Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-18 / 11. szám
March 18, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Kritikai hozzászólás Tisztelt Szerkesztőség! Áttekintve a Naptárt és a kritikai megjegyzéseket, amelyeket kiváltott az olvasókból, én is hozzászólok a kérdéshez. A Szerkesztőség válaszát a január ,7-iki lapszámban őszinte jellegénél fogva kielégítőnek tartom mindenki részére. Rosner ügyvezető munkástárs válaszát a január 21- iki lapszámban, annak dacára,. hogy tudomásul kell "venni a válságos nehézségeket, helytelennek találom, mert amint a volt lapbizottsági tag megjegyezte: a Naptár egész éven át készül ,nem pedig az utolsó hónapokban. De ami a legfontosabb , úgy Rosner munkástárs, mint Bustya ■munkástárs a február 4-iki lapszámban el akarják ijeszteni a kritizálókat, ami annyit jelent, hogy nem* 1 szabad s nem kell kritizálni. Nem tudom, ki a miamii- .kritikus, aki jó nagyot akar ütni a volt lapbizottsági tagon, pedig az nem érdemli meg, mert bírálata jogos volt. Most hát nézzük meg közelebbről ,hogyan kezdődött, a kritizálási lavina. Nyilvánvaló, hogy a volt lapbizottsági tag jjiditotta el.. Az ilyesmi fontos, mert az olvasókat közelebbi, egyéni érdekkel fűzi a laphoz és a lap ügyeihez. A kritika nem azt jelenti, hogy mindenki el fogja dobni a N- ptárt, mert azt olvassa róla, hogy csapnivalóan rossz, inkább, mindenkit érdekelni fog, hogy megtalálja a Naptárban a jót, ami a haladás útjára vezet, ha meg tudja különböztetni attól, ami nem jó. Mint Petrás Pál munkás- társ-tanitónk megjegyezte a január 28-iki lapszámban: milyen fontos, bogy olvasóink összekapcsolják érdekeiket a “Magyar Szó”-val, ezt pedig kritika nélkül elérni nem lehet. Tudjuk, milyen fontos az önkritika és a munkáslevelek a szocialista országokban. Ne a papírt s a Naptár árát vitassuk, hanem a szellemi értéket, a tanítást, a tudományt. Szerintem a „'tudomány és a természet világából nincsen semmi a Naptárban. Már pedig véleményem szerint a munkásság intelligenciája szomjazik tudományos ismeretekre. Megindult a lapfenntartási kampány! Visszaemlékezés a “régi jé időkre” A haladószellemü magyarság sajtónk támogatásának alkalmává tette a márciusi szabadságünnepélyünket számos városban — Detroit az élen! New York, N. Y. Downtown, Long Island, Elsinore és Miami szépen indul. Tisztelt munkástársak! Olvastam a Magyar Szóján, hogy jóval töb mint.800 látramozditónk van. Én már régen készülök az őszinte kifejezésre, ' tetszik vagy nem tetszik az illetőknek. Aki 2- i évvel van ’maradva .az nem lehet más mint leépítő je tiszteletreméltó lapunknak. A mai viszonyokban a munkás- nép még élni se^i tud a lap nélkül. Én már bárom, évti- zede^meghaíadtan vagyok olvasója és nem is tudnék élni nélküle. Pedig már én . is három éve_ hogy 97 dollár 60 zeniből élek a feleségemmel együtt, de a lap áfának meg kell lenni, még • i :• meg i? éhezzük. S' Tisztelt munkástársak, akik 2-3 évvel el-vannak maradva, azok soha az életben nem fogják megfizetni, ezek építették ‘le a napilapot hetilappá és jobb előbb mint utóbb kvit- tolni velők. Mint /öntudatos munkások tudjuk, hogy önök fáradságot nem ’ismerve mindent megtesznek a munkás- nép érdekében, ami nagy felelőséggel jár, az igazságéri és a békéért. Munkáslapbar hazugság nem is létezhetik az csak a háborúra uszító horthyista, ideszökött jani csár lapokban létezik: a ha zugság, a rágalom, a kroko dilkönnyhullatás az odahazi maradt testvéreink iránt. Clevelandi öreg munkás (Egész kivételes esetek- ] fől eltekintve, az az olvasónk, j aki 2-3 évvel hátramarad a lapért való fizetésben, az vaI lóban nem értékeli a lapot, mi j több, elfelejtette mit köszön- , hét a munkásmozgalomnak:, melynek a mi lapunk hűséges építője és szószólója. Aki ennyivel hátramarad az egyszerűen a lelkismeretes olvasóink vállára helyezi a lap- fenntartás terhét, olyanokra, mint ön is kedves munkástárs, aki a szó legteljesebb értelmében a szájától vonja meg a falat kenyeret, csak hogy a lapnak járó összeget előtermtse. És ez nem igazságos. — Szerk.) A Naptár értékéről és áráról kár vitatkozni, ' hiszen a hazai képek - magukbanvéve is többet érnek, mint 1 vagy 2 dollár, a tudomány pedig megfizetethetetlen kincs. Munkástársi üdvözlettel Hoffman (Rosner megjegyzése: Fa hozzászólásom a vitához csak egy olvasót is elijesztett a konstruktiv kritikától, azt a legnagyobb őszinteséggel sajnálom. Nem az volt a szándékom. Mert amint mi, akik a lapot csináljuk, nem ugv fogjuk fel az olvasók bírálatát, hogy az el akar ijeszteni bennünket a munkától, úgy az olvasók részéről is az a helyes magatartás, ha a ki- adóhivatali hozzászóló? omUa” is az épitni- és javítani akarás igyekezetét látják.) f. Azt mondja a legelső: “az,, lőné ez a7_üzlet?’' “Még idáig az enyém”, mondóm neki. “ön ette be a hirdetést, faggaíott az ur. “Igen, kéretng éh tét tem be”. “Hát akkor átveszem ezt-az üzletet,” sietett kijelenteni. “Hát, akkor kérem tessék bejönni”, mondám én neki. “Az újságban az van, hogy ingyén átadó,” bizonykodott a--köcsögkalapos. “Oh igen, mondom én neki, de először! •felmérjük azt. hogy miből mii van mert, - nekem mindenről meg van a nyugtám, hogy miért mit fizettem és aki átveszi, csak az anyagért fizet- az üzletért nem, az ingyen van.” “Kérem ez csalás,” hang-os- "kodott köcsögkalapos, j “Mondja aminek akarja, magának ahhoz joga van. Most j pedig alászolgája ,volt sze- jrencsém” Aztán kiszóltam a I. legközelebbinek a sorban,* hogy tárgyalhatunk az iizTet átadásáról. Talán az ötvenedik lehetett, aki azt ihondta, hogy ő megpróbálkozik. Átmértünk mindent, úgy hogy amikor összeszámoltam 1100- forintot kaptam azért, a*n: i bent volt, mert nekem ve~ Detroit dicséretével kezdjük meg az 1954-ik tavaszi lapfenntartási kampányunk krónikáját. A nagy autóváros haladószellemü magyarsága, amely tavaly ősszel országos lapkonferenciánkat a legsikeresebb ilyennemü eseménnyé tette sajtónk történetében, a mostani lapfenntartási kampányban is lelkesítő példát nyújt az egész országnak. Pedig éppen Detroit az a város, amelyet legkeményebben sújt a gazdasági válság. Lelkes detroiti híveink ‘példátmutató áldozatkészége azt a helyzetet teremtette, hogy két héttel a kampány indítása után DETROIT MÁR CSAKNEM HÁROMNEGYED RÉSZBEN BETÖLTÖTTE 1,000 dolláros kvótáját! % Hálával és szeretettel köszöntjük detroiti olvasóinkat és. barátainkat; akik a múlt vasárnapi márciusi ünnepélyen, hol Fodor Nagy Árpád váz'olta a nap jelentőségét, a politikái helyzetet és sajtónk szerepét, tettekkel bizonyították be, hogy átérzik jobban mint valaha sajtónk további fennmaradásának és biztosításának fontosságát! ' Az elsők között jelentkeztek á kampányban a mi lelkes elsinorei és perrisi-barátaink is. Biztosak vagyunk, hogy mint az utóbbi években, most is a legelsők között lesznek és sok, náluknál nagyobb várost le fognak pipálni. A lapfenntartás oroszlánrésze, százalékarányban mindig New York magyarságára hárult. Minden jel arra mutat, hogy a mi nagyszerű bronxi, downtowni, manhattani és longislandi barátaink a rájuk háruló komoly nagy feladatot ezúttal js teljesíteni, fogják. A. három várod kerület eddig már 827. dollárt adott a lap támogatására. • Losangelesi barátaink Ígérik, hogy, mint tavály, úgy -most is 1 .teljesíteni kvótájukat. Egy-két * “nagy eseményre” készülnek, amelyek keretében össze fog jönni a kvóta. Cleveland East Side is jelentette, hogy- dolgoznak a 'fenntartási kvóta előteremtésén. Lehigh Völgye is jelentett ilyen értelemben. _ Az első jelentés a fenntartási kampányról: Kvóta Bekiildve % Detroit 1000 736.74 74 Long Island 500 220 44 Bronx—Manhattan 3000 537 18 New York Downtown 500 70 14 Bridgeport '200 39 19 Elsinore 200 37 - 18 Trenton 200 29 • • 14 Cleveland, East Side 1000 120.50 12 Milwaukee 200 S9 19 Hammond 200 20 10 Miami, Fla.' 1500 * 172.50 11 Canton 200 20 10 Dayton, O. 50 10 20 Columbus, O. 50 17 30 Newark—Bound Brook 500 25.50 ' 5 Pittsburgh 200 13 6 Cleveland West Side ’ 500 % 40 8 Akron, O. ’ 300 12 4 Chicago, 111. .600 50 8 Los Angeles 2000 35 _ 1.5 South Bend, Ind. 200 7 3.5 ■>» A többi városaink eddig még SEMMIT sem küldtek. Használjuk az alanti szelvényt: Magyar Szó ISOvÉast 161 h StreetNew York 3, N. Y. * % Tisztelt Lapbizottság! Megír íve lapunk további megjelentetésének fontosságát a mai időkben, én hozzájárulok fenntartása biztosításához...............’.... dollár adománnyal. Név: ....................................................................................Cim: ...................................................................................... gél tud Írni és godolkozni, az még szellemileg fiatal és'ez az, ami számit, nem pedig éveinek száma. Kívánjuk, hogy még sok boldog w.-.wen- dőt érjen el Odor munká-kársunk erőoen, egészségben.) ß A feleségem megijedt, azt csak nem csinálod, mondotta, hogy ami benne van azt ingyért odaadod? Nem, mondtam neki, inkább arra gon3- dolok, hogy ami benne van, akkor el tudom adni. Betétettem, úgy hogy háromszor jelenik meg az újságban. Akkor éjjel nem tudtunk aludni, hogy ugyan fog- e jönni valaki. Másnap reggel .amikor megyek,- hogy kinyitok, már akkor két sorban álltak az ajtónál, olyan hosszan, hogy a, hátulja az ötödik szomszéd háza előtt yolt. Mikor odaértem, hogy kinyitok, látom, hogy olyanok állnak legelői | egy és fél araszos köcsög ka- I lappal, akikről azt hittem, í hogy miniszteri rangban van- i nak. Irta Odor Antal (Befejező közlemény) Amint a múltkori cikkemben írtam, elhatároztam feleségemmel együtt, hogy üzletet nyitunk Pesten. Nem volt szerencsénk. Két év ala,tt három kerületben próbáltam meg, de hiába. Egyik helyiségből a másikba hordtam a portékát, hogy ott talán jobb lesz. A harmadik helyen azt, mondtam a*nőmnek, tudod mit, fiam, nem hurcolkodok többet. Hát mit fogsz csinálni, kérdezte a feleségem. Eladom az üzletet. De ki veszi meg? Hát én most olyat fogok csinálni,, válaszoltam neki, ami Pesten nem fordult elő nég idáig. Beteszem az újságba, hogy egy üzlet ingyért átadó. magunk, hanem sok olvasón! nevében beszélünk, amidőn kérjük, sőt követeljük Odoi testvértől a visszaemlékezéseinek másik 99 százalékát — de nem a túlvilágról. Aki ilyen sziporkázó szellemességI gyeskereskedesem volt. Abban az időben sokan jöttek Amerikába hát mi is elhatároztuk egy családdal, i hogy - átmegyünk. Eladtam a j lakást, bútort és jöttünk. Hát igy körülbelül megírtam egy százalékát a fiatalkori tapasztalataimnak, még 99 százalék fennmaradt, azt a túlvilágról Írom meg, mert vannak, akik azt állítják, hogy a halálunk után is élünk, én pedig azt mondom hogy ha élünk, akkor. írni is tudunk. De azért senki sf fogjon szavamnál és ne követelje a 99 százalékot, meri igazat megvallva én nhm iger hiszek benne. Azt mondja a magyar közmondás, öreg ember nem vénember, csak az ideje járt el. Úgy néz ki az ember mikor megy, mintha jönne. Ezt magamról tudom, mert már 83- ik évemet taposom. Béke velünk. (A szerkesztőség megjegyzése: Azt hiszem nemcsak
