondom magam­ban — ez ezzel akar engem fejbekollintani.” Két helyen volt kecsap. Ke­resztül az üzleten és hátul a polcon. Én hátramegyek, ho­zom az üveget. A No. 1 már ott áll az üzlet közepén, fe­lém lép, előrenyujtja a kezét, hogy adjam oda neki a pa­lackot. “Nat hir”, mondom elég érthetően és odábblépek vele a kasszához, lekoppintom, elég keményen, amiből megérthet­ték a rabló urak, hogy nem megy minden úgy, ahogy ők gondolták. “Hir, péj hir, detsze pléz — és lekopintom a cotsupos üveget, erélyesen, hogy lás­sák, nem holmi nyám-nyám misivei van dolguk. “23 cent! — mondom én. A No. 2 fizet, ad egy 25- centest. 2 cent visszajár, adom a 2 centet. Erre No. 1 felkapja z üveget, két kezére fogja és elkezd verselni: hogy ez egy hold-up és hogy ha csendben leszek, hát megú­szom szépen, de ha zajt csa­pok majd megkeserülöm. Amikorra a rabló ur végzett a verseléssel, én rámondtám: Zzzdaccol?” A No. 2 azt mondja: LAPUNKÉRT “Yeh!” — és szól a Nőd­nek: “Now you ready!” A No.2 feleli: “Ühhíi!” Erre én: “Áj májszelf is redi u!” Erre iszonyatos káromko­dásba törtek ki. A hátam mö­gött ajtó van, amely a hall­ba vezet, onnan az utcára is meg az udvarra is ki lehet menni. Kiugrók a hallba, hogy felkapjak valamit ami­vel megverekszünk: Hátrapil­lantok, nézem, közelednek-e a rabló urak a' kasszámhoz. Közben ordítottam mint egy bősz oroszlán. Látom, hogy a rabló urak menekülnek. Utá­nuk vetem magam és ordítok nekik: “Várjatok egy kicsit, aka­rok beszélni veletek! A No. 1 azonban elakad a külső ajtón, nem találja a kinlineset, mert nincs is rajta kilincs, én meg fenyegetően közeledek feléjük, mert ami­kor láttam, hogy az urak menekülnek, megnőtt a tara­jom. És csak rimánkodok ne­kik: gyertek vissza, hiszen én nem vagyok olyan rossz ember, mint amilennek lát­szom. Ám de a jó istennek sem hallgatnak a szépszóra. Már majdnem a sarkukra lé­pek, amikor a No. 2 meg­nyomja a No. 1-t s erre a gombnyomásra a külső ajtó enged, ezek ki az utcára, ott várja őket a gépkocsijuk az ut közepén, be a gépbe és azon nyomban elpöfögnek. Még az utcán is szaladtam a gép sarkába, de az gyorsabb volt és elillant. Visszamegyek a boltba, né­zem az órát: 17 perccel múlt este 9. A muri tehát vagy két percig tartott. 9.15-kor kezdődött. No, mondom ma­gamban, ezt érdemes bejelen­teni a rendőrségnek. Odatele­fonálok, elmondom, miről van szó. Pontosan hat perc múlva ért oda a rendőrség embere, bejön, körülnéz: “De hisz itt nincs senki!” — mondja óva­tosan. “Nincs hát, mondom, azok már feleuton vannak Aliquip- pa, -Pa., vagy Kobuta, Pa. közt.” “Hát autóval voltak?” — szörnyülködött a rend éber őre. “Mit gondolsz? kérdem tőle — Ki jár manapság ra­bolni gyalogszerrel ?” . Pár hét múlva értem jöt­tek, megismerem-e a rablók valamelyikét. A gyanúsítot­tak közöt volt ugyan olyan, de azért nem mernék meges­küdni', hogy az volt... Ezzel részemről lezártnak tekintem az ügyet. Munkástársi tisztelettel Cs. A A DETROITI MÁRCIUSI ÜNNEPÉLY Március 14-én, vasárnap tar­totta a detroiti magyar munka- Í sok haladószellemü csoportja : Március Idusa ünnepélyét. Azj ünnepélynek sikerét a gyönyö-; rüen összeállított Programm biz- i tositotta. Schwartz megnyitó be. j széde után Horváth Willi zene -1 kara az amerikai himnusszal kezdte meg magyar nótarmüso- rát, melyet nagy zenei tudás­sal és művészettel hajtott vég­re. A közönség viharos tapssal jutalmazta a zenekar játékát. Oláh Gyula tehetséges szavaló­képességével egy Petőfi-költe- ményt adott elő. Utána Mrs. Kovács Petőfi Sándor időszerű költeményét szavalta el, az Apostol-t, amit márciusi lelke­sedéssel fogadott a megértő kö­zönség. Fodor Nagy Árpád ünnepi szó­nok egyórás beszédben nagyte- hetségü előaclói képességével ecsetelte az 1848-as forradalom eszméit, ugyancsak megemléke­zett azokról a gyászmagyarok­ról, akik siratják azt a Magyar- országot, amelyet az ő támoga­tásukkal a Habsburgok elnyoma­tásban tartottak. Fodor Nagy Árpád beszédének hatása úgy fellelkesitette a közönséget, hogy ötszáz dollárral járultak hozzá az Amerikai Magyar Szó fenntartási alapjához. i Női Kör $10 Sebestyén A. $5 Bán A. $5 Király P. $5 Szerdi A. $5 Kovács Mary $5 Emry J. $5 Kish M. $5 Toczky M. $5 Gombor C. $5 A. B. Papp $5 Tizedes S. $5 ‘ Knerly S. $5 Borotvái J. $5 Major A. $5 Lemak L. $5 Csont A. $5 Szuch A. $5 Halvaksz R. $2 Kollektálás $34 Konyhából $9 Összesen $500. Fáj a “Tesfvér” helyetti “Ur” megszólítás Tisztelt Szerkesztőség! A minap megkaptam levelüket, amelyben meg­köszönik az 1 dolláros felülfizetést. Nem felesleges az ilyesmi? Talán inkább azoknak kellene Írni, akik nem olvasói a lapnak. Nekem hiába Írnak, én már megtet­tem a kötelességemet az életben. . Vén suszter létemre az irás nem kenyerem, külö­nösen a magyarul irás. Bár tudnám a szivem fájdal­mát megirni, amikor visszaidézem emlékezetembe azt a munkát, amelyet lapunk és betegsegélyzőnk érdekében 'éhséggel, hideggel küszködve Chicago és környékén an­nak idején kifejtettem! Először fájt, hogy a lap leszűkült, de megértettem az idők kényszerét, hogy más mentség nem volt. De nem bírom a bögyömbe bevenni azt, hogy a be- tegsegélyzőt elrabolták tőlünk. Politikus csizmadia-fe­jembe nem tudom bevenni azt, hogy urnák (Sir-nek) szólítsanak abban a betegsegélyzőben, amelyikben én harminc éve barátságot és testvériséget tanultam és tanítottam. Nagyon megértem, hogy a központban megtet­tek mindent, amit lehetett tenni. Akármilyen nyelven nevezik is azt, áldozatai,vagyunk a fügefaleveles fasiz­musnak. Beteg vagyok és azért nem veszek részt a moz­galomban. Nem hiszem, hogy még egy születésnapot (február 19) megérek. De addig is megteszem a kötelességem, amint eddig tettem. Én már nem leszek itt, de abban a boldog tudat­ban zárom le szemeimet, hogy a síromon keresztülroha­nó utódaim fáradtan, éhesen és meggyötörtén csak egy cél felé rohannak és ez a cél nem lehet más, mint a Világszabadság. Testvéri üdvözlettel mindannyiuknak Mike Walles, Chicago A programm.befejezéséül Va- ázily Tivadar munkástárs a ha­waii utazása alkalmából készült saját felvételű képeit vetítette vászonra. A közönség érdeklő­déssel és köszönettel fogadta. A 3 órás programm után a közönség a Petőfi Kör éttermé­ben az asszonyaink által készí­tett kitűnő vacsora elfogyasztá­sa után Horváth Willi zenekara A detroiti Márciusi Bizottság nevében L. F. 1954 március 14-én tartott ün­nepélyen az Amerikai' Magyar Szó javára a következők járul­tak hozzá a lap fenntartásához: Boldog születésnapot kívánunk Nahay Mihályné munkástársnőnknek 70-ik szü­letésnapja alkalmából. Kíván­juk, hogy sok számos éven ke­resztül élj n egészségben és bol­dogságba: szerető gyermekei örömére. A Magj tr Szó teljes személy­zete szeretettel üdvözli Nahay Mihályné munkástársnőt. Kruchay O. $25 Józsa S. $20 Ali J. $20 Barak M. $20 Nyikes M. $20 Nagy G. $20 Tischler L. $20 Y. M. $20 Szőke P. $15 Oláh J. $10 Schwartz J. $10 Knerly J. $10 Ficsor F. $10 Halvaksz S. $10 Tóth L. $10 Gombásy G. $10 Tischler M. $10 Fekete B. $10 Mitchko A. $10 Gedeon K. $10 Balogh P. $10 F. Rigó $10 Kovács J. $10 Heck A. $10 Király G. $10 Kocsis L. $10 Becsi E. $10 Egyéb adományok Vörös József $5 Eugene Klein n. f. $2 Czikó József $2 Mrs. Szloboda $1 M. S. Klatyik $2 John Parichy $3 B. Kotroczó $3 Frank Kolozsi $1 Varga Lajos $2.25 Andy Barta $4 Elsinore-Perris kvótájára már- mas születésnapi partyból $96 Behm József n. f. $2 Mrs. V. W. Lendvay $2 Éva Németh 50c Mrs. D. ökrös $8 Bethlehemi filmelőadásból — $16.50 Toledoi olvasó $2 Steiner Emma $5 E. Blum $3 Steve Hajdú $2 özv. Németh Ferencné, Ham­mond, szeretett férje emléké­re 25 dollár P. Klausz $7 Nicholas Nagy $2 Louis Bognár $5 Nahay Anna $1 Joe Kurtz $3 John Kovach $3 Kandrács György virágmegvál­tásra, szeretett felesége emlé­kére $30 Borús gondolatok . . . Tisztelt Szerkesztőség! Március Idusa újra itt vagy hát — Békét akar az egész világ! Csak a tőke akar há­borút — Atombombával ijesz­ti a dolgozót! Azt hiszi, h'ogy ő kivétel, védi őt a dollár és a fedezék, hadd vesszen a nép, az ágyutöltelék! Borzasztóan téved a reakció nem védik őt meg az arany­borjúk. A gamma sugár behatol mindenhova. Nem védi meg őt sem hite sem kék vére. Évezredek alkotásai végkép megsemmisülnek, lehullnak a gépmadarak, elsülyednek a hajók, a teremtés koronája, az ember elpusztul. Sándor Mátyás MEGHÍVÓ a Clevelandi East Side! Munkás Otthon által rendezendő MÁRCIUSI ÜNNEPÉLYRE március 28-án, vasárnap d. u. 2.30-kor Bemutatásra kerül a magyar filmipar remekműve, a LUDAS MATYI Belépődíj nincs. — Mindenkit szívesen látunk. *0 fi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom