Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-03-04 / 9. szám
March 4, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A csendes terem, ahol temetik USA demokráciáját Két imperialista csoport marakodása Hogy lehet US demokráciáját “törvényesen” megsemmisíteni? Az amerikai uralkodó osztály irányadó csoportjai közt lehetnek érdek- és nézetellenté'ek, egyben azonban egységesek: módosítani szeretnék az amerikai demokráciát, de ezt a módosítást természetesen a demokrácia hol lassú, hol erélyesebb lemorzsolásával, az amerikai nép megkárosításával, jogai megnyirbálásával akarják végrehajtani. Egyetlen kérdés számukra az, hogy ezt hogyan és miképpen csinálják. E tekintetben két táborrá ■< oszlanak. Az egyik táborba tartoznak a mccarthysták és uszályaik. A másik táborba a hivatalos elemek, akik alkotmányos keretben s az annak megfelelő szenteskedéssel és kenetteljességgel akarják voltaképpen ugyanezt. Ez tehát a kormánypolitikát támogatók tábora. Ezeknek fontos szószólója és képviselője az ország közvéleménye előtt a legnagyobb tőkés érdekeltségek orgánuma, a “N. Y. Times.” Miért haragszik a N. Y. Times? Ezt a második tábort ingerük azok a túlkapások, amelyeket a mccarthysták végeznek. Bizonyos mértékig felelősek az ország közvéleménye előtt és ezért úgy tüntetik fel magukat, mintha a nemzet egységének bajnokai volnának. A nemzeti egységgel párhuzamosan igen a szivükön fekszik, hogy külföldi szövetségeseink is egységesen tömörüljenek köréjük és a türelmetlen, erőszakos mccarthysták túlkapásai éppen azért ingerük őket, mert attól tartanak, hogy ha nagyon nyilvánvalóvá válik a mccarthysták izgágaságán keresztül az általuk hangoztatott “demokrácia” egyre jobban sorvadó jellege, a szövetségeseink sorában is megbomol- hat a látszatra féltve őrzött egység. Ezzel lehet csak megmagyarázni, miért van az, hogy a N. Y. Times időről időre erélyesen fellép a túlkapások és hatalmi visszaélések ellen, amelyeket a mccarthysták elkövetnek s ilyenkor dörgedelmes vezércikkeket ereszt meg, mint például azt, amely a február 24-iki számában jelent meg, tehát akkor, amikor még úgy nézett ki a dolog, hogy a Stevens hadseregminiszter és McCarthy szenátor között “leszámolás” lesz McCarthy várható vereségével. Miután ráförmedt Me- Carthvra a N. Y. Times, a következő megjegyzésekkel fűszerezi elégedetlenségét: “Miféle kommunista merészelhetett volna támadást intézni az Egyesült Államok Elnöke és Hadserege ellen? Miféle forradalmár remélhette volna, hogy megremegteti a State Departmentet ? Miféle felforgató várhatta volna, hogy ilyen sikerrel kelt félelmet és egyenetlenséget népünkben ?” A Times leckét ad McCarthynak Ez persze demagógia. A N. Y. Times másnapi vezércikke -február 25-én már megírnitatta a lap foga fehérét. Itt azt fejtegeti, hogy ha a bal-j oldali elemek üldözéséről van szó, van arra nekünk a Mc- Carthyénál hathatósabb eszközünk is: “Mialatt kongresszusi bizottságok a kommunisták üldözésében a lapok cimhirei- nek adnak anyagot, van arra az Egyesült Államok kormányának egy annak rendje és módja szerint megalkotott fegyvere, amely — bár a nagyközönség keleset tud róla — nyugodtan, csendben végzi munkáját, ami abból áál, hogy törvényes korlátozásnak veti alá azt, ami még megmaradt a belső kommunista összeesküvésből. Ez a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal, a Subversive Activities Control Board, a SACB”. Hogy mi ez a SACB, azt megtudjuk, ha egy közelebbi pillantást vetünk rá. A csendes terem, ahol temetik Amerikí, demokráciáját Még olyanok is, akik tiszta tudatában vannak a polgári szabadságjogok fontosságának, többnyire csak homályosan vesznek tudomást a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal létezéséről. A legtöbb amerikai a nagylapok jóvoltából pedig még sohasem hallott róla, ámbár ennek a törvényszékszerü intézménynek pusztitóbb kihatása lehet a hagyományos amerikai szabadságjogokra, mint mindazoknak a lázitás- elleni törvényeknek, kémhisztériáknak, “h ü s.égvizsgálatoknak”, “hüségesküknek” és politikai felfogások kiderítése végett indított nyomozásoknak, amelyek megelőzték. Ez a hivatal a McCarran- törvény alapján született meg. Ezt a törvényt hivatalosan mint az 1950-es belső biztonsági törvényt emlegetik. Ez voltaképpen egy minden korábbi reakciós és fasiszta- szellemű törvényjavaslatot magába foglaló törvény, amelyet a Nyo levanegyedik Kongresszus hozott tető alá. A törvénynek az a szakasza, amely az emlitett hivatalt megteremtette és előírja működését, tulajdonképpen a Mundt-Nixon-féle törvényjavaslat, amelyet még 1948-ban terjesztett a kongresszus elé az Amerikaellenes bizottság. Ezt az egész kérdéskomplexumot szakavatottan és behatóan áttanulmányozta és megírta Laurent B. Frantz, akinek összefoglalását, miután megjelent a •■"The Na- tion”-ban, - különlenyorhatban is kiadták, valamint John a 'jiir ■-* ..... Abt, aki miután számos polgárjogi perben jogtanácsosként működött, legutóbb a SACB előtt védte a KP-t. ö irta meg aztán füzetecskében a “The People vs. McCar- thysm”vcimü röpiratát. Az ő munkáik alapján foglaljuk össze a kérdést. Fasizmus — az alkotmányosság köntösében Jó pár évvel ezelőtt, igy kezdi Abt, a néhai Huey Long tette azt a megjegyzést, hogy ha valaha fasizmus szakad hazánkra, nem úgy fog bevonulni, mint Németországban és Olaszországban, az alkotmány megdöntésével. Ehelyett, mondotta, alkotmány- védelem köntösében fog megjelenni, mint “alkotmányos” eljái'ás. A McCarran-törvény lehetővé teszi az amerikai fasizmus számára, hogy pontosan a Huey Long által vagy húsz évvel ezelőtt megjósolt formában lépjen uralomra. Aki ezt a törvényt valóban meg akarja érteni, annak szem előtt kell tartania az előrebo- csátottakat. Másképpen megközeUtve azt lehetne mondani, hogy a McCarran-törvény a nem-kommunisták ellen hozott Smith- törvény. A KP betiltására irányuló intézkedései alapjában véve csak előjátékot alkotnak ahhoz, hogy minden szervezetet és egyének mindenfelé társulását betiltsák, amelyek a törvény kifejezésével élve “eltérnek” attól a maradi felfogástól, amelyet a McCarranok és McCarthyk előírnak. Hogy a McCarran-törvény! ennek az alapigazságnak törvényes bizonyítéka, azt nemcsak kizárólag a baloldal állítja. A munkás- és a népmozgalmak széles rétegei is igy értelmezték az elmúlt évek során, amikor még a kongresszusban folyt körülötte a vita. A Mundt-Nixon- javaslat ellen nemcsak határozatokkal, hanem erélyes megmozdulásokkal harcolt az AFL, a CIO, a vasutasok szakszervezetei, az országos négervédelmi szervezet (a NAACP), az American Jewish Congress, az ACLU, az ADA, az AVC (veteránszövetség), a quakerek és számos más vallásos egyesület, 20 vezető lap, közösségi szervezetek százai, minden árnyalatban. A nép ellenkezését látva, Truman kénytelen volt vétót mondani rá és kijelenteni, hogy ez “az amerikai intézményekre nézve világos és jelenvaló veszély.” A nagy hazugság munkában A törvény korunk nagy hazugságában: a kommunizmus természetére vonatkozó hazugságban gyök erezik. Legelső szakaszában — egyenesen Hitlertől származó kifejezésekkel — azt mondja, hogy a kommunista világmoz-1 galom egy, világraszóló fórra- 1 dalmi összeesküvés, amelyet j a Szovjetunió irányit és tart j kezében avégből, hogy az összes tőkés kormányokat megdöntse terror, kémkedés, erőszak és más lázadó eszközök segítségével és hogy totalitárius diktatúrákat állítson fel, amelyek nyers erőszakon és minden szabadság megtagadásán nyugszanak. A törvény aztán azzal folytatja, hogy hazánkban éppenugy, mint máshol, a Szovjetunió i felhasználja az úgynevezett “kommunista akció” és “kommunista frontszervezeteket” sötét célja megvalósítására. A törvény úgy állítja be magát, hogy nem akar egyéb lenni, mint egyszerű regisztrálási intézkedés, mert csak a “kommunista akció” és “a kommunista front” szervezeteket akarja nyilvántartani az igazságügyminisztériumban. A törvény értelmi szerzője ezt “az eszmék részvényén tőzsdebizottságának” Írja le, mert amint tőzsénektől és pénzbefektető bankároktól is megkövetelik, hogy szolgáltassák be információikat önmaguk és részvényeik felől, hasonlóképpen az eszmék ügynökeinek is azonosítaniuk kelt önmagukat és árucikkeiket a nyilvántartással. Ez az okadatolás természetesen tipikus McCarthy-féle próká- torság. Szabad társulás joga a keresztfán Az ellenőrző bizottságnak főtevékenysége alapjában véve arra irányul, hogy az önkéntes társulás elvét szegezze talpa alá. Ha' a társulás felett való ellenőrzés valamely intézmény kezébe kerül, azzal óriási hatalom kerül a birtokába. Tocqueville. a múlt századbeli hires francia történetíró “Az amerikai demokrá- cia” cimü munkájában már kiemeli az amerikai nép sajátságos, alapvető jellemvonását és pedig azt, hogy folytonosan szervezeteket alapítanak a legkülönbözőbb gazdasági, vallási, erkölcsi, komoly, komolytalan, kis és nagy ügy érdekében. Világos tehát, hogy a hagyományos szabadságjogok, amelyek legmélyebben belénkgyökezetek, mint a szólás-, a sajtó- és a vallásszabadság, e 1 v eszif ik minden gyakorlati értelmüket — a társulási szabadság nélkül. Ezt a döntő hatalmat ragadta magához a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal. Minthogy a szervezetek \ sorsát azoknak az ügyeknek alapján fogják eldönteni, a- melyeknek e 1 ő mozdítására alakultak, ez a hatalom nemcsak a szervezeteket, hanem célul tűzött ügyeiket is halálra Ítélheti. Még akkor is, ha egy szervezet győztesen kerülne ki a felforgató bizottsággal vívott harcából, még akkor is tönkremegy, nem szólva arról, hogy fenyegetés nélkül sem mer majd síkra szállni egy szervezet, ha felméri roppant kockázatait. I Ez a szervezetek megszeli- i ditésére és ellenőrzésére szol- | gáló hatalom szükségszerűen i kiterjed a szakszervezetekre is. És főleg a szakszervezetek a maguk természetes tö- i rekvésőikkel vannak legjobban kitéve e hatalom támadásainak. A felforgatáselleni hivatal bármikor elrendelheti egy szakszervezetnek, hogy regisztráljon, de ha nem is- tenné, már több újabb törvényjavaslat áll készen, még irgalmatlanabbak és halált- hozóbbak, a szakszervezetek megbénítására. j Vegyék ezeket jól fontolóra az amerikaiak. Kisebbségek jogainak kisebbségen ua^euiajp. Hanem az. egész nép legfőbb ügye is. Ha a kisebbségek jogait eltiporhatják, eltiporhatják az egész népét is. Ez az igazi és mély értelme annak, hogy — a szabadság oszthatatlan. 5000 munkását szabadságolta egy hétre a Packard Motor Company De- troitban, amely időre teljesen felfüggesztették az automobilgyártást. Hol a legsúlyosabb a munkanélküliség? A fenti térkép a munkaügyi minisztérium által “bajbanlevő vidékeknek” minősített városokat tünteti fel. Amióta e térkép elkészült South Bend, Ind. és LaCrosse, Wisconsin is “bajba került” a munka- nélküliség következtében, azaz a munkaképes lakosság több mint ft százaléka elvesztette munkáját. ____5_
