Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-11 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 11, 1954"TALPRA MAGYAR" Hozzászólás egy felhíváshoz 195-1 február 27-ikén a postás egy meghívóhoz hasonló nyomtatott valamit hozott a részemre. Kibontom és ott látom nagy betűvel: Talpra magyar, — Petőfi “Nemzeti dal”-ának a címét. No, gondoltam, ez valami progresszív felszólítás lesz, ha azt a felírást használja bevezetőül, amely alat a haladásért és demokratikus jogokért indult forradalomba az 1848- as magyarság. De mily nagy volt meglepetésem, amikor a felhívás aláírójaként azt olvastam:'Galambos J. (József. Tytih, az áldóját, gondoltam magamban, ez az ipse csak nem azonos a Páter Galambossal, az amerikai magyar sajtó legelvakultabb, ébredő érzelmű papjával, aki Isten igéjének hirdetése helyett a reakciós politika sarába sü- lyedt? De bizony a’ volt, azt megértettem a levél tartalmából. De micsoda népámitás, népbolonditás, hogy pap létére elhallgatja papi voltát és arra spekulál, hogy magyarokat ,akik között jó adag bizalmatlanság van a magyar népet a Habsuburg-járomban évszázadokig tartó urak papi szövetségesei iránt, civilnek hangzó név leple alatt j könnyebben lépre csalhat. Ejnye, ejnye, hát el merte titkolni papi voltát! Hosszus, kerülgetés után, végül kiböki a levélben mi' szél hozta. Azt mondja, hogy Magyarország jövendő sorsa itt Amerikában fog eldőlni. Tehát most egy keresztény napilapot, egy színtiszta keresztény lapot akar indítani, mert nyilván a “Katolikus Magyarok Vasárnapja” sem elég színtiszta keresztény neki, pedig ő írja. De ide pénz kell és mit tehetsz te, magyar testvér, kérdi. “Állj a gondolat mellé, támogasd azt anyagi erőddel. Nekünk pénzre van szükségünk. A szükséges pénzt kérjük Tőled... Ha minden magyar csak öt dollárt adna, holnap elindulhatnánk.” 0, ez gyönyörű gondolat! Remek egy szép álom! Kétmillió magyar koponyánként öt tallér, ötször kető az tízmillió dollár. Micsoda egyszerű és remek számítás! Erre tüzbe jön még az ontariói Brantfordon Babanec ur is! Meg a többi mentők Nagy Ferkéig. És olyan- parázs műid lesz belőle, hogy még a végén McCarthy is bele fogja ütni az orrát. Azt mondja, hogy egyelőre jelentsem be a helyi bizottságnál, mennyit akarok adni, ugyanott be is lehet azonnal fizetni, ha azután úgy látjuk, hogy a gondolat megvalósul, akkor a befizetett összeg erejéig megfelelő részvényt adnak. Ha pedig a gondolat nem valósul meg, a pénzt visszafizetik, “hacsak űz illető másképpen nem intézkedik.” (Vagyis ha a koma magyar testvér addig nem megy a wellandi kanálisba a pénze után.) Tekintettel arra, hogy kon- kurrensektől lehet tartani, a következő mondat igy kezdődik: “It jegyezem meg, hogy hirek szállingóznak egy másik alakulásról is, azonban a; magyarság azal sem nyerne semmit”, (már tudniillik' a páter magyarsága!)' Kiváncsi vagyok azonban a másik, “alakulásra” is, tekintettel, hogy itt a tavasz és a kukacoknak megjött az étvágyuk. Azt írja, hogy “nem magunknak kérünk”, — dehogy, dehogy ! — hanem “a keresztre feszitett Magyarország érdekében szólunk hozzátok.” (Hát ez szép öntől, páter, ez szép beismerés.) Azt hiszem, talán mégsem Magyaroszág érdekében kéri a dohányt, mert hiszen azok ott az óhajában most már lemásztak a keresztről, ahol évszázadokon át meg voltak feszítve és úgy lógtak rajta. Az ezerholdasok hazájának érdeke indította meg az ön kegyes szivét, a kalocsai érsekség 39 ezer holdacskái meg a váci, esztergomi és igy tovább 1 millió holdacskái vannak ön szerint talán keresztre feszítve. Ezt Isten igazában szeretné leakasztani. A páterék meg fogják tenni kötelességüket, mi pedig tegyük meg a mienk ét. Akkor jó világ lesz egy pár voit léhütőnek. Némuljatok meg, kishitüek. Baljóslatok gyász-varjai! Kik e hazának rossz jövendőt Szerettetek csak jóslani; Hol láttátok, hogy este légyen, Ha még csak a dél közeleg? Ki rosszat kivánt e hazának: Az isten verje meg! Szeretjük a békét, legyen béke! De a harctól sem rettegünk; Éljünk, ha él a szent szabadság, Ha vesz, vesszen bennünk s velünk! A népszabadság földje szántva! Ültessetek, ültessetek! Ki abba boldogságot ültet: Az isten áldja meg! togatott Magyarok Vasárnapját, hát a “kultúrának” olyan szaga üti meg az orrát, hogy az a hit, az a szeretet, amit még pár perccel előbb boldogan vallott magáénak, felágaskodik és tiltakozik benne, agyától a lábaujjáig, azok ellen a magyar hazát és magyar testvért gvalázó cikkek ellen, azok képtelenségig menő uszítása ellen, amit éppen-! séggel az ön által irt rovatban olvashat. Pedig a Magyarok Vasárnapja csak egy hetilap. Képzelem, mi volna akkor, ha napilap lenne! Amerika igazi árulói Nagyon rossz karban lehet az amerikai reakció szénája, ha ilyen kis embereket, mint engem is zaklatanak. Én idős, nyugdíjas ember vagyok. Talán már csak pár évem van hátra, de nem engedik azokat nyugodtan leélnem. Hova jutott ez az áldott jó ország. Azok, akik egyszerű becsületes dolgos polgárokat igy meghurcolnak, azok az igazi árulók. Járnak hozzám a fogdmegek, besúgóvá, embertársaim árulójává, judásává akarnak tenni engem és sok száz más embert. Nekem Isten jóvoltából megértük A Várva-várt boldog napot: Hogy nem a születés, de érdem előtt emelünk kalapot; Most már ember lesz minden ember S tesz egy boldog nagy nemzetet; Ki mást akarna e hazával: Az isten verje meg! Huhogjatok, huhogjatok csak Sötétség gyáva baglyai! Ó-várak s klastromok zugában, Mind, mind le fogjuk rontani Az elvénült falat, s belőle Rakunk szép, uj épületet, Az épitök kézit, munkáját Az isten áldja meg! zottság. Én a magam részéről nem járulok hozzá, én nem leszek a fajtám, a dolgoskezü anyám és apám árulója! Az én öt vagy tiz dolláromból önök, nem fognak szivarozni és a dolgozó testvéreim által épített szabad szülő hazámi az én támogatásommal önök nem fognak mocskot szórni, sem atombombát. Remény van rá, hogy az uraknak ez a próbálkozása is a történelem szemétkosarába kerül, mint a többi, és mi, volt magyar^ parasztok, fogjuk elmondani azt a verset, a Talpra magyar kezdetű, “Nemzeti dal”-t, amelyet a mi számunkra irt és nekünk szavalt el 1848 március 15-ikén Petőfi Sándor. nincs mit titkolnom, mert én egész életemben becsületes, törvénytisztelő ember voltam, soha sem csaltam — és ezt nem minden törvényhozónk mondhatja magáról, akik most engem üldöznek — nem gyilkoltam. m Én az igazságos nagy elvemet fel nem adom és hogy 'hogyan' gondolkozzak, senki törvénye el nem tudja tőlem venni. Nekem teljes jogomban van munkás szel- lemben gondolkozni. Azt mondták a fogdmegek, hogy ők ismerik a múltamat, hogy vallják be mindent. Hát nekem nincs vallani valóm. Egész életemben a munkás- osztály javáért, jogaiért harcoltam. És ez engem tudatos jó érzettel tölt el. Hogy nem éltem a sötétségben, ez nem bűn. Én vagyok most is, mint a múltban is, jó polgára ennek az én fogadott hazámnak, hiába minden me'fehur- cqlásnak. Ami lapunkat illeti, az nagyon jó. Kívánok minden jót a munkástársaknak, kitartást továbbra is az igazságos hitünkért. Előbb- utóbb >a mi igazságunknak győzni kell. Californiai nyugdíjas Csődbe jutott a Muntz televíziós gyár. A céget újjá fogják szervezni Chicagóban Tompa Mihály: Némuljatok meg... Igen tisztelt előkészítő biEgy ont áriói magyar Amikor egy népnek dönteni kell... (Folytatás a 3-ik oldalról) sebb szószólóinak. Mi persze nem az olyan barátságot hirdetjük, amelyet bizonyos körökben atombombákkal akarnak bizonyítani és eszközölni. Mi a népek közti békés, civilizált, kulturális és kereskedelmi kapcsolat hivei vagyunk, amely mind a két nép érdekeit s jólétét szolgálja. Szüntessék meg az utlevéltilalmat Magyarországra. Nyissák meg az utazási lehetőséget, a kereskedelmet a két ország között. A US—magyar barátság szószólói A hajadószellemü amerikai magyarság becsületbeli kötelessége, hogy türelmesen, de következetesen és rendületlenül terjessze az igazságot szülőhazánk népe és annak uj gazdasági és politikai berendezkedése felől. Az a politika, mely hazánkban szabad utat engedett a mccarthyzmus lélekmérgező, szabadság- pusztító és-békétrontó működésének, szabad utat engedett, sőt előmozdította a korlátlan rágalmak terjesztését a magyar népről. Nem véletlenség, hogy a magyar nép ideszökött árulói ugyanakkor jutottak el befolyásuk tetőpontjára, nézeteiket ugyanakkor visszhangozzák a kongresszusban, amidőn abban a kongresszusban csak egyetlen egy szenátor és egyetlenegy képviselő mert Mc Carthy ellen szavazni! A magyar nép dicső teljesítményei a mccarthyzmus mérges ködfellege és az itteni magyar renegátok propagandája ellenére időnkint keresztültörnek e ködfüggönyön és az amerikai nép ilyenkor Ízelítőt kap a magyar nép teljesítményeiből és a tényleges magyarországi viszonyokról. Ilyen izelitő volt a magyar nép fiainak dicsőséges Helsinki olimpiai és tavalyi londoni szereplése. Egyetlen feladatát sem végezheti el az amerikai magyarság, ha nem teszi lelkiismeretbeli kötelességévé a szabadság, a béke, a haladás egyetlen magyarnyelvű országos szószólójának, a Magyar Szónak támogatását. Ez az újság melynek hasábjain át az amerikai népet fenyegető nagy veszélyek riadója eljuthat minden becsületes amerikai magyar szivéhez, ez az, amelyik megmutatja, hogyan siethet mindén becsületes amerikai magyar veszélyeztetett fogadott hazánk szabadságának védelmére, hogyan adhatunk segítő kezet az amerikai népnek történelme eme válságos óráiban. A magyar Március Tizenötödike — amint Petőfi is örökérvényű történelmi hitelességgel feljegyezte Naplójában — a sajtószabadság követelésével indult el hömpölygő útjára. A “Magyar Szó” amerikai és magyar vonatkozásban is a sajtószabadság szimbóluma fogadott hazánkban, amelynek sajtóját a mocarthysta szellem a monopóliumok csaknem teljesen hatalmába hajtotta, vagyis az elnyomók, háborús uszítok, a kizsákmányolok eszközévé tette. Leromló lemokratikus intézményeinknek szinté utolsó fellegvára ma a sajtószabadság,'amint az első volt a márciusi forradalmi ifjúság követelései között. McCarthyók, amint már jelezték, már a sajtószabadság citadellája ellen készülnek támadásra, mint a demokrácia elleni háborújuk kegyelemdöfésére, hogy ledöntsék a porba a munkásság, a dolgozó nép ellenállási lehetőségének létfontosságú támaszpillérét és elfojtsák a tiltakozó szó utolsó maradványait. A Magyar Szó becsületesen állta és állja a harcot az igazság és szabadság védelmében, 1848 március idusának halhatatlan fénye, Petőfi és Kossuth szelleme ragyog a mi sajtónk fényében. Hassunk oda, hogy soha ki ne aludjon. ★ Az amerikai magyarság nem ünnepelheti méltóbban Március Idusát, nem tisztelheti meg Őszintébben a magyar és az amerikai nép szabadsághagyományait, mintha fogadalmat tesz e napon, hogy egy emberként áll ki fogadott hazánk veszélyeztetett szabadságjogai mellett, — karöltve az amerikai nép legjobb fiaival A_______ Ez a remek gondolat nem is uj: 25 évvel ezelőtt —igaz, akkor nem az amerikai és kanadai magyarokat akarták egy kutyaszövetségbe tömöríteni, mint most, hanem csak a kanadaiakat — úgy gondolták, hogy van Kanadában 50 ezer volt magyar paraszt, ha csak 1 dollár tagdíj fejében sikerülni egybebolonditani őket szövetségbe, az 50 ezer dollárt tett volna ki. Ennek a pénznek abban az időben nagy szaga lett volna, úgy, hogy az akkori Csutoros páter mindjárt rámondta azi áment. De hát nem lett a dologból. semmi. Azért nem, mert akkor is csak az úri érdekele jöttek volna számítás; ba s igy azok, akiknek a dol- lárocskákat kellett volna szállítani, az urak érdekében nem voltak hajlandók. És most jön páter Galambos és azt hiszi, hogy ami a, múltban nem sikerült másoknak, sikerülhet önekie. Azt írja ez a felhívás, hogy az idáig megjelenő magyarnyelvű lapokban hiába keressük a magyar betűk mögött a magyar szivet, a magyar lelket, annak halvány nyomát se találjuk. Hát páterkém, ebben van valami igazság. Ha ugyan a jámbor magyar kezébe veszi az ajtó előtt, ősz-
