Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-03-04 / 9. szám

March 4, 1954

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

3

‘Védjük meg a szabadságol a mccarthyzmustól’-iV. Y.

(Folytatás az 1-ső oldalról)

a taktikának. Ha pedig ezt a taktikát a legfelsőbb fórumokig most mégis elfogadják, az azt jelenti, hogy a munkáságnak még a legminimálisabb engedményeket sem szándékoznak megadni, kiváltképpen gazdasági kérdésekben nem.

Más húrokat penget a sajtó is

Rendkívül jelentőségteljesnek tartjuk az amerikai sajtó — számunkra nem váratlan — hangváltozását az eseményekkel kapcsolatban. Ez a sajtó ugyanis eddig lényegében McCarthy vonalát követte. Egy volt vele a vörösüldözésben s ami ezzel egyértelmű: a fasizmus útja

egyengetésében. Mert nem lehet eretneküldözést folytatni, anélkül, hogy minden “feszítsd meg” -kiáltással ne a fasizmus szekerét tolják. Mc Carthy győzelmének láttára azonban egyszerre csak megértették, miféle lejtőre kerültek. Megértették, hogy a fasizmus veszélye nemcsak a haladószellemii erőket fenyegeti, nemcsak a demokráciát, hanem még azt is, amit a sajtó urai “demokráciá”-nak képzelnek. It van például a “N.Y. Times” február 26-iki “Behódolás McCarthynak”

mü vezércikke végkövetkeztetése :

“Nem hisszük, hogy az amerikai nép oly vak, hogy figyelmét elkerülje, mi történt itt. Itt egy honi München történt, és a világ ösz- szes szemforgató, lapos frázisa sem fogja ezt a tényt elleplezni.”

(Münchenben történt, hogy a nyugati hatalamak beadták a derekukat Hitlernek, amint mindenki emlékezhet rá.— Szerk.)

A “N.Y. Post”

Nézzük mit irt a vörösfa- lásban féket nem ismerő “N. Y. Post” a február 25 iki vezércikkében :

“Tegnap reggel McCarthy még közelebb volt a vereséghez, mint valaha. A kormányzat azonban megmentette. A Pentagon elleni svindlije oly

! átlátszó volt, hogy csaknem összes rajongója is esetlenül hallgatni kényszerült vagy I nyíltan megzavarodott, ö egy vitás kérdés helytelen oldalán állt... Az Elnök cserbenhagyta az alkotmányt, amelynek fenntartására minden külső és belső ellenség elllen ünnepélyes e s k i 11 tett. Ugyanezel a cselekedettel hidegvérrel elárulta egyik hős tábornokát, akit McCarthy gonoszul kipellengérezett.

“Amikor ez az összeütközés a tetőfokára hágott, Eisenhower és a körülötte lebzselő emberkék kevésbbé látszottak megijedni a vereség kilátásától, mint a győzelem nagy kockázataitól. Mert úgy döntöttek, hogy McCarthy politikai huligánizmusa (elvetemült garázdálkodása) elen- gedhetelen az 1954-es választási kampányhoz. Nem mertek hozzányúlni. Nem szabad á ’fasiszta' szót könnyelműen használni. De bizonyos, hogy a felelős republikánusoknak McCarthy által történt pökhendi meghódítása európai mintaképet követ, amely szé- rint mérsékelt emberek oly gyakran próbálják “felhasználni” a gengsztereket, hogy aztán azok könyörtelenül le- I mészárolják őket.”

Mit ir a “Washington Post”.

“McCarthy durván kilépett szerepéből. Nem ő a főparancsnok, nem az ő hatáskörébe tartozik a hadsereg megtegye lmezése. Azzal, hogy Stevens hadseregminiszter nem állt ellen a hadsereg területére történt ezen betörésnek, csak még több megrovást idéz elő a tisztek részéről, akiknek neveit kiszolgáltatni tervezi. Saját) felelősségét is megszegte, mint egy végrehajtói ügyosztály civil főnöke. Ámde a felelősség nem egyedül őt terheli. Ez visszavisz az Elnökhöz, aki mint a végrehajtói hatalom előjogainak törvényes' őre és mint katonaember maga is, elsőnek kelene, hogy legyen, aki megérti, mit jelent a katonai fegyelem meg- lazulása.”

A “St. Louis Post Dispatch”

a következőket írja: ‘Eisenhower az alkotmány értelmében még mindig az i Elnök, de ma már nem teljesen ő parancsol a hadügyminisztériumban. Nemzetvédelmi rendszerünk ez életfontosságú eleme részben legalább átment a Fehér Házból Mc Carthy szenátor lelkiismeretlen kezeibe. Bármit tesz, bármit mond, bárkit támad is meg a szenátor, a Fehér Ház nyíltan kerülni fogja a szakítást a wisconsini vad emberrel. Miért? Mert a republikánus párt országos vezetőségének elnöke, Hall, azt mondja, hogy McCarthy “kincs” és a régi gárda pártja nyilván azt akarja, hogy McCarthy is vegyen részt az őszi választási kampányban Douglas, il-' linoisi, Humphrey minnesotai, Murray montanai szenátorok és más szenátori célpontok ellen.”

Helyszűke miatt még csak a milwaukee-i “The Journal”- ból hozunk idézetet:

‘Stevens miniszter tagadja, hogy meghátrált McCarthy előtt. Ha ez nem meghátrálás volt, akkor ez teljes öszeom- lás. Ha McCarthy keresztültaposhat végrehajtói hivatalokon, beleavatkozva apróié-1 kos műveleteikbe s személyzeti kérdéseikbe, akkor eredmény es,rendes felelősségteljes kormányát lehetetlenné válik. Ideje, hogy Eisenhower elnök közbelépjen McCarthynak ez egyre szélesedő csatájába az Egyesült Államok kormánya ellen.”

Felzud ulások McCarthy ellen

Mrs. Agnes E. Meyer, tanárnő és írónő, akinek férje Eugene Meyer, a “The Washington Post” igazgatótanácsának elnöke, Athens, Ohio- ban, az egyetemi professzorok országos szövetségében beszédet tartott, amelynek során kijelentette, hogy Joseph Mc Carthy szenátor “a mi elsőszámú fasisztánk”, majd azt ajánlotta, hogy Herbert Brownell igazságügyminiszter indítson a szenátor ellen jogi pert. Egyben felszólította az Elnököt, “lépjen közbe és védje meg hadseregünk becsületét” McCarthy sértegetéseivel ellenében.

“Ha az Elnök ezt nem teszi meg — folytatta Mrs. Meyer — akkor minden polgár és az egész nemzet biztonságát alá fogják aknázni, mert Mc Carthy olyan baljóslatú módszereket agyait ki, amelyekkel az erőszak nyílt erőszakoskodás nélkül meghódítsa az országot.... Brownell nagyobb szolgálatot tenne az országnak, ha ahelyett, hogy halott kommunistákat üldözne, (itt Mrs. Meyer maga is vörösfaló megjegyzést tett egy olyan politikusra, akinek ügyét annak idején a washingtoni nagyeskiidszék is mint alaptalant félredobta. — Szerk.) a jogi perrendtartást követné.” .*■

Végül kijelentései közül még idézzük a következőt: j

“Kongresszusi vizsgálatok a vélemények minden kifejezését igyekeznek pórázra fogni.” A nemzet egész közoktatási rendszerét, mondotta, “elfojtásnak és megfélemliIrving Peress, Elmhurst, L. I.-i fogorvos, akinek a hadseregből becsülettel való elbocsájtása miatt McCarthy leszedte a szentelt vizet a hadseregről. A hadügyminiszter Stevens, nyilván a Fehér Ház utasítására meghunyászkodva beadta a derekát McCarthynak. Megígérte, hogy minden iratukat a wisconsini fürerjelölt elé tárja, úgy ebben, mint más hasonló ügyben.

Peresst kommunistasággal vádolja McCarthy

tésnek” vetik alá.

Lehman a

“meghurcolás szatócsai” ellen

Herbert H. Lehman, new- yorki demokrata szenátor egy washingtoni hallgatóság előtt kijelentette, hogy' Herbert Brownell és Dewey “igényt emeltek a mccarthyz- mus szedett- vedett erőinek vezényletére. “Majd pergőtűz alá vette McCarthyt, Jennert és Veidét s azt mondta, hogy a cimhirekre vadászó inkvizi- torok egész klikkje “a félelem és meghurcolás szatócsai.”

Lehman hallgatói a washingtoni körzet unitárius templomának képviselői voltak, akik évi díszvacsorára gyűltek össze. Ezek előtt mondotta Lehman, hogy “mostani veszélyünk itthon és külföldön nem a vádlottak, hanem a vádlók részéről fenyeget.”

“Fordulópont”

Horace W. B. Donegan episzkopális püspöke, a Highland Falls, N. Y.-i Holy Innocents - templomnak mondott szentbeszéde során meg- s z i v lelendő kijelentéseket tett:

“A kormány kiábrándító behódolása McCarthy szenátor Amerikaellenes taktikája előtt jelentőségteljes fordulópont hazánk történetében... Egy neo-fasiszta (újfasiszta) mintakép látszik kibontakozni szemünk előtt, amelyet az egyetemek, a templomok, a közszolgálat, a diplomácia és a hadsereg ellen irányítanak. Ámbár a kormány hallgat, sokan közülünk azt hitték, hogy csak az ütközet helyes arcvonalának kialakulását várja. Most azonban, ami eddig stratégiai várakozásnak tiint, a meghódolás alakját öltötte.

“A komunizmustól való félelmükben végül is feladjuk saját elveinket, belenyugszunk saját hü népünk dicstelen ócsárlásába és fegyverbarátságot kötünk azokkal, akik nem hisznek a gondolatok szabadságában, a vita szabadságában vagy a társadalmi cselekvés szabadságában és a végén egyszerre csak rabszolgaságban ébredünk fel.”

Az inkvizíció réme

Az inkvizíció napjai visszatérnek McCarthy szenátorral, mint ‘elvitathatatlan főinkvi- zitorral’ — mondotta vasárnapi prédikációjában Rév. Dr. Robert J. McCracken a Riverside protestáns templomban. A beszéd folyamán a következőket mondta:

“McCarthy szenátor tánto- rithatatlanul megy előre a maga utján, megfélemlítve, megijesztve tanukat, meghurcolva tisztes hírnevű embereket, a hazafiasság szent nevében leplezve le kommunistákat, de alapjában véve aláásva azokat az elveket, amelyeket ezt a nemzetet létrehozták és más országok elnyomottal szemében a szabadság és boldogság jelképévé tették.”

A wisconsini republikánus “uralomrajutását” jellemezve dr. McCracken figyelmeztette a gyülekezetei, ne felejtsék el, hogy a szenátor “olyan egyháznak a tagja, amely sohasem tagadta meg az inkvi- zició*

tikájat gyaKoroija s ameiy a

gondolkodás gépies egyformaságát követeli.” ,

Dr.McCracken, aki az említet templom lelkésze, hozzátette ehhez, hogy ‘a kommunizmus semmiféle titkos ügynöke sem tud oly veszélyes dolgot elkövetni ellenünk, mint amilyent a félelem, a I gyanakvás és széthúzás tud elérni közöttünk és nem valószínűtlen, hogy ez az uj hatalom annyira meggyarapszik hatalomban és befolyásban, hogy a végén mint végrehaj- | tó hatalom telepszik meg 1 Washingtonban.”

Drámai pillanatok Albanyban. Arthur L. Owens, a GE munkása vádló ujjal mutat McCarthyra: “Ez a Ku Klux Klan bizottság meg akar fosztani munkámtól, megélhetésemtől”. Később a besúgó Arsenaultra (fent) mutatva kijelentette: “Ez az alak egy átkozott hazug.” Arsenault nem perelt becsületsértésért.