Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-02-25 / 8. szám
TO AMERIKAI MAGYAR SZÓ sok, esküvők, keresztelések, bérmálások, stb. Az egyházi adatok mellett komoly feljegyzések a plébániák területén történt létesítményekről. Orvosi rendelő, iskolaterem, bölcsőde, villanyfény, kulturház stb. Sok-sok milliós értékek és mögöttük egy diadalmasan kibontakozó uj szellemiség, melynek középpontjában az egészségesebb és műveltebb ember alakja áll. S a pap boldogan látja híveinek gyarapodását, értelmük naprafordulá- sát, pálinkával etetett gyermekidióták helyett kis vasgyurók növekedését, pókhálóflastrom helyett szaskszerü orvosi segítséggel gyógyulásukat, szívdöglesztő filmamorczók helyett az emberibb élet hőseit a mozivásznon, uj bútort a fiatalok lakásában, világosságot a faggyumécs helyett, köves utat a dágvány-sár helyén. Ha van is még nehézség, megküzdésre probléma, de az élet mégis szebb, derűsebb, emberibb sokkal nagyobb tömegek számára, mint volt valaha. A magyar katolikus pap, aki hívei igaz szere- tetével mindent megtesz azok lelki és testi jólétének tökéletesedéséért, nem kényszerül kerülő utakra, hamis következtetések elfogadására, kínos magyarázatokra cselekedetei igazolására, önmosakodásra. Élete lendületét nem csökkenti az a kétség, hogy vájjon helyes utón jár-e, mert amikor a béke szolgálatában teljesiti papi és állampolgári hivatását, magának, népének és az emberiségnek is a legjobbat cselekszi.” Valami készül Guatemala ellen Már beszámoltunk a guatemalai kormány Fehér Könyvéről, amelyben megbízható adatokat sorolnak fel az ‘északi kormány” (US) és több latinamerikai diktatúra közt fennálló kapcsolatról s a gyanított, összejátszásról, amelynek kitűzött célja a guatemalai demokratikus köztársaság megdöntésé. A latinamerii.ai ügyek bizottsága a sajtónak küldött nyilatkozatában hangsúlyozza; hogy az amerikai nép tudomására kell hozni a súlyos guatemalai válsággal kapcsolatos való tényeket. A bizottság hivatkozik egy a “Time” magazin január 11-iki számában megjelent interjúra, amelynek során John E.'Puarifoy, USA guatemalai nagykövete kijelentette, hogy USA bizonyos lépéseket tehet, “hogy megszabadítsa Guatemalát a nemzetközi kommunizmus ölelésétől.” Továbbá a fegyveres beavatkozás egy másik vészé-' Ive is fenyegeti Guatemala belügyeit. Ez kiderül a nagyon befolyásos washingtoni nemzeti tervező szövetség nemrég közzétett_jelentéséből, amely nyíltan hangoztatja, hogy mivel a “kommunisták” állítólag oly mélyen befészkelték magukat Guatemalába, “nemigen lesz mód arra, hogy békés eszközökkel küszöböljék ki őket.” A guatemalai kormány megadta a választ a “kommunista veszély’’-ível űzött propagandára, mondja a bizottság, amikor Arbenz elnök és guatemalai kormányemberek kijelentették, hogy ezt a fogást a reakciós erők azért használják US-ban, hogy rossz hírbe hozzák Guatemala demokratikus munkatervét a földosztást, a polgári szabadságjogok kihirdetése, a szakszervezetek törvényesitése, a társadalombiztosítás és az ösz- szes intézkedés tekintetében, amelyeket a guate38 KajdanInási ház Cerlénete (Folytatás a 9-ik oldalról vizet — állapodtak meg. Ezt a megoldást indokolta az is, hogy a tisza- vasvári rész nem szikes, tehát a viz is tiszta lesz nyilván. Nagy Sándorék ismét rohammunkát végeztek. Félnap alatt Tiszavasvárifca szállították és üzembe helyezték a szivattyúkat. Csak jöjjön már az a viz! És amikor már jött, egy véletlenül ott tartózkodó vegyész puszta kíváncsiságból megvizsgálta az összetételét. Maga is belesápadt, amikor kimondta : — Ez is szcdás! De nem volt idő a talajvizsgálatra. Ugyanazokat a szivattyúkat, amelyeket Nagy Sándor és társai éjszakai munkával felszereltek, azonnal teherautókra rakták, Prcdra, Bagotára, a Tirim- pc-hidhoz szállították,-hogy megerősítsék az ottani szivattyúkat, jöjjön hát akkor onnét a viz, de mást már gyorsan. A rizsföldek első elárasztásához 1 millió 200 ezer köbméterre van szükség. Annyira, hogy ha azt vödrökkel akarnák odahordani, minden felnőtt magyar ember húsz vödörrel kellene, hogy Hajdúnánásra vigyen. Megszakítás nélkül dolgoztak a szivattyúk és malai nép érdekében valósított meg a kormány. A bizottság említést tesz egy a Guatemala ellen tervezett gazdasági bojkott növekvő veszedelméről, valamint arról a barátságtalan “baráti” levélről, melyet nemrég küldött a guatemalai kormánynak George Meany, az AFL elnöke, azt írva benne, hogy könnyen bajok lehetnek Guatemalában “a kommunista elemek erősödő befolyása miatt.” Ilyen és ehhez hasonló viharjelek mutatják, hogy valami összefogás készül a guatemalai demokrácia ellen azon az Amerikaközi konferencián, amelyet március 1-én rendeznek Caracasban, Venezuelában. A caracasi konferencia tartama alatt, március 12-én hatalmas tömeggyülést rendez a latinamerikai ügyek bizottsága New Yorkban-a Manhattan Plazában, 66 East 4. utca, este 8 órakor. Meghívja erre N. Y. népét, mert a guatemalai nép iránti rokonszenv és támogatás hatalmas megnyilvánulása volna a legjobb segités a szabadság és függetlenség megőrzésére. A munkanélküliség Ahányszor csak az egész ország figyelmét felkeltő sztrájk tört ki, a kalmársajtó, a nagytőkének ez a csapnivaló urasági inasa, mindenféle hírlapi fogást felhasznált, hogy csak a közhangulatot a sztrájkolok ellen izgassa. “Ma félmillió gyermek nem kap reggelit”, kezdték a cikket, ha tejsztrájk volt és' gondosan kerülték a sztrájk igazi okának feltárását. Egy másik ehhez hasonló piszkos fogás az volt, hogy a jámbor olvasók képzeletét statisztikai adatokkal ragadták meg: felsorolták, hogy hány százezer, millió munkanap vész kárba a sztrájk következtében és ha a csillagászati számok nem voltak elég elképesztők, még akár munkaórákra is átszámi- tották, hogy csak minél ijedelmesebb legyen az adat. Most azonban, hogy a munkásokat tömegesen dobják ki a gyárakból és hogy a munkanélküliek száma az elmúlt három hónapban immár 800 ezerrel szaporodott s ma már 4 millió körül mozog, mostanában sehol sem találunk hasonló számtani erőlködést a kalmársajtó hasábjain. Nem különös egy dolog ez? A kalmársajtót most egyszerűen nem érdekli, hány millió emberi munkanap megy kárba, micsoda roppant értékű gyártmányokkal lett kevesebb a termelés, mennyi bér vész el, amit semmivel sem lehet majd pótolni. Néma csönd. Semmi információ. Hát ha a kalmársajtó süketnek és vaknak teteti magát, akkor mi most megmondjuk, mi minden vész el a munkáselbocsátások miatt. Egyedül az elmúlt három hónap alatt annyi millió emberi munkanap ment kárba, amennyi az elmúlt hét év közül hat esztendő alatt lefolyt sztrájkokban összevéve. Ha pedig ez az irányzat folytatódik, akkor az elveszett munkanapok végösszege hamarosan túlszárnyalja mindazokat, amelyek a második világháború óta lefolyt sztrájkok következtében semmisültek meg. A munkáselbocsátások és a munkanélküliso:.;; következtében a termelésben történt vesztese / emelkedő értékét a CIO közgazdászai számították ki és hasonlították össze a sztrájkok következteben előállt munkanélküliség okozta károkkal. május 17-én, vasárnap olyan magasra emelkedett a viz a Keleti-Főcsatornában, hogy meg lehetett kezdeni a rizstelepet elárasztását. Addigra már ott volt f. ilzstelep csatornáiban a hetven vagon gipsz, ötvc.l centis átmérőjű csövekből sugarasan ömleni kezdett az addig sohasem termett szikre a Tisza visszafelé folyó vize. Azok, akik ott voltak, abban a pillanatban, úgy érezték, mintha nem is motor, hanem a szivük türelmetlen dobogása hajtaná a szivattyúkat. A termelőszövetkezetek tagságából nem volt ott jóformán senki. Akik ott voltak, azok is kedvetlenül, unottan nézték, hogy mi történik. Régen elvesztették már a reményt. Pedig fontos lett volna, hogy minél többen kint legyenek, mert a gipszet fel kellett kavarni a vízben. Alberti mérnök és társai fogták meg a lapátot és dolgoztak, mintha maguk is elhinnék, hogy ők néhányan képesek az egész munka elvégzésére. Elmúlt már dél, amikor valaki odalépett Albertihez és szelíd erőszakkal kivette kezéből a lapátot. A munkába belefeledkezett vegyészek csak akkor vették észre, hogy a viz hire mégis csak kicsalta a fél várost. Az emberek ledobták csizFebruary 25, 1954 A legújabban elbocsátott 800,000 munkás hetenként 4 millió elveszett emberi munanapot jelent átlagban. Évi alapon ez megfelel 208 millió füstbement emberi munkanapnak. 1946-ban a sztrájkok folytán keletkezett munkanélküliség hetenként 2.2 miliő emberi munkanapot jelentett, ami évi átlagban felért 116 millióval. 1952-ben, amikor a szám az acélsztrájk következtében felugrott, a heti átlag 1.1 millió volt, ez pedig évi átlagban kitett 59.1 milliót. Ehhez képest az 1953-as sztrájkszámadatok hetenként 519,231-et mutatnak, évente pedig 27 milliót. Mindez szinte csekélység a mai helyzetet alapul vevő átlagos évi 208 millióval egybevetve! “Változás” Indokínában Különös vietnami harctéri jelentés közöltek a kalmársajtó lapjai és a bulvárd * sajtótermékek, amelyet a hangos cimhir megütközést keltőén dobolt be az emberek tudatába: “Indo-vörösök 1,400 katolikust mészároltak le.” Minden gondolkodó ember észreveheti, hogy mától kezdve az indokínai hadszíntéren nagy fordulat történt. Y'alami uj, valami szokatlan. Mi része lehet ebben, hogy az amerikai tábornok, aki Indokinába érkezett, megkezdte a francia vezérlet alatt álló csapatok átképzését, nem tudjuk. Mindegy. A hadijeientés uj hangja feltűnő. Eddig csak azt művelték, hogy a szabadságukért és nemzeti önállóságukért harcoló bennszülött hazafiakat megfosztották, úgyszólván minden országban — a nemzetiségüktől. Mindenki “vörös” lett, akármi volt. Ezek a ‘vörösök’ harcba szálltak ellenségeikkel, akiknek nemzetiségét nem bántották a harctéri jelentések. Most egyszerre ezeket is megfosztották, de más célból. Ma ezek hirtelen “katolikusok” lettek, mert az, hogy a vietnamiakat, vagy az “idegen légió” volt náci elemeit “katolikus”-nak nevezik, az alkalmas, hogy a felháborodásig felkavarja az olvasók vallásos érzését és még nagyobb bűnnek állítsák oe, hogy Indokínában hazafiak a szabadságukért harcolnak, mint 48-ban a magyarok az osztrákok ellen vagy Amerikában a gyarmatok népe Anglia ellen a függetlenségéért. Hogy a vietnami harcok uj korszakába léptünk, arra más egyéb adatot is találunk ebben a megdöbbentő jelentésben. Az áll benne, hogy a “támadók parasztruhában öltöztek”... Mi mások lehettek a harcosok, mint parasztok? Nem öltözhettek fel munkásnak, sem diplomás értelmiségieknek, amikor parasztok voltak és mint olyanok fogtak fegyvert. “Lekaszálták a katolikus milíciát, horJozható gépfegyverekkel”, folytatja a jelentés. Ebben a mondatban az értelmet és logikát tekintetbe nem vevő uj stilus már,teljes fenségében ragyog. Beállítják a partizánokat, mint orvtámadókat, akik parasztnak öltöztek, de ott találják szemben magukkal a “katolikus milíciát.” Ez uj hadsereg-nem. Nem tudtuk, hogy ezt az j : szokást felvették, hogy külön szerelték fel a k?T'iikus és külön a protestáns milíciát. Uj- donsái erejével hat az is, hogy a “támadók” bűnéül róják fel, hogy fegyverrel lőttek a milíciára, pontosabban: hogy visszalőttek és nem várták meg, amíg' a milicia előbb őket hányja kardélre. máikat, feltörték a nadrágszárát és beálltak a nzkföldre, hogy aztán őszig alig jöjjenek ki onnét. ★ Az újságok az idén októberben megírták: a “hajdúnánási- termelőszövetkezetek rizsföldjéről ezen az őszön kilencezer tizenkét mázsa rizst takarítottak le.” • „ Csupán a rizsből 6 millió forint tiszta jövedelmük volt a termelőszövetkezeteknek. Még augusztusban is úgy volt, hogy két termelőszövetkezet feloszlik. És most, hogy írom ezeket a sorokat, értesülök róla: nem hogy feloszlottak volna a termelőszövetkezetek, hanem 128 belépő "an Hajdúnánáson. Igaz, zártak is ki szövetkezeti tagokat. A “Haladás tsz” tagsága kizárta Jóna Lajos ideiglenes elnököt és három társát, ők akadályozták meg azt, hogy szövetkezetük rizstelepet rendezzen be. A végén értettem meg, miért beszélnek a “hajdúnánási harminchat ház”-ról. Az elmúlt napokban Nánáson harminchat szövetkezeti tag vásárolt házat a rizs jövedelméből. Azt vallom, hogy nincsenek csodák. De amikor azt mondják: Hajdúnánás, — arra gondolok, hogy ami ott történt, az csoda. Mai csoda.
