Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-02-25 / 8. szám

February 25, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZ<5 A MAGYAR SZÓ OLVASÓIHOZ, BARÁTAIHOZ! Kedves Barátaink, Munkástársak! Ezekben a vészterhes, megpróbáltatásokkal teli idők­ben, amidőn fogadott hazánk dicső szabadsághagyományait és a munkásság életszínvonalát egyaránt ostromolják a re­akció kétségbeesett hadai, amidőn, elsőizben félévszázad óta. régi hűséges támaszuk, a független munkásbetegsegélyző nélkül tekintenek amerikai magyar dolgozók a bizonytalan jövő elé, valamennyien jobban értékeljük egyetlen megma­radt nagy fegyverünket, tanítónkat, a jobb jövő útját szi­lárdan és rendületlenül mutató sajtónkat, a Magyar Szót! A Magyar Szóra az elkövetkező időszakban minden eu- diginél nagyobb és felelősségteljesebb feladat vár. A gazda^ sági válság, amelynek elkerülhetetlenségére egyedül a mi lapunk mutatott rá az amerikai magyar sajtóban, immár millió és millió amerikai munkás számára omlasztotta össze a jóiét illúzióit és tette mindennapi megélhetésüket gondter­hessé. Demokratikus amerikai polgárok milliói, akik nem Miként sajtónk a múlt nagy depressziójában megmutat­ta az utat s segített kivívni a munkanélküliségi és társadal­mi biztosításért a nép terheinek enyhítéséért, úgy most is az élen leszünk, hogy az amerikai népet megóvjuk annak leg­súlyosabb csapásaitól. értették meg, hogy progresszív munkások üldözése csak be­vezető minden becsületes polgár üldözéséhez, most a mc- carthyzmus által az “árulás pártjához” való tartozás rágal­mazó bélyegét veszik észre magukon. Külföldi születésű be­csületes amerikaiakra a náciszellemü McCarran-törvény nyomja rá a másodosztályú amerikai lakos bélj egét és ezrek találják magukat a deportálási hajsza hálójában. Lapunk segíti szervezni az amerikai nép ellenállását az igazságtalan McCarran-törvény ellen, hogy megvédjük al­kot mán yadt a jogaikat, hogy hazánk ismét a szabadság ha­zájává váljon. Az amerikai nép békevágyát egyre féktelenebb háborús propagandával akarják elnyomni azok, akiknek számára hasznot hajt a nemzetközi feszültség és a háború. Napjaink eme sokrétű és bonyolult problémáira magyar téren egyedül a mi sajtónk vetíti rá a modern munkásmoz­galom tudományának ragyogó világítását. A mi lapunk az, amely' rámutat bajaink, nehézségeink gyökerére és megmu­tatja az utat, amelyen haladva, az amerikai magyarság se­gédkezet ny újthat az amerikai népnek abban, hogy leküzdje a nehézségeket, megvédje szabadságát, életszínvonalát, a maga és az egész világ békéjét. Nincs ennél magasztosabb, nagyszerűbb feladat ma Amerikában! Munkástársak, olvasóink, mindent meg kell tennünk, hogy lapunk ezl a nagy felada­tát tovább is zavartalaul folytathassa! Annál is fontosabb ez, mert az amerikai reakciós két­ségkívül minden el fog követni, hogy lapunkra mint minden más progresszív nyelvi lapra olyan nyomást gyakoroljon, hogy az elnémuljon. Bejelentették, hogy a kongresszus tárgyalni fogja a má­sodosztályú szállítási jog megvonását a haladószeilemü la­poktól. Fei kell készülnünk az ezzel kapcsolatos védelemre s kiadásokra! . A reakció azonkívül dolgozik azon is, hogyr lapunk ellen- súlyozására egy nyilas szellemű napilapot indítson. Egyedül a mi lapunk képes és hivatott arra, hogy leleplezze az ame­rikai magyarság előtt ezt az uj merénylet-kísérletet és meg­akadályozza, hogy a magyar nép gyilkosai itt nyíltan f ok­tathassák ama propagandájukat, amely az óhazában egyszer már egymillió magyar elpusztulásához vezetett! k Az Országos Lapbizottságunk beváltotta abbeli Ígére­tét, hogy a napilap megszűnése után egyr 16 oldalas tartal­mas hetilapot ad ki, amely terjedelem tekintetében csaknem annyit nyújt olvasóinknak, mint azelőtt a napilap. Bár kiadásainkat csaknem egy-harmadával csökkentet­tük, de táborunk szűkülése és a reakció nyomása következté­ben jövedelmünk is ugyanannyival csökkent. A régi deficit fennmaradt. Ha azt akarjuk, hogy lapunk a jelenlegi formá­jában és terjedelmében jelenjen meg, akkor, mint az elmúlt ötven esztendőben mindig, ugj' az idén is hozzá kell járul­nunk adományainkkal a hiány megszüntetéséhez. Az Országos Lapbizottság, a február 7-:ki klbpvi tett gyűlésén 15,000 dollárban állapította meg azt az össze get, amelyre szükségünk vari a lap zavartalan megjelenésé nek biztosítására. Tudjuk, hogy a gazdasági válság és a tovább folytatod drágulás ma már sok magyar munkást és nyugdíjast érint De azl is tudjuk levelek százaiból, hogy olvasótáborunk haj lande minden áldozatot meghozni lapunk fenntartása érde­kében. E meggyőződésben fordulunk hozzátok: Vigyétek síkéi­re lapfenntartó kampányunkat. Ne engedjétek, hogy a mun Akik a depresszióra szavaztak Vannak mindenféle gondol­kozást! emberek. Megpróbálok itt lefesteni egy családot, aki­ket jól ismertem. A férfi csendes, békeszerető, munkás- lapot olvasó, progresszivekre szavazó és kiskeresetű ember. Az aszony nyugtalan, dühös­ködő, szereti a jó módot, ami­re nem telik neki, szereti a szép .világos lakást, amit az­után úgy' elfüggönyöz, hogy a nap be ne süssön, mert ki­szívja .mindennek a színét. Mindennek úgy kell lenni, ahogy ő akarja, ismerőseivel szemben valóságos angyal, de a férjével dühös tigris. A férje munkáslapját kezébe se veszi, neki van saját külön lapja, s ő nem politizál, a nem politizáló női klubba tar­tozik. ő1 még akkor sem poli­tizál, amikor a depresszióra szavaz, csak nem fogja azon törni a fejét, hogy kire sza­vazzon, elég gondja van s azt úgyis megmondják a magas politikusok, hiszen ők csak tudják, hogy miért s- kire kell szavazni, no meg a ma­gyar hírlap is megírja. Ezen­kívül a templomhoz is tar­tozik, ahol imádkozó ismerő­sei szeretik őt. A lányuk min­denben követi anyja akara­tát. Némely munkásnak, ha si­kerül jobb időben, néhány száz dollárt, félretenni, rög­tön eszébe jut, hogyr miként alapítsa meg a jövőjét. Ter­mészetesen házzal, meg auto­mobillal. Azután nagyobbak lesznek a házvételi gondok, s ha meg lesz ház, még na­gyobbak a j^bndok és a házzal való elfoglaltság úgy megnő, hogy bizony nincs ideje a munkáslapot olvasni. Minek fizesse elő, hiszen nem olvas­sa! Mit törődik ő.azzal, hogyr a munkáslapnak léteznie kell s hogy munkások tartják el, akik nem milliomosok, s hogy a lapnak meg kell jelenni a többi olvasók kedvéért. Mit törődik ő és á hozzá hasonló munkásból lett háziúr ezzel, elég neki a saját bajuk, tö­rődjön mindenki sajátmagá- val. így azután megtörténik, hogy félrecsapva tanítómes­terének útmutatását, nem tudja, hogy kire szavazzon 's szavaz a depresszióra, ami házacskáját is ein vélheti. Tisztelettel. P. H. hogy: “Édesanyáin is volt nekem. éjjel szapult. Nappal vasalt, jaj de keservesen tartott.” Magyar Szó 1:50 East 16th Street New York 3. N. Y. Tisztelt Lapbizottság! Megértve lapunk további megjelentetésének fon­tosságát a mai időkben, én is hozzájárulok fenntartása biztosításához......................dollár adománnyal. Név: ................................................................................... Cim: ..................................................................................... Visszaemlékezés a régi jé időkre” * Irta: ODOR ANTAL már megértem, hogyr régi vi­lágban ezt a felelősséget, an­nak any'agi terheivel csak .gén kevés család bírta ki. És azt is tudom, hogy amikor egyr kis paraszti birtok örök­lés alá jut, ha sok a gyermek a családban, akkor egy-kettő­nek talán még elég, de a töb­béinek világgá kell menni megélhetést keresni. Szóval az én testvéreim is siettek, hogy a rájuk eső részt mindegyik minél hama-, rabb megkaphassa és fel­használhassa. A kiskorúak között én vol­tam az “öreg”, 12 éves vol­tam. A legfiatalabb meg két éves volt. összebújtunk a szo­ba sarkába és úgy sirtunk, hogy mi lesz velünk. Nem múlt el egy hónap, szétosztot­tak bennünket. Úgy döntött a család, hogy a tiz éven alu­liak a nagykorúaknál lettek elhelyezve, én meg egy tíz­éves nővérem elkerültünk idegenekhez, nővérem egy gyermektelen házaspárhoz, én meg egy távoli rokonhoz Budapestre. öt, héttel an.vám temetése után megjött a pesti rokon, szép ruha volt rajta gyűrű az ujján, zsebóra a zsebében. El­jött az indulás, perce, kezem­be adták kis batyumat, azt látva* a kiskorú testvéreim valamennyien keservesen sír­ni kezdtek, én is velük sírtam. Hát igy jutottam el Pestre. A távoli rokonomék jól bántak velem. Egy hét múl­va azonban azt mondták, hogy most, már munka után kell néznem. Voltam én új­ságárus, hordár, kertész, mig végül a kovácsmesterséget ki­tanultam. 21 éves koromban besoroztak, három évet töl­tettem Ferenc Jóska hadse­regében. Amikor leszereltem vissza­mentem oda dolgozni, ahol a besorozásom előtt dolgoztam. Egy évre rá megnősültem. Találtam egy árva lányt, gondoltam ez éppen nekem való, mert én is árva vagyok meg ő is. Megegyeztünk és két hónap múlva férj és fe­leség voltunk. Nekem is volt egy kis megtakarított pén­zem, néki is, kettőnknek há­romezer forintját Gondolkoz­tunk mitevők legyünk, a bankba hagyjuk vagy üzletet nyissunk. Amellett marad­tunk hogy üzletet fogunk nyitni. Átkozott, volt a pilla­nat, amelyben elhatároztuk hogy üzletet nyitunk. (Folytatjuk.) Orvosi tnnác*'-'3A Tisztelt Szerkesztőség: T Amióta kiiogviaa a Ga­lambos féle orvosi tanácsadó­ból nincs az amerikai ma­gyarságnak egy megbízható amerikai magvar orvosi házi tanácsadója. Jő "volna ka is- mc't kiadnák. Én magam ré­széről hozzájárulnék egy dol­lárral. lUOJUOJJj (Ért'keljük a trentoni m-mkástávs felajánlását; de ától tartunk, hogy egv dol­lárom aligns tudnánk hozzá­kezdeni a könyv kiadásához. Tr-,. rvi-'i kiadásához, még rövidített formában is, ]o<ra!áV.H 1 "00- dollárra van szküség. — Szerk.) Hát bizony az én anyrám nak is keservesen kellett küz­denie, hogy engem felnevel­jen. Mert nem csak én voltam a házban, hanem rajtam kí­vül még 13 testvérem és a szüleim. Igaz, a magyar közmondás ! azt mondja, hogy “Az Isten ahol nyájat ád, ott legelőt k ad”, de bizonya a mi nyájunk­hoz mérten nem lehetett azt mondani, hogy a legelő is elég nagy lett volna. Volt, a szüleimnek kilenc | hold földjük. Igaz, abból csak ; hetet lehetett szántani, mert két hold kavicsos és homo­kos volt. Apám életrevaló em­ber volt és a fldmüvelés mel­lett fuvarozással is foglalko­zott, amiből a cslád ruhára- valóját kereste meg. A ke­nyér pedig megtermett és | igy hát ne mis volt semmi baj, elfértünk tizenhatan egy fedél ala'tt. De miként szegény dolgozó emberek esetében mindenütt a mai világon, a mi megélhe- | tésiink is egyetlen ember dől-! gos két kezétől függött A sors hirtelen és kímélet­lenül vágott bele a mi sze­rény, de boldog családunk életébe. Egyetlen év leforgá­sa alatt elvesztettünk apán­kat, anyánkat. Maradt a ház­ban tizennégy testvér, hét nagykorú és hét, kiskorú. Mig a szüléink éltek, nem igyeke­zett egyik fivérünk sem nő­sülni, egyik nővérünk sem férjhez menni. De amikor szüléink meghaltak, mintha parancsszóra tették volna egy éven belül összes fivéreim I megnősültek, összes nővéreim ■ férjhez mentek. . Én még gyerek voltam ak­kor, de már gyerekésszel is, megértettem, hogy mért tet­ték ezt. Egyik sem akarta magára venni a felelősséget, hegy hét kiskorú testváröcs- csére és nővérére dolgozzon. Akkor azt hittem, hogy rosszak ír:' >l telték, de ma kásság igazának, a magyar nép igazának eme utolsó nagy szószólója elnémuljon. És ez egyedül rajtatok múlik kedves olvasónk! Ismerve múltbéli áldozatkészségteket és lapunk iránti ragaszkadástokat, hisszük, hogy kampányunkat sikerre \. szitek és lapunk tovább fogja világítani az utat a ha'adi jóiét és béke felé! A MAGYAR SZÓ ORSZÁGOS LAPBIZOTTSÁGA nevében: Petrás Pál. Gellert Hugó, Roth Ernő, Leib Pál- Rosnc-r Sándor, Deák Zoltán Használjuk az alanti szelvényt:

Next

/
Oldalképek
Tartalom